A meglévő értéke: az MVRDV új terve

A régi ipari épületek kulturális központtá alakítása nem egy újkeletű ötlet, elég ha csak a Millenárisra gondolunk. De az MVRDV most egy új szintre emeli az újrahasznosítást: még a telken pár éve félkész állapotban hagyott épületeknek is új funkciót ad, hogy a minimálisra csökkentse az építkezés karbonlábnyomát. 

A holland építésziroda nemrég mutatta be a Sanghajba tervezett szabadidős és kulturális negyed, a Gate M West Bund Dream Center látványterveit. A már építés alatt álló komplexum egy 20. századi cementgyár különböző stílusú és időszakokból származó épületeit fűzi egybefüggő rendszerré teraszok, élénk narancssárga színű lépcsők, rámpák és hidak hálózatának segítségével. 

A Sanghaj városközpontjától délre a Huangpu-folyó partján épülő negyed a rakparton lévő West Bundonon sorakozó kulturális helyszínek egyre bővülő sorozatába illeszkedik. A környék építészetén jelentős európai hatás érhető tetten, nagyvárosainkhoz hasonlítható, főleg neogótikus, barokk, klasszicista, román, art deco és reneszánsz épületek csoportosulnak itt, de a város legjobb éttermei közül is néhány a West Bundon található.

A Gate M West Bund Dream Center helyszíne jelenleg két, egymástól nagyon eltérő épületegyüttesnek ad otthont: egy 20. századi cementgyár nagyméretű ipari létesítményeinek, a köztes terekben pedig az elmúlt években történt átalakítások során befejezetlenül hagyott épületeknek.

Az MVRDV tervezőinek szándéka az volt, hogy a szén-dioxid-kibocsátás minimalizálása érdekében a területen már álló épületekből minél többet megtartson. Az újabb, félkész épületekhez csak óvatosan nyúlnak hozzá, törekedve a lehető legtöbb anyag megtartására. A régebbi ipari létesítmények már merészebb bánásmódban részesülnek, de a tervezők igyekeznek kiemelni az ipari örökséget, jól elkülöníteni a régit az újtól. Az ipari épületek nagy részében kulturális helyszínek kapnak helyet, míg az újabbiakat szállodák, éttermek, kávézók és üzletek töltik majd meg, derül ki az építésziroda sajtóközleményéből, melyben Jacob van Rijs, az MVRDV alapítója így fogalmaz: „Régebben csak a korábbi időszakok kulturálisan jelentős épületeit alakítottuk át; itt nemcsak egy 20. századi ipari örökséget, hanem az elmúlt évek befejezetlen épületeit is. Ez jól mutatja, hogy a városok számára mekkora értéket jelentenek már meglévő szerkezeteik, melyek megértek rá, hogy a tervezők kezdjenek velük valamit."

A koncepció központi eleme a mozgás, amelyhez a helyszín történetéből merítettek ihletet a tervezők. A múltban a cementgyártáshoz szükséges alapanyagok mozgatása történt itt, a tervezők szándéka szerint ugyanilyen hatékonysággal történhet majd a gyalogos közlekedés is a területen. Egy másik meghatározó elv a vertikális szintek kihasználása: tetőteraszok, magasított teraszok a folyóparton, liftek és lépcsők hálózatával alakítanak ki háromdimenziós sétányt, amely narancs színével vonzza magára a tekintetet.

A tájépítészeti terveket a James Corner Field Operations készítette. A telek északi területein található épületeket a Schmidt Hammer Lassen Architects és a sanghaji székhelyű Atelier Deshaus tervezte, a délit pedig, beleértve a kerület központi szerkezetét, a Dream Center Hallt az MVRDV.

Átalakítása előtt ez az épület egy alig több mint két betonvázas falból és egy acélrácsos tetőből álló csontváz volt. Ennek nyersességét egy minimalista üvegbetét elhelyezésével tervezik megtartani és kiemelni a tervezők. Az épület alsó szintjére szabadidős és kulturális helyszíneket, üzleteket, kávézókat és éttermeket terveznek. A legfelső emeleten kiállító- és rendezvénytér kialakításával igyekeznek kihasználni a tágas, oszlopok nélküli teret. A folyóra néző magasföldszint külső teraszán étterem nyílik, kilátással a városra.

A látványterv egyik legszembetűnőbb eleme az épület oldalán futó, narancssárga burkolattal és hasonló árnyalatú színezett üveggel borított külső lépcsőház, amely csatlakozik a háromdimenziós sétányához. Ebben pihenőhelyek, pop-up kiállítások, üzletek, kávézók is helyet kapnak majd.

Forrás: MVRDV, Wikipedia