A Foster&Partners esete Budapesttel - tervtanácsi beszámoló

Budapest belvárosában, a Bécsi utcában öt házat bontanak el, hogy a sztárépítész Foster&Partners iroda által tervezett új, vegyes funkciójú épület kerüljön a helyére. A tervtanács hozzájárult az elvi építési engedélyhez. Zöldi Anna beszámolója a szerdai ülésről, rövid projekt leírással, látványtervekkel, rajzokkal és Gunther Zsolt opponensi véleményével kiegészítve.

A Belváros eddig üzletileg kihasználatlan, de morfológiájánál fogva jelentős pontján öt telket érintő beruházásra készül a Fashion Street-et megálmodó és megvalósító Csipak Péter beruházó. Az ide tervezett épület léptékénél, megjelenésénél és a tervezőiroda - Foster and Partners - rangjánál fogva új szellemiséget képviselne Budapest belvárosában – és ez máris megosztja a szakmát és a közvéleményt egyaránt.

A tervezett beépítést ellenzők azt kifogásolják, hogy öt, különböző építési korból származó, és különböző építészeti értéket képviselő belvárosi épület – gyakorlatilag egy teljes utcaszakasz kerülne lebontásra az új érdekében. A beruházás megvalósulását láthatóan támogató önkormányzat és a kerületi főépítész azzal érvel, hogy az épület-komplexum jelentős közfunkciókkal gazdagítaná a most átjáró zónaként funkcionáló, központi fekvésű területet, amely ezáltal jócskán felértékelődne, kvázi a Belváros kapujaként szolgálhatna.

A projekt megálmodói valóban Budapest Szívének közepébe találtak: a szóban forgó két sarok a Vörösmarty térre vezető Deák Ferenc utca világ-márkákkal csábító üzletsorának folytatásában helyezkedik el, s a tér előtti rövid szakasz jelenleg valóban feltűnően alárendelt módon funkcionáló része. Keresztirányban a Belváros új főutcája halad, mely ezen a ponton, az Erzsébet térhez csatlakozva kissé megtörik. Az érintett tömböt harmadik oldalról határoló utca túloldalán az Angol Nagykövetség található, ebben az utcában a biztonsági előírások miatt az átmenő forgalom erősen korlátozott – a terület pangásának ez is egyik oka.

A tömb tehát forgalmi kontaktusban van mind a Vörösmarty, mind az Erzsébet térrel, valamint a Fashion Street, alias Deák Ferenc utcával – vagyis valóban nagy durranást kíván. A tűzijátékért cserébe azonban a levegőbe repülne öt épület

- a Bécsi utca 10. / Harmincad utca 3.; építész: Kármán Aladár – Ullman Gyula, 1909), orientalizáló szecessziós stílusú elemeket mutató úgynevezett Fischer ház, amely egészen idén tavaszig fővárosi védettséget élvezett, ebben működött Fischer Simon a korban egyedülálló divatáru-háza;

- a mellette álló eklektikus, 1921-ben ráépítéssel megfejelt épület; építész: Kallina Mór, 1884

- a hajdani Iparterv háború után, a negyvenes évek végén emelt irodaháza;

- a Deák Ferenc utca másik sarkán az építészettörténeti jelentőségű hajdani Chemolimpex székház, Gulyás Zoltán 1960 körül elkészült irodaháza, a hatvanas évek építészetének kiemelkedő minőségű reprezentánsa;

- valamint egy szintén eklektikus épület, építész: Bukovics Gyula, 1873-75.

Az épületekről ld. bővebben >> Kovács Dani Bécsi utca, ég veled! című cikkét a hg.hu-n. 

Építész körökben a Gulyás ház bontása, a sajtóban és a közvélemény szemében a Fischer ház bontása váltja ki a legnagyobb ellenérzést. Ilyen léptékű beavatkozást egyedül a helyébe kerülő építészeti minőség igazolhat - sokak szerint még az sem. Nem véletlen hát, hogy a megbízó a világhírű építészirodához fordult. A tervtanács elé kerülő beépítés ügyében hozott döntés tehát sokkal többről szólt, mint egy kortárs építészeti jel elhelyezéséről Budapesten.

A tervező (aki, mint kiderült a berlini Reichstag kupolájának tervezésében jelentős részt vállalt) megnyerő lelkesedéssel, egyszerű angolsággal igyekezett a beépítés előnyeit igazolni. Tervének ismertetését annak hangsúlyozásával kezdte, hogy a bemutatott látványtervek csak a koncepció érzékeltetésére készültek, az azokon látható homlokzatok minden bizonnyal változni fognak, a jelenlegi fázisban a koncepció megítélésére kérik a zsűrit. Ennek lényege a gyalogos (bevásárló) zóna bővítése, illetve a Deák Ferenc utcában (Fashion Street-en) működő utca-épület kontaktus folytatása – amely ezen a sarkon érezhető módon megtörik. Tervükkel a terület felélesztését célozzák, ennek érdekében éltek a beépítés karakteres építészeti fogásaival.

Nem térhetett ki a bontandó épületek sorsának elemzése elől. A Gulyás-féle házat részletesen elemezve elmondta, hogy véleményük szerint az épület építészet értékeit tekintve határeset: eldöntendő, hogy valóban mestermű-e (vagy csak a személyes vonatkozások teszik azzá – a szerző megj.). Irodájuk az építészeti paramétereket vizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy – elsősorban az alacsony belmagasságok miatt – az épület jelenlegi formájában nem alkalmas arra, hogy kortárs funkciókkal, az elvárható fenntarthatósági paraméterekkel magas minőségben meg lehessen tölteni, ezért döntöttek a bontás mellett.

A továbbiakban ismertette a koncepció kialakítását meghatározó elveket. Ebben első helyen szerepelt a tömb súlyponti elhelyezkedése, ahonnan nem csak az utca szintjén történő mozgások, hanem Budapest „harmadik dimenziója" is feltárható. Mint mondta, a magyar főváros ebből a szempontból valóban kuriózum, fantasztikus szögekből nyújt meglepő térbeli panorámát. Másik szempontjuk az este némileg veszélyessé váló Erzsébet tér integrálása, „felemelése" volt – a már említett forgalmi kapcsolatok megteremtésén túl. Mindezek figyelembevételével a két sarkot megfogó beépítés két karakteres építészeti gondolatot hordoz, az egyik az alaprajz kialakítását, a másik a vertikális felépítést határozta meg.

A tömböt az utca szintjén három irányban, tölcsér-szerű befűződésekkel nyitja meg a Vörösmarty tér, az Erzsébet tér, és a Deák Ferenc utca felé. Ezek az utcaszinti átkötések biztosítják a földszinti gyalogos zóna felélesztését, integrálását a már kialakult csomópontok rendszerébe. A vertikális tengelyt egy - az épületen átlósan vezetett - mozgólépcsővel kapcsolja be, amely a komplexum tetején kialakított, teljes felületű tetőkertbe vezet. Ez a mesterséges zöldfelület egyszerre ellenpontozza és ismétli az Erzsébet téren található parkot –az eszmei összeköttetést is a térhasználatot alakító dimenziók közé emelve. A tervező hangsúlyozta, hogy az így kialakított plusz városi felület szigorúan közterületként funkcionálna: „még egy kávét se kelljen meginnia senkinek ahhoz, hogy ide feljöhessen."

A földszinti üzletek és vendéglátóhelyek fölött iroda-zóna létesülne, az igazi attrakció pedig mindezek fölött – a tetőkert fölé szivarra, zeppelinre, vagy bármi egyéb hosszúkás, amorf alakú valamire emlékeztető képletet helyeznének, hotel funkcióval. A „hosszú dolog" átkúszna a Deák Ferenc utca fölött, kaput alkotva Vörösmarty tér felé, átkötve a két sarkon létesülő beépítés tömegeit. A forma kialakulását elemző ábrákon látható volt, hogy a Budapestre jellemző magas tetőket határoló síkok metszései faragták ki a zárófödém síkjától elválasztott lebegő idom keresztmetszetét.

A tervező a tetőszinten kialakított új térrendszert nemes egyszerűséggel Public Sky Gallery-nek (Nyilvános Égi Terasznak) titulálta – éreztetve ezzel a tervezői szándékot, amely egyszerre kívánja az üzleti- és a közérdeket szolgálni. A koncepciót a tömb környékét is ábrázoló modellen is bemutatta, több tömeg- és homlokzatképzési változattal.

Végezetül biztosította a hallgatóságot, hogy amit látnak, az csak concept-level, a végleges terv ennél csak jobb lehet, például a homlokzatok további tagolásával. Hangsúlyozta, hogy a terv célja a Belváros „enjoyable and fun" – azaz élvezhető és szórakoztató karakterének megteremtése. A funny feeling a döntés súlya alatt görnyedő tervtanácsra nehezen ragadt át – pedig a prezentáció, minden marketing-ízű fogás ellenére magyar fül számára tanulságosan összefogott, lényegre törő és párbeszédre invitáló hangnemben folyt.

Az opponens, Gunther Zsolt a terv értékelését a városi lét minőségének szempontjából közelítette meg. A sűrűséget tekintve az épület programozását jónak minősítette. A beépítést indokoltnak tartja: "A „belváros új főutcája" koncepcióval szerkezetileg megváltozott a belváros. […] A Petőfi Sándor utca […] a Váci utca hátsó fertálya volt eddig, most azonban hirtelen kitüntetett helyzetbe került." Ez indokolja, hogy e helyen különleges építészeti hangsúly képződjék, annak megformálása azonban az opponens szerint további megfontolásokat igényel.

A bontások kérdésében az opponencia egyértelműen foglal állást – az öt közül négy épületet építészeti értékeinek fényében vizsgálva elbonthatónak ítélt. A Gulyás ház vonatkozásában arra az álláspontra jut, hogy az eredeti tervezői gondolat és magatartás méltó folytatása mellett elfogadhatónak tartja az épület bontását. Továbbá felhívta a figyelmet arra, hogy a továbbtervezés során a homlokzatok tagolását mindenképpen végig kell gondolni. Már az opponencia szerkezete is jelezte, hogy a szokatlan építészeti formálás, a zeppelin elfogadtatása tűnt előzetesen problémának – ehelyett azonban a tervezett bontások generáltak csak valódi vitát.

Cselovszky Zoltán, a kerület főépítésze elmondta, hogy a kerület új szabályozási tervében négy pontot jelöltek meg, ahol építészet hangsúly képzését egyenesen kívánatosnak tartják, s ezek közül egyik a szóban forgó tömb. Izgalommal várja, hogy az új szabályozás, amely igyekszik elébe menni a progresszív változásoknak, vajon jól vizsgázik-e. Véleménye szerint Budapest nem skanzen, de fontos, hogy a hőn áhított „kortárs jelhagyás" szabályozottan történjen. A vegyes funkciójú beépítések telepítését a fejlődés zálogának tartja.

Hasonló szellemben nyilatkozott Rogán Antal, az V. kerület polgármestere, aki szintén jelen volt az ülésen. Kiemelte, hogy amennyiben ilyen léptékű beruházásra sor kerül, szerződésben rögzített garanciát kér a kerület a közterületeknek a tervben szereplő fejlesztésére.

A tervezési területtel közvetlen kapcsolatban álló Kempinsky szálló tervezője, Dr. Finta József három megfontolásra váró kérdést ajánlott a döntéshozók figyelmébe:

- szabad-e 5 ház helyén egyetlen építészeti gesztussal élni?

- szabad-e régi értéket újért lebontani?

- hogyan értékelendő a tetők felett lebegő új városi szövet?

Az első kérdésre válaszként a Madách házak példáját hozta, amely hasonlóan nagyvonalú beavatkozás volt a maga idejében, a Gulyás ház bontása esetében az opponenciához csatlakozva a szellemiség megőrzését igényelte, a szivar-forma hotel estében további megfontolásokat tart kívánatosnak, de alapjában véve elfogadhatónak tartja. Felhívta a figyelmet arra, hogy míg az előző emlékezetes esetben, Zaha Hadid Szervita téri „jele" az építész egyértelmű és kissé öncélú mozdulattal letett saját kézjegye lett volna, itt a tervezők a hely adottságaiból kiindulva hoztak létre különleges építészeti formát. Végül kérte, hogy jegyzőkönyvben vállaljanak garanciát a tervezők a „Foster-minőség" megvalósítására.

A támogató hozzászólások után a bontást egyértelműen ellenzők kaptak szót. Hegedűs Péter arra figyelmeztetett, hogy kultúrnemzet nem bontja el a történelmét, hanem új kontextusba helyezi azt. Okrutay Miklós minden egyes bontandó épület esetében szükségesnek tatja az értékvédelmi vizsgálatot – különösen a Fischer ház esetében. A fejlesztő elmondása szerint ez megtörtént, a Gulyás házat a vizsgálat szellemi, és nem építészeti értéknek minősítette.

Ferkai András (úgy is, mint a Gulyás–monográfia szerzője) határozottan tiltakozott az épületek bontása ellen. Mint mondta, egyetért a helynek a városi szövetben betöltött kiemelt szerepét hangsúlyozó fejlesztésével, annál is inkább, mivel Ligeti Pál 1937-ben már ezt az útvonalat javasolta, ahol most 2010-ben Budapest új főutcája húzódik. Erőteljesen figyelmeztetett arra, hogy óriási (és folytonosan elkövetett) hiba a nagyberuházásokat és a közterület-fejlesztést összemosni – épp a Fashion Street a jó példa arra, hogy a régi épületek megtartásával is lehetséges a revitalizáció. A teljes utca elbontásával kapcsolatban az volt a véleménye, hogy ez ahhoz hasonlítható, mintha Bécsben a Kohl-martkt, vagy a Kertner strasse házait radíroznák le. Az öt közül két épületet, a Gulyás- és a Fischer-házat mindenképpen megőrzendőnek tartja. Cséfalvay Gyula a tervezett beépítés karakteréből kiindulva tartaná értelemszerűnek a hatvanas évek építészeti mementójának megtartását, mondván, így a két tömb fölött átúszó lebegő forma nem csak térbeli, hanem időbeli kontinuitást is szimbolizálva nyerne értelmet.

A fejlesztő képviselője a felvetésekre válaszolva többszörös garanciát ígért: biztosítják a Foster-minőséget, vállalják a közterület- fejlesztés terv szerinti megvalósítását, és az elhangzottak értelmében a tervezővel közösen újra-gondolják a Gulyás-féle irodaház szellemi értékeinek megőrzését. Többen csatlakoztak az opponenciának azon megállapításához, hogy a homlokzatok megformálásánál az eredeti telekosztásnak megfelelő tagolást mindenképpen meg kell fontolni.

A tervtanácsi határozat végül az alábbiakban összegezte véleményét: A beépítés kontúrjával egyetért, de mivel az öt épület bontását sokan aggályosnak tartják, az építési engedélyezési tervek elkészülte előtt bontás ne történjen, a végső döntést a tényleges tervek ismeretében hozzák meg. A meglévő épületekre nézve készüljön részletes építészeti vizsgálat, a homlokzatok kialakításánál megfontolandó szempont az eredeti telekosztások figyelembe-vétele. Az alaprajzi kialakításnál az átjárhatóság, az utcával való kontaktus elsődleges szempont. Mindezek figyelembevételével a tervet elvi engedélyezésre javasolták.

Nemmel szavazott Okrutay Miklós és Ferkai András. Tartózkodott Eltér István és B. Nyékhelyi Mária. Igennel szavazott Cséfalvay Gyula, Balogh Balázs, Finta József, Fegyverneky Sándor, Fazakas György, Lukács István, Marosi Miklós, Weiler Árpád, Z. Halmágyi Judit, Ráday Mihály, Kálmán Ernő. Hegedűs Péter igen szavazatának feltétele 2 épület megmaradása volt.

Zöldi Anna

BELVÁROS ÚJ VÁROSKÖZPONT

rövid bemutatása a fejlesztő által

A PROJEKT

A Projekt Budapest Belvárosának egyik fejlesztési fókuszában, a közelmúltban átadott új pesti Fő utca városszerkezetileg legfontosabb kapcsolódási pontján megvalósuló, vegyes funkciójú, Új Városközpont létrehozására irányuló ingatlanfejlesztés. A Projekt fejlesztője az Immobilia cégcsoport, az elegáns belvárosi bevásárló utca, a Fashion Street megálmodója és megvalósítója.

A fejlesztő célja, a város főterének számító Vörösmarty tér és a belvárosi luxus szállodák szomszédságában egy olyan emblematikus épületegyüttes létrehozása, amely építészeti ikonként, a regionális szerepkörét kereső, fontos helyként nyilvántartott és élhető európai főváros megújulásának szimbólumává válhat.

MEGVALÓSÍTÁS

A Projekt jövőbeli sikerét két tényező maximális kihasználásával kívánjuk biztosítani:

- a helyszín fejlesztési potenciálja

- az épület együttes építészeti minősége

A fejlesztési potenciál maximalizálására a jogerőre emelkedett KSZT módosítás teremti meg a lehetséges kereteket, amely a fejlesztési területet az építészeti hangsúlyképzés lehetséges helyszíneként jelöli ki, míg a lehetőségek kihasználása a fejlesztői tevékenységünk lényege. A Projekt építészeti tervezésére a londoni székhelyű Foster&Partners Iroda kapott megbízást. A londoni építész iroda mellett szaktervezőként két további angol mérnöki iroda végzi a statikus és az épületgépészeti tervezést, az utóbbi elsődlegesen azzal a céllal, hogy az Angliában már sikeresen alkalmazott környezetbarát és megújuló energiaforrások felhasználását is figyelembevevő koncepció szülessen.

KONCEPCIÓ

A koncepció terv két fontos tartalmi és egyúttal formai elemre épül:

- környezeti alkalmazkodás a megvalósíthatóság érdekében

- építészeti különlegesség a hangsúlyképzés érdekében

A környezeti alkalmazkodás érdekében az épületegyüttes tiszteletben tartva a Belváros tömbszerű, zártsorú beépítését, a szomszédos épületekhez igazodva a hagyományos utcakép részévé tud válni, csupán a homlokzatképzése és anyaghasználata jelzi maiságát.

Az építészeti különlegességet az épülettömbök tetejére helyezett szoborszerű objektum, a tetőtájra leereszkedett léghajó – Zeppelin- képviseli, amely a város sziluettje fölé nyúló magas tetők, kupolák, tornyok meg szokott látképébe kíván beékelődni, illetve egy új, szokatlan formával gazdagítani a panorámát. A Projekt multifunkcionalitását függőleges tagolódása is hangsúlyozza, a földalatti és a földfeletti szinteket a díszburkolattal ellátott gyalogos utca, a kereskedelmi és az iroda szinteket a második emeleti, elosztó szerepet játszó transzfer szint, míg az irodai és a szállodai funkciókat a tető szintre helyezett közpark választja el egymástól.

A parkoló hatékonyságát a pinceszintek összevonása, a fel- lehajtó rámpák épületen kívülre helyezése és a beépíthető terület közterület alá való kiterjesztése biztosítja. A tető szintre helyezett nyilvános használatra szánt parkosított közkert a fejlesztői hozzájárulásunk a Belváros környezeti megújulásához. A szoborszerű objektumba helyezett Boutik Hotel külső megjelenésével is sugallja az egyedi belső designra épülő szálló funkcionális különlegességét.

Funkciók megoszlása:

- parkoló helyek 320 db

- kereskedelem, iroda, szálloda 44.000 m2

- közhasznú tetőkert 3.000 m2