építészet : környezet : innováció

Új látogatóközpont a gyulai Wenckheim-Almásy kastélyban

Gyula városának nagy múltú, ám feledésbe merült épülete újulhatott meg Földes László és csapata tervei alapján. A ház története a város életével szervesen egybeforrt, a rekonstrukció során kialakított színvonalas múzeum pedig a város kulturális életének új központja lehet. Móré Levente írása, Gáll András fotói. 

A kastély története

A gyulai Harruckern-, Wenckheim-, Almásy-kastély építéstörténete elválaszthatatlanul összeforrt a szigeterőd történetével, hiszen építésekor felhasználták az erődrendszer itt meglévő alkotóelemeit, illetve annak vonalvezetése is meghatározó volt a telepítésnél. A vár a 16. században érte el az ábrázolásokból is ismert mai formáját. A huszárvár a palánkrendszerrel a 16. század első felében létesült, és a török ostrom idején már állt. 1566-ban került török kézre, majd 1695-ben foglalták vissza (harc nélkül) a keresztény csapatok.

gyulai Wenckheim-Almásy kastély látogatóközpontja - építész: Földes László, Balogh Csaba - fotó: Gáll András

A Harruckern-kastély

A török időkben egy dzsámi került a későbbi kastély udvarára, ami 1722-ben még állt és az alapjai most is fellelhetőek. 1720-ban Báró Harruckern János György hadi élelmezési biztos részben szolgálataiért, részben vásárlás útján megszerezte a harcokban elmocsarasodott és elnéptelenedett Békés Vármegye 90%-át. A területek revitalizálása után az osztrák seregek és a határőrvidék katonaságának élelmezése jelentett kimeríthetetlen bevételi forrást az uradalom számára. A vár kezdetben uradalmi központként, 1732-től főispáni székhelyként funkcionált, területén az új földbirtokos rangjához méltó lakóhelyet igyekezett kialakítani.

Leopold Franz von Rosenfeld hadmérnök által 1722-ben készített térképen a jelenlegi kastély helyén álló, új építésűként jelzett épületet – „G” jelű – a 2013-2014-ben folytatott régészeti feltárás során sikerült azonosítani. Feltételezhetően ez Harruckern báró első építkezése a területen. Később, egy 1745-ös rajzon már a Harruckern János György építette első kastély látható, a „G” jelű házat ekkorra elbontották. A kastély és a vár között még állt a dzsámi, a kaputornyot emeletesre bővítették barokk toronysisakkal. Fia, Harruckern Ferenc Domonkos folytatta az építést 1766-tól, és megbízásából készített Franz Anton Hillebrandt is tervet a kastély bővítésére 1767-ben, amely szerencsére fennmaradt. Ezen jól látható az „őskastély” korábbi kiterjedése, illetve vörössel a tervezett bővítés, ami sajnos nem valósult meg.

gyulai Wenckheim-Almásy kastély látogatóközpontja - építész: Földes László, Balogh Csaba - fotó: Gáll András


Az 1780-84-es térképek már a Harruckern Ferenc Domonkos által kiépített „L” alakú barokk kastélyt ábrázolják. Feltételezhető, hogy ekkor bővítették ki az „őskastélyt” úgy, hogy a régi, kisebb épületet meghagyva, annak eredeti falkontúrjait beépítve alakították ki a kastély központi részének nagyrészt ma is látható alakját. Ez a kastély később az 1795-ös első tűzben kiégett; csak a főfalai és egyes boltozatos helyiségek maradtak meg. Ekkoriban már Károlyi Antal és felesége (Ferenc lánya) Harruckern Josepha irányították a birtokot.

A Wenckheim-kastély

A tűzvész után 1798-ban fiúörökös hiányában a birtokot felosztották öt részre. A gyulai birtokrészt Gruber Terézia (Harruckern leszármazott) kapta, aki férjével, báró Wenckheim Józseffel fogott hozzá a kastély újjáépítéséhez. Ennek emlékét őrzi az immár eredetinek megfelelően helyreállított főhomlokzati aranyozott felirat. 1801-ben újabb tűzvész tört ki, amelyben a kastély valószínűleg ismét megsérült. 1801-12 között a Wenckheim család építészének (Czigler Antal) közreműködésével vált a kastély ismét lakhatóvá. Egy 1807-es kataszteri térképen a kastély már gyakorlatilag a maival egyező alaprajzi kontúrral szerepel. Feltételezhető, hogy elegáns ikerlépcsőházát is ekkor nyerte el, de az biztosra vehető, hogy ekkoriban építették hozzá a második tornyot és a cselédszárnyat. Erről egy 1834-es ábrázolás tanúskodik, amin a dzsámi már nem szerepel, a kaputoronnyal szemben már áll a másik torony, a cselédszárny és a lovarda épülete is.

A korszakra vonatkozóan kevés forrás áll rendelkezésünkre, mivel a második világháború idején a Wenckheim levéltár elpusztult, így az 1798-1888 közötti csaknem száz év építkezéseiről gyakorlatilag néhány metszeten és korai megye, illetve városleíráson kívül nincsenek adatok. Szintén lappang a három generáción át építész Czigler család hagyatéka is, így tehát az egyetlen, autentikus forrás maga a kastély.

gyulai Wenckheim-Almásy kastély látogatóközpontja - építész: Földes László, Balogh Csaba - fotó: Gáll András


Az Almásy-kastély

1888-ban gróf Almásy Kálmán és Wenckheim Stefánia fia, gróf Almásy Dénes költözött a kastélyba ifjú feleségével, Károlyi Ella grófnővel. A belső átalakítás mértékét nem ismerjük ugyan, de az bizonyos, hogy az udvari homlokzat jelentősen módosult. A kastély utolsó nagy megújítására, emeletének 5-5 tengellyel való bővítésére, udvari homlokzatának átalakítására, illetve a toronyban új födém létesítésére 1902-1905 között Sztarill Ferenc nagyváradi építész vezetésével került sor. Részletek ebben az esetben sem ismertek, ugyanis az Almásy család levéltára is megsemmisült a második világháborút követően, de minden bizonnyal ekkor bővítették az emeletet és építették a verandát is.

1932 után Almásy Dénes feleségével, s az első világháborúban két gyermekével megözvegyült Gabriella lányával kiköltözött az akkor már "kiskastély"-nak nevezett cselédszárnyba, és gyulai lakhelyét egész évben nem használa. Almásy Dénes a lezárt "nagykastély"-t csak különleges alkalmakkor nyitotta meg a családtagok számára, ugyanakkor példás módon rendben- és karbantartotta az épületet.

gyulai Wenckheim-Almásy kastély látogatóközpontja - építész: Földes László, Balogh Csaba - fotó: Gáll András


A háború után

A kastélyparkot az örökösök 1942-ben felparcelláztatták, az így keletkezett bevételből egyrészt az ingatlanra bejegyzett hiteleket törlesztették, másrészt Fürdő és Üdülő Rt.-t hoztak létre, melynek célja a gyógyvízfúrások megkezdése, majd ennek sikere esetén egy fürdőegyüttes és gyógyszálló kialakítása volt. A sikeres részvénytársaságot vagyonával, azaz a kastélyt a felparcellázott kerttel 1948-ban államosították. 1950-től iparostanuló otthont rendeztek be itt, majd 1955-től csecsemőotthon költözött a falak közé, amely egészen 2004-ig működhetett az épületben.

 

A felújítás

Még 2011-ben kezdődtek el a projekt tervezési munkái, majd egy nyertes EU-pályázatot követően 2014-ben kezdődtek meg a kivitelezési munkálatok, amik végül 2016 márciusában fejeződtek be, nagy munka van tehát a felújítás mögött.

Mivel a kastély mocsaras területre épült, gyakorlatilag folyamatosan süllyed, egykori lakói és építészei a sok évszázad alatt mindig is ezzel küzdöttek. A teherhordó talajréteget 9 m körül találták meg. A modern, mikrocölöpös alapozás reméljük megállította ezt a folyamatot. A statikai megerősítés igazán komoly mérnöki feladatnak bizonyult, mert az 50 cölöpöt úgy kellett elhelyezni, hogy mindenhol, ahol csak szükséges, támassza az épületet. A cél az volt, hogy a lehető legkevesebb beavatkozást kelljen rajta végrehajtani úgy, hogy két támaszték között ne kezdjen ismét süllyedni.

gyulai Wenckheim-Almásy kastély látogatóközpontja - építész: Földes László, Balogh Csaba - fotó: Gáll András


Garbaisz László és irodája nagyon pontos műszeres felmérést és digitális rekonstrukciót készített az egész kastélyról, ami hatalmas segítséget nyújtott az építészeknek a felújítás során. Velladics Márta és munkatársai a törökkori torony feltárásakor az eklektikus homlokzatot mintegy ruhaként viselő barokk homlokzatot találtak és a tervezőkkel közösen úgy döntöttek, hogy ezt állítják helyre. Külön érdekesség, hogy a központi szárny belső folyosóján kváder festést találtak, ami beltérben elég ritka díszítésmód.

A másik tornyot a ’80-as években felújították, ám ez szinte az egész régi épület eltűnésével járt, az egykori boltozatokat vasbetonnal pótolták annak idején. Mivel a kastély e részét így már nem lehetett műemléknek tekinteni, az építészek kortárs módon gondolták újra a torony belső terét, ebben alakítva ki a látogatóközpont bejáratát, jegypénztárral, ruhatárral és a tetején kilátó terasszal. Ez az átalakítás tiszta, homogén felületeivel, a lépcső falba süllyesztett korlátjával és látszó acél tartószerkezetével hangsúlyos kontrasztot alkot az épület többi részével. Ugyanakkor nem kerül vele polémiába csupán érezteti, hogy egy mai múzeumba lépünk.

gyulai Wenckheim-Almásy kastély látogatóközpontja - építész: Földes László, Balogh Csaba - fotó: Gáll András


A munkálatok során feltárták a barokk nagykonyhát is, amelynek mára drámaian megsüllyedt a padlója. Egy fém rámpán bejárható a terem és az installációk segítségével a látogatóknak lehetőségük van megcsodálni a korabeli főúri kastélyok hatalmas háztartását.

Komoly régészeti feltárások előzték meg az átalakítást, Gere László régész megtalálta a vár régi kiszolgáló "G" épületét, amelyet még az 1700-as évek nagy átalakításai során bontottak le. A felújítás során a földszint egy sávjában üvegpadlót helyeztek el, ahol az egykori kiszolgáló épület maradványai láthatóak, ez lett az ajándékbolt padlója. Grandiózusságát elsősorban az adja, hogy a terem teljes szélességében, faltól falig járható üvegfelület húzódik.

A földszinten kapott helyet a jegypénztár mellett egy vetítőterem. A Sala Terrena teremben alakították ki a kápolnát (ez a terem korábban ellátott ilyen funkciót is), és a földszinten van a cselédek életét bemutató kiállítás, illetve az aradi vértanúk emlékszobái is. Az emelet külön női és férfi szalonjaiban az úri hétköznapok életébe nyerhet bepillantást a látogató. E kiállítótér padlózatára kortárs hangvételű egy emelt ösvényt helyeztek el, ami elegáns megoldás a látogatók mozgásának irányítására. Itt áll a díszterem is, valamint a főbejárat fölötti teraszon kialakított kávézó is megközelíthető innen. Mindemellett a Dürer munkáit bemutató állandó illetve az időszakos kiállítások számára is itt vannak alkalmas terek.

A kertterv készítését gondos előtanulmányok előzték meg. Szász Adrienn gyulai tervező egyszerű kertészeti tervet készített a Angolkertre emlékeztető megoldással, mert fontos volt a vár és a kastély közötti vízuális kapcsolat biztosítása. 

kiállítás - kurátor: Sz. Szilágyi Gábor - fotó: Gáll András


Földes László megjegyezte, hogy bár Szilágyi Gáborral, a kiállítás kurátorával már több kiállítóteret rendeztek be együtt, mind közül talán ez sikerült a legjobban. Talán az egyik legmegkapóbb kiállítási elem egy fényinstalláció, amely az épület térbe helyezett kontúrjának megvilágításával vetíti elénk az épület történetét.

Földes László, Balogh Csaba és munkatársai a revitalizáció során olyan emberléptékű és nemzetközi színvonalon kivitelezett tereket hoztak létre, az épület koncepciója olyan mértékben átgondolt, a felújítás részletei annyi apró innovációt rejtenek, hogy Gyula városa méltán lehet büszke megújult kastélyára.

Móré Levente

 

 

vélemény írásához jelentkezzen be »