Új otthon a cukorgyárban
A Barcelona Poble Nou negyedében álló egykori cukorgyár együttese Mas de Roda néven, különleges módon született újjá. A Jordi Garcés és Berta Novira vezette tervezőcsapat a meglévő struktúrák és térrendszer mind teljesebb megőrzésével alakítottak ki loft-lakásokat, az új kiegészítésekkel pedig a meglévő hangulatot gazdagították, erősítették tovább.
Helyszín
Barcelona Poble Nou ("új város") nevű egykori ipari negyede jelentős átalakuláson megy keresztül. A századfordulón jellemző hagyományos iparágak helyébe a korunkat meghatározó információs technológia és kommunikáció vállalatai költöznek. Az 1916-ból származó gyáregyüttes viszonylag nagy területet foglal el a városszövetben, a Ciudadela Park, a Keleti Temető és a barcelonai tengerpart szomszédságában. A közvetlen közelben épült fel az 1992-es Barcelonai Olimpiai Játékok olimpiai faluja és kikötője.
Koncepció
A hajdani cukorgyárban kialakított új lakóegységek különleges hangulatot árasztanak, az épületek között kialakított közösségi tér pedig dinamikus és progresszív hatású. A szolid rehabilitáció eredménye különleges és színvonalas lett. A projekt kiindulási alapját a meglévő ipari épület értékeinek megőrzése jelentette. A régi raktárépületeket a tervezők függőlegesen, a meglévő tetőszerkezet rácsostartóihoz igazodva osztották fel, így két-háromszintes loft-lakások jöttek létre.
Az eredeti rendeltetését elvesztett ipari együttes tömbjét egy, a tengerparttal párhuzamos átjáró szeli ketté - Barcelona városi tömbjeihez hasonlóan -, így az épületek kapcsolatba kerülnek a pezsgő utcai élettel. A passzázs déli oldalán álló raktárházaknak nem volt történeti értékük, ezért ezeket lebontották, így lehetővé vált a területen egy 100 gépkocsit befogadó mélygarázs építése. Az urbanisztikai és az építészeti koncepció egyaránt az átjáró északi oldalán álló egykori raktárak hasznosításán alapult, amely a projekt második ütemében a déli oldalon felhúzott új, alápincézett épületekkel egészült ki. A két szektort elválasztó és összekötő passzázs ezáltal központi szerepre tett szert. Az északi oldalon a meglévő ipari épületek kismértékű átalakításával különböző típusú és méretű, formabontó loft-lakások keletkeztek.
Szerkezetek
A megőrzött tömegek eredetileg óriási - néhol három-négy szintes - raktárházak voltak, tekintélyes belmagassággal. Az épületek hajdanán téglafalakkal, nyerstégla burkolattal készültek, a tereket pedig rácsostartókkal fedték le, amelyekre fa, fém, vagy kerámia anyagú héjazat került. A magasabb épületszárnyakban szegecselt öntöttvas oszlopok tartották a közbenső poroszsüveg-boltozatos födémeket. A projekt során az építészek kiemelt figyelmet fordítottak a meglévő szerkezetekre, biztosították megmaradásukat, sőt a kialakított új lakások sajátos karakterének fő meghatározó elemeivé tették azokat. Ez a szándék - az új funkció igényeivel karöltve - hozta létre azt a speciális atmoszférát, amely csak a régi épületek felújítása, megőrzése révén teremthető meg.
Az első ütemben 29 egyedi lakóegységet alakítottak ki a meglévő épületekben, a téri adottságokat figyelembe véve. Az eredetileg egybefüggő tereket a rácsostartók ritmusához (4,30 m) igazodóan osztották fel, még pedig úgy, hogy a lakáselválasztó falak a tartók egyik oldalára kerültek, így azok láthatóak maradtak. Az épületek magasságától függően a lakóegységek két vagy három szintesek. Mindenhol található egy több szint magasságát átfogó tér, amelyben a csarnok eredeti terének egy-gy szelete is jól érzékelhető.
Az újonnan kialakított födémek a lakáselválasztó falakra támaszkodnak. A lakóegységek bejárata a földszinten nyílik, mindegyikhez egy konyha és egy-két fürdőszoba tartozik.
Mas de Roda, Barcelona
vezető tervezők: Jordi Garcés, Berta Rovira
építész munkatársak: Maritxell Inaranja
tartószerkezetek: Juan Ignacio, Blasco Juan Armon, JG & Associates
generáltervező: Jordi Garcés Arquitectos
fotók: Adrià Goula Sardà
tervezés éve: 2003
kivitelezés éve: 2009
bruttó szintterület: 4500 m2 + 3300 m2 (mélygarázs)
telekterület: 849 m2
beépített terület: 493 m2
építtető: Passatge del Sucre, SL
generálkivitelező: Lapis Niger, SL
21:24
Szerintem az esély-elszalasztás azért sem helytálló felvetés, mert Poble Nouban (ami egyébként nem "új város" hanem "új falu" - épp ez a környék lényege) egy csomó klassz közösségi épület és intézmény van. [köztük olyanok is, amelyeket hasonló gyár- és raktárépületek felújításával, átalakításával hoztak létre]. Ehhez persze némi helyismeret szükséges, de szerintem akkor sem jó az építészek szemére hányni egy másik funkció elvetését, mert úgy hiszem elég pontosan ki volt találva mit szeretnének ezzel a házzal kezdeni, milyen és mennyi lakást szeretnének benne kialakítani. Szerény tapasztalataim szerint először mindig pont a közösségi funkciókat fejlesztik egy adott területen, akár egy-egy húzóintézmény (pl. egyetem, médiaközpont) elhelyezésével, ami a kezdeti időkben talán még idegenül is hathat, de később magával húzza mikro- és makrokörnyezetét, ahol aztán beindulnak az önkormányzati, majd pedig a magántőke lakásfejlesztései. [merthogy az embereknek van kedve odaköltözni és ott élni. ez a jó sorrend, és barcelona ezért jó város] Lásd még 22@ Barcelona projekt, amely itt van a szomszédban - csak azért nem gondolom, hogy ez az épület is része, mert ha jól tudom az 2003-nál újkeletűbb dolog)
04:27
@szt: A helyismeret mindent felülír - és örülök, ha az épületegyüttes tágabb összefüggéseiben mégis jó és a helyén van.
19:35
@szt: csatlakoznék a fentihez, azzal hogy néha a fordítás pontatlansága is segít a nézeteltérések fokozásában: az eredeti szöveg nem CSAK lakófunkcióról beszél (azért abból is hétféle különböző lakástípusról), azoknak közösségi lehetőségek is helyet kapnak (illetve apróság, de ahogy olvastam a hely nem cukorgyár, hanem alkohol-lepárló, vagy valami hasonló volt [pálinkafőzde?]).
04:38
@mB: Máris rokonszenvesebb :-)
18:59
Úristen. Hogy mekkora esélyt puskáztak el...
19:54
@Pákozdi Imre: Mekkorát?
06:11
@schigeru: A képek alapján ez legfeljebb két-három emeletes épületekből álló raktárnegyed lehetett, nem pedig nyolcszintes behemótok együttese, ahogy az oly gyakori az északibb városokban – például Koppenhágában. A barcelonai tehát egy jól alakítható, emberszabású telep. De loft ide, nyerstégla oda, víz és növények nélkül nem megy, pontosabban nem jön házhoz az élet. A tervezők ráadásul fölös mértékben, kritikátlanul hagytak meg épületeket, olyanokat, amelyeknek a formájukban nincs semmi különös, a falminőségük pedig siralmas. Pedig az első, a harmadik, a negyedik és az ötödik képen láthatók nagyon szépek és izgalmasak. Furcsa továbbá, hogy kifejezetten és csakis lakásokat akarnak kialakítani ezekben a természetüknél fogva is a közösségi lét iránt áhítozó terekben. De ha már, akkor miért függőleges metszetekben alakítják ki azokat? Tehát miért kívánják meg a lakóktól, hogy az otthonukban folyton két vagy három, egyenként 4 – 5 méter magas szintet lépcsőzzenek? A többszintű lakás lehet jópofa ott, ahol a szintmagasság eleve nyomott (gondoljunk pl. Anglia és Hollandia vidéki és elővárosi sorházaira…). De pont itt, ahol egy-egy szint legalább négy méteres… Utolsó megjegyzésem az ablakokat illeti. A tervezők dicséretére legyen mondva, hogy legalább az üvegfelületek osztásának meghatározásakor törekedtek az eredeti funkcióhoz illő stílus imitálására. Ez azonban – bocsánat - kevés. A hagyományos ablakkeret-szerkezetet is mímelni volna jó, és jaj, ne csillogjon high-techül az üveg… Hangsúlyozom, nem az eredeti ablakok helyreállítására gondolok, hiszen azok vaskeretes, kisüveges raktárablakok lehettek. De kell, hogy legyen középút, a kékesen csillogó, egyszemű high-tech és a rozsdás rácsablak között.
07:48
@schigeru: Kedves schigeru Semekkorát. Amennyire a fotók alapján meg lehet ítélni igazi profi munka. Nem szívesen szólok itt, de nagyon ritkán látni ilyen szép megoldást. Csak kiemelve: az ablakosztások hibátlanul bontják le az egész épület arányrendszerét, az anyaghasználat egyszerű, elegáns. Irigykedem. Huszti István
09:16
@HI: Bocsánat, az más. Persze, ha ez így ritka szép, ablakai hibátlanok, környezete példás, anyaghasználata elegáns, akkor egyszerűen, pardon. Akkor tényleg felejtsük el azt a néhány ezer nyerstéglás, valamikor kereskedelmi vagy ipari célú épületet, amelynek sikeres felújítása az utóbbi negyven év terméke. Hencidától boncidáig, tehát Bergentől, Koppenhágán, majd az északnémet városokon, Anglián át Aucklandig, majd vissza Argentinában... főleg tengeri kikötőkben, de érdekes módon, hangsúllyal, itthon is. És dicsérjük ezt a sok lehetőséget magában hordozó, de egyszersmint kihasználatlanul is hagyó barcelonai projektet.
09:36
@Pákozdi Imre: "ha ez így ritka szép" - stb. Igen,. Van akinek ritka szép, még akkor is ha máshogy szép. De közelebb csak akkor jutunk (a házhoz, egymáshoz), ha nem egymásról, hanem továbbra is a házról beszélgetünk. ;-) Nem hiszem hogy bármit el kéne felejteni vagy meg kéne tagadni amúgy, ez a ház nem egy kiáltvány, hanem egy ház, ami élni kíván a lehetőségeivel. Magam szimpatizálok vele - izgalmasnak tartom a kétszintes lakásokat (senki nem néz be a hálószobaablakon, izgalmasak a terek - a tetőt másképp aligha lehetett volna fájdalommentesen kihasználni), korrektnek és őszintének a régihez való viszonyt (szépen össze fog öregedni idővel), és azt sem gondolom hogy a mostani viselkedéstől valami nagyon el lett volna szalasztva. Amit én látok (és üdvözlök) benne, az a természetessége, a ház lehetőségeinek magától értetődő és elfogódottság nélküli kibontása - ami (szerintem) a régi iránt is épp elég tisztelettel van. Növényzet is lesz (még kicsik a fák - persze lehetne több is), víz viszont nem: ez nem Velence. ;-) Barcelona többi utcáján se folyik a víz, mégis jól megvannak. (Szerintem a belmagasság nincs 5 méteres sehol ;-) ) De nem kell "úristenezni", bocsánatot kérni - ahogy egyetérteni sem. Beszélgetünk.
12:09
@mB: Értem, de ebben a párbeszédben nem én tagadtam a barcelonai házegyüttest mindenestül, hanem az én kifogásaimat tagadta szőröstül-bőröstül HI. Nem történt más, mint hogy sajnálkoztam a szerintem elmulasztott lehetőségeken és dicsértem azt, amit jónak találtam. Mindezt érvelve (és kicsit félre is értve) tettem, amennyiben nyilván nem az utcán folyó vízre, hanem a tenger közelségének legalább utalás-szerű kihasználására és szökőkutakra, csobogókra gondoltam. Az úristenezés a T. olvasók figyelmének felkeltésére szolgált, a bocsánatkérés pedig önirónikus gesztus volt. Bocsánat. U.i.: A hálószobát a ferde síkú tető alá tenni itthon sem, de főleg a mediterráneumban, nem igazán nyerő ötlet. Ezt tapasztalatok alapján írom...