A főváros új kapuja vagy a köztől elzárt sziget? – Szubjektív beszámoló a Budapest ONE épületéről

Délről az őrmezői lakótelep határolja, nyugatról 16 sávnyi robogó autó, északon modernista iskolaépület tengődik, keletről a pályaudvar zenéje, és 1500 parkoló autó látványa fogadja az ingázókat. Valóban összekapcsolta és nyüzsgő élettérrel egészítette ki Kelenföld térségét a Budapest ONE beruházás? Impulzusok a helyiekkel párbeszédben.

Budapest nyugati kapuja?
Az agglomeráció gyermekeként sohasem értettem, a szüleim miért hívják Osztapenkonak a Sasadi teret, ahol nyolc éven át nap mint nap leszálltam a buszról kosáredzésre menet. A Menyecske utcai tornaterem felé tartva elsétáltam a romos állapotú autóklub egykori telepe mellett, melynek helyén a Paulinyi & Partners tervei alapján épült meg a Budapest ONE irodaház. Most a Fortepan képtárát bújva egyszerre mosolyogtat meg és áraszt el nosztalgiával a szocializmus giccses szobra. Ironikus, hogy a rendszerváltás előtt néhány szempontból mennyivel szabadabb volt az élet, ha összevetjük a késői kapitalizmus felgyorsult, elidegenített menedzseri világával.

A mai korból visszatekintve elképzelhetetlen, hogy a Sasadi úton óra hosszat stoppoljanak fiatalok a Balatonra vagy Bécsbe, pláne, hogy valaki fel is vegye őket. Napjainkban csak feszes balatoni napok – délelőtti indulással, gyors lángossal és csobbanással, esti hazaszáguldással – férnek bele a monoton hétköznapokba. A léptékváltást jól szemlélteti, hogy a hatvanas évekhez képest csaknem megtizenhatszorozódott a bevezető út forgalma. 7-8 ezer autó helyett ma több mint 120 ezer jármű áramlik a városba minden nap, ennyi embernek jelenti Budapest kapuját a Budapest ONE.

Minek a szimbóluma?
Egy 40 éves hölgy felvillanyozva videóhívást indít az irodapark közepén: „Tudod hol vagyok, felismered ugye? Nézd mekkora, jó nagy mi? Itt dolgozom most, a hatodikon". Kétségtelen, hogy már az épület mérete is megmozgatja az embert, kiváltképp ha tisztában van a terület elmúlt évtizedekben végbement pusztulásával. Végre épült valami, a homlokzatának színes előregyártott elemeit lehet szeretni vagy utálni, ráadásul még gyógyszertár is van benne.

Budapest új kapuja a menedzseri lét és a globális nagytőke szimbóluma, mely divatos – az őrmezeiek megfogalmazásában „modernes" – designja mellett nevében is hirdeti az angolszász marketing ideológiáját. Az épület plasztikus formája teljességében befogadhatatlan, mindig csak egy jól komponált részlet, a tekergő giliszta szűkebb-tágasabb látványa sejlik fel. A Budapest ONE tervezője jegyzi a szemközti Etele Plázát is, a vonatsín két oldalán álló épületek üveg homlokzatai ikonikus kilátást biztosítanak egymásra.

Az optimalizált forma
A tervezők megfogalmazása szerint a lehető legoptimálisabb beépítést eszközölve a Nyugaton már általánossá vált – Magyarországon még kevésbé elterjedt – parametrikus tervezési módszerrel alkották meg az irodakomplexum dinamikus formáját. De mire is opitmalizálták az épületet?

A hullámzó kialakítás a vonalmenti hossz, vagyis a bérbeadható tér megnövelésének céljából történt. Az épület 18 méteres traktusmélysége szintén gazdaságossági, illetve energetikai megfontolásokra vezethető vissza. Benapozás, árnyékolás, tájolás, kilátás, áramlástechnika, a belső udvar mikroklímája. A digitalizációnak hála számokkal kifejezhető és tudományosan optimalizálható a tervezési folyamat, mely a jól megtérülő befektetést szolgálja. Mindeközben az építészet elveszíti kulturális, művészeti és társadalmi vonatkozását.

A telekhatárt körülölelő városi terek összessége másodlagos, a terv a beépítési előírások betartásával a telek formájára optimalizálta az épület tömegét.

A térfalak hasadékai vélhetően ezt kívánták ellenpontozni, esetenként érdekes átlátásokat, ritkábban valós kapcsolódási pontokat és az épület belsejébe szívó hatást eredményezve.

Bár a helyszínen kiállított tervek tanulsága szerint a buszpályaudvar fedett tetején egy lepényszerű burkolt platform kötötte volna össze az irodaépület és a lakótelep szintjét a Kelenföldi pályaudvarral, mely a városrész programjainak otthont adó városi térként szolgált volna. Ezeket a látványterveket idővel eltávolították és félő, hogy a közeljövőben rendezetlen marad az irodaház és a pályaudvar kapcsolata. Vagyis az irodaépület felől továbbra is egy mozgólépcsőn, míg a lakótelep irányából egy szűk ösvényen lehet megközelíteni a pályaudvart.

Fenntartható és hatékony csomópont?
A projekt hangzatos ígérete az európai léptékben is egyedülálló intermodális csomópont képe. Kétségtelen, hogy a 4-es metró elkészültével és néhány P+R parkoló kialakításával sikerült csökkenteni a városra nehezedő környezetszennyező hatást. A napi 120 ezer ingázónak kialakított 1500 parkolóhely jól mutatja, mekkora elszalasztott ziccer, hogy a terület rendezésekor nem alakítottak ki nagyobb kapacitású ingyenes parkolóházat. Hétköznap reggelente hosszas forgolódás után is kihívás parkolóhelyet találni, az elkeseredettek óránként 400 forintért gurulhatnak be a Budapest ONE mélygarázsába.

Szintén szembetűnő az irodaház mellett üresen álló kerékpártárolók látványa vagy a díszkertként szolgáló dombos belső udvar, melynek nagy részét gépészeti egység foglalja el. Látom magam előtt, ahogy a fejlesztők kipipálják a madáretető kihelyezését, de az „élhető" iroda elérése érdekében Well szoba is található a komplexumban, és lefejlesztettek egy úgynevezett Walkulatort, ami nem bizonyult túl hasznosnak. Nehéz elképzelni, hogy a cigiszünet közben az öltönyös munkaerő felsétál a zöld dombokra és a belső udvar idővel valódi élettérként működik. Hozzá kell tennem meglepett, hogy lődörgésem során egy biztonsági őr sem jött oda hozzám, hogy mégis mit képzelek, hogy fényképezgetek. Egy hasonló irodaház rutinos személyzete nyugaton néhány perc elteltével vezetett volna el a “magánterületről".

Szabadság vagy jólét? És kinek?
A Budapest ONE összesűríti a kapitalizmus élményét: 24 órás egészségszolgáltatás a fizetőképes fogyasztóknak, sok pénzért elfogyasztott víz ízű kakaóscsiga a díszkertre néző kávézóban, miközben térmegfigyelő kamerák rögzítik és beléptetőkapuk szabályozzák minden léptünket. A luxusirodaház tetejét 646 méter hosszú futópálya szegélyezi, a parkoló szinten zuhanyzót és öltözőt alakítottak ki. Minden elérhető egy karnyújtásnyira, cserébe viszont le kell mondanunk szabad, izgalmas és spontán életünkről. Mármint elérhető a kiválasztottaknak, akik eladhatnak napjaikból nyolc órát az álommunkahelyért cserébe.

Mikor ha nem ilyen léptékű fejlesztés mentén lenne lehetőség a magán és közérdek összeegyeztetésére? A beruházás egyrészt megszüntette a lehetőségét, hogy a volt Mechwart András Vasútközlekedési Szakközépiskola jobb sorsra hivatott komplexumát bevonják a város vérkeringésébe. Egyre valószínűbb, hogy a lebontás lesz az utoljára hajléktalanszállóként üzemeltetett toronyház sorsa. Másrészt Budapest átgondolatlan és koherencia nélküli várospolitikájának köszönhetően újra egy túlépített, a köztől elzárt sziget valósult meg, mely a szolgáltatósoron kívül semmilyen közösségi funkció telepítésével nem számol. Ellenben kihasználja az őrmezői lakótelep és a város közösségi infrastruktúráját, például az ingyenes parkolóhelyeket. Így herdáljuk el fontos térerőforrásainkat városszerte. Csak társadalmi és politikai nyomással lehetséges a közösségi érdeket szem előtt tartó fejlesztések kiharcolása.

Borenich Levente