Esték a Hild-villában Tesztoszteronépítészet III − Ripszám János

A mai napon folytatódik az Esték a Hild-villában-Tesztoszteronépítészet III. Fókuszban a vidék című beszélgetéssorozat az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet (MMA MMKI) szervezésében. Wesselényi – Garay Andor vendége Ripszám János építész lesz 18 órától.

Az Esték a Hild-villában Tesztoszteronépítészet III. szemeszterében a házigazda, az MMA MMKI tudományos főmunkatársa azt a kérdést járja körbe beszélgetőpartnerével, hogy létezik-e ma vidéki építészet, és melyek a legfontosabb jellemzői. Az aktuális adás vendége Ripszám János, aki diplomáját a Középülettervezési Tanszéken szerezte, ezt követően felvételt nyert a Magyar Építőművészek Szövetségébe. Két év kivitelezői gyakorlat után a Fejér megyei Tanácsi Tervező Vállalatnál, Pordán Ferenc mellett építész tervezőként dolgozott. A négy év alatt önálló feladatokat kapott, közben 1988-ban megszerezte a vezető tervezői jogosultságot. Ettől kezdve Siófokon dolgozott, és 1988-89-ben elvégezte a MÉSZ Mesteriskola X. ciklusát.

Lehetősége nyílt arra, hogy két évig Gerhard Hinterwirth építész irodájában, Gmundenben dolgozhatott (Kovács Péterrel együtt), majd Ausztriából 1991-ben tért haza. Évekig a Sióbau Tervező és Kivitelező Kft. vezető tervezője volt, 1998 októberében pedig megalapította saját irodáját, azóta a „Ripszám és Társa" Építész Iroda Bt. tulajdonosa és vezető tervezője. A Somogy Megyei Építész Kamara elnökségi tagja.

Ripszám János így vélekedik a minket körülvevő világról: „…vendégek vagyunk itt, igyekeznünk illik, hogy szép emlékeket hagyjunk magunk után. Kölcsön kaptunk mindent, hogy örömünket leljük benne, gazdagítsuk és úgy adjuk tovább az utánunk jövőknek. Így látom a minket körülvevő világot, amit ápolni kötelességünk is, bár nem annak érzem, egyszerűen nekem ez így jó. Minden nap próbálom tudatosan megtalálni a Szépet, a velem együtt úton levőknek kimondani a Jót, megköszönni az Égnek a létezést, elereszteni a kudarcokat, letenni a fájó vagy sértő dolgokat. Hiszem, hogy ennek van értelme."

A beszélgetés során Wesselényi-Garay Andor arra kíváncsi, hogy mennyiben tekinthető a Balaton vidéknek? Mennyiben befolyásolja lakosainak viselkedését, hogy egy olyan tájenergiával gazdálkodnak, amelyért nem megdolgoztak, hanem amit megkaptak? Miképp lehet egyensúlyban tartani a különböző ön- és közérdekeket a Balaton mellett? Hol húzódik a tó kisajátításának határa?