Biai Református Általános Iskola tervpályázat – a Deichler Jakab Stúdió megvételt nyert terve

A Deichler Jakab Stúdió pályaműve a majorság előképéből indul ki, ezzel reflektálva a természetes és épített környezet határán lévő tervezési helyszínre, illeszkedve Biatorbágy építészeti léptékéhez. A pályaművet  bírálóbizottság megvételre javasolta.

Tervezési alapgondolat

A tervezési terület, Biatorbágy épített és természeti öröksége olyan inspiráló környezet, ahova iskolát tervezni izgalmas, ugyanakkor kihívást jelentő feladat. A telek határhelyzetben van: a település szélén a Biai-tó mellett érzékelhető az épített környezet jelenléte, a házak léptéke, de a tervezési helyszín már a természeti környezethez kapcsol. Ez a kettősség mélyen foglalkoztatott minket: Biatorbágy építészeti léptékéhez illeszkedő, a környezet értékeit megőrző, azokat értékként kiemelő iskolát kívántunk létrehozni. Olyan pedagogizált környezetként gondoltuk el a tervezendő iskolát, amely előképeiben szervesen kapcsolódik hagyományokhoz, formáltságában a kortárs építészet nyelvén szólal meg, térkialakításával nyitottan és flexibilisen reagál a jövő változó igényeire.

Egy református iskola számára a közösség kialakulása különösen fontos, ez a hagyomány azt az építészeti gondolatot erősíti, hogy az iskolában nagy szerep kell jusson a differenciáltan megfogalmazott közösségi tereknek. Építészeti felvetésünkben egy olyan harmonikus, természetközeli, jól átlátható, tiszta rendet tükröző struktúrát kívántunk létrehozni, amely élő kapcsolatot tart a természettel, a hagyománnyal és a közösséggel. Ennek eszköze az előképként megtalált majorság, amelynek egy belső udvart körülölelő térszervezése lehetőséget teremt egy jól működő közösség befogadására. 

Építészeti koncepció

Majorság analógia

A település léptékéhez való illeszkedés miatt lényeges az iskola alapvetően nagy alapterületének, tömegének osztása. A léptékhelyes téri egységek szervezéséről gondolkodva és a helyszíni adottságok értékelése során emelkedett ki a majorság, mint analógia. A különböző funkciócsoportokat különböző karakterű tömbökbe helyeztük el, melyek összenőve körülölelnek egy nagy belső udvart. Az épületcsoport a város irányába fordul legimpozánsabb funkcióival, így a „majorság" főbejárata, szakrális és közösségi tengelye városi karakterű. Az „U" alak a tó irányába fordulva az egyik oldalán a tantermi szárny, másik oldalán a tanári és szaktanári szárny. 

Tóval való kapcsolat

A Biai-tó és a patak a helyszín meghatározó vonzó eleme, mely jelenleg is szerepet vállal a helyi edukációban, a település identitásában. Az iskola kertjét a patakparti túrára felfűzve, egy tanösvény egy állomásaként értelmezzük, így integrálva a tavat körülölelő természetet a hétköznapi életbe. Az udvar a tóra irányul, az épülettömeg arrafelé felszakadozik, közös terekből ebbe az irányba nyílik kilátás. 

Tetők

A tömegformálásban jelentős szerepet kapnak a tetők, amelyeknek a szerepe a különböző atmoszférájú téralakításban is jelentős. Az archetipikus házformát a funkció igényeihez igazítva fölfelé több helyen megnyitottuk. A vertikális irányultság fontosságának szempontjából természetesen a legnagyobb hangsúlyt a kápolna kapja, mely a többi épületrésznél magasabb, az ég felé szűkülő kürtő, amely a tetején felnyílik.

A másik karakteresen formált tető elem a tornateremé, amelynek sátortető formáját szintén fölfelé megnyitva vízszintesen shed tetővel zárva biztosítjuk a megfelelő fényviszonyokat.

Az épület határai, homlokzatok

Az épület kétarcú: kifelé, a külső világ irányába zártabb, a belső udvar felé nyitottabb felületekkel találkozik. Az utcai homlokzaton a bejárat megnyitása egyértelmű hangsúly, ezen az összefüggő lamellás felületen kívül a homlokzaton kisebb, szabályos, hagyományosabb rendben kiosztott ablakok kapnak helyet. Az udvar irányába a Jan Gehl dán urbanista által definiált puha határokat alakítottunk ki annak értelmében, hogy jól belakható, közösségi térként működhessen a belső felület. 

Funkciók elosztása

Az egyes funkciócsoportokat a központi udvart U alakban körülvevő házakban egymástól finoman elválasztva helyeztük el. 

Közösségi terek: kápolna, aula, könyvtár

Az iskola közös tereit a főhomlokzati épületrészben, az udvartól keletre alakítottuk ki. 

Az egymás melletti térrészek szoros vizuális és fizikai kapcsolatban vannak. Az alapvetően nagy, egybefüggő teret két tömbszerű elem osztja: a kápolna és a leülős lépcső.

A leülős lépcső összeköti az aulát a könyvtárral és az előtte kialakított pihenő–tanuló térrel. A lépcső tömbszerűen formált, alatta kis kuckó és a büfé kap helyet. Ez a zártabb kialakítás finoman leválasztja mind vizuálisan és auditíven a menzát az aula terétől.

Kápolna

A kápolna a református iskolai élet kiemelt fontosságú helye. Spirituális központ, amely a heti nagy közös áhítattól kezdve, kisebb hittanórákon át akár kiscsoportos vagy egy-két fős események helyszíne tud lenni. Letisztult, szakrális belső tere az ég felé felülvilágítóval nyitott, falai homogén hatásúak, az épület többi részétől eltérően azokat látszó szerkezetek, osztások nem tagolják. A kápolna épületegyüttesen belüli pozíciója hangsúlyos: földszinti oldalfalai az aulatérrel, a nagyteremmel vagy az udvarral is összenyithatóvá teszik, így lehetővé válik a gyülekezet méretétől függően a környező terekkel való egybenyitása. A kápolna azonban az imádság tere is, ennek érdekében a szakrális tér be tud csukódni, koncentrált sűrű térként el tudja magát határolni a nyüzsgő környezetétől.

Tantermek és tanulási táj

A tantermek az északi homlokzaton két szinten kaptak helyet. Az alsó szinten közvetlen kertkapcsolattal az alsó tagozatosok, míg az emeleten, elemeltebb helyzetben, rálátással az udvarra a felső tagozatosok termei sorakoznak. A termek délről közlekedőkhöz, majd tornácon/loggián keresztül az udvarhoz kapcsolódnak: a köztes tereknek nagy jelentőséget tulajdonítunk, mert árnyalja mind a térhasználatot, mind a közösségben kialakuló interperszonális kapcsolatokat. 

Az oldalfolyosón kialakult tanulási táj része a tornác. Ez a téralakítás egyben hozzájárul a belső tér klimatikus viszonyainak optimalizálásához, így a termek jó átszellőztethetőségét és a déli homlokzat leárnyékolását is javítja.

Sportcsarnok

A déli oldal hátsó eleme a tornacsarnok, mely szélesebb, magasabb tömegével felhívja magára a figyelmet. Külön bejárata és a parkolók felöli megközelíthetősége lehetővé teszi, hogy a tanórákon kívül is jól lehessen hasznosítani. A tó felé felnyíló homlokzata előtt közvetlenül találhatók a szabadtéri sportpályák, melyek elé pedig szabad gyepes területet terveztünk, kötetlenebb játék, mint tollas, kidobós számára.

Tájépítészeti koncepció

Az épület tömege által közrezárt térben kap helyet a gyerekek számára szabadon felfedezhető és kötetlen játékot lehetővé tevő burkolt udvar, valamint a kápolna tengelyében kijelölt, zavartalan mozgásteret biztosító gyepes rét.

A kisebb korosztály számára megfogalmazott természetközeli játszótér a hagyományostól eltérő játszóelemekkel felszerelt, a környező vegetációval harmonizáló közösségi tér. A kültéri tantermekkel tagolt tanösvény és kalandpálya a természet megismerésére és a zöld környezetben való játékra ösztönzi a gyerekeket.

Térszervezés

Az épület előterében és a belső kert által kijelölt középső tengelyben tágas szabadtér nyílik a tó irányába, míg az épület szerves környezetében és az épületszárnyak meghosszabbításában agilis programok koncentrálódnak.

A kertet – az épület belső tereihez hasonlóan – szabályosan, feszesen berendezett terek jellemzik. Az oldottságot mégis a fesztelen növényalkalmazás, illetve a környezethez való kötetlen kapcsolódás alakítja.

Deichler Jakab Stúdió

Szerk.: Hulesch Máté