Közélet, hírek
Építészet és építésügy - nem túl bíztató kilátások
2006.10.07. 13:41
A Népszabadságban egyszerre két cikk jelent meg, vizsgálván az építészet és építésügy akut problémáit. A közízlés a túlhaladott épületeket díjazza, írja Sándor Tünde egy lakásépítéssel foglalkozó ankétról tudósítva. Szalai Anna írásának címe: Új osztás az építésügyben
A Népszabadságban egyszerre két cikk jelent meg, vizsgálván az építészet és építésügy akut problémáit. Sándor Tünde egy lakásépítéssel foglalkozó ankétról tudósítva írja: "a legmerészebbek is csak ritkán vágnak bele nívós építészeti megoldású beruházásba". Új osztás az építésügyben című írásában Szalai Anna pedig megállapítja: "alig heverte ki a tavaszi vereséget, máris új csatára kényszerül a honi építésügy. A lakáshivatal (OLÉH - a szerk.) elbukott, így az újonnan alakuló önkormányzatok magukra maradtak a befektetői-szakmai érdekek közötti manőverezésben."
A közízlés a túlhaladott épületeket díjazza, szól Sándor Tünde írásának címe. "Lehangoló helyzettel szembesül, aki a felszínnél mélyebbre tekint a mai magyar lakásépítészetben. Egyelőre ugyanis úgy tűnik, a nagyjából egyívású tucatházak még hosszú távon uralni fogják a kínálatot, mert ezekre van igény. Egy szakmai beszélgetésen - ahol kerületi főépítész, lakásberuházó cégek vezetői és építészek vettek részt - egyértelműen kiderült, hogy a vásárlók nem igénylik az attraktív, modern, a szokásostól elütő, korszerű anyagokból épült házakat. Járosi Tamás, a Reality Kft. ügyvezetője saját történetüket idézve világított rá arra, hogy a vevők nem fizetik meg az építészeti többletet.
A stílusnak a tapasztalatok szerint nemcsak a tömeglakásoknál, hanem a luxuskategóriában sincs súlya - véli Nagy Balázs, a Palace Ingatlan Tanácsadó Kft. tulajdonosa. Még a legdrágább lakások is 20-30 éves lemaradásban vannak építészeti stílusukban, és ez alól a divatos, nívós lakóparkok sem kivételek. A lakások nagy részét már akkor eladják, amikor a házak még fel sem épültek, a vevők jóformán nem is látják, hogy mit vesznek. A tömeglakások piacán egyelőre a fizetőképes kereslet hiányzik ahhoz, hogy a jelenleginél nívósabb dolgok szülessenek.
A mai magyar vásárlók választási szempontjai között az építészeti minőség a tizedik helyen szerepel, ami önmagában is sokat mond, és lényegében megmagyarázza a tucatjával megjelenő fantáziátlan, jellegtelen lakóparkok születését. Ezek a házak két-három évtizeden belül a lakótelepek szintjére süllyednek, már ami a megítélésüket illeti. Alföldi György, a RÉV 8 Rt. vezérigazgatója szerint az építészet ma nehéz helyzetben van, mert nagyjából ötven évig nem voltak igazi megrendelők, eltűntek a hajdani háziurak. Ráadásul a városrendezők néhol gondolkodás nélkül előírnak mindenfélét, noha a telekárakat a ráépíthető terület és a kötöttségek határozzák meg.
A hatóság, az építész és a megrendelő között fontos lenne a jó együttműködés, de a felek egyike-másika időnként erős szereptévesztésben él. Jellemző, hogy a megrendelő maga dönt a tervekről, és csak a gazdaságossági szempontok szerint. Igaz, hogy a beruházó speciális helyzetben van, mert miközben szeretne szép házat építeni, esetleg nem meri felvállalni, hogy olyat épít, amit nem vesznek meg. Illy Péter, az AL Holding vezérigazgatója szerint járható út, hogy néhány házzal kísérleteznek. Társasága is épít és épített már merészebb épületeket. A XIII. kerületet amúgy a többség olyan példaként emlegeti, ahol nem lehet akármit végigvinni az önkormányzaton, illetve a főépítészen. Arató György, a kerület főépítésze azt mondja, a titok nyitja nem más, mint az, hogy minden projektjükre kis pályázatot írnak ki, és a döntésben részt vesz a helyhatóság. A döntés nem ingatlanfejlesztői, hanem építészeti javaslatra születik.
A magyar építészeket elsősorban a megrendelők pénztelensége fogja vissza, valamint az, hogy ha nem tudják a megrendelőket a nemkívánatos dolgokról lebeszélni. Hartvig Lajos építész szerint be kell vallani, hogy a magyar szakmával is baj van, a hazai építészek ugyanis nem indulnak és nem nyernek nemzetközi tervpályázatokat, egyiknek sincs külföldön irodája. Az építészeti színvonal ezért ugyanannyira van lemaradva, mint az építészet. A fiatal nemzedék talán már másképp nyúl majd az egészhez, köztük több tehetség is látszik. Hartvig szerint a mindenkori hatalom felelőssége sem kihagyható, mert a középületeknek olyanoknak kellene lenniük, amilyeneket a lakóház-építészet 20 év múlva mer megvalósítani.
(a teljes cikk: A közízlés a túlhaladott épületeket díjazza).
Az önkormányzati választások eredményét nem csupán a politikusok figyelték árgus szemekkel, hanem az építőipar és az ingatlanpiac szereplői is - írja Szalai Anna. A települések új vezetői súlyos milliárdokat felemésztő - és még többet hozó - befektetések sorsáról dönthetnek. Elméletben. A valóságban hosszú és kíméletlen harcok várnak rájuk, amelyek során nemzetközi ingatlanfejlesztő cégek profi csapataival kell megküzdeniük megfelelő felkészítés, muníció és utánpótlás nélkül. Az önkormányzatokat magukra hagyta a nagypolitika.
Az Országos Lakás- és Építésügyi Hivatal (OLÉH) nyári felszámolásával az egész ágazat képviselete lejjebb került egy szinttel az állami apparátusban. Miniszter helyett államtitkár irányítja a területfejlesztést (Dr. Szaló Péter), államtitkár helyett főosztályvezető felügyeli az építésügyet (Fegyverneky Sándor). A hivatal munkatársainak kétharmadát szélnek eresztették. A veszteség súlyos, még akkor is, ha a 2003 őszén felállított hivatal jobbára valódi jogosítványok, kompetenciák és hatáskör nélkül működött. (Ezen egyébként Kolber István tárca nélküli miniszter kinevezése sem segített, hiszen források és kompetenciák nem társultak a cím mellé.) A szakmai körökben tartós és egyre erősödő önálló minisztérium utáni ábrándkép - amit az építési fegyelem romlása, az építésügyi hatóságok felkészületlensége és gyengesége, a feketemunka térnyerése, a körbetartozások mértékének növekedése még vonzóbbá tett - ezzel végképp a távoli jövőbe tűnt.
A kormányzati döntéshozók ingerküszöbét lassan két évtizede nem sikerül áttörni. Ehhez nem elég az 1970 milliárd forintos ágazati teljesítmény, a jelentős munkaerő-felszívó képesség. Az építésügy lett a gazdasági megszorító intézkedések első nagy vesztese.
A központi figyelem hiányát persze nem mindenki bánja. Az ingatlanfejlesztők egy része jól elvan a zavarosban is. Terveik megvalósítását egyelőre kevés intézményes akadály hátráltatja. Az építészeti tervtanácsok véleményét ugyanis nem kötelező figyelembe venni az építési engedélyek kiadásánál. (Jobbára nem is teszik.) A települések főépítészeinek mozgástere sem sokkal nagyobb. Budapest szeptember elsejével távozott főépítésze, Schneller István szerint túl erős a politika és gazdaság befolyása a szakmai döntésekre.
A rövid távú érdekek mindent felülírnak. A testületek látóköre általában legfeljebb a négyéves ciklusok végéig terjed. A többmilliárdos projektek üzleti tervében a helyi önkormányzatok meggyőzése fontos üzleti cél. Az elhúzódó engedélyezési eljárás túl sokba kerülne. Jobb a döntéshozatal gépezetét előre megolajozni. Csakhogy az eljárást minden önkormányzati választás után meg kell ismételni. Nem mindegy tehát, milyen a testület összetétele. Az elkövetkező hónapok tehát az olajozással telnek.
(a teljes cikk: Új osztás az építésügyben)
Vélemények (0)