”Egyfajta kortárs alkotóművészetként tekintek a munkánkra” – interjú Csizmazia Gézával

A Velencei Biennálé magyar pavilonjában különleges makettek mutatják be az Othernity projekt keretében feldolgozott modern épületeket. Ezekről a kiállított makettekről és a makettező szakma sajátosságairól kérdeztük Csizmazia Gézát, a Limes Model ügyvezetőjét, akiknek három munkája is látható a kiállításon.

ÉF: Kezdjük a Biennáléval. A 12 kiállított projekt közül melyekhez készítette a Limes Model a műtárgyat?

Csizmazia Géza: Az Othernity kiállítás kurátorai minket 3 makett elkészítésére kértek fel, amik mindegyike teljesen egyedi, a többitől eltérő karaktert képviselt. Már első látásra is nagyon izgalmasnak ígérkezett az épületek újraértelmezésének effajta megjelenítése. Az elmúlt hónapok eseményei miatt Virág Csaba Teherelosztójának makettje a kiállítási szándékon túl is kapott jelentőséget, mert azóta az épület sajnos elbontásra került. A második installációnk Reimholz Péter és Lázár Antal tervezte Domus áruházhoz kapcsolódik, ami talán szó szerint is a kiállítás legszínesebb eleme lett! Ennek egyfajta ellenpontjaként kimondottan sejtelmesre sikerült a Planetáriumot megidéző, teljesen feketére festett, fametszet makettünk.

ÉF: Hogyan zajlott a közös munka a kiállítókkal, a kurátorokkal? Mennyiben tért ez el az általában megszokottól? Mennyiben térnek el maguk a modellek (akár a készítés folyamatát, akár anyagfelhasználást tekintve) a más típusú megrendelésekre készülő modellektől?

CsG: A munka nagyon olajozottan zajlott, régebbről szinte mindenkivel volt már az építész életből kapcsolatunk, így megvolt a kellő bizalom, ami minden közös munkának egyik eszenciája! Ezt tovább erősítette az első személyes konzultáció, ahol az is gyorsan kiderült, hogy „egy nyelvet beszélünk" és azonos gondolataink vannak a megvalósítást illetően!  Azzal együtt, hogy a kurátorok a külföldi építészirodák elképzelését tolmácsolták felénk, ebből a közvetett kapcsolatból semmi nehézség nem keletkezett, a felmerült kérdéseket gyorsan tisztázták velük, vagy adott esetben döntöttek saját hatáskörben. Mindenkitől kaptunk egy kis tervet, kellő magyarázattal és egy 3D-s modellel, ami bőségesen elegendő volt a megvalósításhoz. A jó kommunikáció minden sikeres projekt alapja, ebben szerencsére van már bőven tapasztalatunk. Inkább abban tekinthető rendhagyónak ez a kiállítási makett portfólió, hogy itt a letisztult gondolatokon túl volt egy jelentős képzőművészeti töltete is a projekteknek. Mivel mi jellemzően reprezentációs maketteket készítünk, ezért kimondottan üdítően hatott a sok realisztikus munkánk sorában ez a megbízás! Abban is volt valami varázslatos, hogy leginkább az apró, de részletes megoldásokhoz vagyunk szokva, itt viszont a fizikai mérethez képest gyakorlatilag részletek nélkül kellett dolgoznunk. Persze a látszólag eszköztelen összkép mögött finom és átgondolt részletek vannak.

ÉF: Mi jelentette a legnagyobb kihívást a Biennáléra készülő munkák során? Ha volt ilyen: melyik koncepcióhoz kapcsolódó installáció elkészítése volt a legnehezebb feladat és miért?

CsG: Ahogy említettem a makettek meglehetősen nagyok és ezáltal nehezek is. Mivel a kurátori elképzelés szerint ezek függesztett installációként jelennek meg a térben, így a belső merevítő és tartószerkezet volt talán az a részlet, amin a legtöbbet gondolkodtunk. Kihívás volt továbbá az is, amikor a Domus csupa plexi makettjében az átlátszó felületeket úgy kellett megragasztani, hogy az ne befolyásolja a vizuális élményt. Aki már ragasztott lapjával plexilemezeket egymáshoz, az tudja, hogy ez nem is annyira egyszerű feladat! Kezdetben nem is gondoltuk, hogy ez a kb. 80x80x80 cm-es 3mm-es plexilemezekből összedobozolt installáció milyen nehéz lesz. Aztán amikor összeálltak a színes dobozok, akkor éreztük, hogy a víztiszta plexiből épülő tartó elemeket fel kell vastagítanunk, mert a tervezők eredeti elképzelése kritikusan vékony lenne. A Teherelosztó makettjéhez az egyik virágkötészetben fellelhető szinte összes szárított növénytípust felvásároltuk, így sikerült azt a víziót megjelenítenünk, amit a tervezők megálmodtak.

ÉF: Milyen technológiákkal készültek a makettek, mi jellemzi ezeket?

CsG: Érdekes módon talán épp a teljesen fekete Planetárium makettje az, ami a legszélesebb technológiai arzenált felvonultatja, és ez szinte nem is látszik rajta. Ebben a munkában 3D-s CNC marás, kontúrmarások, lézervágások és gravírozás is szerepet kapott.  Továbbá a beépített LED fényforrások és minimális száloptika is szükséges volt a koncepció megvalósításához. A Domus makettje teljes egészében lézervágott plexielemekből készült. A teherelosztónál pedig szintén CNC kontúrmarást és lézervágást alkalmaztunk. Természetesen ezek a gépi előgyártmányok semmit sem érnének, ha nem lenne a folyamat végén ott a precíz kézi összeállítás és a jó szem. A kollégáimnak vitathatatlanul nagy szerepe van abban, hogy a makettek a folyamat végén pont olyanok legyenek, amilyennek megálmodták őket! Az, hogy minden munkánk végső soron kézzel készül – még ha modern gépi technológiák is segítik munkánkat – olyan értéket adnak hozzá, ami egyre inkább felértékelődik. Ez amúgy egyszerre a szépsége és a nehézsége is a szakmánknak!

ÉF: A magyar pavilon műtárgyai elég sokszínűek. Hogyan lesz igazán kifejező egy makett? Mi alapján születik meg az ötlet az adott koncepcióhoz készülő tárgy adottságairól?

CsG: Függetlenül a jelen megbízástól minden új megkeresésnél törekszem arra, hogy nyitottan, az adott feladatra keressük meg a legjobb megoldást. Itt ezt a kezdeti koncepcióalkotást elvégezték helyettünk a tervezőcsapatok, akiket ismeretlenül is örömmel látnék a műhelyünkben, mert érződött a terveken, hogy teljes komplexitásában átgondolták a megvalósítást. Volt olyan 3D-s modell, ami gyakorlatilag alkatrész szintig át volt gondolva, úgy lett bemodellezve. Nekünk szinte csak annyi feladatunk maradt, hogy ezeket az elemeket egymás mellé fektettük, kiosztottuk a lézergép munkaterületére és megnyomtuk az Entert! Ezzel csak azt szeretném kihangsúlyozni, hogy amikor teljes vertikumában nézünk egy igazán kifejező alkotást, ott még az alkatrészek is jól át vannak gondolva, és semmi sem esetleges. Amikor makettekről beszélünk, akkor óhatatlanul minden az absztrakció körül mozog. Az, hogy ki tud ebben az eszköztelen helyzetben valami újat, izgalmasat megvalósítani, az nagyon sok mindentől függ. Itt jön elő, hogy ki hogy szocializálódott, milyen hatások érték, mik az személyes kötődései, mennyi mindent élt már meg. Az idei kiállításunkat jellemző sokszínűség és frissesség véleményem szerint több egymást erősítő tényezőből állt össze. Ebben a koncepció alkotó és megvalósító munkában Kovács Dani vezetésével az egész kurátori csapat rendkívül otthonosan, magabiztosan, kiváló munkát végzett.

ÉF: Kicsit általánosabb irányba terelve a szót, milyen típusú megrendeléseitek vannak?

CsG: A Limes Model kezdetben egy átlagos építészeti makettkészítő vállalkozásként indult 2006-ban. Átvészelve a 2008-as válságot elég egyértelműen látszott, hogy az egy lábon állás hosszú távon nem lehet perspektíva, így elkezdtük a makettezés mellett az egyes szolgáltatási ágainkat fejleszteni, és külsős ügyfelek számára elérhetővé tenni. Az évek alatt így lett lézer, CNC és 3D nyomtatási szolgáltatási águnk, de természetesen a fő tevékenységünk a makettezés maradt. Egy éve újabb meghatározó változás állt be a cég történetében, mert tulajdonostársként egy gazdasági szakember, Tálosi László szállt be a cégvezetésbe mellém. Vele közösen újragondoltuk a jövőnket, és újabb területek felé nyitunk. Tudatosan elkezdtünk K+F tevékenységekkel is foglalkozni. Pályázaton nyertünk a kisállat orvosláshoz köthető fejlesztési ötletünkkel, amivel remélhetően megkönnyítjük a törött végtagok rögzítését. Ebben a 3D nyomtatási üzletágunk vesz részt jelentősen. De visszatérve ahhoz, amiben a legnagyobb tapasztalattal bírunk, a makettezés terén is újabb területeket céloztunk meg. Minden túlzás nélkül állíthatom, hogy idehaza mi vagyunk a legnagyobbak a piacon, ennek köszönhetően nagyon sok és szép megbízás talál meg minket. Ahogy az ingatlanfejlesztés, úgy a jármű, hajó és jacht makettezés terén is a minél nagyobb számú külföldi megrendelésen munkálkodunk, ami újabb lehetőséget nyit meg a cég fejlődésében.

ÉF: Hogyan tekintetek a makettkészítésre: mint egyfajta kivitelezői munka, vagy mint művészeti alkotótevékenység? Ehhez kapcsolódóan: átlagosan milyen munkafolyamatokból épül fel egy projektetek?

CsG: Én mindig azt szoktam mondani, hogy mi alkalmazott művészek vagyunk és jellemzően mások által megírt kottából játszunk a muzsikát! Ezzel együtt maximálisan hiszek abban is, hogy meghatározó az a hozzáadott érték, amit a szakmai tudásunk jelent egy közös munka során. Tehát a kérdésedre válaszolva mindenképp egyfajta kortárs alkotóművészetként tekintek a munkánkra.

Ami a megvalósítást illeti, azt pedig egy professzionális szolgáltatásnak tekintem. A megkeresések jellemzően két csoportra oszthatók. Az első esetben nem tudja az ügyfél, hogy mit szeretne, és megkérdezi a véleményünket. A másik esetben nagyon is tudja, és arra a legjobb megoldást keresve talál meg minket. Az előkészítő informális megbeszéléseket követően elkészítjük az ajánlatot, ami esetenként több megvalósítási lehetőséget is felkínál. Ezt közösen kielemezzük a megbízóval és ha lehetőség van rá, akkor a leírt megoldásokra előképeket, vagy az irodánkban található számtalan korábbi munka minta makett részletét bemutatva kiválasztjuk a megbízó számára legideálisabb megoldást. Ez alapján készítünk egy minta makettet, ahol már a véglegesített tartalmat láthatja az ügyfél. Ha ezt is kiértékeltük és jóváhagyta, elkezdődik a végleges makett gyártási folyamata, ami a gyártmánytervek elkészítésével, effektíve a makett tervezésével indul. Amikor a különböző technológiákra optimalizált (lézervágás, CNC marás, 3D nyomtatás) alkatrésztervek megszülettek, elindul az alkatrészek gyártása és egyúttal az összeépítés folyamata. Ez a makett hordozó szerkezetével, a makett alappal indul és erre épülnek rá az egyes elemek. Attól függően, hogy milyen kialakítású lesz a makett, menet közben szükségessé válhatnak felületkezelések, festések. Mivel jellemzően realisztikus maketteket készítünk, számos színt és textúrát alkalmazunk, ami a makett tervezést és a végén az összeépítést is nagyon összetett folyamattá alakítja. A folyamat végét mindig a staffázselemek felhelyezése jelenti. Ezek sokszor tényleg az utolsó órák, ilyenkor kel életre igazán a makett. Amikor felkerülnek a kis figurák, járművek, növények, olyan érzése van a szemlélőnek, mintha bekapcsolnák a makettet! Az esetenként több száz munkaórás folyamatnak ezek a leginkább örömteli pillanatai. És persze az, amikor átadjuk, és az ügyfél örömét és megelégedését látjuk az arcán.

ÉF: Hogyan született az ötlet, hogy kifejezetten makettkészítéssel szeretnétek foglalkozni? 2008-ban, a cég alapításakor volt bennetek bármi bizonytalanság a vállalkozás sikerességével kapcsolatban, vagy biztosak voltatok benne, hogy az általatok nyújtott szolgáltatásra igény lesz?

CsG: Egész pontosan már 2006-ban megkezdtem a közös munkát az alapító cégtársammal Rácz Róberttel. Vele akkor ismerkedtem meg, amikor még Zoboki Gábornál dolgoztam, mint makettező. Én az építész munkaközi maketteket készítettem az irodának, Robi pedig a reprezentációs makettet.  Volt egy pillanat, amikor úgy adódott, hogy kipróbáljuk magunkat vállalkozóként, ami a 2008-as válság előtti építészeti munka dömpingben nem tűnt rossz gondolatnak. Sőt azt is állíthatom, hogy afféle ifjú titánként, akinek sorban pozitív visszajelzések jöttek a munkájára, ez szinte kötelezőnek tűnt. Először még nem öltöttünk hivatalos cégformát, a Limes afféle projektnév volt. 2008 februárjában jutottunk arra, hogy csináljunk egy közös céget. Aztán jött 2008 nyara, amit sosem felejtek el. Habár hallottuk a hírekben a nyugati világban egyre inkább begyűrűző válságot, de afféle zöldfülűként nem hittük el, hogy ez ide is elér, mert majd belefulladtunk a megrendelésekbe. Aztán jött a nyár, ami egyik hétről a másikra megváltoztatott mindent. Eszméletlen nagy pofára esés volt, mert épp előtte béreltük ki a nagyobb műhelyt, vettünk fel kollégákat a sok megrendelés miatt. Nagyon kemény évek jöttek. Teljesen irreális körülmények között, fizikailag is visszafejlődve a kezdeti lakás műhelybe és létszámba, de átvészeltük. Vakon hittünk a munkánk minőségében és azt mantráztuk, hogy nem lehet igaz, hogy erre a kiváló minőségre nem kíváncsi senki sem. Finoman mondva nem egy malomban őröltünk a gazdasági folyamatokkal, de így utólag nagyon sokat tanultam az akkori ordas hibáinkból. Aztán az évek alatt csak egyre jobban megismerték a munkánkat, és a nevünk is egyre szélesebb körben terjedt. Ez részben annak is köszönhető, hogy nagyon intenzív segítséget nyújtottunk, és nyújtunk még ma is a hallgatóknak, akik hozzánk fordulnak makettezéssel kapcsolatban. Nagyjából 2014 volt az, amikor kezdett viszonylag normál kerékvágásba kerülni a cég, és újra fejlődhettünk. Egyre több megkeresés talált meg ismét, megjelentek az első külföldi munkák, így újból egyre jobban hittünk magunkban és a munkánk értelmében. A hittel amúgy továbbra sincs baj, de azért az évek alatt be kellett látnom, hogy egy professzionális céget nem lehet stratégiai gazdasági vezetés nélkül jól csinálni. Nos, ez viszont abszolút nem az én pályám, így segítségül hívtam egy gazdasági szakembert, és ma már ő a cégtársam. Arra, hogy mire mennyire van igény, csak folyamatos nyitottsággal lehet jó választ adni. Ehhez pedig az kell, hogy a saját pozíciójában mindenki maximálisan a feladatára koncentráljon. Ezért én már régóta nem kerülök a makettező asztalok közelébe, ezt a kiváló kollégáim nálam sokkal jobban csinálják. Nekünk a cégtársammal az a feladatunk, hogy azt figyeljük és készítsük elő, ami majd a következő években lesz meghatározó a cég számára. De ez felettébb izgalmas feladat, úgyhogy minden nehézségével együtt roppantul élvezem.

ÉF: Melyik megvalósult projektetekre vagytok a legbüszkébbek? Melyik projekt jelentette a legnagyobb szakmai kihívást számotokra és miért? Van valamilyen hosszabb távú célkitűzésetek, mint vállalat vagy a megkezdett úton szeretnétek tovább haladni?

CsG: Jellemző, hogy a legutolsó munkánkat kedveljük leginkább, persze azért az eddig elkészített, közel 400 makett közül vannak zászlóshajók. Személyes kedvencem a nagy Budapest makettünk, ami sajnos kevesek számára volt eddig látható. Ez egy közel 14 m2-es, 1:3333-as méretarányú interaktív, projekt mappingelt makett. Bízom benne, hogy hamarosan ezt is széles körben megmutathatjuk. Méretével, a milliónyi kis épületével, és a profi video mappinggel eszméletlenül szuggesztív hatást ad! Az épület rekonstrukciók sorában kedvencem a Hübner udvar makettünk, ami már élőben is kezdi felölteni azt az összképet, amit évekkel ezelőtt megmaketteztünk. Itt annyira törekedtünk az élethűségre, hogy az épület külső homlokzati megvilágítását is többé kevésbé sikerült a maketten megjeleníteni. A 0,5x0,5mm-es SMD ledekkel ez szép kaland volt! Arról nem is beszélve, hogy az épület előtti platánt egy az egyben az eredeti fa fotói alapján készíttettük el, így a maketten is úgy öleli körbe a kandelábert a fa ága, mint az igazi. Hab a tortán, hogy a megbízóink kedvenc oldtimer autója is helyet kapott a ház előtt. A Budai Walzer lakásmakettjei mint installáció és mint külön lakás makettek is önálló fejezetet jelentettek a munkáink között. Itt különböző célközönség lakásbelsőit jelenítettük meg. A nagyszülőknek szánt lakás hálószobájának falán található családi fotómontázsba kollégáink gyerekkori képei kerültek néhány mm-es méretben, így többszörösen örökre részesei lehettünk a munkánknak. Különösen kedves számomra az UN Studio számára készített Galvani-híd makettünk, ami design szempontjából áll közel hozzám. A sort még tudnám folytatni sokáig, mert a kihívásokról építész barátaim gondoskodnak bőven. Nagyon sok szép építészeti gondolat megvalósításában lehetünk részesei a folyamatnak. Legutóbb Zoboki Gábor kínai operaház pályázati makettje jelentett hatalmas élményt. De Bordás Péter barátomnak sem kell a szomszédba menni eredeti ötletekért, gyakran ő is feladja a leckét.

A cég jövőjét illetően azon dolgozunk mindannyian, hogy a Limes Model név ne csak a makettezés, de az építészethez köthető egyéb szolgáltatási területeken, továbbá a K+F területén is egy nagyon jól csengő brand legyen!

Szerk.: Hulesch Máté