Nézőpontok/Kritika

Rombolt múltunk

1/1

?>
1/1

Rombolt múltunk
Nézőpontok/Kritika

Rombolt múltunk

2005.08.11. 19:44

Épített jövőnk. Magyarország az ezredfordulón. Stratégiai tanulmányok XV. Programvezető, szerkesztő Finta József, sorozatszerkesztő Glatz Ferenc. Vargha Mihály könyvkritikája.

Épített jövőnk? - kilátásaink nem túl jók. Az akadémiai tanulmánykötet fejezetei közül azokból sejlik ez fel leginkább, melyek témája az urbanisztika (tanulmányíró: Meggyesi Tamás és Schneller István), a műemlékek (Winkler Gábor-Fejérdy Tamás szerzőpáros) vagy a nemvárosi építészet (Reischl Gábor). A városok burjánzását egyre gyakrabban hasonlítják a rákos sejtek pusztító növekedéséhez - a hihetetlen szaporasággal keletkező új építmények közül egyre kevesebb tekinthető építészeti műnek. Ráadásul a sok-sok "újminden" a már meglévők erőszakos elfelejtetéséhez vezet - fokozott iramban kezd pusztulni az is, ami csupán tegnap jött létre. Szomorú tehát, ha egy súlyosnak és komolynak szánt könyv olyan címmel jelenik meg, aminek már az inverze fájdalmas: rombolt múltunk!

Minél inkább túlépített a világ, annál érzékenyebben kéne viszonyulni hozzá a szakmabelieknek. Csakhogy - főképp hazánkban - az építészet feletti uralmat átvette az építőipar. Ma bővített újratermelésben nő azon projektek száma, melyek teljes valójukkal az anyagi és/vagy politikai hatalmat szolgálják (lásd Bank Center, WestEnd, Nemzeti Színház, Művészetek Palotája Budapesten, PPP-k országszerte, Malom Center Kecskeméten stb.). Minden látszat ellenére e totális materializmusban egyszerűen elillan a szellemi lényeg: hamuvá hull az anyagban, az alkotás már egy ránc sem lesz Diotima leplén, ha ujja igazítja keblén.

A kleptokrácia riasztó burjánzásába egyre inkább belegabalyodik az MTA. Falai között gyakran kap érvényesülési lehetőséget a legfelsőbb piacirányító politikai és üzleti "elit", amely nem csupán gátlástalansága és erőszakossága révén, de többek között éppen Finta József akadémikus építész jóvoltából találta meg oda az utat. E helyzetben hogy tudna ellenméregként hatni a Finta által szerkesztett, közhelyekkel terhelt, avítt könyv? Még akkor is, ha sok fontos összefüggés kiolvasható belőle az építészet jelenéről. Például Schneller István, Budapest főépítésze külön fejezetben tér ki a közterületek átalakulására, ami az egyik legaktuálisabb probléma a nagyvárosok életében. "A város lényege ugyanis a találkozásban rejlik, méghozzá a szemtől szemben való találkozásban." A magyar építészek többsége még alig veszi ezt figyelembe, s nem reagál, vagy éppen rosszul reagál arra, hogy manapság általában sokkal több figyelem fordul az építészet felé, mint akár tíz-tizenöt évvel korábban. Kellene tehát a jó könyv a jó architektúrához - a fentebb vázolt áldatlan állapotokon ugyanis csak úgy lehet változtatni, ha az építészek aktívabbak, kezdeményezőbbek lesznek - például a médiában. Jól érzékelteti ezt Kerékgyártó Béla és Simon Mariann írása (Építészet és nyilvánosság: a nyilvánosságteremtés stratégiái; hazai dilemmák - nemzetközi példák), amiből viszont hiányzik az internet szerepének említése. Persze az is lehet, hogy a hálózaton tapasztalható robbanás, ami erősen hat a nyilvánosságra, a tanulmány megírása idején még nem volt annyira szembeötlő - és azután hosszú idő telt el a kötet kinyomtatásáig.

A könyv mindenről akar szólni egyszerre, a legemelkedettebb filozofikus fejtegetéstől kezdve (Cságoly Ferenc: Az építészeti mű szellemi meghatározottsága) a napi aktuális témákig. Finta bevezetőjéből úgy tűnik, hogy ez volt a koncepció: "a szerzőket úgy választottam ki - írja -, hogy az a jövőkép (természetes instabilitásával, megannyi szubjektivitásával, egyedi-egyéni értékítéletével, materiális és spirituális világképével, stiláris és funkcionális-tartalmi helyzetelemzésével együtt is), amelyet ezek az írások felrajzolnak, együtt olvasva mégis megalapozottnak, s valamely egységet (egységes szemléletet) képviselőnek tűnjön." Ilyen egységes szemlélet nincs, nem is lehet. A jövőkép pedig, ami az építészek új generációinak izgalmas gondolataiból, terveiből állna össze - hiányzik a könyvből. S fölmerül még egy fontos kérdés: a kiválasztott szerzők olvashatták-e egymás munkáit a végső szerkesztés előtt, hiszen a többiek írásainak ismeretében módosíthattak volna a sajátjukon. Ha csupán azokat az elemzéseket vetem össze, melyek a Velencei Biennáléról, az építészeti kiállítások 1991-től zajló magyar szerepléseiről szólnak (Kunszt György-Kapy Jenő 77-88.; Cságoly Ferenc 154-159.; Kerékgyártó Béla-Simon Mariann 312-322.), arra kell következtetnem, hogy nem.

Finta a hazai építészetről így fogalmaz: "...szelleme nem szakadt véglegesen és végzetesen el a kontinens szellemétől; azon törekvéseiben, hogy naprakészen ilyen formában és ilyen ösztönök által vezérelve is megmaradjon, 'lezüllött' gazdasági esélyeivel (esélytelenségeivel) párosult társadalmi, tartalmi igény-megfogalmazatlanságaitól sújtva, folyamatos etalonzavarban él!" Lehet, hogy az etalonzavar egyik okozója és hordozója éppen a szerző-szerkesztő, önmaga alig érthető fogalmazásaitól sújtva?

Egyebek. Csekélység (vagy csalafintaság?): a kötet állítólag a 2004. évi kiadás változatlan utánnyomása, ám első kiadásával mindeddig nem találkoztam. Hibásan írt világsztár építésznevek: Finta bevezetőjében Gehry helyett Gehri négyszer, Eisenman helyett Eisenmann kétszer; Cságoly Az építészet útjai és tévútjai című írásában Libeskind helyett Liebeskind háromszor; e nevek más fejezetekben számos alkalommal jól szerepelnek.

Vargha Mihály

Nyomtatásban "Csalafinta" címmel megjelent az Élet és Irodalom 2005. augusztus 5-i számában


Épített jövőnk. Magyarország az ezredfordulón.
Stratégiai tanulmányok XV.
Programvezető, szerkesztő Finta József,
sorozatszerkesztő Glatz Ferenc.
MTA, Budapest, 2005. 333 oldal, 2450 Ft

Vélemények (0)
Új hozzászólás
Épületek/Örökség

A MARRIOTT SZÁLLÓ // Egy hely + Építészfórum

2020.08.11. 11:04
00:06:01

Elizabeth Taylor és Richard Burton nyitotta meg a híres vendégek sorát, de lakott itt Woody Allen és Freddy Mercury is. A háború előtti Duna-korzó híres szállodasorának örököseként az egykori Duna Intercontinental, ma Marriott ötvenegy évvel ezelőtt nyitotta meg kapuit, és több felújítás után még mindig Budapest vendégeit szolgálja. De mennyire szeretik a budapestiek?

Elizabeth Taylor és Richard Burton nyitotta meg a híres vendégek sorát, de lakott itt Woody Allen és Freddy Mercury is. A háború előtti Duna-korzó híres szállodasorának örököseként az egykori Duna Intercontinental, ma Marriott ötvenegy évvel ezelőtt nyitotta meg kapuit, és több felújítás után még mindig Budapest vendégeit szolgálja. De mennyire szeretik a budapestiek?

Épületek/Örökség

AZ ÓBUDAI FALUHÁZ // Egy hely + Építészfórum

2020.08.11. 11:02
00:04:54

Szovjet technológiájú panelház. Magyarország legnagyobb épülete. Egy falunyi ember lakja – innen kapta közkeletű elnevezését is. Budapest városképének meghatározó eleme, remek kilátó, és nem utolsósorban a legutóbbi felújítás óta egy fenntarthatóbb panelkép közvetítője. Ez az óbudai Faluház, ahova Torma Tamás az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatának következő részében kalauzol el minket.

Szovjet technológiájú panelház. Magyarország legnagyobb épülete. Egy falunyi ember lakja – innen kapta közkeletű elnevezését is. Budapest városképének meghatározó eleme, remek kilátó, és nem utolsósorban a legutóbbi felújítás óta egy fenntarthatóbb panelkép közvetítője. Ez az óbudai Faluház, ahova Torma Tamás az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatának következő részében kalauzol el minket.

Támogasd az Építészfórumot most, hogy legyen újabb húsz évünk!

Az Építészfórum minden tartalma ingyenes – és az is marad. De ahhoz, hogy eredeti, értékálló anyagokat hozzunk létre, Olvasóink támogatására is szükségünk van.

Támogatom

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk