Az emlékezés tere – Perényi Flóra, Baranyi Judit és Temesvári Bence III. díjas terve a határainkon túl nyugvó magyarok emlékhelye pályázatán

A Nemzeti Örökség Intézete (NÖRI) idén februárban írt ki tervpályázatot egy jelképes, a határainkon túl nyugvó magyarok számára kialakított emlékhely tervezésére a Fiumei úti sírkertbe. Perényi Flóra, Baranyi Judit és Temesvári Bence a magyar nyelv kulturális, szellemi és lelki összetartó erejéből kiinduló koncepcióját a Bíráló Bizottság, III. díjban részesítette.

ALAPELVEK

A pályázat egy olyan hely létrehozására tesz kísérletet, amely teret ad emlékezésnek; ez a tér nem a monumentalitásával, hanem az intimitásával emelkedik ki környezetéből. A határainkon túl nyugvó magyarok nem alkotnak definiálható közösséget, időben, térben és haláluk okában szerteágazó egyének csoportja ez. Magyarságukat, identitásukat, felekezeti hovatartozásukat csak egyénenként vagy kisebb közösségben tudnánk vizsgálni. A határainkon túl nyugvó magyarok egyetlen közös, valláson, származáson, korszakokon túlmutató eleme a nyelv. Ezért a pályázat kiinduló pontja egy népballada, a magyarságot ezen keresztül kommunikálja a pályamű. A népballada olyan lírai-epikus műfaj, ami a középkorban alakult ki, azóta formálódik, így a költészet és kultúra ősformájának tekinthető.

A választott Szép fehér juhászka egy Moldvából származó mű, amely a csángók mellett a magyarok és a románok költészetében is megjelenik, eltérő ellenségképpel, de azonos szereplőkkel és történettel. Főszereplője minden változatban egy juhász, aki a nemsokára bekövetkező halálát énekli meg és üzen az őt gyászolóknak (a teljes ballada szövegét ld. az alaprajzon).

A tervezett közös emlékhely ezt a balladát veszi alapul, az építészeti-művészeti koncepciót erre építi fel úgy, hogy az több rétegben is lehetőséget adjon az emlékezésnek, de szimbólumai egyetemesek, mindenki által érthetőek legyenek. A terv tehát egy szoliter emlékmű helyett egy teret, egy körbekerített helyet kíván létrehozni, ami a temetőn belül egy külön entitást képvisel. Az így kialakult emlékhelyet nem megközelítjük, hanem belépünk a területére: a belépést követően nem valaminek a feltárulkozása vár, nem befogadnunk kell egy művet, hanem lehetőséget kapunk az emlékezésre.

HELYSZÍN, EMLÉKHELY

A kijelölt parcella a Kossuth- és a Deák-mauzóleum között található félúton; ez a két emlékmű a Fiumei úti sírkert kiemelt pontjait, a temető struktúrájának meghatározó csomópontjait alkotják. A tervezett emlékmű ezekkel az alkotásokkal sem vertikalitásában, sem tömegében nem kíván versenyezni, explicit emlékmű helyett egy többrétegű tér létrehozása volt a cél.

A parcellában elhelyezkedő sírok több sorban, egymástól egyenlőtlen távolságra helyezkednek el, a köztük lévő füves zöldterület egyetlen helyen nyílik akkorára, hogy a leendő emlékművet befogadja. Ez a „tisztás" azért is bír megkülönböztetett jelleggel, mert egyedül itt találunk fát, amely a többivel ellentétben nem marginális pozíciót foglal el a parcella szélén, hanem annak belsejében található. Ennek a fának a közvetlen szomszédságába terveztük az emlékhelyet úgy, hogy a meglévő síroktól tisztes távolságban helyezkedjen el és a látogató a fa lombkoronájának árnyékát élvezze a déli napsütésben.

A tervezett pályamű három, egymással szorosan összefüggő elemből áll: egy virágoskertből, az azt körülvevő alacsony falból és a falon lévő két kapuból. Az egyéni sírok analógiájára épülő koncepció egy kőkeretből és az arra telepített virágokból áll. Itt a virágoskert a közös sírt jelképezi, mindenkinek a virágai itt vannak, akiknek nincsen saját sírjuk. A kert a temetőben is megtalálható, fehér fürtös gyöngyike virágai vannak százszámra. A fehér szín és az egységes virág a 150 m2-es kertben messziről is feltűnést kelt, a látogató nem az emlékmű épített elemeit, hanem a kertet pillantja meg messziről.

Közelebb érve a parcella és a virágoskert között húzódó, 45 cm magas fal is láthatóvá válik, ez kívülről és belülről is padként szolgál, ide lehet helyezni mécseseket és itt található a ballada négy kiemelt versszaka is. A kőfalban két kapu található, mindkettő 60 cm széles és 2,5 méter magas. A két nyílás a nyitottságot, az irgalmasságot jelképezik és azt, hogy hogy bármi bemehet a kertbe az egyik kapun keresztül és távozhat a másikon át. A két kapu között megtett út maga az emlékezés tere.

ANYAGOK, TEXTÚRÁK

Fontos tervezői döntés volt, hogy a temető arculatához igazodva olyan anyagot válasszunk, amely egyrészt illeszkedik a környezetéhez, másrészt időtálló, nincs szüksége folyamatos karbantartásra. A kőfal és az abban elhelyezkedő két kapu mészkőből faragottak. A két kapu küszöbén egy-egy felirat jelzi az emlékmű célját: „Határon innen, határon túl", a virágoskertet övező keretbe pedig a ballada négy versszaka van bevésve:

Perényi Flóra, Baranyi Judit és Temesvári Bence

Részletes bírálat:

A pályamű alapgondolata szerint a határokon túl nyugvó magyarok nem alkotnak pontosan definiálható közösséget, egyetlen közös, valláson, származáson, korszakokon túlmutató eleme a magyar nyelv. Koncepciójának központi eleme egy népballada. Lírai-epikus műfaja a középkorból származik, azóta alakul és formálódik, a pályamű tervezői szerint a magyar kultúra egyik ősformájának tekinthető. Különös üzenettel bír, hogy a Moldvából származó Szép fehér juhászka története nem csak a magyar, hanem a csángó és a román kultúrában is, eltérő ellenségképekkel ugyan, de fellelhető. A saját közelgő halálát megéneklő juhász az őt gyászolókhoz szól, üzenete határokat átívelően egyetemes. A pályamű bár a nyelvből indul ki, eszköztára egyetemes: a kerített tér archetípusából, a belépés és a kilépés élményéből, valamint a természet örökös megújulásából építkezik. A sírkert mauzóleumaival szándékoltan nem lép versenyre, kerüli a vertikalitást, pontszerű emlékmű helyett horizontálisan kiterjedt térélményben gondolkodik. A tervezett emlékhely a sírokon használatos elemekkel dolgozik: kővel és virággal. A választott növény a fürtös gyöngyike, mely a sírkertben már megtalálható, a virágmező tervezők leírása szerint az elhunytak sokaságára kíván utalni, de a fehér virágmező természeténél fogva személyes olvasatok szabad asszociációit is nyilvánvalóan megengedi. Bár a fürtös gyöngyike rövid ideig virágzik, és a rajzokon bemutatott állapot az év viszonylag kevés napján lenne látható, virágzása éppen változékonyságánál fogva kitüntetett esemény lehet: ünnep, amely már-már megkönnyebbült hangulatba emelheti az ide látogató emlékezőt. A szabálytalanul, mégis harmonikusan formált ovális mészkő keretben két kapu található, küszöbén „Határon innen, határon túl" felirattal. A magasított küszöbön való átkelés, a sajátos entitással bíró atmoszférába való belépés már önmagában is elegendő élmény lenne, a felirat kissé túlzóan didaktikussá, már-már teátrálissá teszi az enélkül is érthető, felirat nélkül is átélhető hangulatot. Szép gondolat, hogy a „határ" fogalma az országhatárokra való utalás mellett értelmezhető az élet határaként is, az abból való kilépés a végességgel szembesíti a látogatót. Mégis, kérdéses, hogy ennek a szűkszavú, minimális elem- és anyagszámmal dolgozó térnek kettő, vagy inkább egy bejárata kellene, hogy legyen. Amennyiben a tervezők átjáróként gondolnak a virágmezőre, szerencsés lett volna megtervezni az átjárás útvonalát, feltételezhető, hogy az elhunytakra utaló virágok százaira senki sem mer vagy akar rátaposni.
A magyar nyelv kulturális, szellemi és lelki összetartó erejéből kiinduló koncepciót, az egyetemes, archetípusokra szorítkozó emlékező teret, az igényes grafika által sejthető atmoszféra gondolatát a Bíráló Bizottság III. díjban részesítette.