Egy századfordulós otthon megújulása a Vértes lábainál

A Geppetto Belsőépítész Iroda tervei alapján újult meg a több, mint százéves családi ház, mely az átalakításnak köszönhetően eleget tesz a mai igényeknek, mégis megőrizte eredeti jellegét és hangulatát. A munkát a tervezők mutatják be.

„Valami nem stimmel, ez így nem élhető." Így vélekedtek ügyfeleink annak a nagyon régi, több mint százéves háznak a belső tereiről, melynek belsőépítészeti tervezésével megbíztak minket. A szakszerű tervezői munkától azt várták, hogy a belső kialakítás életük szerves részévé válik.
Az otthonalapítás kötődés nélkül nem megy, azért választották ezt az épületet, egy olyan házat, melynek története van. Mondhatni, az épület egy sokat megélt, „színes" személyiség.

Az alsó szint és origója: a konyha

A család a belakás során nagyon megszerette az elkészült házat, minden színével és formájával együtt. Ha a belsőépítészeti tervezés fő eredményeiről kérdezzük őket, határozottan az alsó szinten kialakított konyhát nevezik meg elsőként, melyen érződik az ergonómiai átgondoltság, és az előre megtervezett lépések és útvonalak kényelme. A tér középső részét képező konyhából jól rálátni azokra a belső helyiségekre – sőt, még a kert lényeges részeire is –, ahol a gyerekek játszanak. Mivel a család bővült, ez is igen fontos volt, csak úgy, mint a tapasztalt anyai szem a tárolók és térkapcsolatok tervezésénél. A projektet vezető tervezőnk, Pallaghy Kata – aki maga is édesanya – megváltoztatta a ház egyik eredeti válaszfalának vonalvezetését, és a szinteltolódásból adódó bővületeket kihasználva rejtett, mélyebb tárolókat alakított ki.

És milyen az egész beltér hangulata? Ha végig járjuk a helyiségeket, érezzük, hogy a természetes, minőségi anyagok dominálnak, nagy hangsúly került például a földszinti parketta megjelenésére. A födém látszógerendái szabadon maradtak, a szerkezetben itt-ott felfedezhető különbségekre is hangsúly került: a konyha-étkezőben a gerendák között fehérre festett deszkaburkolat található, a játszószobában színtelen lakkal kezelt deszkaburkolat, míg a nappaliban fehérre festett síkfelület. A natúr színű bútorok kiemelkednek a fehér vagy világos falak között, a színek épp ott dobnak nagyot, ahol önállóan is érvényesülhetnek, mint például az illemhelyiségben. A konyhabútorok zöld árnyalata kijelöli magát a konyhai munkateret és egységbe fogja a tárolókat a nagy térben.

A tetőtér-kihívás

A család jelezte, hogy a zegzugos padlásteret beépítve, az emeleten is élhető lakrészt szeretne kialakítani. Ez a feladat szép kihívást jelentett, melyet mi igyekeztünk kreatívan és rutinosan megoldani: a tér optimális kihasználása érdekében átléptük a konvenciókat és kreatív megoldást alkalmaztunk. A tetőtéri hálószobákhoz szükséges kisebb zuhanyzó-vécét ugyanis – a gépészetileg kényelmes megoldást elvetve – nem az alsó szint fürdője fölé terveztük, hanem térhasználati szempontok alapján a fenti rész középső területén helyeztük el. A csöveket pedig egy régebben visszabontott, de a lakótérben megtartott kéménytestben vezettük el.

A falburkolatok és tárolóegységek szempontjából is a padlástér volt a tervezés egyik legizgalmasabb része. Eredeti szerkezetei, oromfalai ugyanis nem a mindennapi használatú belső terek számára lettek kitalálva. Ahol lehetett, a szép és izgalmas faszerkezeteket meghagytuk látható elemként, a tetőrészek burkolására pedig az elszigeteltség érzését oldó, mintásan áttört gipszkarton anyagot használtunk – ez egy speciális gipszkarton, melynek alkalmazását a falfűtés is indokolta. A tárolók kapacitását maximalizálni kellett úgy, hogy a bútorok ne nyomják agyon a tereket. Ezért felkutattuk a tetőszerkezet geometriájából adódó beugrókat és az alkalmas helyekre a falfelület látványába simuló beépített szekrényt, rejtett tároló helyiségeket terveztünk. Ez lehetővé teszi, hogy a tetőtér vizuális hangulatát a formailag izgalmasabb mobilbútorok és kiegészítők határozzák meg.

Pallaghy Kata, Falus Benjamin, Fieszl Fanni

Szerk.: Paár Eszter Szilvia