Közélet, hírek

AVMO Podcast: Éljen május elseje! Budapest Feldarabolása, Vörös Bécs és Municipalizmus

2022.05.12. 12:33

Cikkinfó

További adatok

Az A Város Másik Oldalán, a Partizán városépítészeti-várospolitikai prodcastsorozata legutóbbi részében történelmi kontextusba helyeződik Budapest feldarabolásának kérdése, szó esik az immár százéves "vörös Bécs" városépítészeti stratégiáiról, és arról is, milyen lehetőségeket és buktatókat hordoz magában a municipalista mozgalom.

Vajon feldarabolja-e a Kormány az újabb kétharmad után Budapestet? Matolcsy György jegybankelnök – és a NER legönjáróbb hobbiurbanistája – "törtenelmi igazságtételként" visszacsinálná az 1950-ben végrehajtott városbővítést, így "egészségesebb méretűre" szabva a fővárost. A feldarabolás melletti emlékezetpolitikai érv a "történelmi igazságtétel" toposzára épít, mondván, hogy a város felduzzasztása a Rákosi-rendszer önkényesen végrehajtott, erőszakos politikai tette volt, amely a végletekig súlyosbította a központi régió és az egész ország településszerkezetének aránytalanságait.

Az epizódban ezt a narratívát a történelmi valósággal próbáljuk ellenpontozni és árnyalni. Fontos tudatosítani, hogy milyen intenzív szakmai (közigazgatási, törvényalkotási, városépítészeti, közgazdasági stb.) és politikai munka előzte meg az egyesítést. Az MDP valóban kíméletlen gyorsasággal, a szükséges beruházások hiányában, és minden helyhatósági autonómiát megszüntetve hozta létre Nagy-Budapestet, ám a főváros eddigi valóban legjelentősebb, közigazgatási-urbanisztikai átalakítását évtizedes konfliktusok és nyilvános viták készítették elő. A reformer szakértelmiség és a különböző politikai aktorok ugyanis már a századforduló óta napirenden tartották a korabeli Budapest és a vele egyre szorosabb szimbiózisban élő elővárosok politikai és infrastrukturális integrációjának vízióit, az egyesülés előnyeit és nehézségeit.

Végigbeszéljük azt is, hogyan ingadozott a Budapest-tudat az "ország szíve" és a "vízfej", "a kelet Párizsa" és "a bűnös város" toposzai között, illetve hogy tényleg elszívta-e a főváros az ország többi része elől a fejlődési lehetőségeket.

A városállami szecesszióról ábrándozó ellenzéki tudat hullámait meglovagolva ünnepileg megemlékezünk a "vörös Bécs" immár százéves várospolitikai projektjének sikereiről és kudarcairól, felvázoljuk a máig ható politikai, építészeti és kulturális örökség legfontosabb elemeit és tanulságait. Miből és hogyan valósította meg az ausztromarxista bécsi helyhatóság a 20-as években ambiciózus lakásépítési és társadalompolitikai programját? Milyen városépítészeti stratégiával alakították át és értelmezték újra a történelmi város térrendszerét a korszakban és ez mennyiben tért el az avantgárd modernizmusnak a korban kibontakozó településeszményeitől? Többek között ezeket a kérdéseket is érintjük az epizódban.

Végezetül elmélázunk a helyhatósági léptékre és a fokozott lokális autonómia vágyára építő municipalista mozgalom politikai relevanciájáról a magyar önkormányzatiság kilátásainak borongós fényében. A municipalista mozgalmak az elmúlt évtizedben számos sikert értek el, a legismertebb példa Barcelona főpolgármestere, a mozgalmi-aktivista közegből a helyhatósági politika élére törő Ada Colau projektje. A radikális önkormányzatiság lehetőséget teremtett a zöld-baloldali retorika térnyerésére, és a lokális autonómiák, és a körülhatárolható "közösségiség" hangsúlyozására a politikai képzeletben. Ugyanakkor az elmúlt évek összefüggő és permanens krízishullámai (járvány, klímaválság, gazdasági válság, lakhatási egyenlőtlenségek stb.) felszínre hozták a helyi megoldások korlátait, nyilvánvalóvá vált, hogy az önkormányzati demokratikus függetlenségnek, épp a "különleges helyzet" időszakaiban, igen korlátolt hatásköre és erőforrásai vannak. Röviden erről is beszélünk a május elsején kijött adásban.

A rész végén elhangzó nóta az "Éljen május elseje!" és a "Mint a mókus fenn a fán" helyett ezúttal Dolly Parton "9-5" című dala.