A járvány hatása a városokra – XXVI. Országos Urbanisztikai Konferencia összefoglaló

November 17. és 19. között tartotta a Magyar Urbanisztikai Társaság a XXVI. Országos Urbanisztikai Konferenciát, a járványhelyzet miatt ezúttal online formában. A vírus nem csak a konferencia körülményeire volt hatással, de az előadások témáira is, két szekció kimondottan erre a helyzetre reflektált, de több másik előadó is kitért rá a három nap alatt. Mit gondolnak a szakemberek a Covid-19 városokra gyakorolt hatásáról? A konferenciáról készült összefoglalónkban erre a kérdésre fókuszálunk.

A világjárvány a tavaszi hullám óta joggal foglalkoztatja a közvéleményt és a szakembereket egyaránt. Mindennapi szokásaink radikálisan megváltoztak a szigorodó intézkedések és biztonsági előírások hatására, ami együtt jár városi térhasználatunk átalakulásával. De visszatérhetünk-e valaha a korábban megszokott élethez?

A MUT konferenciájának nyitóelőadásán Roger Keil kanadai urbanista arról beszélt, hogy a pandémia utáni időszak valójában a pandémia előtti időszak – a jövő ugyanis arról (is) kell szóljon, hogy felkészülünk egy esetleges következő világjárványra a mostani tanulságai alapján. Régóta figyelmeztetnek a szakértők, hogy az emberiségnek előbb-utóbb szembe kell néznie egy világméretű járvánnyal, és Keil szerint egyáltalán nem lehetünk biztosak benne, hogy a Covid-19 lenne az a „nagy járvány". A kanadai kutató azt javasolja, hogy perspektívát kell váltani, és el kell kezdeni felkészülni a vakcina utáni időszakra.

Keil előadásában arról is beszélt, hogy a koronavírus-járvány rámutatott arra, hogy egy egységes, kiterjesztett urbánus világban élünk. Míg a 2003-as SARS vírus kapcsán arról kezdtek beszélni a szakértők, hogy a járvány felfedte a globális városi rendszer külső vázát – vagyis azt, hogy a világ metropoliszai egy globális hálózat részei – addig a 2020-as járvány a rendszer belső összefüggéseit is leleplezi. Vuhan nem egy távoli, a globális gazdasági rendszeren kívül eső város Kína belső területén, hanem épp úgy a rendszer szerves része, mint Torontó vagy Budapest. Ezeket az összefüggéseket felismerve kell újragondolni a városok közötti viszonyokat a vírus utáni időszakban – és ez Keil szerint el is kezdődött: a városok vezetői és a helyi közösségek kezdik megérteni, hogy együtt kell működniük egymással a pandémia elleni harcban és azt követően is, hiszen sokkal hatékonyabban tudnak fellépni lokális szinten, mint a központilag irányított állam.

Keil hangsúlyozta: a járványnak nem csak a biológiai okait kell kutatni, hanem a társadalmi eredetét is vizsgálni kell. Milyen okok vezettek ahhoz, hogy az Egyesült Államokban például sok területen a fekete és latin közösségekben terjedt leginkább a járvány, vagy ahhoz, hogy Torontó külső, bevándorlók lakta negyedeiben a legnagyobb a fertőzöttek száma? Milyen társadalmi magyarázatai vannak az úgynevezett Zoomvárosok, vagyis az olyan települések elterjedésének, ahova az otthoni munkavégzésre kötelezett munkavállalók vonulnak vissza a nagyvárosokból? Ilyen jellegű kérdések mentén kell a vírus utáni időszakra felkészülni.

Azt már Erő Zoltán, Budapest főépítésze vetette fel előadásában, hogy mi történik, ha megszűnnek azok a kulturális és szórakozási lehetőségek, amik a nagyvárosi életet vonzóvá teszik. Vajon minden elérhető a külvárosokban és a környező településeken, amire szükségünk van a pandémia alatt? Ennek a kérdésnek a megválaszolásához nyújthat segítséget Varga Virág, a Budapesti Corvinus Egyetem Gazdaságföldrajz, Geoökonómia és Fenntartható Fejlődés Tanszék tudományos segédmunkatársának kutatása, aki a konferencia harmadik napján, a Fiatal Urbanisták Tagozatának hallgatói szekciójában mutatta be eredményeit a budapesti agglomeráció alközpontjainak hálózatáról. Varga kutatása alapján megvizsgálható, hogy melyek azok a Budapestet övező települések, amik már a járványhelyzet előtt is rendelkeztek minden szükséges szolgáltatással, és mely térségek a legelmaradottabbak ebből a szempontból.

A kijárási korlátozások és otthoni munkavégzés bevezetésének egyik fontos mellékhatása a városi zöldterületekhez való viszony újragondolása. Erő Zoltán előadásában ennek kapcsán a húsvéti hétvégét hozta fel példának, ami épp a tavaszi hullám közepére esett. A budapestiek a jó idő és a szünet hatására kiözönlöttek a város népszerű parkjaiba, ahol ennek köszönhetően nehézkessé vált az előírt távolságtartás betartása, a rendőrség hamar le is zárta ezeket a területeket. Az önkormányzat, felismerve a lakosság igényét, de figyelembe véve az új előírásokat is, a kevésbé ismert parkokat és erdőket kezdte el népszerűsíteni, hogy ne csak a Margit szigeten és a Normafán tömörüljenek össze a kényszerű otthonmaradás miatt szabadba vágyók.

Hogy mitől válik vonzóvá a lakosság számára egy zöldfelület, abban Kolcsár Roland András, a Szegedi Tudományegyetem Természeti Földrajzi és Geoinformatikai Tanszékének doktorandusza, a Smart City Kutatócsoport tagja kereste a választ a Fiatal Urbanisták Tagozatának szekciójában. Geoinformatikai módszereken alapuló kutatásában Szeged lakosságának zöldfelület-ellátottságát vizsgálta az elérhetőség, a hozzáférhetőség és a vonzerő szempontjai alapján. Módszertana más nagyvárosok döntéshozóit is segítheti abban, hogy mely területeken és milyen módon érdemes a zöldterületeket fejleszteni.

A kérdésre a kormány részéről Dr. Scheller Domonkos, Budapest és a fővárosi agglomeráció fejlesztésének végrehajtásáért felelős helyettes államtitkára is kitért a konferencia második napján. Ő többek között olyan zöldterület-fejlesztéseket említett, amik régóta tervben vannak, de épp a fent említett felismerések hatására most nagyobb lendületet fognak kapni – mint például a belvárosi zsebparkok fejlesztése, vagy a barnamezős beruházások támogatása városi léptékű parkok kialakításával. Scheller szerint ugyanakkor a főváros egyik alapproblémája, a belváros kiüresedése és az ezzel összefüggő szétterülő várostérség – ami a globális trendek alapján most méginkább felgyorsulhat, ahogy arra Keil is utalt a Zoomvárosok kapcsán. A kormány erre az infrastruktúra fejlesztésével és a rozsdaövezetekbe összpontosuló lakásfejlesztési programokkal kíván reagálni.

Hogy visszatérünk-e a járványhelyzet előtt megszokott mindennapokhoz, vagy egy „új normális" létezésre kell felkészülnünk, abban a konferencián felszólaló szakértők sem biztosak, és az is kérdés, hogy melyik út lenne a kedvezőbb. Az viszont az előadásokból jól látható, hogy a koronavírus felgyorsította azokat a városi folyamatokat, amik már a járvány előtt is jelen voltak – kérdés, hogy a várostervezők és a politikai vagy gazdasági döntéshozók hogyan reagálnak ezekre hosszú távon. Roger Keil záró gondolata, miszerint érdemes odafigyelni azokra a városokra, amelyek folyamatos krízishelyzetben éltek már a járvány előtt is – vagyis a Globális Dél városaira – mindenképp megfontolandó a hosszú távú felkészülésben.

A konferencián a fentieken túl szó volt többek között a lakáspiac alakulásáról, a vidéki térségek szerepváltozásairól, de a második nap diák szekciója is rendkívül izgalmasra sikeredett a nemzetközi előadóknak köszönhetően. Az első, második és harmadik nap előadásai részletes programleírás kíséretében visszanézhetőek a Magyar Urbanisztikai Társaság YouTube csatornáján.

Készült a BFK Budapest Fejlesztési Központ Nonprofit Zrt. támogatásával.