Egy terebélyes tölgyfa védelme alatt – új piac Üllőn

Csatlakozva a kisvárosi központ térszervezési koncepciójához, a Rombauer Gábor (Térműhely) tervei alapján megépült üllői piac a kialakuló közösségi tér része lett. Az egyszerű szerkezetű, szellős és rugalmas piactér egyúttal védelmet és szabadságot is nyújt. Bán Dávid írása.

A települések egyik legkorábbi közösségteremtő terei a kereskedelemi utak találkozásánál létrejött elárusítóhelyek, piacok. Alapvető település- és városteremtő hatásukat minden ismeretterjesztő és szakkönyv említi, s noha életmódunk, vásárlási szokásaink az elmúlt évtizedekben lényegesen megváltoztak, ma is kiemelt szerepet játszanak. A piacnak, mint a kereskedelemnek szentelt, rendszeres használatú térségnek fontos szerepe van a településszerkezetben, általában egyfajta középpontot, origót jelöl ki annak életében, akkor is, ha adott esetben magjától távolabb esik.

A Budapesthez közeli Üllő a közúti-, vasúti- és a légikapcsolatok miatt az utóbbi időben egyre fontosabb kereskedelmi- és raktározási, logisztikai központtá nőtte ki magát, ezzel együtt lakossága is csendesen, de folyamatosan növekszik. Az idővel városi rangot kapott településen azonban régóta megoldatlan volt az alapvető termékek kiskereskedelmének helyet biztosító, hagyományos térség kialakítása. Ugyan a településközpontot, az azt kijelölő két főút mentén jól kiszolgálják a meglévő szupermarketek, diszkontáruházak, valamint a helyi kiskereskedők, a piac kérdése sokáig megoldatlan maradt. Bő három évtizede egyfajta állandósult-ideiglenes állapot alakult ki: a kereskedők az út szélén tudtak autójukkal, furgonjaikkal leparkolni és a vásárlók a forgalom között szlalomozva válogathattak a friss áruk között.

Ezt a szinte megkövült ideiglenes állapotot mozdította ki a tavaly átadott új piactérség, ami jól megtalálta a középutat a teljesen zárt vásárcsarnok és a szabadtéri árusítóhely műfaja között. A város önkormányzata már évtizedek óda foglalkozott ugyan az állandó piac létesítésének gondolatával, és korábban ki is jelölték számára a központtól távolabbra eső Kisfaludy teret, de ott idővel óvoda létesült. A legújabb és immár sikeres lendületet végül a termelői piacok megvalósítását támogató, vissza nem térítendő állami támogatás adta, ami mellé a lényegesen nagyobb önerőt a város saját költségvetéséből biztosította. Az új helyszínnek a városháza melletti és mögötti központi területet jelölték ki, közel a településközpontot meghatározó két főútvonal kereszteződéséhez. A Városháza, az Üllői Keresztelő Szent János templom és több kisebb méretű közszolgálati (óvoda, pedagógiai szakszolgálat) és kereskedelmi funkciójú épület alkotta, lényegében városközpontot kialakító térségbe igen szoros kötöttségek mellett lehetett csak elhelyezni az új piacot. A megrendelő önkormányzat az első tervvázlatokkal nem is volt kellőképpen megelégedve, ezért második körben újabb tervezőket vont be a projektbe.

Rombauer Gábor (Térműhely Építészeti Kft.) tanulmánytervei azonban már elsőre  megfeleltek az önkormányzat elképzeléseinek, ezért ő kapta meg a piac megvalósításának feladatát. Noha számos előkép állt rendelkezésre, hogy miként lehet egy kistelepülési termelői piacot létrehozni, a tervezői elképzelés több szempontból is igyekezett szakítani ezekkel. Részben a vidéki piacok megváltozott szerepe, valamint a fogyasztói szokások és igények átalakulása miatt nem volt érdemes egy hagyományos méretű és kihasználtságú, állandó piacban gondolkozni. A terv igyekezett a legszükségesebbre hagyatkozni és praktikus, visszafogott választ adni a problémára, illetve célszerűen kapcsolódni a meglévő adottságokhoz, környezethez, ugyanakkor kellő szabadságot is nyújtani,  mind a további használatra, mind a térszerkezetben.

A megvalósult piac jó érzékkel nem esik túlzásokba, helyén kezeli a rá rótt szerepet, hogy heti két-három alkalommal komfortos módon befogadja az árusokat és a vásárlókat. Nem terjeng túl sem építészetében, sem területigényében. Ugyanakkor, elhelyezkedése és kapcsolódásai révén akár komplexebb feladatokat is el tud látni, alkalmanként a vele párhuzamosan húzódó sétálóutcával egybenyílva nagyobb rendezvényeket is képes befogadni. A tervezők, amennyire lehetett, igyekeztek minél szellősebb, zöldebb megoldást találni, ennek szellemében fogalmazták meg a piac legfőbb építészeti motívumát: mintha egy hatalmas, terebélyes tölgyfa védelme borulna ránk – a motívum annyira meghatározó lett, hogy nem sokkal a piacnyitással után, az épület szomszédságában álló koros kocsányos tölgyet az önkormányzat kinevezte „Üllő fájának". A tetőzet a maga finom eszközeivel, szellősségével egyfajta keretet biztosít, amelynek legfőbb célja a heti rendszerességű piac befogadása, de több egyéb közösségi funkció számára is lehetőséget nyújt. Az elképzelés szerint a rugalmas tér, bevonva a környező zöld felületeket vagy a szomszédos sétányt, helyet biztosíthat nagyobb szabású, változatos közösségi eseményeknek, bolhapiacnak, akár sporttevékenységnek is.

A piac főbejárata és egyben a főút felőli meghatározó homlokzata a Templom tér irányából két meglévő, mind stílusában, mind tömegében jelentősen eltérő épület között nyílik. A 2013-ban átadott Városháza, nem túl szerencsés építészeti eszközeivel eleve dominálja a térséget, hatalmas ajtóbejárója mellé kellett elhelyezni a piac főbejáratát, amit a másik oldalról egy vegyesbolt arctalan oldalhomlokzata határol. A kapuzat egyszerű formája, amelyet oldalról két – egy-egy elárusító helyiséget magában rejtő – monolit tömb és az azt felül egyenesen áthidaló, fából készült, és a levelek árnyékát kellemesen átvevő áthidaló alkot, visszafogott, semleges választ ad a két határoló épület közötti szituációra. Ugyanez a kapumotívum immár szabadon tud érvényesülni a piac túlvégén, a parkoló és a sétány felé, ahol lényegesen szellősebb a kapcsolódás.

A piactér rugalmasságát annak egyszerűsége és levegőssége adja. A telek – amely hét szétszabdalt telek összevonásából jött létre – hosszában befutó, L alakot formáló építmény karakteres tetőzete a már említett analógia alapján, tölgyfaként borul rá az elárusító térre. A fából készült, könnyű, nádfonatszerű rácsozat fölé végig üvegtáblák kerültek, így a védelem mellett kellő benapozást is kap a tér. A rácsozat játékos módon ereszti át a fényt, s ezzel a fák levelei között átszűrődő csillogást, napfényhatását kelt. A motívum megjelenik több egyéb részletben, így például a fából készült ajtók lapjain, a mosdók ablakai előtti elemeken, a főbejáratokon és a kukatárolókon is. A piacitérbe mindössze 14 kisebb, zárt üzlethelyiség került, ezek mellett állandó elárusító asztalokat telepítettek, de bőven jut hely a mozgóárusok alkalmi kipakolásának is. Ezeket egészítik ki a kiszolgáló helyiségek: iroda, üzemeltetés, mellékhelyiségek, valamint a zöld felületben elhelyezett piknikasztalok és -padok. A piac térisége az L alak fordulójában megváltozik: míg a Templom tér felől egy szűkebb térségre volt csak lehetőség, a hátsó fronton, a parkoló vonalában már szélesebb tetőzet alá rendeződnek a piaci funkciók.

Az új piac jól beleilleszkedik a közel egy évtizede megépült Városházához kapcsolódó közösségi térteremtés folyamatába. A meglévő térformáló elemekkel – parkoló, sétány, zöld felületek – létrejött szinergia komplex, de élhető struktúrát teremt a kisváros központjában.

Bán Dávid

Szerk.: Winkler Márk