A Vadász Építész Studio terve a Nagyvásártelep tervpályázatán

A Vadász Építész Studio Budapest Diákváros – Nagyvásártelep és környezete építészeti pályázatra benyújtott tervében a bíráló bizottság elsősorban a változatos, jól szervezett alaprajzi elrendezést emelte ki pozitívumként. A pályaművet a tervezők szavaival ismertetjük.

1. ELŐZMÉNYEK:

A Budapest Déli Városkapu Fejlesztés Tervpályázat 2018-ban került meghirdetésre, hogy elinduljon a folyamat, amely rendezi a Duna, Rákóczi híd – Könyves Kálmán körút nyomvonal, Soroksári út és a 209968 helyrajzi számú bekötőút – Weiss Manfréd út által határolt, megközelítőleg 135 ha-os terület sorsát. A program területe egykor a főváros élelmiszerellátásának logisztikai központja volt, a térség a XIX. század végén a város éléskamrájaként működött, malmokkal, raktárakkal, vasúti és folyami rakodókkal.

A Nagyvásártelepen, amit 1932-ben adtak át (építész: Münnich Aladár), annak fénykorában a több mint tízezer négyzetméteres alapterületen 400 nagykereskedő dolgozott, a komplexumot 20 vasúti vágány és két folyami kikötő szolgálta ki. Ma a nagyrészt használaton kívüli terület egésze lehangoló állapotban van, elhanyagolt, többnyire üresen álló épületekkel. Különösen elszomorító látni a volt irodaházban történt tudatos rombolást, de az impozáns csarnok megmentése szempontjából is az utolsó pillanatban vagyunk, hiszen annak tönkretétele érdekében is sokat tettek a közelmúltban. Több olyan épületet is lebontottak, amely megtartásra érdemes lett volna, az egykori nyüzsgésnek per pillanat nyoma sincs.

A 2018-as urbanisztikai pályázat fő célja volt, hogy olyan beépítési javaslat szülessen, amely illeszkedik a környező városszövethez és természeti környezethez, különösen kiemelve a város és víz kapcsolatát és a fenntarthatóságot. A szétszórtan álló műemléki védettségű építmények (mint a Nagyvásártelep épülete vagy a Kvassay-zsilip körüli épületegyüttes) városszövetbe integrálása már akkor a legfontosabb célkitűzések között volt.

A nyertes terv (Snøhetta) kiválasztása mind ezek figyelembevételével történt, az elmúlt két évben pedig megtörtént a koncepció továbbfejlesztése. A három fő elem: a Diákváros, a Soroksári út mentén az új lakónegyed és irodafolyosó, és a Csepel szigetcsúcson a nagy közpark változatos és egyedi nagyvárosi környezetet teremt a fejlesztők szándéka szerint.

A jelenlegi tervpályázat célja a terület központjában elhelyezkedő műemléki védelem alatt álló, sajnos mára lepusztult állapotú Nagyvásártelep épületegyüttes felújítása, ellátása új funkcióval, és integrálása az új egyetemi városnegyedbe, egyúttal biztosítva jelentős hazai és nemzetközi szabadidős, turisztikai és sportesemények jövőbeni megrendezésének lehetőségét. Két meglévő épület áttervezésével és egy kollégium „prototípus" kidolgozásával kell létrehozni a Diákváros leendő központi magját.

2. ÉPÍTÉSZETI KONCEPCIÓ

A Mesterterv konzekvens logikát követve minden részletre kiterjedően meghatározza a beépítési paramétereket, építési helyeket, anyaghasználatot és a fenntarthatósági követelményeket. A megfogalmazott célokkal és jövőképpel maximálisan egyetértve és azokkal azonosulva azt a célt tűztük ki magunk elé, hogy tervpályázati tervünk minél nagyobb mértékben megfeleljen az abban lefektetett elveknek.

Nem találtunk egyetlen olyan, építészeti szempontból lényeges elemet sem, amely megkérdőjelezhető lenne, egyedül a közterületi kapcsolatok, megközelítések esetében javasoltunk kisebb korrekciókat, annak érdekében, hogy az épületek a lehető legszervesebb módon kapcsolódjanak közvetlen környezetükhöz.

A műemlék épületek kiemelkedő értéket képviselnek, méreténél és extra szerkezeti megoldásainál fogva különösen a csarnok alkalmas arra, hogy az egész fejlesztés meghatározó eleme, sőt központja legyen. Itt a tervezők legfontosabb feladata, hogy kibontsák azt a fantasztikus potenciált, ami benne rejlik, de mindezt úgy, hogy az építészeti értékek ne sérüljenek, az eredeti térrendszerek megmaradjanak és egykori működési logika minél nagyobb mértékben beépüljön az új közösségi használatba.

A két védett épület közül az irodaház rekonstrukciója egyértelmű feladat, a tervpályázati helyiségprogramhoz képest megfogalmazott funkcionális javaslataink (étterem / konyha, kávézó / coworking és sky-bár) lényege, hogy az épület megújulva is olyan multifunkcionális egység legyen, mint amilyen az 1930-as években volt. Az irodaház és a csarnok szimbiózisban működött, arra törekedtünk, hogy ezt a sokrétű kapcsolatrendszert ne csak egyszerűen újra felépítsük és működőképessé tegyük, hanem igyekeztünk erre rá is erősíteni.

A csarnok belső tere lenyűgöző fedett köztér, tisztelettel és alázattal lehet csak hozzá közelíteni. Elsődleges szempontunk volt, hogy az egész átlátható maradjon, és ne legyen túlzsúfolt, túlépített belül, azzal együtt sem, hogy a lehető legélettelibb középületté kell válnia.

Ennek érdekében helyenként összenyitottuk a pinceszintet és a földszintet, egyes programelemeket alul helyeztünk el, mint a sport esetében az öltözők, illetve a gasztronómia esetében a nagyobb helyigényű menza és a konyhák, és a „food court" nagyobb része. Ez a lépés azt is lehetővé tette, hogy a helyiségprogram tovább gazdagodjon, a kiírásban megfogalmazott többfunkciós előadótermet kiegészítettük két kisebb teremmel, hogy az épület alkalmas legyen konferenciák, nagyobb céges események megrendezésére is.

A sportpályákat a leendő kollégiumhoz legközelebb eső harmadban helyeztük el, középre került a fedett városi tér, amely nem egyszerűen csak kinyílik a főtérre és a vízpartra, hanem két szinten is lépcsőkkel és rámpákkal megoldott szoros kapcsolatban van azzal. Itt csak pavilonok állnak, hogy ez a harmad képes legyen bármilyen időszakos rendezvény, piac és vásár befogadására, és értelemszerűen az irodaházhoz közel helyeztük el az előadótereket.

A pinceszintet teljes egészében hasznosításra javasoljuk, megtartottuk és újra átjárhatóvá tettük a logisztikai áthajtót. Ide kerültek a kiszolgáló és szociális helyiségek, az épületgépészet nagyobb része, de biztosítottuk minden funkcionális egység elválasztott, tehát egyidejűleg zavartalan gazdasági feltöltését és kisebb mennyiségben parkolókat is, mert számtalan olyan esemény is elképzelhető az épületben, amelynél ezekre is szükség lehet, akár biztonsági okokból is (például: VIP vendégek, előadóművészek, koncertek és rendezvények technikai hátterének biztosítása). A ki- és behajtó rámpák megközelítése az épületek két végén megoldható a hátsó szervízútról anélkül, hogy azok forgaloma bárkit zavarna.

A kollégium esetében a megadott kontúr megfelelő méretű, az elvárt kapacitás véleményünk szerint elhelyezhető azon belül, így alkalmazkodtunk hozzá. A sportpálya az épület középső magjába került, a felette kialakított nyitható / zárható átrium pedig a terveink szerint nem egyszerűen csak szervezi maga körül az épületet, hanem egy fénnyel és növényzettel teli belső oázis. A blokkok egyszerűsített „Segner-kerék"-ként forognak az átrium körül, így a racionális logikát követő szobaegységeket kiegészítő közösségi terek minden esetben kiemelt pozícióba kerültek, rálátással a Diákváros egy-egy fontos részére, vagy a vízfelületre.

A nagy belmagasságú tér a -01 szintre került, így nem lett kihatása az építménymagasságra és nem zavarta meg az épület racionális metszeti felépítését. Az új kollégium nem akar konkurálni a műemlék épületekkel, tudatosan visszafogott és józan építészetet képvisel, hogy a nagyobb együttes, a nagyobb „egész" részeként szolgáljon.

3. IRODAÉPÜLET 

Az alagsor és földszint plusz 4 szintes, jellemzően H-alakú irodaépület és az észak-keleti oldalához kapcsolódó kétszintes épületrészek egykor a kereskedéshez szükséges adminisztráció helyiségeit, a szociális helyiségek egy részét, és legfelül szállodai szobákat foglalták magukba. Az irodaháznak funkcionális kapcsolatai voltak / vannak a Csarnoképület felé, a pincén hosszában áthaladó rámpa egyik be- és kihajtója is itt található. Összességében eredetileg egy igazi multifunkcionális épület volt, az alsó három szinten postával, bankfiókkal és étteremmel és egyéb szolgáltatásokkal.

Szerkezeti kialakítása a tervpályázati kiírásban található leírás szerint: hagyományos falas, pilléres szerkezeti rendszer, nádcellás födém vízszintes térelhatároló szerkezettel, lapostetős kialakítással. Az említett födémrendszer rugalmas válaszfal elhelyezési lehetőségeket biztosított, ennek köszönhetően a homlokzati nyílászárók üteméhez igazodva bárhol ki lehetett alakítani helyiséget. A szintmagasságok helyenként bőségesen elegendőek, az általános szinteken ellenben hiányzik körülbelül 20 cm, nem alkalmazható bármilyen épületgépészeti rendszer, csak a közlekedőkben van elég hely álmennyezetnek.

Az irodaház eredeti alaprajzi rendszere racionális, tiszta és könnyen áttekinthető, legalábbis az általános szinteken. A csarnokhoz kapcsolódó épületrészek esetében viszont nagyon sokeltérő padlószint van, helyenként zegzugos közlekedőkkel. Ebből következően megoldandó probléma az akadálymentesség biztosítása, a megfeleltetés a korszerű irodaházzal kapcsolatos igényeknek, beleértve a tűzvédelmet is, valamint a két épületrész közötti egyszerűbb kapcsolat megoldása.

A tervpályázat tervezési programja szerint nem cél klasszikus bérirodai rendszer létrehozása, de a flexibilitás (startupok, loftirodák, önálló irodablokkok kialakíthatósága), a földszinti közös recepció, és a megfelelő kiszolgáló területek (büfé, bérelhető tárgyalók, stb.) kialakítása elvárt követelmény.

Az épület műemlék, ennek megfelelően az 1932-es állapothoz tértünk vissza, koncepciónk lényege, hogy a korszerűsítés, a megfeleltetés a mai tűzvédelmi és gépészeti igényeknek lehetőleg ne, vagy alig legyen „látható".

Alaprajzi értelemben csak kisebb korrekciókkal éltünk:

A központi főlépcsőt helyreállítottuk, a korábbi 1 lift + páternoszter helyett 2 új, 630 kg-os liftet helyeztünk el a lépcsőtér két oldalán, a pihenőről nyíló módon. A liftelőtér / lépcsőház tere tűzgátló tolóajtókkal zárható (a szárnyakban nyíló ajtókkal) lett, vagyis füstmentessé vált. A tolóajtók mágneszárral nyitott állapotban tarthatók, így normál működés esetén az eredeti, nyitott állapot látszik. A két vizesblokk gépészeti aknákkal kiegészítve maradt, ahol volt.

Az irodaszintek az eredeti elrendezést követik, hiszen az a mai elvárásoknak is megfelel. A két vizesblokk mellett teakonyhát, bérelhető tárgyalókat és 1 személyes „telefonfülkéket" terveztünk, így egy-egy szint bármilyen elrendezési igénynek megfeleltethető, a helyiségek egyenként, vagy többféle változatban önálló blokkokként is használhatók. Egy nagy, 4 közepes, vagy 6-8 kisebb egység egyaránt lehetséges közös használatú vizes helyiségekkel.

A teljeskörű akadálymentesítést a főbejárati előlépcső kisebb átalakításával és az első lépcsőkarnál korlátra szerelt emelővel oldottuk meg. A hátsó, kétszintes épületrész a szintkülönbségek miatt nehezen megközelíthető volt, ezért felülvizsgáltuk a közlekedő rendszert. Annak érdekében, hogy minden szint akadálymentesen elérhető legyen, itt is létesül egy lift, amely az irodaház és a csarnok közötti közből nyitott új bejáratnál érhető el.

Ez a másodlagos, dupla belmagasságú bejárat minimális bontással lehetővé teszi az épületrész önálló megközelítését és használatát is, ha erre igény lesz. A traktusok méretei miatt ez a hátsó szárny leginkább startupok részére alkalmas, vagy inkubátorházként is működtethető. Természetesen a két épületrész közötti átjárást megtartottuk, de a köztes lépcsőkarokat egyszerűsítettük, hogy egy-egy korlátemelővel akadálymentesen körüljárható legyen az egész épület. A háború utáni hozzáépítéseket kibontottuk, hogy a hátsó közlekedő is kapjon természetes megvilágítást, és hogy helyreálljon az eredeti tömeg. Az egész traktust intenzív zöldtetővel fedtük le.

A félig alagsori helyzetű alagsor / pinceszintre visszakerül az épületet kiszolgáló étterem, de kültéri terasszal és új konyhával, amelynek a gazdasági feltöltése a pinceszinti átjáró felől megoldott. A korábbi angolakna helyzetű udvart az étteremhez csatoltuk, így kialakítható egy zöldtetővel fedett, nagyméretű felülvilágítókkal megoldott „pálmaház", amely különteremként is funkcionálhat. Egy szinttel feljebb síkba hoztuk a széttagolt, kisebb-nagyobb tetőkből álló fedéseket (beleértve a rámpát is), és kialakítottunk egy, a vezérszintről megközelíthető kertet, amely az irodaház rejtett oázisa lesz.

A H-alakú, magasabb szárny földszintjére a csarnokhoz közelebbi részen bérelhető, helyenként összenyitható tárgyalókat terveztünk, amelyek az első emeleti, új hídon keresztül közvetlenül kapcsolódhatnak a csarnokban kialakított konferenciaközponthoz. A főbejárattól balra a közös recepcióval és co-working munkahelyekkel kombinált kávézó található, amely az informális egyeztetések tere is egyben, ételliftes kapcsolattal az alagsori konyhához.

A korábbi szállodaszintet a tervünk szerint loftirodák foglalják majd el, legfelülre pedig páternoszter gépház helyére a remek panorámára néző sky-bárt javasoltunk, amely 3 oldalon mélyen visszahúzódik, hogy a folyó felől ne is látszódjon.

A jellegzetes klinkertégla burkolatos, lizénaszerű függőleges kiugrásokkal tagolt homlokzatokat helyreállítottuk, beleértve a födémek vonalát hangsúlyozó vízszintes vakolt sávokat és a hátsó épületrész háború után leegyszerűsítve, vakoltan visszaépített sarkát is. Az egykori nyílászárókat korszerű fém ajtókkal és ablakokkal pótoltuk, amelyek 3-rétegű üvegezést és az üvegrétegek közé rejtett árnyékolást kapnak. Az elegánsan megformált, szobrokkal, zászlótartó építményekkel, és fővárosi címerrel kijelölt főbejáratot rekonstruáltuk, csak az előlépcsőt változtattuk meg akadálymentesítési okokból az eredetihez képest. A tetőszinti bár semleges „üvegdoboz", hogy látványában minél inkább az ég részévé váljon.

4. CSARNOKÉPÜLET 

247 méteres hosszúság és 42 méteres szélesség, a földszint 17 méter, a pince 4 méteres belmagasságú tér. Tiszteletet parancsoló, lenyűgöző méretek! De a csarnoképület nemcsak történeti és építészeti értéke, hanem a területen belüli központi fekvéséből adódóan, stratégiai jelentősége miatt is kiemelt figyelmet érdemel.

Az összes szintet a minél hatékonyabb áruforgás – tárolás - újraelosztás folyamatra optimalizálták. Eredetileg az észak-keleti oldalon a vasúti rakodó szintről, a dél-nyugati oldalon a gépjármű rakodó rámpáról szintben közvetlenül a csarnoktérbe jutott az áru. A szintek között mindkét oldalon emelők működtek, a pincén át lehetett hajtani hosszában. A csarnoktér alátámasztás nélküli, dongaboltozatos kialakítása (Zeiss-Dywidag – vasbeton héj rendszer) még ma is impozáns és Magyarországon ritka szerkezeti megoldásnak számít. Figyelemre méltó az íves előtető is, a pince gombafejes pillérei pedig nagy teherbírású födémet támasztanak alá, ami szinte bármilyen új használatot lehetővé tesz.

A Mesterterv szerint a Diákváros főtere helyezkedik el a monumentális csarnok előtt, összekötve a központi épületet a vízfelülettel, a folyó szabályozott ágával. Az épület mögött húzódik az egész fejlesztés zöld „gerince", amelyik hosszan fut tovább mind a két irányba.

Mondhatnánk, itt sűrűsödik a lényeg, itt futnak össze a szálak. Ennek megfelelően a csarnok nem egyszerűen egy fedett köztér, amit meg kell tölteni élettel, hanem ennél sokkal többrőlvan szó, itt találkozik az új városrész kék / zöld hálózata és a kialakuló új városszerkezet, itt van az egyik legfontosabb csomópont.

A főtér és az épület egymáshoz aszimmetrikusan csatlakozik, ezért az utóbbi főbejáratát sem pontosan középre helyeztük, azért hogy a térrel annak súlypontjában találkozzon. A középső harmad keresztirányban átjárható, minden átáramolhat rajta, de a földszint a folyópart felé nyitottabb. A meglévő szintkülönbségekből előnyt szeretnénk kovácsolni, ezért a főtér és a csarnok a pályázati tervünkben két szinten is találkozik, a vezérszint és a pinceszint is elérhető akadálymentes rámpákon. A kerékpártárolók jelentős részét az alsó szinten oldottuk meg. A főbejárattól függetlenül a csarnok két végén is terveztünk oldalbejáratokat, ami párhuzamosan rendezett események, vagy nagyobb tömegeket megmozgató alkalmakkor hasznos (ellenőrzött beléptetés, menekítés).

A bekerülő három, pontosan egyforma méretű funkcionális egység alkalmazkodik a csarnok szerkezeti rendjéhez, a határokat egy-egy a körbefutó galériákat összekötő híd is jelzi. A multifunkcionális sportpályát, amely keresztben több, akár 4 részre is osztható, egy teljes magasságig felfutó üveghártya (függönyfal) határolja, akusztikai és hőtechnikai okokból. A kispályás labdarúgó pálya mérete akkora, hogy keresztben is elfér a labdajátékok többsége (kézilabda, tenisz, röplabda, kosárlabda és ütős társaik).

A mobil, ideiglenes nézőtereket a galériáról megközelíthető módon kétoldalt helyeztük el, annak érdekében, hogy akár osztott állapotban is használhatók legyenek, akár több esemény is követhető legyen párhuzamosan. A sportkomplexum egyéb szintjein (pince és galéria) vannak a kisebb helyigényű sportok, az erősítőtermek, a spinning, aerobic és társaik terei, illetve a falmászás. A futókör ívei az adottságokból következően kompromisszumos kialakításúak, de a galéria edzésekre, bemelegítésre és amatőr sportra így is alkalmas.

A másik oldalon a konferenciatermeknél elválasztó üveghártyára nem volt szükség, ott az egyes, faszerkezetű „dobozok" biztosítják a megfelelő komfortot minden szempontból, legalábbis dobozon belül. A tervpályázati tervezési program csak egy előadótermet nevezett meg, de véleményünk szerint ez kevés, a csarnok egyedi épület, kiválóan működhetne kisebb konferenciaközpontként is az irodaházhoz legközelebbi harmada.

A többfunkciós termek közötti temperált terek elsősorban előtérként szolgálnak, itt találhatók a kiszolgáló helyiségek is. A termek alapvetően síkpadlósak, de a nézőtér nagyobb része mobil, és a színpad is állítható magasságú. Az irodaházhoz legközelebbi traktusban irodákat helyeztünk el, itt elférnek az intézményvezetés és az üzemeltetés helyiségei.

A belső tér középen a leglevegősebb, de a csarnok teljes hosszúságában átlátható marad ott is, ahol „ház - a - házban" elven nagyobb új tömegek is megjelennek belül. A középső harmadban csak néhány pavilon méretű vendéglátó egységek állnak, amelyek önállóan is működhetnek átlagos napokon, de egyéb rendezvények esetén, mint például biopiac, bolhapiac, hétvégi vásárok, esetleg céges események (bemutatók, divatbemutatók), „beépülnek" az ideiglenes sátrak, pavilonok és pultok közé. A három harmad az épületen belül elkülönül, de le is választható, törekedtünk arra, hogy több párhuzamos „történés" is lehetséges legyen, és ezek ne zavarják egymást.

A teret nem csak lefelé nyitottuk meg, hogy elkerüljük a túlzsúfoltságot, hanem felfelé is. Egyrészt kiterjesztettük a meglévő galériát (innen érhetők el a nézőterek, és a futópálya), valamint kialakítottunk egy a konferenciatermeket összefogó, részben intenzív zöldtetős födémlemezt, ami egy belső pihenő park, egy „illatos „füvészkert". Másrészt megjelenik a magasban egy faszerkezetű, fel- és lemozgatható, körülbelül 15-20 fő befogadóképességű „fészek", vagy „léghajó", aminek szinte lehetetlen definiálni a pontos funkcióját, de működhet belső kilátóként, különleges alkalmi tárgyalóként, különteremként, vagy étkezőként is. Alaprajzi értelemben úgy helyeztük el, hogy pontosan a külső városi főtér ferde vonalú térfalának tengelyében, illetve a felett legyen.

Így a teljes tér bejárhatóvá, megélhetővé válik, sétálni, enni és inni, pihenni és beszélgetni többféle szituációban, eltérő karakterű helyeken lehet, mintha egy komplex városi köztéren lennénk. A többszintes kialakítás miatt megnöveltük a vertikális közlekedőmagok számát, a csarnok hosszában egyenletesen elosztva összesen 12 liftet és lépcsőházat terveztünk, hogy akár több ezer fő épületen belüli kiszolgálása, mozgása, menekítése is megoldható legyen.

A belső anyag- és színhasználat visszafogott, egyrészt azért, mert a csarnok eredetileg is ilyen volt, másrészt azért, mert az események, a rendezvények a fontosak, elsősorban ezek „hátterét" akartuk megteremteni, nem azokkal konkurálni, elvonni a figyelmet. A létrejövő, többszintes téri világ, az impozáns vasbeton dongákkal önmagában is változatos és gazdag.

A természetes fa erőteljes jelenléte (az un. fészek, a pavilonok és az előadótermek egyaránt „fadobozok", de a lépcsők is szerepet játszanak), valamint a galériaszinten tervezett parkszerű zöldtetők ellenpontozzák a semleges hátteret, az összhatás így lehet kiegyensúlyozott.

A két hosszhomlokzat esetén az eredeti állapot rekonstrukciója a feladat, ezeknél csak az üvegezés hőtechnikai paramétereit lehet javítani. Az eredeti kialakítástól csak a főtér felőli oldalon tértünk el, de egy nagyobb megnyitás a földszinti homlokzaton elkerülhetetlen már csak a várhatóan tömegeket megmozgató rendezvények miatt is.

A véghomlokzatok többször változtak, a II. világháborúban kapott találatok is érintették ezeket, igazán autentikus változat ezek esetében nincs, így a korabeli fotókról levehető információ alapján, de a megváltozott funkcionális tartalomnak megfelelően alakítottuk ki azokat, vakolt felületekkel, és egyszerű „lyuk-architektúra" logikát követve. Az oldalbejáratokat a tölcsérszerűen visszalépő ferde falaknál nyitottuk. A dongaboltozatos tetőt a hőmozgások csökkentése érdekében is hőszigetelni kell, fedésként korcolt bevonatos alumínium fémlemezfedést terveztünk, de ha a költségkeret megengedi, akkor a tetőfelület jelentős része lehetne fotóvoltaikus fedésű is.

5. KOLLÉGIUM 

Az új diákszállást a Mestertervben megadott kontúrral és magassági paraméterekkel oldottuk meg, összesen 158 férőhellyel. Az alaprajzi elrendezés szinte képletszerű, a külső gyűrűben a szobákkal és közösségi helyiségekkel, középen a röplabdapálya méretű tornateremmel és az átriumra néző liftblokkal. Ez a Segner-kerékre emlékeztető, de racionális alaprajz logikusan leköveti az adottságokat és lehetővé teszi, hogy az épület minden fontos irányba, a folyó felé, a főtér és a csarnok felé, illetve a csarnok mögötti park felé, meg tudjon nyílni.

A pinceszinten a tornaterem mellett öltöző, közösségi tér, mosoda, gépészeti terek és egyéb kiszolgáló helyiségek találhatók. A földszint a főbejárati oldalon teljesen nyitott, a csarnok felőli oldalon kerékpártárolók, a park felé irodák, a déli oldalon pedig üzletek sorakoznak, középen

pedig le lehet látni a tornaterembe.

Feljebb négy teljesen egyforma szint következik, az előírt háromféle szobát a kért arányban biztosítottuk, az előírásoknak megfelelően két akadálymentes egységgel. A homlokzat „kéthéjű", minden közösségi térhez és szobához tartozik loggia. A legfelső szinten a szobák elrendezése nem változik, de a tornaterem tetején belső, a felülvilágított átrium tetején pedig, védett zöldtetős teraszt alakítottunk ki. Az intenzív növényzet nem csak itt felül jelenik meg, hanem végig az átriumban, függőkertté alakítva a belső teret.

Az anyaghasználat a hibrid (fa és beton) tartószerkezet kivetítése a homlokzatokra, természetes fa és beton lapburkolat (homokfúvott Fibre C) váltja egymást rendszerelvű logikát követve. Az integrált fotovoltaikus tető (Norcalsolar, Tesla, vagy Daca) teljes felületén termeli a napenergiát utólag rászerelt napelemek nélkül.

6. KÖRNYEZETRENDEZÉS

A terület környezetrendezési koncepciója racionális és érzékeny, a konkrét tervezési területen alapvetően a csarnok alaprajzi szerkesztési elveiből indul ki – a főállások és a homlokzati struktúra vertikális vonalait viszi tovább vízszintes síkba terítve. Miután ezzel a kompozíciós elvvel maximálisan egyetértünk, az épületegyüttes közvetlen környezetének megfogalmazásakor, - a vízparti főtér felől mi is ezt a burkolati raszterhálót cizelláltuk és alakítottuk az általunk tervezett alaprajzi struktúrához. A mi változatunk is megtartja aszerkezeti váz adta-, vízpartra merőleges vonalakat, de osztásrendszerében, sűrűsödéseiben, színezésében külön is hangsúlyozza az aszimmetrikus főbejárati tengelyt, a felvezető burkolati „szőnyeget".

Az épületegyüttest összekötő burkolatsávok szándékaink szerint tovább erősítik az épületek homlokzati síkjai által meghatározott É-D tengelyt, -a történeti csarnok izgalmas földszinti „harmonika-vonalának" töréspontjait továbbvive a vízszintes burkolati sávra. Ezt a dinamikus É-D-i vonalkódot különböző méretű körökbe és félkörökbe zárt zöldfelületek ritmizálják, amelyek egyben az íves gépkocsi lehajtó rámpákat is a kompozíció elemeivé rendezik.

A környezetrendezési koncepció kubista rendszerének zöld szigetei így a vízparti központi téren egy random geometrikus háló elemei, - míg az épület közökben egy sűrűsödő-ritkuló vonalsor centrális súlypontjai. A környezet burkolattal körülölelt zöldfelületei az épületekben is tudatosan megjelennek, - az irodaház belső zöld udvarai, - a csarnoképület „függőkertje", vagy a diákszálló tetőszinti zöld átriuma mind az egységes környezeti „zöld gondolat" térbe helyezett elemei.

A tervezési területtől nyugatra elterülő É-D-i parksort a Mestertervben megfogalmazottak szerint, változatlan módon, az épített térsor izgalmas természeti háttereként integráltuk a saját környezetrendezési kompozíciónkba.