A Károli Gáspár Református Egyetem új épületegyüttese – A KÖZTI megvételt nyert terve

A KÖZTI tervezői közös és félprivát terek együttműködő szövetét alkották meg, mely a diákok és a helyi lakosok számára a folytonosságot közvetíti a pillanattal szemben.

Helyszínválasztás és a tervezési alapgondolat
Egy új egyetemi épület helyszínválasztása rendkívül nagy hatással bír a benne zajló oktatásra és kultúrateremtésre rövid és hosszú távon, mely kihat a városlakók életére is. Az egyetem kívánatos funkció egy elöregedő, nagyértékű történelmi városrészben. A magaskultúra és hitélet intézményeinek sűrűsödése és a szellemi javak jelenléte miatt nem túlzás egyetemvárosnak hívni az új intézményt. Az épületformálást és a funkcionális egységek kiosztását meghatározza a bejáratok, átjárók elhelyezkedése, a közösen használt, a félprivát, majd a védett terek együttműködő szövete. Egyfelől az épület nyit a város felé, invitál és befogad, bérbe adható és együtt használható tereket kínál, másfelől jól lehatárolható, védett, oktató terek alakulnak ki, biztonságos tanulóterek, a közösségteremtés színterei. Ez a fajta diverz rétegzettség figyelhető meg a környező épületeken is, az illeszkedés történeti és gondolati rétegei egymást kell, hogy erősítsék. Ide divattrendek látványkalandjait és ingerszegény, sorozatgyártás építészeti termékét sem nem lehet letenni. A szomszédos és meglévő épületek eszmei és ahol lehet, fizikai folytonosságát fenntartva kell új életet teremteni, mely táplálva kihat a tágabb környezetre is.

A Kinizsi utcai helyi védett homlokzatú épület primer tartószerkezete, vaskos falazata, vasszerkezetei jelentős elsődleges energiát foglalnak magukba, ami érték, semmiképp sem építési törmelék. A ház lehető legnagyobb mértékű megtartása és élettel megtöltése ezért fontos célkitűzésünk. Megtartása mellett szól az is, hogy a tervezési program alapján valós és jól használható funkciók helyezhetőek el. Az új lépcső-lift magok alkalmassá teszik az épületet a mai korszerű tartószerkezeti, merevítési és tűzvédelmi előírásoknak. Az idős épület téri karakterisztikája, ornamentikája együtt él az új építésű terekkel, a folytonosságot hangsúlyozza a pillanattal szemben.

Az ingergazdag egyetemi közeg életre szóló élményeket és emberi kapcsolatokat hoz létre. Ezért a kortárs formálásának elsődleges feladata kiszolgálni a korszerű oktatás és a közösségfejlesztés térigényeit. Tágas és összekapcsolódó közösségi terek, aulák és tetőkertek találkozások helyszínéül szolgálnak. A felnyíló terek mellett azonban szükségesek az oktatást és kutatást segítő védett terek is. A téglatömbökben a koncentrált tanulás tantermei, előadói ismétlődnek, a tájékozódást segítő körbejárható közlekedőkkel, kilátásokkal a külső tér felé. A külső park zöldje a természetesen megvilágított termekből és az összekötő aulákból is folyamatosan látható, emellett a két belső aula zöld szigetei és a tetőkertek javítják a belső tér mikroklímáját, feltöltődést segítő környezet pszichológiai hatással bírnak és nem utolsó sorban a városi hősziget-hatást csökkentik.

Építészeti formálás, anyaghasználat
A tervezési környezet főszereplője vitathatatlanul az Iparművészeti Múzeum, melynek jelenléte, megrajzolása nagy örömöt okozott, energizált mindannyiunkat. Az épület mérete, regionális szerepe és építészeti értékei, homlokzati és tető díszítettsége az épületet vitathatatlan nemzeti kinccsé teszik. Meghatározó erő a Kinizsi utca túloldalára épülő új egyetem épület tervezésekor és városi karakterének formálásakor is.

Az új épület versenyre, rivalizálásra nem kelhet a múzeummal, semmi esélye sem volna, és kifejezetten zavaró is lenne egy önimádó, formalista tömeg. Ugyanakkor nem lenne méltó egy túlzottan visszahúzódó, szemérmes, már-már unalmas épület elhelyezése sem. Túlzott anyaghasználati, vagy stílus hasonulás is visszás, zavart eredményt hozna. A környező műemlékek és kiemelkedő építészeti alkotások többsége tömbszerűen formált és jellemzően téglaarchitektúrát jelenítenek meg, vagy teljes felületen, vagy ornamentikájuk során. A tégla jelenléte fontos közösség, melyet büszkén vállal és folytat az új épület. A kézi vetésű fakó barna, világos agyagtégla szép átmenet a vakolt és látszó vörös felületek között, tömörsége határozott erőt sugall. A téglatömböket kisebb-nagyobb ablakok ritmusa nyitja fel, mely az egészen keskeny réstől a nyitható ablakokon át, a fix nagy üvegezésű felületekig váltakozik, a sarkok felé tömörödik. Összeáll, mint az egyénekből a közösség. A földszinti üvegfal szerepe nem a tömbök ellebegtetése, hanem egy átlátható hártya létrehozása, mely bevezet a park felé, átengedi a park zöldjét az Üllői út felé, és folyamatos vizuális kapcsolatot tart a belső terek és a park között.

Az Üllői úti tömb megformálásakor - a parkkal egy szintre - olyan átlátható funkciókat helyeztünk, mint az étterem, a kávézó és a könyvtár bejárata, mely az üvegen keresztül látni engedi a park zöldjét. Ezért a közlekedő és kiszolgáló helyiségeket egy fa kockába tömörítettük, melyhez hasonló további fatestek jelennek meg az auditóriumok falai és a tanácsterem tömegeként is. A felmenő tömeg kiemelkedik, de nem nyomja el a szomszédos lakóépületet. A passzázsnyi elhúzás bejutást és megvilágítást biztosít. Az elépített park felületét a tűzfalra fordítva egy zöld fal jelenik meg, ami jól látható az Üllői út felől. A tömb lezárásaként a kialakított tetőterasz egyszerre oldja meg az előírt párkánymagasság különbséget és játszik a telkek ortogonális rendszeréből kilépő Üllői úti szögtöréssel. A park felé átforduló sarkon a további kiemelés visszafogott tornyot hoz létre, kijelölve a kápolna helyét.

A Kinizsi utcai védett homlokzaton a minimálisan szükséges beavatkozásokon túl az eredeti ablakosztás visszaállítása is cél az egykori kantin sorában és az alagsori nyílásoknál, miközben a többször újraépített és túlformált tető felépítményektől megszabadul a ház. A homlokzat karakterét záró párkánydísz felett visszahúzott terasz alakul ki, mely lenyűgöző közelségbe hozza a Múzeum homlokzatát, mázas tetőcserépdíszeit. A terasz egy zöld kerttel diszkréten kettéosztott, egyfelől a diákok, másik végén a dékáni iroda kap reprezentatív teraszt. Az évtizedek óta méltatlan állapotban megjelenő, ostoba tűzfal helyett teljes értékű homlokzat néz majd a közpark Kinizsi utcai irányába. A főbejárat szimbolikus és reprezentatív szerepét erősíti annak elhelyezése, az Üllői úti tömb középtengelyében. A karakteres, faintarziákkal díszített, egybefüggő faajtók utalnak az intézmény időtlenségére, valamint a református templomok bejárataira. A főbejárat mellett felértékelődnek az ’L’ alakon keresztül futó átkötések. Az Üllői útra merőlegesen, a meglévő sarki társasházak mellett egy passzázs közvetlenül a bejárati aulába vezet anélkül, hogy meg kelljen kerülni a tömböt a park felől. Újabb fontos átkötés a Kinizsi utcai homlokzat középvonalában lévő bejárati tengely, mely a diákok belépését segíti a metró és a villamosmegállók iránya felől. Az innen belépő diákok közvetlenül az összefüggő aulatérbe érkeznek, azon a határvonalon, melytől balkézre a rendezvény és tornaterem található, jobb kéz felé a tanácsterem és a nagy előadó. A bejárat ezen funkciók önálló feltárását és kiadhatóságát is biztosítani tudja. A Kinizsi utcai védett homlokzat további két bejáratának megtartása és valós szerepben tartása fontos: baloldali lépcsős bejárata a Tanulmányi osztályhoz és az oktatói épületrészhez vezet, jobb oldali bejárata az egyetemi klubot és a HÖK több kar életét is érintő helységeit tárja fel. Szintén kiemelt kapcsolat nyitható a tornaterem és a park közötti üvegfalon, mely számos rendezvény során képes bevonni a park területeit is (egyetemi nap, nyílt napok, közösségi találkozók stb…).

Az aulatér
Az új egyetemépület sokasága számára világos, átlátható, tágas tereket kell létrehozni. A főbejárat és a passzázs ugyanazon aulába vezet, mely egy tengelyes térfolyam, a kávézó-büfétől, az étkező és a könyvtárbejáraton át, a liftpontokon túl a tanulóterekhez vezet. A horizontális térsor ideális találkozási pont - az ember evolúciósan horizontálisan képes kapcsolatokat létesíteni - mely az egyetemi közösségteremtés egyik legfontosabb pillére. Az átlátható aulatér egyben fontos események helyszíne, a tanácsterem és nagyelőadó terek catering „puffer" terei, melyek a kialakításból adódóan leválaszthatóak, adott esetben párhuzamosan működtethetőek az egyetemi oktatással.

Sportközpont
A rendkívül nagy alapterületű, magas belvilágú és nagy fesztáv igényű tornaterem elhelyezése kihat a teljes épület tömegalakítására és funkcionális kapcsolataira. A Kinizsi utcai épület főtraktusának megtartása esetén a mellé helyezés pozíciója és a kiválasztott magasságra emelés következményeit kellett mérlegelni. A tervezés során a rendezvények működését segítve a lelátó és egyben közönségforgalmi szintet helyeztük az értékes szintbeli kapcsolatok miatt a parkkal és a bejárati szinti aulával egy magasságba. Magát a sportközpontot pedig a beépítés szélére, ami nagyon szép átlátásokat enged a park átlós iránya felől, és aktív kapcsolatot teremt a burkolt egyetemi térrésszel.

A tantermi téglatömbök
Az átlátásokban gazdag aulaterek a főfunkciókat rejtő tantermi blokkokat kötik össze. A védelmező zártabb terek segítik a koncentrációt, ugyanakkor a szárnyakra bontott tömeg természetes megvilágítást biztosít a tantermek számára. Az ablakokos homlokzati falak egyben szintmagas faltartók a tornaterem és a nagy előadók felett. Nagyfesztávú gerenda födémeik kellő rugalmasságot biztosítanak az elválasztófalak és belső folyosók kialakításakor, mely a jelenlegi tervezési programra van optimalizálva, létszám és kari együttműködés szerint, ugyanakkor ez a fajta tartószerkezeti nagyvonalúság hosszú távon is kellő rugalmasságot kölcsönöz egy olyan egyetemépület számára, mely igyekszik kiszolgálni egy folyamatosan fejlődő oktatási szektor még nem ismert igényeit is.

Auditóriumok
A három nagy kapacitású auditórium elhelyezésekor alapvető szempont a karok által önállóan és közösen használt terek könnyű elérhetősége, központi elhelyezkedése. A három auditórium nyújtottabb alapterülete két típusú elrendezést is ki tud szolgálni, mely későbbi fázisban is eldönthető. A klasszikus rövidoldali pulpitus, szerkesztett rálátási kúppal, valamint a keresztirányú, egyre népszerűbb enyhe íves kialakítás. Utóbbi bár szélesebb és hosszabb sorokat eredményez, mégis kevesebb sorral közelebb hozza a diákokat a kivetítőhöz, amely kedvez a láthatóságnak digitális kivetítés esetén. Nem utolsó sorban, ezzel az elrendezéssel és megfelelő mobiltechnikával két részre osztható az auditórium, mely még színesebb kihasználást eredményez.

Kápolna
A kápolna a tervezés során egyik változatban a földszinten a park külső kapcsolatait kereste, másik változatban a könyvtári terek csendesebb emeleti atmoszféráját egészítette ki. Végül – megítélésünk szerint – legjobb helyét az Üllői úti tömb tetőszintjén találta meg, mely nyugodt, átmenő forgalomtól mentes, ugyanakkor a tetőkertekkel közvetlen kapcsolatban áll. Ablaka kilátást egy zöld kertre biztosít, de téri helyzete a zavaró külső belátást és forgalmat kizárja. A kápolna tere szorosan együttműködik a lelkészi szobákkal, létrehozva egy több kart is egyszerre ellátó lelkészi központot, biztonságos teret. A kápolna így a Hittudományi kar kápolnájával szemközti sarkon a tetőformával is kiemelve két szint magas teret kapott. A kiemelés egyúttal a hagyományokat követő kis, felső karzatot is létrehoz, melyre belső lépcsősor vezet. Az egyedi sarokhelyzet a saját liturgiát követő téri elemekkel és elrendezéssel a közösségre koncentrál.

A park és a környezet alakítása
A Markusovszky tér fontos része Budapest zöldfelületi rendszerének is, a zöldfelületben szegény belvárosi terület egyik fontos eleme. Mérete miatt Belső-Ferencváros legnagyobb közkertje. Olyan fővárosi közkertekkel vetekszik területileg, mint például a Károlyi-kert. A főbejárat nem értelmezhető az új park burkolt, rangos kialakítása nélkül. A parkban megfigyelhető átlós átközlekedést megőrzi az új kialakítás, ami mentén két fő térrész alakul ki. A jelenleginél még zöldebb és szabadabban használható parki térrész, valamint a nagy létszámú egyetemi forgalmat fogadni képes burkolt térrész, utóbbi szervesen összenő az egyetem belső funkcióival, mint például a rendezvény és tornaterem belső tereivel. A „fásított köztér" és a „park", mint alapkarakterek, egy határozott, a jelenlegi állapotot megidéző átló mentén válnak el és egyben kapcsolódnak egyé. A „fásított teret" inkább burkolt felület dominálja, melyet kör alakú, mozgalmas rendszerben elhelyezett zöldkazetták tagolnak. Az ülőhelyekkel gazdagított tér a társas kapcsolatok, pihenés, egyetemi programok színtere, illetve a főbb egyetemi és parki forgalom lebonyolítója is. Kiszolgálja az egyetemre érkező és onnan távozó nagyságrendileg 3000 hallgató által generált forgalmat. A parki rész zöldfelületekkel dominált, gyep- és cserjefelületek alkotják, parki utak tagolják és tárják fel. A zöld részben helyezkednek el a klasszikus parki funkciók, mint a felújított játszótér, kültéri fitnesz.

Az új egyetem épület fő rendeltetési egységei világos, tiszta rendet követnek, az összekötő folyosók körbejárható – zsákmentes – rendszerben tárják fel a tantermek és előadók sorát. A tájékozódást segíti, hogy a tantermi blokkok közötti orientáló közösségi terek jó átlátást és a külső térre kilátást biztosítanak, a belső közlekedők/folyosók többségének is van természetes megvilágítása. A bejárati aulába lépve mindkét épületszárnyat feltáró liftek azonnak láthatóak, a fő haladási irányokat a térfolyamok tengelyesen szolgálják. Az épület jól beazonosítható alaprajzi struktúrája segít az egyértelmű infokommunikációs rendszer grafikai létrehozásában is. A belső terek kialakításánál világos, lehetőleg természetes anyagokat kívánunk alkalmazni. A letisztult világos fehér tónusokat fa intarziák, táblás burkolatok, nyílászárók egészítik ki, teszik szerethetővé azokat a felületeket, melyekhez közel kerülünk, megérintjük. A tornaterem belsőépítészeténél és burkolati rendszerének kiválasztásánál fontos kiemelni, hogy nem csak a testnevelés színtere, hanem adott esetben kiadható legyen, illetve az egyetemi élet rangos alkalomszerű rendezvényeit is befogadhassa. Az infografika és belsőépítészet sajátos ötvözeteként jellennek meg a belső terekben a református jelképek újra fogalmazásával olyan felületek, világítótestek, kilincsdíszek, melyek minden más egyetemtől megkülönböztetik, felismerhetővé teszik és egyfajta összetartozást jelenítenek meg.

KÖZTI Zrt.