Nézőpontok/Kritika

Csal a printer?

1/10

A Schönherz Zoltán Kollégium régen és...
ma (fotók: vm)
a Schönherz Zoltán Kollégium
egy 1987-es kiállításról a Budapest Galériában
?>
?>
?>
?>
A Schönherz Zoltán Kollégium régen és...
?>
ma (fotók: vm)
?>
?>
?>
a Schönherz Zoltán Kollégium
?>
?>
egy 1987-es kiállításról a Budapest Galériában
1/10

Csal a printer?
Nézőpontok/Kritika

Csal a printer?

2006.11.02. 15:18

"Nem először írok bírálatot, amelyben kifogásolom, hogy F.J. olvashatatlan szövegeket tesz közzé. A mai magyar építészekre sajnos ez általában jellemző, de ő egyszemélyben a MTA tagja is, ezért részéről a nyelv rontása teljességgel megbocsáthatatlan." Vargha Mihály a Finta Stúdió kiállításáról.

Finta Józsefnek fölöttébb kapóra jött az utóbbi néhány hét rendezvényturmixa, amit „az építészet hónapja"-ként, Jönnek a felhőkarcolók?! címmel fesztiváligazgatott össze Bojár Iván András építészetkritikus, legújabban az SZDSZ fővárosi képviselője. Finta kiállítást nyitott (Az év belsőépítésze: Görgényi Judit), stúdiójával kiállítása nyílt – erről lesz szó az alábbiakban – és előadást tart a záróeseményen, egy nemzetközi konferencián, aminek címe nem más: Jönnek a felhőkarcolók?!


Finta szerint jönnek, s számára evidens, hogy ő tervezze a legelsőt. A Bank Center (Finta, 1996) földszintjén, szétszórtan látható kiállításhoz leporelló tartozik, melyen az egyik kiemelt címszó: toronyházak. Ám a több betűmérettel, laza összevisszaságban virító feliratok nem tartalmaznak használható felvilágosítást az egyes munkákról, és sem a cégnek nevet adó akadémikus-építész, sem a többi munkatárs neve nincs rajta a hosszú hármas lapon. Másik oldalán rengeteg azonosíthatatlan fekete-fehér kép, és megismétlődik a Finta Stúdió pontos címe, slussz.

 

A kiállítás nagy színes printelt tablói – melyek között persze ott van a Budapest/Toronyházak feliratú is – szintúgy információhiányosak, ráadásul a címszavak sokszor nem azonosak a leporellón szereplőkkel. Szó sincs itt Janáky varázsceruzájáról (Martinkó József: Varázsceruza, ÉS, 2006/42.). Néző legyen a talpán, aki ennek alapján pontosan akar tájékozódni az iroda munkáiról. A 41 fős stúdió külön tablója is rejtélyes: hiába van rajta mindenkinek az arcképe, keverve a leporelló fekete-fehér épületfotóival, nem azonosítható az egymás alatt ábc-ben olvasható nevekkel.
 

A tablók némelyikén van ugyan folyó szöveg, de ebben sincs sok köszönet: végig verzál betűvel, sokszor annyira alányomásosan, halványítva, hogy olvashatatlan. Aki mégis kibetűzi, ilyeneket találhat: „Az épület funkcionálisan két részből áll, az egyszintes raktárból és a kétszintes fejépületből" (JUB Áruház, Törökbálint). Funkcionálisan – e szó itt fölösleges, de olvassuk tovább: „A raktár négyzetes kubusába délről áthatol az irodablokk raktárénál keskenyebb, magasabb tömege. A raktár illetve az iroda részre is ráfutó tömeg külső kérge jellemzően fémfegyverzetű panel. A vízszintesen futó elemek az elnyúló tömeg vertikalitását tovább fokozzák." Rémes szakzsargon, ami a képek nélkül értelmezhetetlen. Vagy: „A ház külső megjelenése hitünk szerint a mai kor legfrissebb építészetét kell hogy közvetítse, éreztetve azt az erőt és jelentőséget, amelyet egy nemzeti közszolgálati rádiónak ma sugároznia kell a szó átvitt és fizikai jelentése szerint egyaránt." Vagyis Finta tervezi a Magyar Rádiót? Nem pályázat útján zajlik egy ilyen közintézmény tervezése?




Nem először írok bírálatot, amelyben kifogásolom, hogy F.J. olvashatatlan szövegeket tesz közzé. A mai magyar építészekre sajnos ez általában jellemző, de ő egyszemélyben a Magyar Tudományos Akadémia tagja is, ezért részéről a nyelv rontása teljességgel megbocsáthatatlan. Az idézett mondat formailag pocsék (a szavak fizikai jelentése?), tartalmilag nevetséges: pontosan tükrözi Finta egyre erőlködőbb kísérleteit, hogy „korszerű" legyen – amivel híven bizonyítja, hogy nincs saját architektonikus nyelve. Sok fiatal építészt alkalmazva, mint kapitalista tervgyáros, üzemet tart fönn, a legfrissebb számítógépes CAD-technikákat is alkalmazva, bátran használva a printert. Még 1989-es Nemzeti Színház tervére mondta egy bölcs kolléga: Finta heavy-metált játszik a Várban – s ezt a viselkedést gyakorolja azóta is.

F.J. a kádár-érában elnyert „hatalmát" kiválóan kamatoztatja, miközben maga így vall a mai állapotokról: „a tőke az orrunknál fogva vezet minket" (interjú az Építészfórumon, 2005. június 13.). F.J. elnöke a Transzparens Építészeti Körnek, ami ugyebár az átláthatóságra, a nyílt szellemű építészetre törekszik – gondolhatnánk. F.J. nyár elején a zsűri tagja volt egy városrendezési pályázaton, mely azt hivatott bizonyítani, hogy az Árpád-híd metróállomás környéke a XIII. kerületben mégiscsak alkalmas hely magasház építésére. Csakhogy korábban egy befektetőnek ő is rajzolt már oda tornyokat – akkor a budapesti szabályozást nem sikerült keresztülhágni. A telek tulajdonosa időközben változott. Most, a pályázat idején, ennek megbízására bizonyára készültek már az új tervek, hiszen a Központi Tervtanács szeptemberben napirendre tűzte Finta legfrissebb opuszát – ez látható a kiállításon. A tervtanácsi rezümé valami olyasmi, hogy kisebb magasságra akár indulhatna az építés, menetközben majd úgyis összejön a szabályozás megváltoztatása. Az elvi engedélyre be is adták a tervet – a XIII. helyett a IX. kerület lenne az illetékes engedélyező hatóság –, azonban egyelőre nincs pozitív döntés.




Magasházakról a gödörben – a BME Urbanisztika tanszéke ezzel a címmel rendezett ankétot, ahol F.J. nem volt jelen (október 27.). A rövid expozékban gyakran kimondták: csakis átfogó szabályozással kaphat zöld utat magasházak építése Budapesten, és akkor is csak nemzetközi tervpályázatok megtartása nyomán. Sőt többen hangot adtak a véleményüknek: kellenek ezek ide egyáltalán? Alaposan megfontolt válasz kell a kérdésre, hiszen „...a tervezés szenvedélyes- játékos, alázatos, és professzionális cselekedetek sora..." (idézet a leporellóról).
Profi a félretájékoztatás.

(Finta Stúdió, kiállítás a Bank Centerben 2006. november 10-ig.)

szöveg + kép: Vargha Mihály
a képeken a kiállítás és egy régebbi Finta mű, toronyház Budán

Megjelent az Élet és Irodalom 2006/43. számában

Vélemények (0)
Új hozzászólás

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk