A nők helye – Matrix Feminist Design Co-operative
A Matrix Feminist Design Co-operative egy 80-as években alakult brit építész kollektíva, akik megelégelve a szakma férfiközpontúságát, lefektették a feminista építészet alapköveit. Tevékenységüket a női igények feltárásán túl általános felhasználóközpontúság határozta meg, tervezési folyamataikat a részvételiség kísérte.
A ‘60-as évektől, a feminizmus második hullámával a női reprezentáció és a női érdekek érvényesítése a térről való gondolkodásba, onnan pedig az építészetbe is átgyűrűzött. A tradicionálisan férfiak által uralt közegben egyre nagyobb számban jelentek meg nők, akik szót és helyet követeltek az építészetről szóló párbeszédben és az épített környezet alakításában. A kritikus gondolkodók nehezményezték, hogy a szakmát a nők is kizárólag férfiaktól, szinte csak férfiakkal körülvéve tanulják, ezáltal pedig minden építész az alapértelmezettként kódolt férfi nézőpontot sajátítja el. Feljegyzett tapatalataikon máig sokan osztozhatnak: a nők által végzett munka lealacsonyításával, véleményük semmibevételével, az érvényesülés nehézségeivel.
Ez a kiindulási helyzet hívta életre a feminista építészet egyik pionírjaként számontartott Matrixot (Matrix Feminist Design Co-operative). Hogy az építészet férfiközpontú állóvizét felkavarják, és tevékenységükkel meghonosítsák a feminista megközelítést a szakmagyakorlásban is, 1981-ben formálisan is megalakították szövetkezetüket (közvetlen előzménye az 1978-1980 között fennálló Feminist Design Collective). Céljuk világos volt – a nők igényeinek és szempontjainak értelmezése a tériség viszonyában, és új metódusok fejlesztése mindennek beemelésére a tervezési folyamatba. Küldetésüknek nem kizárólag az aktivizmust tekintették, praktizáló építészként az építőipar minden szegmensében képviseltették magukat: tervezői, kivitelezői feladatokat láttak el, tanácsadást vállaltak, kiállításokat szerveztek, esszéket írtak, kiadványokat állítottak össze és könyvet adtak ki. Habár időnként mind-mind mással foglalkoztak, tevékenységeiket egy ernyő alatt fogta össze a Matrix mint nem-hierarchikusan, szorosan együttműködő közösség. Az ennek apropóján létrejött találkozások és elmélkedések újra és újra megteremtették, majd biztosították az egymástól való tanulás lehetőségeit.
“Gyakran kérdezik tőlünk az emberek: “Ha nők terveznek épületeket, akkor az épületek másmilyenek vagy jobbak lesznek?" Ha a nők kollektív módon szerveznek, terveznek és hoznak létre olyan épületeket, amelyek megfelelnek az igényeiknek, ahelyett, hogy a már létező (a patriarchális kultúra által kreált) struktúrába illeszkednének, akkor az épületek biztosan másképp fognak kinézni és más érzést hagynak. (...) Hagyományosan nagy hangsúlyt kell fordítani az épületek külső megjelenésére; ez különösen alábecsüli az őket használó nők élményeit és ismereteit. Az épületek legtöbbször csak háttérként szolgálnak, nem az a legfontosabb, hogy hogyan néznek ki, hanem az, hogy az emberek hogyan élhetnek és dolgozhatnak bennük."
részlet Frances Bradshaw: Working with Women című esszéjéből (Making Space, Women and The Man-Made Environment. 1984)
A kollektíva többnyire központilag finanszírozott, szociális projektekben vett részt, például női menedékházak, egyéb, nőkhöz és gyerekekhez kapcsolódó létesítmények, építőipari képzőműhelyek, lakhatási programok megvalósításában. Munkáikhoz olyan módszertanokat dolgoztak ki, melyek lehetővé teszik a nők bevonását minden szinten, a koncepcióalkotástól a kivitelezésig. A folyamat a bevett építészeti feladatokon túl időnként magába foglalta az adott funkció igényfelmérését, anyagi források keresését, illetve a használókkal való közvetlen kapcsolattartást, együttműködést is.
Női Műhely, Lambeth
Az első igazán fontos munkájuk – melyet követően hivatalosan is megszületett a Matrix –, egy nőknek szóló faipari műhely megalkotása volt. A ‘70-es évek végéhez közeledve az Egyesült Királyságban egyre több nő szeretett volna az építőiparban elhelyezkedni, ám a tradicionális képzésben ennek belépési küszöbe a nők számára túl magasnak bizonyult. Sok helyen ellenségesen bántak velük, a képzőhelyek nem voltak támogatók abban, hogy a férfiakhoz társított készségeket nők is elsajátíthassák, bevonódhassanak a maszkulinnak bélyegzett munkakörökbe. Ezzel szembehelyezkedve született meg egyfajta frappáns válaszként a Női Műhely Lambethben, mely egy meglévő épület felújításával, a Women’s Aid segélyszervezet felvetésére jöhetett létre. Az elkészült épületben asztalos- és ácsképzés folyt, egészen kezdő szinttől, utat engedve az építőiparba munkásosztálybeli, színesbőrű és gyerekes nőknek is, akik gyakran még a nők között is hátrányból indultak.
Dalston Gyermekközpont
A Dalston Gyermekközpont az észak-londoni Hackneyben valósult meg, hogy olyan kiegészítő szolgáltatásokat nyújtson gyerekes nőknek, mint a gyerekfelügyelet, játékos programok, különböző foglalkozások az édesanyáknak és szakkörök iskoláskorú gyerekeknek. Mielőtt a központ végleges helyét megtalálhatta volna, évekig különböző ideiglenes helyiségekben működött, melyeknek kialakítása szintén a Matrix közbenjárásával történt.
Az állandó épület tervezésében a kollektíva már az épület kiválasztásakor jelen volt, és később, az átalakítással járó építészeti feladatok elvégzéséért is ők feleltek. A választás egy korábbi fürdőházra esett, így a meglévő térbeli adottságok merőben eltértek attól, amit egy gyerekközpont megkíván. A program a használaton kívüli épület felhasználóközpontú átépítése volt, melyhez a Matrix tagjai kutatásokat végeztek, több verziót végiggondoltak a leendő használók élményeire és elvárásaira támaszkodva, az igényeket feltérképezve. Ezen felül a tervezési folyamatot egy tanfolyammal is támogatták, mely a projektben döntéshozóként szereplő nőket szólította meg.
Making Space: Women and the Man-made Environment
A Making Space a Matrix 1984-ben megjelent forradalmi esszégyűjteménye, mely a nők és építészet kérdését minden aspektusra kiterjedő alapossággal járja körbe. Az otthontól kezdve a publikus terekig veszi végig a nők megéléseit a férfiaktervezte világban, lebontva szexista sztereotípiákat és mítoszokat a nők helyéről a fizikai környezetben. Habár a könyv elvitathatatlan érdeme a probléma nevén nevezése, a jogosan várt megoldásokat nem kapjuk meg – a kötetben szereplő írások célja deklaráltan a probléma körvonalazására és kibontására korlátozódik.
Ahogy sok más feminizmushoz kötődő kulcsirodalom, mindezidáig a Making Space sem jelent meg magyar fordításban.
A feminista építészeti törekvésekben a Matrix máig megkerülhetetlen mérföldkőnek tekinthető, esszéiket, megállapításaikat, gyakorlataikat napjainkban is rendszeresen hivatkozzák. Részvételiségen alapuló módszereik és felhasználók iránti érzékenységük ideológiáktól és eszméktől függetlenül fontos üzenetet közvetít a szakma alázatos gyakorlásáról.
Böröndy Júlia
Források:
Matrix. (1984) 2022. Making Space, Women and The Man-Made Environment. Verso
Matrix Open Feminist Architecture Archives
https://www.barbican.org.uk/our-story/press-room/how-we-live-now-reimagining-spaces-with-matrix-feminist-design-co-operative
Az Építészfórum térbeli igazságossággal foglalkozó sorozata a jelenleg érvényes tervezési paradigmákat kérdőjelezi meg. Mindezt olyan kutatások, elméletek és jó gyakorlatok felvillantásával teszi, melyekkel kiléphetünk a felhasználói csoportokat leegyszerűsítő szemlélet univerzalitásából, és felülbírálhatjuk az alapértelmezett, de sokszor kirekesztő tervezési eszköztárunkat.
A cikksorozat támogatója az Nemzeti Kulturális Alap.