10+1 – Deichler Tímea

Az Építészfórum egyik legújabb sorozatában, a 10+1 keretében a hazai építészeti szféra legelismertebb és legizgalmasabb szereplőit kérdezzük ki. Ezen a héten Deichler Tímeával, a Deichler Jakab Stúdió vezető tervezőjével készítettünk interjút. 

Deichler Tímea 2016-ban diplomázott a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen, diplomamunkáját Hauszmann Alajos- és Pro Progressio-diplomadíjjal ismerték el. Szakmai tapasztalatára a KÖZTI – Skardelli Stúdióban tett szert, 2018 óta Szabó Levente DLA témavezetésével a BME Építészmérnöki Kar Építőművészeti Doktori Iskolájának hallgatója. 2013-tól kezdődően közös pályázatokon indult Jakab Dániellel, akivel 2019-ben megalapította a Deichler Jakab Stúdiót. A tervezőpáros munkáját rendszeresen díjjal ismerik el hazai és nemzetközi terv- és ötletpályázatokon, többek között a Tampere Sara Hildén Művészeti Múzeum, a Budapest Diákváros: Nagyvásártelep és környezete, a pozsonyi Grössling-fürdő, a Workplaces for Tomorrow, a Genova Future Library, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem – Speciális Képzési Központ, a Hódmezővásárhelyi Könyvtár és Tudásközpont, a Csepel Arca és Millenáris Széllkapu pályázatán vettek részt. 

Ha az építészetet három szóban kellene bemutatni, mi lenne az a három szó?

Tér, kapcsolat, atmoszféra.

Mi számodra a legkülönlegesebb, legfontosabb épület vagy hely? Miért?

A Lloyd’s of London épület belső, központi tere. Lenyűgözőnek tartom a nyers megjelenését, azt az erőt, ami árad belőle, ahogy az emberek megtöltik élettel, hogy szinte csak ipari elemekből áll és mégis, bárhonnan nézve különlegesen szép. 

Ha csak kettőt lehetne választani, mi mellett döntenél az ember, funkció, esztétika hármasa közül? Miért?

Az ember az állandó komponens. Az emberi lépték, az igények, a környezetével való viszony figyelembe vétele által önmagában képesek vagyunk meghatározni a tereket. 
Esztétika kérdésében a terek kialakításából fakadó esztétikát tartom lényegesnek, a téri határok sokszínűségét, az izgalmas átlátásokat, a fények játékát, illetve az előbbiek által létrejövő hangulati viszonyokat. Ezek hosszú távon meghatározóak, és lehetnek akármilyen szépek, ha nem stimmelnek, akkor a részletekből nem fog összeállni a kép.

A funkció a mai világban folyamatosan változik, ahhoz, hogy az épületek egész élettartamuk alatt jól használhatóak legyenek, kevésbé az aktuális funkcionális igényekre, inkább változásra képes, vagy kialakításából fakadóan sokszínű használatra alkalmas házakra lenne szükség szerintem.   

Melyik munkádra vagy a legbüszkébb? Miért?

A nemzetközi pályázatainkra. Nagyon izgalmas feladatok voltak és mindent kihoztunk belőlük, amit az adott pillanatban ki tudtunk. Külön öröm, hogy az eredmények is igazolják a munkánkat, eddig ötből négy nemzetközi pályázatunk kapott díjat, elismerést, úgy gondolom ez jó arány.

Mit jelent számodra a siker? Mitől érzed magad sikeresnek? 

Sok esetben távolabbról közelítjük meg a kérdést, mint a megrendelők vagy a kiírók, akik jellemzően a funkciókra koncentrálnak. Beviszünk a történetbe olyan komponenseket, melyek számunkra az adott szituációban szükségesnek tűnnek, de nem képezik a feladat részét. Amikor átmegy az üzenet, sikerül a projekthez valami pluszt – általában a használók számára érzékelhető többletet – hozzáadni, akkor sikeres a munkánk. 

Milyen aktualitás, kérdéskör vagy téma foglalkoztat jelenleg az építészetben? Miért? 

Közterek tervezésekor az elmúlt közel fél évszázadban egyre meghatározóbbá vált, hogy az ember legyen a referencia, számukra legyen jó, marasztaló, élhető az adott hely. Az épületek esetén ez máig sokkal kevésbé lényeges, elveszik a többi szempont között. Ez a probléma – melyet Toyo Ito tökéletesen megfogalmazott még a Sendai Mediatheque tervezése kapcsán: „Korábban a közintézmények olyan tisztán definiált terekből álltak, melyekben a felhasználó előre meghatározott módon viselkedhet. […] Ez idáig egyedül az épület hatékonyságának optimalizálásán volt a hangsúly, mely gyakorlatban az emberek viselkedésének korlátozása elfogadott volt. Eközben az utcán, köztereken az emberek sokkal szabadabbak, boldogabbak. Miért ne lehetne nagyobb szabadság a középületekben is." – foglalkoztat leginkább. 

Mind kutatásaim, mind tervezési feladataim során azt keresem, hogyan lehet a használók által belakható, sokszínűen alakítható, élő tereket létrehozni. Ez volt a motiváció, a cél a Grössling-fürdő tervezése során létrehozott passzázsunk esetén, a Future Library tanulási tájánál, a Diákváros pályázat folytonos, három épületet összekötő közterének kialakításánál, illetve a Hódmezővásárhelyi Könyvtár szabadon alakítható négyzetes kubusának meghatározásánál is.

Azon túl, hogy az adott környék számára ezek a helyek értékes színfoltok a mindennapokban, úgy gondolom, hogy az épületek nyitott, szabadon elérhető, könnyen alakítható terei segíthetnek a funkciók gyors változásának kezelésében, a hosszú távú kihasználhatóság biztosításában.

Milyen terveid és céljaid vannak a jövőre nézve? 

Nagy álmom, hogy iskola, oktatási intézmény tervezésében vehessek részt. 

Mit üzennél a megbízóknak, kivitelezőknek vagy építészeknek? 

Legyenek őszinték.

Hova utaznál el legközelebb? Miért?

Spanyolországba. Sokat tanulmányoztam az elmúlt hónapokban az RCR Arquitectes és SelgasCano irodák házait, jó lenne élőben is látni őket.

Mi a kedvenc könyved, sorozatod? Miért?

A logika mindig nagyon izgalmas terület volt számomra, talán ezért is vágtam bele építész tanulmányaim mellett a matematikába is, sokat alakított azon, hogyan gondolkozom. Mára ez az érdeklődés hobbivá alakult, szívesen olvasok ilyen témájú könyveket. Ha ki kell emelni egyet talán a Gyors és Lassú gondolkodást mondanám Daniel Kahnemantól. Sorozatok közül a kedvenceim az abszurd, fekete humorú brit sorozatokat, mint a Fawlty Towers vagy a Fleabag.

Kivel készítenél interjút a sorozat keretében?

Gyökér Andrással.

Szerk.: Sütöri Laura