Evezős Egyesület – Duna-part

Tervezési témaként azért választottam az Evezős Egyesület központi épületét, hogy ezt a régen sokak által kedvelt, de jelenleg elfeledett sportágat újra fellendítsem. A tető megformálását a Duna vizének mozgása ihlette. Janoczkó Edit diplomaterve, Ybl Miklós Építéstudományi Kar – Építészmérnöki szak (Szent István Egyetem)

Tervezési témaként azért választottam az Evezős Egyesület központi épületét, hogy ezt a régen sokak által kedvelt, de jelenleg elfeledett sportágat újra fellendítsem.

A tervezés helyszíne a III. kerületi Római-part. Régen vállalati üdülők és csónakházak sorakoztak egymás mellett a Duna-parton, jelenleg üresen álló, elhanyagolt üdülők, üres telkek, villák és társasházak váltják egymást. A telek a Duna árterében helyezkedik el, 1,5 m-rel magasabban fekszik a szomszédos telkekhez képest. A Duna-part felöl kővel borított támfal határolja, amit a múltból megmaradt lépcsősor és a vízig kifutó hajószállító sínpár szakít meg.

 

 

A tervezett egyesületi létesítmény két épületből áll, a csónakházból és a közösségi épületből. Az épületek telepítésekor figyelembe vettem, hogy a meglévő hajószállító sínt, ami a csónakházba vezet, újra használni lehessen, így a múlt is kapcsolódik a jelenhez. A két épületnek különböző a funkciója, ezért szerkezetükben és külső burkolatukban eltérő anyagokat használtam. A csónakház acélszerkezetű és fémburkolatú, a közösségi épület pedig vasbeton vázú és faburkolatú. Az épületek kapcsolatát a közös tető és a burkolatok vízszintes tagolása biztosítja.

A tető megformálását a Duna vizének mozgása ihlette. Az egymás mellett futó két különböző hullámzású tetősík az alaprajzi elrendezéshez igazodik.

 

 

A csónakházat két részre osztottam, tároló részre és javító műhely részre. A közösségi épületben egy központi térből nyílnak az öltözők, az edzők szobája, a gépészeti és tároló helyiségek. Ezt a központi teret két oldalról függönyfallal világítottam meg, a többi helyiségnek pedig intimitást biztosítottam az ablakok elé helyezett fa lamellákkal. Mivel a telek az ártérben helyezkedik el, ezért a közösségi épületet lábakra állítottam, és a padlószintet megemeltem 1,35 m-re. A lábakat sajtolt alumínium csíkokkal borítottam, hogy elrejtsem a kiemelést. Az alumínium csíkokat keretekre rögzítettem, hogy a mögöttük kialakult búvóteret később könnyen ki lehessen takarítani. A magas padlószint és a terepszinten elhelyezkedő csónaktároló áthidalására egy leülős lépcsőt alakítottam ki, ami faltól falig tart. Itt egy olyan közösségi tér alakul ki, ami három oldalról védett, és kiválóan alkalmas különböző eligazítások és beszélgetések lebonyolítására - a csapattá kovácsolódás helyszíne. A közösségi épület a Duna felől a lépcsőkön keresztül, az utca felől egy enyhe lejtésű rámpán közelíthető meg.

Az épületek léptéke igazodik a környezethez, a kertvárosi övezetbe beleillik.

Janoczkó Edit
Szent István Egyetem – Ybl Miklós Építéstudományi Kar
Építészmérnöki szak

építész konzulens: Markó Balázs, Dévényi Tamás
tartószerkezet konzulens: Gálhidy László, Horváth Kund
építésszervezés konzulens: Tóti Magda