Egybeforrt századok

Azt mondják a jó bor ismérve, hogy idővel egyre érettebbé válik.  A bor esetében az alapkarakter már nem változik, egy többszáz éves ház életideje alatt viszont jelentős átalakulások is végbemehetnek. A történelmi épületek által hordozott időbeli távlatok, rétegekként rakódnak egymásra. A Rákóczi-Aspremont kúria rekreációja.

Tokaj hegyalja különleges szépségű kultúrtáj. A világörökségi terület kiemelt jelentőségű települései közé tartozik Mád. "...És kedves vala mint a Mádi hegyek derekáról válogató kézzel legtisztább őszi napokban Kádra szedett asszú szőlő leve, melly lefoly önként..." - írta Édes Gergely 1793-ban az egykori mezővárost említve, melynek élete mindig is kapcsolódott a borkészítéshez.

Fekvéséből adódó kiváló természeti adottságai, mikroklimája lehetővé teszik ezt. Ugyanakkor építészeti értékekben is gazdag. Többek között kiemelten értékes műemlékek, valamint neves pincészetek épületei találhatók itt. A Rákóczi kúria a történelmi településmag közelében található, első említése 1755-ből való. A pontos építési dátum nem ismert, a mai állapotból mégis következtethetünk az épületet alakító fontos eseményekre. Minden valószínűség szerint először a két földszintes épületrész épült, melyek közül az egyik háromosztatú lakóépület, míg a másik hatosztatú gazdasági épület lehetett. Feltételezhető, hogy a Rákócziak később építtették a kettőt összekötő, emeleti részt, így a bejárat fölött egy klasszikus kocsi áthajtó alakult ki. A következő ismert átalakítás a huszadik század elején történt. A barokk homlokzati elemek jórészt eltűntek. Ekkor cserélték az ablakokat kapcsolt gerébtokosra. Ezután évtizedekig gyakorlatilag egyszerű családi ház funkcióját töltötte be az épület. A rendszerváltás után egy osztrák ember vette meg másik a mellette lévő két házzal együtt, azonban nem sokat tett az épület értékeinek ápolásáért, sőt az egyik (egyemeletes) házat elbontotta, hogy aztán kő építőanyagát értékesíthesse.

Kedvező fordulat következett, amikor a Barta pince tulajdonosa Mádon keresett ingatlant a fiatal brand hegyaljai bázisa megteremtéséhez. Nem mindennapi vállalkozásba kezdtek pár évvel korábban: egy legendás terület, az Öreg Király dűlő szőlőit kezdték újratelepíteni, melyet a Rákóczi család is birtokolt évszázadokkal ezelőtt. Ez a köves, ám kiváló adottságokkal rendelkező terület már évtizedek óta elhagyottan állt. Erhardt Gábor építésszel közösen több ingatlant megtekintettek, de a Rákóczi kúria illett leginkább a pincészet által megfogalmazott célokhoz, így az ingatlanegyüttes megvásárlására szánták el magukat. A kúria és a dűlő története újra összeforrt.

Az épület városépítészeti szempontból is érdekes, árkádos bejárata, mintha egy szabadonálló kastély képét projektálná maga köré. Külső megjelenése karakteres, kitűnik a többi épület közül. A középrizalit feszesen ugrik előre, katonás rendet sugároz. Visszaállították a barokk tagozatokat, melyek plasztikák kölcsönöznek a homlokzat egészének. Ugyanakkor az udvarra érve már egy barátságos, szinte romantikus hangulat fogad. Az utcai szárny széles tömege mögött, a gazdasági szárny nyúlik hátra a telek mélységébe. A felújítás építészeti programja követte a magasan pozicionált borok és a vendéglátás kettősére alapozott üzleti tervet. A kúriaépületben elsősorban a boroké a főszerep, míg a másik telken álló szállásépületben a vendégeké.

Az ingatlanok felújítása és átalakítása az új rendeltetésekhez, több lépésben történt. Elsőként legfontosabb a szőlőfeldolgozás feltételeinek kiépítése volt, hiszen a pincészet által korábban megvásárolt és már jónéhány éve gondozás alatt álló dűlőterületek lassan termőre fordultak. A kúria mögötti épületszárnyban kapott helyet az erjesztő és érlelőtér. Mellette egy korábban elbontott épületrész helyén mindkét telek felé teljesen megnyitható, de tetővel fedett feldolgozóteret alakítottak ki. Itt mutatkozott előnye annak, hogy két utcai bejárata is van a pincészetnek: szüretkor a szőlőt a vendégház telkéről lehet behozni, anélkül hogy a kúriában zajló tevékenységeket zavarnák. Hatalmas fából készült harmonikaajtók teszik lehetővé, hogy a szőlő feldolgozásakor ez a tér teljesen megnyíljon, ugyanakkor a tető egybefogja, a kúriaépülethez szervesen kapcsolja a gazdasági épületrészt. Építészeti karakterét az egyszerűség jellemzi: fehérre meszelt falak, látszó gerendás eresz, illetve tömör, látszó vasalatú fa zsalugáterek látszódnak. A karakán megjelenést erősítik az ablakok feletti kő áthidalók. Mindez természetesen harmonizál a főépület anyaghasználatával.

Ugyanakkor a két épületrész közötti alapvető funkcionális különbség a megjelenésükben is érzékelhető. A gazdasági rész inkább nyers és egyszerű, míg a kúria méltóságteljes és kifinomult érzetet kelt. Az érlelőtérhez kapcsolódik még a készárúraktár, melyet ugyancsak a vendégház telkére átnyúlva, félig földbe süllyesztett megoldással építettek. Domboldalba simuló homlokzata tufa terméskő. Megtartották a régi pincét is, amely nagy érték, ugyanakkor a borkészítés mai technológiai követelményei okán a borokat az új létesítményekben készítik és tárolják.

A borkészítés feltételeinek megteremtése után következhetett az építészeti különlegességeket tartogató kúriaépület földszintjének megújítása. Mai építészeti gondolkodásunk a térszervezésről, gyökeresen eltér attól, amit századokkal ezelőtt gondoltak erről a témáról. Többek között a térsorok feltárása ma egy új épület tervezésekor általában közlekedőkről történik, azonban régen természetes volt az egymásból nyíló terek alkalmazása, illetve a térkapcsolatok redundanciája. Ezekre a szóban forgó épületnél is találunk példákat. A műemlék épületek sok más mellett emiatt különlegesek, alázatot kívánnak a tervezés és a használat szempontjából is.

A kúria hosszú, alagútszerű árkádja boltíves mennyezete megelőlegezi azt a térélményt, amely szinte az egész épületen végigkíséri majd a látogatót. Fedett nyitott közlekedőként is működik, innen jobbra és balra nyílnak a használati térsorok. A jobboldali épületszárnyban az utca felé iroda, vinotéka, hátrébb, már az udvarhoz közel egy borkostoló helyiség és egy hozzá kapcsolódó konyha kapott helyet. A másik épületszárny utcai részében egy nagyobb borkostoló helyiség található. Központosan szimmetrikus térlefedése egyedülálló a kúriaépületben: a négy csegelykupola egy közös pilléren osztozik a helyiség közepén.

Az építkezés következő üteme a szomszéd telken álló parasztház átalakítása volt. Három vendégszobát és egy teakonyhát foglal magában az új vendégház. A kis fedett teraszra kiülve lehet beszélgetni, vagy egyszerűen csak élvezni hegyaljai táj fenséges nyugalmát. Egyszerű, ide illő anyaghasználat jellemzi az épületet.

Az utolsó fázis a kúria emeletének felújítása volt. Három, kétszobás prémium kategóriás apartman készült el. Az emeletre felvezető falépcsőről az udvarra néző verandára jutunk fel, melyet tágas, fényben gazdag térélmény jellemez. Innen tárul fel az emelet többi tércsoportja. Kétoldalt az apartmanok bejáratai nyílnak, az utca felé továbbindulva a szalont és szivarszobát találjuk. Itt is nagyrészt a boltozatos mennyezetek határozzák meg a terek alapkarakterét. Az emeleti szobák belsőépítészete sikeresen ötvözi a töredékesen előkerült és konzervált eredeti mennyezetfestést a mai igényeket kielégítő berendezéssel. Részben az emelethez, részben a földszinthez tartozik az a kis toldalék, amely a régi külső lépcső konzolainak falfészkeit felhasználva épült. Az emeleten egy kis teraszról lehet a kertben álló öreg hársfa látványát élvezni. A toldalék anyaghasználata, stílusa összhangban áll a kúria kertre néző homlokzatával, melyet elsősorban az árkád és a fölötte lévő ablakok boltív dimenziója miatt a homlokzati nyílások sokfélék, az összhatás mégis eleganciát sugároz.

Egy épület több száz éven át tartó életben maradása a tartós építőanyagok és még sok más tényező mellett azon múlik, hogy sikerül-e az adott kornak megfelelő funkcióval ellátni és ezáltal újra meg újra élettel megtölteni őket. A Rákóczi-Aspremont kúria mostani, mintaértékű felújítása megtalálta a hozzá méltó funkciót, mely reméljük még sok-sok évtizeden át tartó vitalitást ad az épületnek.

Botzheim Bálint

Jegyzetek

Vinnai Zsuzsa (szerk.): Tanulmányok, adatok és adalékok Mád történetéhez, 2001

Erhardt Gábor: A Rákóczi–Aspremont kúria felújítása, in: Országépítő 2015 / 2

Köbödöcz Gábor: Bor az irodalomban, Eger, 2012

Édes Gergely enyelgései. Avagy Időt töltő tréfás versei… Pozsony, 1793.