Bátonyterenyei tanuló- és alkotóház – Bibók Zsolt diplomamunkája

"A hibridek korát éljük. Ez az új korszellem, nem mentesül ez alól az építészet sem. A régi bevált és az új szimbiózisa a jelen építészeti működésének alapja. A mintegy 13 hektáros parkban álló, 1790-ben épült barokk stílusú Gyürky-Solymossy-kastély a régmúlt, a diploma témája az elképzelt jövő." – részlet Markó Balázs opponenciájából.

Mind az oktatás, mind a tanulás hatalmas befolyással bír életünk folyamán. Az oktatás értelmezhető formális tudásanyag átadásaként, míg a tanulás lehet készségek, ismeretek megszerzésére irányuló folyamat. Ezeknek a társadalmi tevékenységeknek a változása hatással van ránk, valamint térformáló erejétől fogva hatással vannak épített környezetünkre is.

Diplomamunkám helyszíne Nógrád megyében, Bátonyterenye város, kisterenyei városrészének kastélykertjében található. A 13 hektáros műemléki környezetű kertben és szomszédságában éppúgy megtalálhatók a műemléki épületek, mint a régi kor lenyomataként megmaradt romok, vagy a karbantartás, nemtörődömség áldozatául esett lepusztult épületállományok. A tervezési helyszín városszövetben való elhelyezkedése sajátosnak mondható, mivel egyik oldalról a településrész történelmi területén helyezkedik el, másrészről közvetlen szomszédságában marginalizált területen, hátrányos élethelyzetben lévők élik mindennapjaikat. Ez a kettősség abszolút nyomon követhető a kastélykerten. A kertben végzett karbantartások és fejlesztések ellenére szemmel láthatóan találhatók alulhasznosított, kihasználatlan, fejlesztésekre váró területek.

Célom egy olyan oktatási és közösségi funkciójú épület tervezése volt, mely Európa szerte működő, alkotásközpontú szociális és integrációs modellprogramnak helyet biztosító oktatási épületben realizálódik. Kiszolgálva nem csak a kastélykert közvetlen szomszédságát, de helyet biztosít a település további változó oktatási, tanulási és közművelődési céljainak.

Oktatásunk és tanulásunkhoz szükséges terek kialakításában és használatában folyamatos fejlődés tapasztalható. A fejlődés hátterében technológiai és pedagógiai változások állnak. A tudásalapú társadalomban felértékelődik a kreatív csapatmunka mellett a személyiségközpontú tanulások szerepe. Mind a megváltozott tanulási igényű iskolamodellek, mind az alkotásközpontú szociális és integrációs modellprogramok tekintetében megállapítható, hogy építészeti téralkotással szemben állított igényeire az átlátható, változatos és gazdag térkínálatú, de méretében mérsékelt és emberközpontú térstruktúra, a tanulóház modellje felel meg.

Témaválasztás

Nógrád megyében elhelyezkedő Bátonyterenye bányászati múlttal rendelkező völgytelepülés. Nyomai mai napig erős karaktert képviselnek arculatán. Az újonnan megjelenő ipari épületek az iparváros-képet tovább erősítik, természeti értékei a környező dombokon és a hegyek között keresendő. Nincs ez másképp a bátonyterenyei kastélykerttel sem. Három domb és egy patak lehatárolásában, volt történelmi városrész szélén, háttérbe szorított terület határán fekszik.

Mai világunkban a folyamatos ismeretszerzés, öntanulás vagy akár az élethosszig tartó tanulás fogalma napi aktualitást élvez. A tanulási formák érezhető és látható átalakuláson mennek végbe nem csak hazánkban, hanem a világon minden felé. Felértékelődése kihat a szervezeti egységekre, de hatást gyakorol a közösségekre, társadalmi integrációkra is. Témaválasztásom is ennek a tényére, a térformáló hatására alapszik. Nógrád megye városaiban, így Bátonyterenye városában is bekövetkezett gazdasági változások miatt, a völgytelepülés fő útvonalai mentén a város szövetében ágyazva sorra jelentek meg ipari funkciójú épületek, melyek a helyi lakosság munkaerejére támaszkodik. Ezek a lakosság foglalkoztatására megoldást kínálnak, viszont felnőtt továbbképzések esetében nem tud azonosulni a problémával. A kastélykert mellett, évek során kialakult szociális helyzet lehetőséget teremt arra, hogy kollektív tanuláson keresztül társadalmi integrációs, közösségi program alakulhasson ki. Az általam kialakított átfogó koncepció, a teljes kastélykertre vonatkozóan ad válaszokat a területhasználatokkal kapcsolatosan és ebben a változatos területhasználati rendszerben alakít ki tanulást ösztönző épületegyüttest, mely a tanuló- és alkotóház nevet viseli.

Koncepció

Az általam kialakított koncepció szerint a kastélykert átfogó fejlesztését javaslom. A történelmi városrészben 13 hektáron elhelyezkedő kert feltárásából és elemzéséből egyértelműen következtethető, hogy a kialakult alulhasznosított és elburjánzott területek nem csupán a gondozatlanság miatt, hanem azok kihasználatlansága miatt jöttek létre. A hely, az idők során többször is arculatot és méretet váltott, igazodva épített és természeti környezetével a felmerülő igényekhez. Északi és déli oldalán lévő épületek beépítése és kihasználtsága folyamatos változást mutat. Északi oldalon elhelyezkedő értékes, volt ügető lovarda épülete a hozzá tartozó keleti oldali ügetőpályával jelenleg kihasználatlanul áll az elburjánzott, elöregedett kertben. Hasonló szituációban, romosan áll a könyvtár-művelődési ház (volt istálló) épületcsoportja és az óvoda épülete is, melyek a kastélykert területen elfoglalt helyéhez képest tolakódóan állnak, főleg az északi bejárat irányából. A déli oldalon elhelyezkedő gazdatiszti épületek egy része felújításra került. A felújítások a kert rész-egész viszonyában sajnos lokális jelleggel történtek, a keleti irányban elhelyezkedő szárny, a kastély mögötti fás, volt kilátódombos területével továbbra is romos állapotban várja hasznosítását.

A város életében bekövetkezett változások miatt, a településszövetben meglévő ipari területek mellett jelentős számban megjelentek az ipari és könnyűipari területek. Ezek a helyek a gyakorlati fejlődésében helyet biztosítanak, viszont elméleti továbbképzésekre nem mindig alkalmasak. A városban lévő oktatási intézmények sem ilyen volumenű továbbképzésekre vannak berendezkedve. A lehatárolt terület északi oldalán elhelyezkedő leszakadó településrész érezhetően hatással van a természeti és épített értékekkel bíró kastélykertre. Ebben a kettősségben rejlő lehetőségeket a koncepcióm felhasználja. A kert északi kapuja felől beépítésre kerül új épületként az oktatóház, reflektálva az északi és a rekreációs területek kihasználatlanságára, oktatási igények kiszolgálására. Az északi oldalon lévő hármas épületcsoport középső tömege az alkotóház-ügető lovarda felújított épülete, mely Alkotásközpontú szociális és integrációs modellprogrammal, Van Helyed stúdióként működik.

A terület északi kapuját, domboldalba illesztett teaház ünnepli meg. A magasabbra pozícionált, de a kastély vonalától beljebb tervezett teaházból feltárul a kert jelentős részre. A romos épületegyüttes-könyvtár, művelődési ház, óvoda épülete elbontásra kerül, felnyitva az északi oldalt a kastély épületére. A kert középső részen elhelyezkedő kültéri előadótér egy megemlékezés a volt művelődési ház épületére. Ezt tájba illesztett szabadtéri nézőtér egészíti ki, mely kapcsolatot teremt a kilátódombbal, a déli oldallal, a turista útvonalra tervezett szállás és étkező épületével. A déli oldalon lévő részben felújított gazdatiszti épületekben a funkciók átrendezésre kerülnek, a jelenleg kihasználatlan felújított szárnyban kerül kialakításra a felmerülő étkezéseket kiszolgáló étterem. Az információs iroda és kiállítótér az épület nyugati szárnyaiban kerül kialakításra, a palóc kiállítások jelentős része visszakerül a műemléki Palócház-tájházba, kezelve ezzel a kert délnyugati területfelhasználását. A kastélykert megközelítése a három kapun keresztül történhet. Déli oldalról gyalogos, kerékpáros és személyautós megközelítéssel, parkolási lehetőséggel a gazdatiszti épületek déli oldalain. Nyugati oldaláról gyalogos, kerékpáros és tömegközlekedési eszközökkel. Észak oldalról gyalogos és kerékpáros megközelítés biztosított. Az oktatási épületek parkolási igényeinek kiszolgálása, a Népkert utcában lévő volt ipari épület területén történik.

Építészeti telepítés

Az építészeti telepítés meghatározó elemeiként az észak–déli irányú út mellett elhelyezkedő alkotóház épületét, a kert volt határát szimbolizáló vizesárok vonalát, és az északi irányból fellazított volt művelődési ház területét határoztam meg. A telepítés viszonyrendszere a feltárt központos szimmetria által a déli oldalon lévő épületegyüttesek térben elfoglalt helyzetére válaszol. Ebben a kerten belül lehatárolt téri struktúrában állít fel relációkat az új és felújított épületek együttese.

Ezek együttesének téri kapcsolata és a kert további részének átvezető eleme a kültéri előadótér és a tájba illesztett nézőtér. A kert déli oldalán évek alatt kialakult épületek telepítése változatlan marad. A gazdatiszti épületek funkciónak részben átszervezésével, és a kastély épülete mellett elhelyezkedő romos épületszárny felújításával. Az új beépítési tervben ezek az épületek biztosítanak helyet az étkező épületének, illetve a szállásépületnek.

Az épületcsoportok közötti kapcsolatokat, a részben újraszerkesztett, építészeti karakterében megkülönböztetett úthálózat biztosítja. Továbbra is meghatározó útvonalat képvisel a nyugat kelet irányú rondellában végződő, kastély épületét felvezető és megünneplő sétány. A formavilágában akár pávatollal is szimbolizálható minta, a kastély épülete körül újraértelmezést nyer. Hangsúlyozva a kastélyt és a kertben betöltött vezető szerepét. Azonos hangsúllyal fogalmazom meg az észak déli átvezető utat is, mivel történelmi jelentőséggel bír, és a felállított kapcsolati rendszer egyik fő ütőere. A pávatoll további sziluettjeit, a kerten belüli további összekötő útvonalakat második rétegként kezelem, így anyaghasználatukban is különbséget teszek. A lehatárolt tervezési terület kontextusában a hármas egység kapcsolati rendszere és a természetes környezet viszonya értelmezhető. A központi elemmel, az alkotóházzal és az azt körbeölelő tanuló- és teaházzal, illetve a differenciált úthálózatokkal. A kert északi részének feltárulása, a látvány megnyitása a kastély, és a templom épületére az alkotóház és a teaház kibillentett tengelyvonalainál történik meg. A teaház szilárd burkolatú járdája térelemként, egészen a kertkaputól vezeti fel a látogatók vizuális élményét, emellett az alkotóház zárt északi és nyugati homlokzata jelöli ki azt az irányt, amely a tanulóház és az alkotóház által lehatárolt teresedésre, a főbejáratokhoz vezet. Tömegformálásukban az alkotóház zárt és robosztus tektonikával rendelkezik. Ezzel szemben az új elemként megjelenő tanuló- és teaház nyitott, könnyedebb, oszlopsoros megjelenésével biztosítja a természetes környezettel való szorosabb kapcsolatot, illetve az átlátásokat és átjárásokat a környező úthálózatokhoz, teresedésekhez.

Alkotóház

A magára hagyott épület utolsó ismert megnevezése szerint a „Fekete Rigó", utolsó funkciója szerint kertvendéglő és italmérő. Mára megkopott műszaki és esztétikai állapottal, viszont a helyi lakosság számára annál nagyobb identitásértékkel. Ebből adódóan megkerülhetetlen gondolatként, a koncepció felállítása is az épületfelújítására épült. A hármas épületcsoport központi elemeként megjelenő, hagyományos építészeti karaktert viselő felújított épület az alkotóház. Az épület észak felé néző traktusa a kastélykert szomszédságában szabadon álló családi házak hátsó kertje felé néz, így mögötte kialakult téri adottság akár hátsó kertként is értelmezhető. Az épület nyugati, egyszintes szárnya funkcionális kapcsolatot tart a tanulóházzal, illetve bal oldali traktusa a teaház felé alakítja ki kapu szituációját. Központi szerepe miatt az új épületek, a tanuló- és teaház kibillentett tervezési tengelyeinek egyik térszervező eleme.

Az alkotóház funkciója szerint alkotásközpontú oktatási létesítményként újul meg. Az épület tömege több homlokzaton is felnyitott, intenzív kapcsolatot teremt környezetével, környezetében elhelyezkedő térrendszerekkel. Szimmetriájában rejlő alaprajzi, térszervezési lehetőségeket kihasználja, az új iskolaépítészetimódszereket alkalmazva, központi szociális magként működő áramló tér és ezen keresztül, hosszanti tengelyre felfűzött, felnyitásokon átlátható térrendszer alakul ki benne. Ez az épület emeleti szintjén is megjelenik. A belső térrendszert a stúdió programja szerinti mikrokörnyezetek osztják tovább. Hosszanti tengelyen felfűzött terek funkciója szintén az alkotásközpontú oktatási módszer igényeihez igazított. Programja szerint a Van Helyed stúdió, kiszolgáló előtér, ruhatár, lépcsőtér és mosdóterek, a teakonyha, formális beszélgetések tere és az olvasósarok. Ezt a tércsoportot új, de zárt tetőforma, az épület jobb oldali szimmetriájában, a veteményes tankertnek és a télikertnek helyet adó helységeket üvegtető zárja. Az épület főtengelyében lévő tetőszakasz is kortárs megfogalmazású, funkcióhoz igazított tetőformát kap. Ennek eredőjeként alakult ki az épület teljes formavilága, kialakítva ezzel azt a finom határvonalat, ami a régi és az új közötti kapcsolatot szimbolizálja.

Tanulóház

Az alkotóházat és környezetét nyugati irányból ölelő, illetve a kastélykert középső kertrészén, a vizesárok határán álló épület. A koncepció során kialakult teresedés határoló eleme, mely átjárhatóságával és átláthatóságával átmeneti zónaként is viselkedik a kert egészére nézve. Az épület körül kialakult térkapcsolatok lehetőségek biztosítanak a szabadtéri használathoz. A benne megalkotott funkciók, oktatási tér, digitális táj és közösségi terek, önmagukban is el tudják látni szerepüket, mindamellett a központi alkotóházhoz is funkcionális szempontból szervesen kapcsolódik. A házon belül kialakult intenzív és flexibilisen változó térkapcsolatok lehetőséget biztosítanak a változatos térhasználatra. Az épület, a fa szerkezetezével, fazsindelyes anyaghasználatával, fa oszlopsorával és tárgyszerű formálásával nem verseng az alkotóház méretes tömegével, inkább a természetes környezetének hangulatából merítkezik.

A tanulóház oktatás és közösségi összejövetelek helyszíne. A település és vonzáskörzetének biztosít nonformális oktatási lehetőséget, mely közösségi terekkel, tanári szobával, vizes blokkokkal és tárolási funkciókkal tervezett épület. A faszerkezetű épületet nagyobb kiterjedésű fa oszlopsorral megtámasztott tető zárja. Anyaghasználatában a tetőn extenzív zöldtető, míg az oldalfalain fa zsindelyburkolat jelenik meg. A homlokzatok felnyitását szolgáló nyílászárók alumínium vértezéssel ellátott faszerkezetek. Ezek árnyékolása rejtett módon, a homlokzatburkolatban kap helyet. Az épület funkcionális tagolásában a hármas egység jelenik meg, központi eleme a szimmetriájában megjelenő közösségi terek. A szociális magként működő térben történik a közösségi élet, az érkező közforgalom fogadása és levezetése. A magra felfűzve kap helyet az oktatási tér, a digitális táj és az ezek működéséhez szükséges helységek, a mosdók és a takarítószer tároló, a minikonyha, a ruhatár, a tanári szoba, a gépészeti tér és a tárolók. Alaprajzának tiszta szerkesztési elve kivetül az épület homlokzati kialakítására is, oszloprendje másfél méteres raszterhálóra szervezett. Az épület magassági méretei az oktatási létesítményekkel szemben állított minimális téri igényének és a ház szerkezeti működéséhez szükséges műszaki tartalmának vetülete határozta meg. Az épület, fa tartószerkezeti megoldásaival kapcsolatosan konzultációt folytattam JAF Holz Ungarn Kft-vel. A konzultáció végeredményeként meghatározásra került az a CLT fa födémpanellel együtt dolgozóvá tett födémrendszer, ami az épületem legnagyobb fesztávméretét gondtalanul áthidalja, illetve a födémszerkezettel szemben állított hő- és páratechnikai követelményeknek megfelelő rétegrend kialakítása is.

Teaház és kültéri előadótér

A pavilonjellegű épület a keleti oldal felől a domboldalba illesztett, megünnepelve a kertben betöltött kapuszituációját és a téregyüttest. Járószintje magasabban csatlakozik az épületcsoporthoz, megközelítése közvetlen a kert bejáratától induló rámpán és a partoldalon kialakított kőtömbökön keresztül történhet. Építési vonala kibillentett, erős kapcsolatot ápol a kerttel, a kültéri előadóval, a tájépítészetileg megformált nézőtérrel, viszont beúszása nem gátolja a vizuális élményt a kastélyról és a kertről. Helyének szerepe a déli megközelítések esetén is számottevő, a kert keleti részének kihasználása érdekében kialakított erdei utak, kilátódombok és kültéri előadótér megérkezési pontja. A teaház pavilonja körbejárható, homlokzatának jelentős része felnyitott az intenzív térkapcsolatok kialakulása érdekében. Tömegalakítása, szerkezeti megoldásai és anyaghasználata megegyezik a tanulóházéval, viszont léptékében visszafogottabb megfogalmazású. Funkciója szerint az elvonulás szerepét tölti be, azaz csendesebb hangulatú teaházként működik. Központi tere maga a teázó és a felszolgáló hely. Ezek folytatásában kapnak helyet a mosdók, a raktározás és a személyzeti öltöző. Gépészeti tere és a kültéri mobíliákat fogadó tároló az épületet keretező támfalban helyezkedik el. A kültéri előadó a lehető legkevesebb építészeti eszközzel megfogalmazott helykijelölés és megemlékezés a volt művelődési házról. Kialakításában fontos, hogy a használók szabadban érezzék magukat, a kör alakú határ úgy jelöli ki az előadások helyét, hogy közben nem választ el a környezetétől. Hasonló elvek szerint formált a domboldalba, tájépítészeti eszközökkel formált nézőtér is. A teaház alaprajzának és szerkezetének szerkesztése azonos a tanulóházéval, viszont tömegformálásából adódó kisebb léptéke miatt visszafogottabb méretek jellemzik. A hasonló tektonika alkalmazásának célja az építészeti szándék megvalósítása. A két könnyed pavilonjellegű épület azonossága közé zárt méretes tömegű alkotóház képezi le az építészeti koncepciót.

Szállás- és étkezőépület

Az telepítési léptékben megfogalmazott beépítési terv részét képezi a vezérszinten megfogalmazott szállás- és étkező épülete, a kert változatos területfelhasználása és funkciókapcsolatok teljes megléte, illetve a déli kertrész alulhasznosításának felszámolása érdekében megszülető épület- és területrehabilitációk koncepciója. A létjogosultságát az területanalízisekben feltárt alul hasznosítás mellett, a kertet kerten keresztülvezető turista útvonal is indokolja. Funkcionális szinten az északi épületcsoport étkezési igényeit, a szállásépületben felmerülő szolgáltatási igényeket szolgálja ki. A szállás épület kapcsolatot teremt a kastély épülete mögött található kilátódombokkal, a kültéri előadótéren keresztül a teaházzal. A gazdatiszti épületek nyugati szárnyának helyi erőből finanszírozott felújítása megtörtént, de benne található funkciózavar nem lett feloldva. Az új funkcióprogram szerint a meglévő információs iroda és a kiállítótér megtartásra kerül, viszont a népi építészeti kiállítás visszakerül a kastélykert határában lévő Palócház-tájház műemléki épületébe. A felszabadított épületrész és a felújított épületrészben kapnak helyet az említett szállásépület és étkező épülettel.

Bibók Zsolt