A KIMA STUDIO és az Architectura Hirundo díjazott pályaműve a Biai Református Általános Iskola tervpályázatán

Miként alakítható ki egy olyan építészeti kompozíció, aminek térrendszereiben, belső és külső tereinek kapcsolataiban, felületeiben és formavilágában minden használója megtalálhatja azt a kötődési pontot, ami az épülettel való hosszú együttéléshez nélkülözhetetlen? – teszik fel a kérdést a KIMA STUDIO és az Architectura Hirundo tervezői a Biai Református Általános Iskola pályázatára benyújtott tervük kapcsán, melyet a bírálóbizottság megosztott harmadik díjban részesített.

KONCEPCIÓ

Az általános iskola az oktatási intézmények között az egyik legkomplexebb épülettípus. Egyrészt azért, mert nincs még egy olyan létesítmény, amelynek mindennapos használói ehhez hasonlóan széles életkori spektrumot fednének le: az iskola magvát adó diákság a legváltozatosabb képét mutatja a gyerekkor stádiumainak az óvodából éppen megérkező 6 évesektől kezdve a 14 éves kamaszokig, velük együtt használják ezeket a tereket a tanárok és más iskolai dolgozók, akik épp csak nagykorú felnőttektől kezdve akár a nyugdíjasnál idősebb korosztályt is képviselhetik. Másrészt az itt töltött idő is különlegesen hosszú: optimális esetben nincs másik olyan oktatási intézmény, ahová 8 éven keresztül járnak a diákok.

A pályázatunkban nagyon erősen foglalkoztatott bennünket a gondolat, hogy miként lehet ennek a rendkívül változatos használói körnek az igényeire reflektálni. Miként alakítható ki egy olyan építészeti kompozíció, aminek térrendszereiben, belső és külső tereinek kapcsolataiban, felületeiben és formavilágában minden használója megtalálhatja azt a kötődési pontot, ami az épülettel való ilyen hosszú együttéléshez nélkülözhetetlen?

Ezek mellett az általános, funkcióhoz kötődő kérdések mellett pedig ott van még két alapvető tényező, ami lényegileg alakítja a koncepciót: a református szellemiség és a helyszín.

A reformátusság építészeti megfogalmazását két irányból közelítettük meg. Egyfelől a reformációban gyökerező keresztyéniség alapvető eszméje és szervezőelve volt, hogy a hitélet középpontját újra a bibliai tanításokhoz kösse vissza, és hogy ezeket a tanításokat minél szélesebb körben érthetővé és átélhetővé tegye a közösség saját nyelvén szóló prédikációkon keresztül, ami a keresztyénség egyfajta puritán lényegre törését eredményezte, mind a liturgiában, mind a liturgikus és egyéb hitéleti terekben. Emellett a református egyház történetileg erősen kötődött az adott közösség népművészeti hagyományaihoz, így hitéleti helyeiben teret engedett olyan építészeti -, képző- és iparművészeti elemeknek, amik a nemzeti identitáson keresztül tovább tudták erősíteni a közösség kötődését az egyházhoz.

Ezen jellegzetességek mentén a terv építészeti koncepcióját egy jól olvasható, tiszta alap rendszer szerint szerettük volna szervezni, amely rendszer a belső használati kívánalmak mentén idomulni tud a helyszínhez, valamint részleteiben felidéz olyan építészeti mintákat, amik az épületet érthetővé, olvashatóvá teszik a használók számára (tornácok, kapuk, hidak…stb.), és mindezek mellett kellően játékosak és ingergazdagok is.

Az alaprendszer egy zárt belső udvaros, átriumos épületmag, aminek a térfalai hol kitágulnak, hol kifordulnak, felnyitják ezt a központi teret, hol nagy megnyitásokkal bekapcsolják a belső tereket az átriumba. Ennek a formának a körítő épületszárnyait kezdtük el átformálni a belső funkciók mentén, valamint a zárt kompozíciót oldani bizonyos térfalak felnyitásával, áttörésével. Így lettek az utcai oldalra szervezve a tágasabb reprezentatív és vegyesebb használatú terek, a megérkezés helyei (aula, étkező, tornaterem, tanári és adminisztratív irodák). A tó felé a nagyobb közösségi tereket felváltják az oktatási szárnyak a tantermekkel, szaktantermekkel és csoportszobákkal.

KÁPOLNA

Kardinális kérdés volt, hogy az iskolai kápolnának hol a helye ebben a kompozícióban: az iskola testén belül működik-e jobban, mint egy privát szakrális tér vagy fontosabb-e, hogy az intézmény és a környezetében élő hívek találkozási helyeként és szélesebb közönség számára nyitott közösségi térként viselkedjen? A válaszhoz az iskola Biatorbágyon belüli településszéli elhelyezkedése vezetett. A tervezési terület ugyan közvetlenül kapcsolódik a Szent István utca-Nagy utca tengelyhez, ami a biai településrész fontos középületeit sorakoztatja, de az iskola közvetlen környezete a település központjához képest kieső, ezért az iskola és a kápolna együttesének magának kell központtá válnia. Ebből fakadt a terv utcai, köznek megnyitott teresedése, valamint az, hogy a kápolnát ennek a köztérnek a gyújtópontjába helyeztük. A kápolna az iskolához egy saját átriumon keresztül kapcsolódik, az étkezővel való egybenyithatósága pedig lehetővé teszi, hogy külső közösségi eseményeknek is helye legyen.  

AULA

A bejárati aulatér az épület központja. Ebből a térből érhetőek el közvetlenül az egyes funkcionális egységek. Ebből a pozícióból belátható az épület egésze: a belső udvari üvegfal az oktatási szárnyakat kapcsolja be vizuálisan a központi térbe; a galériára fűződnek fel a tanári és adminisztrációs helyiségek; a tornaterem és az étkező nagy, nyitott kapcsolódó felületei pedig egy additívan egymásba ható térsort képeznek a kápolnával közrefogva a bejárati teresedést.

OKTATÁSI SZÁRNY

A tantermi szárnyakat úgy szerettük volna kialakítani, hogy az egész intézményen belül is saját közösségi tereik legyenek, és ne csak egy folyosóra felfűzött térsorként jelenjenek meg. Alapvetően alsó és felsőtagozat mentén két egységre bontottuk a tantermi szárnyakat, amik külön-külön egy dobogóval és lépcsővel ellátott közösségi térbővületre szerveződnek. Az alsó tagozat az északi épületszárnyat kapta, a felső pedig a délit.

UDVAROK

Az épület átriumos zárt alapstruktúra-felbontásának egy fontos irányelve volt a különböző korosztályok igényeihez illeszkedő külső téri kapcsolatok létrehozása, ami indirekten a külső világra való folyamatos kinyílást és ráfordulást szimbolizálta számunkra. A megmaradó belső udvar, mint legvédettebb tér (azon túl, hogy díszkertként is tud működni) a legkisebbek számára nyújthat egy jól belátható, könnyen megismerhető külső teret, közvetlenül a tantermeikhez csatlakozva. Ez az udvarrész a tó felé néző híd oszlopain keresztül kapcsolódik a még mindig alsósok által használt játszóudvarhoz. A felsőtagozat saját udvara a déli épületszárny mentén található, ami hátra a tó felé kapcsolódik össze az alsó tagozat játszó udvaraival.

Juhász Balázs

Szerk.: Hulesch Máté