Erdőszélen kőház...

Egyszerű felújításnak induló projektből kísérleti alany lett. Kenderbeton aljzat, vörösfenyő hajópadló, látszó kendervakolat a belső felületeken a lélegző ház analógiáját követve. A képlet egyszerű, a folyamat érdekfeszítő, az eredmény őszinte.

Helyszínünk, a Nyugodó dűlőnek elkeresztelt hétvégi házas terület Eger és Szarvaskő között fekszik. Az egykor almás kertként működő, erdőséggel körülvett településrészen áll egy kőház. Édesapám természetjáró, örökös felfedező énje mindig rátalál azokra a helyekre, értékekre, amelyek a figyelem középpontjától távol esnek. Az egyszerű felújításnak induló projektből kísérleti alany lett. Kenderbeton aljzat, vörösfenyő hajópadló, látszó kendervakolat a belső felületeken a lélegző ház analógiáját követve. A képlet egyszerű, a folyamat érdekfeszítő, az eredmény őszinte.

A telek és a rajta elhelyezkedő, szebb időket is látott gazdasági épület régóta használaton kívül lehetett az ingatlan átvételekor. Az erdő közvetlen közelsége és annak nyugodt környezete, a várostól való elszakadás lehetősége és a ház kőfalai hordozták a helyben rejlő értéket. A lehetőség adott volt egy családi együttműködésre.

A motivációink némileg eltérőek voltak: míg édesapámat az építés öröme, maga az alkotás, valami új létrehozása mozgatta, addig engem a régihez való kortárs hozzányúlás, az új anyagokkal, textúrákkal való kísérletezés, a szükséges és elégséges beavatkozások kérdése foglalkoztatott. Persze ezek az indíttatások folyton összemetsződtek és ösztönözték egymást a teljes folyamat során.

A kőház egy háromszög alakú telek közepén helyezkedik el, nyugatra tájolva hosszanti oldali megnyitásaival. A megnyitások egyszerűek, elsődleges terei, a nappali és háló teraszajtóval tárul a kert irányába. A hagyományosan egy tengelyre felfűzött, meglévő helyiségosztást egyszerűen be lehetett lakni. A belső térbe érkezve a konyha-nappali látszó tetőszerkezettel rendelkező nagyvonalú tere fogad, majd a háló, és legvégén a fürdő.

A teljes padlófelületen egy gesztussal végigfuttatott vörösfenyő hajópadló egyszerűséget és nyugodtságot hirdet. A kő és fa mellett hangsúlyos szerepet kapott a kender mint természetes építőanyag. Alkalmazása két fajta módon is jelen van a házban: egyrészt kenderbeton, mint aljzat, amely a párnafákra helyezett hajópadlóval együtt lélegző réteget képez, másrészt a falak belső felületére kendervakolat formájában, amely egyben a végső felületet is jelenti. A három rétegben felhordott, különböző szemcseméretű vakolat szigetelő és lélegző képessége jó megoldásnak bizonyult a kőfal esetében. A finomra őrölt kender textúrája sajátos jelleget kölcsönöz az épület belő tereinek.

A teret megosztó, bútorként viselkedő cserépkályha hangsúlyos eleme a háznak. Míves cserépelemei és vibráló színe jól kiegészíti a teljes házra jellemző természetes felületeket.

Az eredmény: természetes, kortárs és kézműves.

Molnár Csenge Virág