Építészettörténet oktatás ma - Sopronban, a NYME Alkalmazott Művészetek Intézetében

A BME Éptört tanszék 140 éves jubileuma keretében rendezett "Az építészettörténet oktatásáról" c. szimpóziumon hat képzési hely oktatói mutatták be éptört kurzusaikat. Az alábbiakban dr. Winkler Gábor  írása olvasható a soproni oktatásról.

A BME Éptört tanszék 140 éves jubileuma keretében rendezett "Az építészettörténet oktatásáról" c. szimpóziumon hat képzési hely oktatói mutatták be éptört kurzusaikat. Az alábbiakban dr. Winkler Gábor írása olvasható a soproni oktatásról. A szimpóziumra 2010. április 20-án a BME Oktatói Klubjában került sor, dr. Simon Mariann szervezésében és vezetésével. [a szerk.]

Az egykori Soproni Egyetemen – ma Nyugat-magyarországi Egyetem –  1994 óta folyik belsőépítész szakirányú építőművész oktatás. Az első időben az építészeti felsőoktatás tantárgyainak felépítésében nagyobbrészt a Budapesti Iparművészeti Egyetem tanrendjét vették figyelembe. Ugyanakkor éltek azzal a kedvező adottsággal, hogy Sopronban mérnököket – faipari, környezetvédő, erdészmérnök oktatás – is képeznek. Az építészet oktatása 2008-ig öt éves időtartammal történt, ma már az ötéves képzés mellett négy éves BSc. képzés is folyik az intézményben. Építész hallgatók először 1999-ben kaptak Sopronban diplomát. Ez idő alatt a tárgyak felépítése, a tanítás módszere, az oktatási idő és a tárgyak tartalma is tisztázódott.

A soproni építész szakra még ma is nehéz a bejutás, általában a jelentkezők egytizedét veszik fel. A hallgatók az első félévekben igen alapos grafikai, szobrászati alapképzésben részesülnek. Az építész, formatervező, csomagolástervező és keramikus szakon egyaránt nagy súlyt fektetünk a szakma- és kultúrtörténeti tárgyak tanítására. Kezdetben kollégáim a művészettörténet oktatását kívánták előtérbe helyezni, az építészettörténetnek csupán két félévet, hetenként két-két tanórát szántak. Ezen a beosztáson már a második tanévben sikerült változtatni.

1995 óta az építészek és a formatervezők négy félévben tanulnak építészettörténetet. Az első félév az általános tér-tömeg- és formaismeretek mellett az ókor tanításával telik, a közép- és újkorral a második szemeszterben ismerkednek a hallgatók. A harmadik félévet a 19. század és a korai avantgárd építészet  tanítása tölti ki. Az utolsó félévben kizárólag az „új építészettel" – korai, szocreál, iparosított, posztmodern és napjaink építészetével – foglalkozunk.

Az építészettörténet mellett két féléves Építészetelmélet oktatása is folyik. Ennek egyik féléve a műemlékvédelemmel, településtervezéssel és tervezéselmélettel foglalkozik, a második félév 22 témakör köré csoportosítva az építészetelmélet alapkérdéseit – tér-, tömeg- és felületképzés, fogadás-elutasítás, kapcsolat a természettel, fényépítészet, együttesalkotás, ideális tervek, és még sok más témát – tárgyalja. Az ebben a félévben elsajátított anyag képezi az építész államvizsga tárgyát is. A hallgatók ezen kívül négy félévben művészettörténetet és az építészek és formatervezők egy félévben bútortörténetet is tanulnak. A BSc.-n ugyancsak négy félévet hallgatnak Építészettörténetet, nagyjából az ötéves kurzussal azonos tartalommal.

Az építészettörténeti oktatás kiindulópontja az a szilárd meggyőződés, hogy az építészet nem osztható fel történeti és mai építészetre. Az építészettörténet folyamat, melynek szerves része az építészettörténet és napjaink építészete is. Az oktatás során mindig nagy súlyt fektetünk arra, hogy a korábbi korok építészetéből a máig érvényes tanulságokat, a korokon átívelő igazságokat emeljük ki, rávezessük a hallgatókat arra, hogy az évezredek alatt kialakult módszerek ma is sikeresen alkalmazhatóak. Minden korszak és minden téma esetében feltesszük a kérdést, hogy saját féléves tervükön hasonló helyzetben hogyan döntenének, hogyan alkalmaznák a korábbi korok építészeti eredményeit.

Fontosnak tartjuk, hogy a hallgatók minél közelebbről megismerkedjenek a meglévő – azaz „történeti" – épületekkel.   Az elméleti tárgyak keretében minden félévben rajzos feladatot – megadott témában helyszíni épületvázlatok készítése – is kapnak a hallgatók. Az elméleti tárgyakat féléves rekonstrukciós épülettervezés egészíti ki, ennek keretében kötelező a helyszín gyakori látogatása: minél többször kell találkozni, „meg kell érinteni", fizikai létében „megélni" az épületet.

Az oktatás során mindig hangsúlyozzuk, hogy szakmagyakorlásuk során legtöbbjüknek gyakran lesz majd feladata egy-egy meglévő épület átalakítása, helyreállítása. Arra tanítjuk őket, hogy minden meglévő épületet egyforma mércével mérjenek. Nem csupán a magyar műemlékjegyzéken lévő épületekkel kell kiemelt gondossággal foglalkozni: minden, már meglévő épületre ugyanazok a szabályok érvényesek. Mindenek előtt keletkezésűk történetét kell felkutatni, eszmei és gyakorlati értékeiket tisztázni. Az építészettörténeti oktatás – hangsúlyozzuk – építészeti munkásságuk, szakmai gyakorlatuk szerves részekét fogja képviselni és a tanultak ilyen módon fognak hasznosulni pályájuk során. Életfontosságú tehát, hogy komolyan vegyék e tárgyakat.

A nagy mennyiségű, lexikális anyag elsajátítása helyett Sopronban is leginkább a helyes, reális történelem- és szakmaszemlélet kialakítására összpontosítunk. A vizsgán a hallgatók felkészülésükhöz használhatják jegyzeteiket és könyveiket. A számonkérés lényege, hogy értik-e az összefüggéseket, folyamatában látják-e az építészetet és saját alkotó tevékenységüket be tudják-e illeszteni az építészettörténet tanulságait: arra, hogy az adott helyzetben hogyan viselkedik, hogyan reagál az építész.

Tehát nem csak történetet tanítunk, hanem igyekszünk építészt is nevelni. Ehhez hozzátartozik, hogy néhány építészettel kapcsolatos  játékfilmet is megnézünk és a filmek építészeknek szánt társadalmi üzenetét gondosan megbeszéljük. Szerencsére nem egy film játszódik történeti vagy új épületben. Gyakran az épület főszereplővé, sorsokat meghatározó elemévé, végzetévé válik a szereplőknek. Kedvenc filmünk a norvég „Zene esküvőre és temetésre". Ezzel tükröt tartunk hallgatóink elé: íme. ha nem vigyázunk, ilyen tisztaságmániássá leszünk, miközben a minimalista, választékos, esztétikus építészeti környezet egyfajta épített álarcként bűnöket, tragédiákat, sokszor etikai zűrzavart takar.

Számomra különös megtiszteltetés, hogy Győrben zeneművész hallgatókat is taníthatok két félév művészet- és építészettörténetre. Számtalan áthallás van a művészeti ágak között és erre a zeneművésznek készülő hallgatók különösen fogékonyak. Építész hallgatók esetében is próbálkoztam zeneművészeti példákkal: sajnos a gyenge középiskolai művészeti oktatás következtében ők erre kevésbé fogékonyak. Pontosabban legtöbbjüknek nincs semmiféle zenei ismeretük. Számukra Vivaldi vagy Bach pont olyan „ismeretlen klasszikus", mint az Omega együttes (Új Babilon épül). Simon és Garfunkel felejthetetlen szépségű építész siratójára – So Long Frank Lloyd Wright – sem hivatkozhatom (Bridge Over Troubled Water). De talán sikerül felkelteni érdeklődésüket a zene iránt is. Sajnos megnehezíti az építészettörténet oktatását az is, hogy a hallgatók nagy része nem vagy csak ritkán utazik. Talán előadásaimat hallgatva megjön a kedvük a zenehallgatásra vagy éppen az utazásra.

Saját pályám alakulását leginkább Pogány Frigyes előadásai irányították. Az ő előadásai ébresztettek rá arra, hogy az építészet nem tantárgyak, mesterségek sokasága, hanem szerves egész, melynek gerince a történések folyamatossága, az építészettörténet. Leghőbb vágyam, hogy erre hallgatóimat is rávezessem.

Winkler Gábor
egyetemi tanár
az MTA doktora

Winkler Gábor Szombathelyen született 1941-ben. A Széchenyi István Egyetem (Győr) Építészettörténeti és Városépítési Tanszék és a Nyugat-magyarországi Egyetem Építéstani Intézet (Sopron) egyetemi tanára. 2004 óta az MTA doktora. Szűkebb szakterülete a városépítészet, építészettörténet és a műemlékvédelem. Pápa műemléki belváros rendezésére készített terve a történeti szemléletet tette meghatározóvá a hazai várostervezésben: „Történeti belvárosok rekonstrukciós tervezésének tudományos kérdései" = Építés- Építészettudomány, 1982. XIV. évf. 3–4. sz. és „Történeti városok helyreállításának elvei és módszerei" = Építés- Építészettudomány, 2002. XXX. évf. 1–2. sz. (3–38. o.). „A historizmus főbb irányzatai a XIX. század európai építészetében" = Építés- Építészettudomány 1975, VII. évf. 3–4. sz. (357–367. o.) tanulmányában a legújabb európai kutatások eredményeinek figyelembevételével kidolgozta a 19. század építészetének korszerű építészettörténeti periodizációját. A „Sopron építészete a 19. században" Bp. Akadémiai Kiadó, 1988. (243 o.) könyve a korszak építészeti értékei teljes körű feldolgozásának első vidéki példája. 21 tudományos könyvet, 39 könyvfejezetet és 206 cikket publikált. A legújabb kor építészeti emlékeinek védelmére kidolgozta a „helyi védelem" módszerét, melyet 1998-ban belefoglaltak “az épített környezet alakításáról és védelméről" szóló törvénybe Kiemelkedő fontosságú történeti együttesek helyreállítását tervezte (Csorna, premontrei prépostság, Győr, Pápa, Sopron belvárosa). Alkotásait, tudományos és oktató munkáját Ybl Miklós-díjjal, Magyar Műemlékvédelemért-díjjal, Hild János-éremmel és a Magyar Köztársaság Érdemrend Tisztikeresztjével jutalmazták. Külföldön sikeresen képviseli hazánkat: javaslatára 27 hazai helyreállítás részesült Europa Nostra–díjban.