Nézőpontok/Vélemény

Expo magyar pavilon - Szőcs Géza kormánybiztos levele

2014.06.12. 13:05

Cikkinfó

Szerzők:
Szőcs Géza

Földrajzi hely:
Budapest, Magyarország

Vélemények:
26

Szőcs Géza kormánybiztos, miniszterelnöki főtanácsadó nyílt levele a 2015. évi Milánói Világkiállítás magyar pavilonjáról szóló döntésről.

(A Népszabadság által feltett kérdések alapján)

A 2014. május 22-i milánói tervbemutató óta folyamatos itthoni támadások kereszttüzében áll a pavilon terve, de a döntés is. A május 27-i hazai sajtórendezvényen elhangzottak a részletek, az azóta ismétlődő kérdésekre is rendre megadtam a választ, és most ennek lezárásaként széles körben
szeretném újra egyértelművé tenni:

Igen, A MALOM terv mellőzése egyszemélyi döntésem volt, a megbízásom feljogosított erre. Egészen pontosan: kötelességemmé tette, hogy azt a látványtervet támogassam, annak az elképzelésnek a megvalósítására törekedjem, amelyet lelkiismeretem és legjobb belátásom szerint legmegfelelőbbnek és reálisabbnak látok.

Abszurd volna, ha egy épület sorsáról - vagy egy focimeccs góljáról - népszavazás döntene. Egy szavazásnak, vagy a szakmának helyes és lehetséges eldöntenie, hogy 45 pályázat közül melyiket tartja a legszebbnek, mutatósabbnak, elegánsabbnak. De nem népszavazás dönt arról, hogy milliárdokból mi épüljön meg. Azért sem, mert ha a terv kudarcot vall, a népet, vagy a tizenöt szakmabelit nem lehet felelősségre vonni a döntéséért. A kormánybiztost azonban lehet. Mint ahogy a bíró felel a gólok megítéléséért. A felelősség nem osztható szét ötezer néző között. Ezért - is - van szükség kormánybiztosokra, meg államtitkárokra meg miniszterekre és vezérigazgatókra és őrnagyokra és ezredesekre. Azért van szükség rájuk, hogy minden döntés mögött álljon ott valaki, aki felel azért a döntésért. A világ valószínűleg a felelőtlen döntések miatt (is) tart a csőd fele, de akár így van, akár nem: én a magam felelősségét nem kívánom áthárítani másokra.

Ennyire párját ritkítja ma Magyarországon az, ha valaki dönteni mer valamiben?

Az, aki dönt - ha van egy kis esze - jó döntést szeretne hozni. A jó döntéshez pedig előzetesen tájékozódni fog, fix pontokat keres. Egyik ilyen fix pont a zsűri véleménye: miként értékelte, hogyan rangsorolta a beérkezett 45
pályázatot. A zsűri döntése lényeges kiindulópont. De természetesen nem kizárólagos, nem perdöntő, nem mindent eldöntő, nem megfellebbezhetetlen.

Ha úgy volna, miért is volna szükség kormánybiztosra? A kormánybiztos egyébként nem köteles pályázatot kiírni a megvalósítandó tartalomra - tehát a
pavilonépületre sem - csakis a kivitelezésre. A kormánybiztos megtehette volna, hogy felkér egy építészt s arra bízza a tervezést. De a legnagyobb jóhiszeműséggel látványpályázat kiírása mellett döntött. Amelynek, szemben a tervpályázattal, s szemben azzal, amit sokak képzelnek, nem kötelező
érvényű az eredménye. Mondjuk úgy: tájékoztató jellegű. A szakmai szervezetek - azok, amelyek egy tervpályázat esetén részt vettek volna a zsűriben – ugyanígy, alanyi jogon részt vettek a látványötlet pályázat zsűrijében is. A felkért 6 zsűritag pedig ugyancsak szakmai területekről érkezett, a pontos névsor a mai napig olvasható a pályázati kiírás részeként.

A MÉK és a MÉSz részvételét magától értetődőnek tekintettük, s rájuk bíztuk, kiket delegálnak a zsűribe. Megtehettük volna, hogy nem hívjuk meg őket. De a célunk nem az volt, hogy minél kevesebb véleményt ismerjünk meg, hanem, hogy minél többet. A ténylegesen megalakult, ülésező és pontozással véleményt kialakító zsűri összetételét és eljárását senki nem bírálta, nem vitatta, mindenki elfogadta. Vagyis azét a zsűriét, amelyik szavazott, benne a szakmai szervezetek képviselőivel.

Miről tájékoztatott tíz magasan kvalifikált szakember véleménye a beérkezett 45 pályaművel kapcsolatban? Arról, hogy legtöbbre A MALOM pályázatot értékelték, rögtön utána az ALAKOR pályázatot, szerencsétlenül ráragasztott fedőnevén: a sámándobosat. (Ez a sámándob az egyik botránykő. Olyanok, akik nem is látták a terveket, szörnyülködnek a sámándobon. Felemlegetésben ezt követi az életfa szimbóluma – amitől az olaszok olyannyira nem tartanak, hogy az Expo főterén Michelangelo rajza által ihletett szobrot emelnek neki.)

A kormánybiztos pedig nem a neki legjobban tetsző tervet emeli ki – hiszen az különdíjat kapott, de nem került be az építészeti tervezési programba -, hanem nekilát felmérni a megvalósíthatósággal kapcsolatos szempontokat, számokat és valószínűségeket. Az derül ki számára, hogy a legmagasabbra rangsorolt két látványterv közül az egyik problémásabb, a másik kevésbé az. A határidők fojtogatóan szorosak. Dönteni kell.

Nos: tessék nyugodtan rám haragudni, rám lövöldözni, és ne érdeklődjenek többé hitetlenkedve: mi igaz abból, hogy a kormánybiztos döntött. Az, hogy Getto Tamásék saját tervüket mennyiből látják megvalósíthatónak, ugyancsak fontos ismeret. Ám ezeket a költségeket a tervezők gyakran önkéntelenül is hajlamosak alábecsülni. Milliárdos nagyságrendben aligha tanácsos azon az alapon ítélkezni, hogy a tervező az első körben azt mondta, annyi meg annyi, tehát mérget vehetsz rá: akkor az éppen annyi lesz. A MALOM pályázat tervezői nem ismerhették például az olasz szabályokat és feltételeket, és a költségek egy részével sem kalkulálhattak.

Tény viszont, hogy nem csak a magas költség az oka a "mellőzésnek". Számos egyéb ok is közrejátszott, amelyek együttes mérlegelése alapján jutottam el a döntéshez szükséges konklúziókig.

Miért kellene egy látványt mindenáron megvalósítanunk, ha a megépítéssel kapcsolatban ellenérvek vannak? Ezekkel kapcsolatban a projektért felelős kormányzati szereplőnek kell döntenie, nem a kollektív döntést hozó zsűrinek, amelyet - nyilván - nem terhel a megvalósítás megannyi kockázata. Milyen a 2015. évi Milánói Világkiállítás magyar pavilonja, az ALAKOR? Drámai, izgalmas, elgondolkodtató látvány, lehet, hogy díszlet-szerű, de körbejárható, szemben a díszletekkel. Pavilonnak - nem Parlamentnek vagy templomnak vagy adóhivatalnak vagy operaháznak - igen ígéretes, máris érdeklődést és elismerést ébresztett Milánóban.

Sok mindent méltatlannak érzek a médiában szárnyra kapott történetben. A hetilapnak joga van lehazugozni a kormánytisztviselőt: ha fordítva történik, abból botrány van. A sajtó - amelynek emberei nyilván nem szakmabeliek – professzionális kérdésekben foglal állást, és olyan paradoxonokba csúszik bele, hogy egy zsűri legitim-e (igen, ha az első díjas munkáról beszélünk), avagy nem
(láthatóan nem legitim, ha a második díjazottról van szó).

Tudják-e vajon, hogy az építészet történetében hány esetben fordult elő, hogy nem az első díjjal jutalmazott terv valósult meg? (Hát még látványterv.) Persze a sajtó is érzi, hogy ehhez nem rendelkezik megfelelő szakmai felkészültséggel, ezért úgy fogalmaz, mintha az érdekelné, hogy jogtalanság történt-e.

Nem történt.

A szakma véleménye tiszteletreméltó, de egyébként nem mindig és mindenkor fogadható el automatikusan kinyilatkoztatásként. (Ha úgy volna, máig is csak olyan épületeket emelnénk, mint az egyiptomiak. Azóta hányszor felülírta a valóság a vélemény-monopóliumokat s az uralkodó kánonokat?) Nagy merészség kell hozzá, hogy a művészetek körén belül valaki bárminek az eljövendő értékéről nyilatkozzon, szervezzen ellenállást vagy manipulálja a közvéleményt. Annál inkább helyeselném, ha nem egy elképzelt, hanem egy már megtörtént, bekövetkezett szakmai kudarc felelőseit sikerülne megnevezniük. Például a világkiállításokon való magyar részvétel mélypontját jelentő, vállalhatatlan shanghaji ellenteljesítményünkét.

Ez az egész szervezkedés, körlevelezés, a szakmabeliek és szakmán kívüliek pszichoterror alá helyezése azért megmagyarázhatatlan, mert ugyanez a szakma nemhogy nem kívánta pl. a 2010-es shanghaji magyar pavilon miatti szakmai blamázs felelőseit elszámoltatni vagy legalább megnevezni, hanem épp e mostani szervezkedés egyik kulcsfigurájának köszönhető a magyar építészetnek ez a négy évvel ezelőtti szégyene.

Ennyit a felelősségérzetről a mai magyar valóság körülményei közepette. E mostani szervezett tiltakozás egyébként egyáltalán nem előzmény nélküli. A szakmából sokakat már az nagyon frusztrált, hogy az 1992-es sevillai kiállításra az akkori döntéshozó nem a tervpályázat győztes munkáját választotta, hanem Makovecz tervét, amely - nem második lett és nem utolsó valamely pályázaton - meg sem mérettetett pályázati körülmények közt. Ha az a pavilon megbukott
volna, azt a minisztert széttépték volna, és máig ő számítana a hatalmi arrogancia szimbólumának.

Így, hogy a pavilon sikeres volt, senki nem emlékszik már sem a cirkuszra, sem arra a miniszterre, aki mert akár a szakmával szembemenve is saját értékítéletére hallgatni és annak alapján dönteni. Ez a pavilon ma már etalonnak számít az építészek szerint is. Látható, hogy a döntéshozó igen kényes helyzetben van: ha jól dönt, nem nyer semmit. Ha rosszul dönt, sok mindent elveszíthet.

Gondolom, nyilvánvaló: ekkora erőket nem szokás mozgósítani egy díszlettervező s egy pavilon miatt. Itt a magyar építészeti szakma helyzetéből fakadó gondok projekciójáról van szó, mely gondok az egyes kormányzati ciklusokon át és a válság körülményei közt egyre csak súlyosbodtak.

Építészirodáink tarthatatlan helyzetével régóta tisztában vagyok, s régóta szeretnék részt vállalni a megoldásukból. Ez nem csak blabla, sokszor hangoztatom nyilvánosan is. A magyar építészetnek lelkes híve és szószólója vagyok. Számos országban hívtam fel kormányzati, önkormányzati és építészi körök figyelmét arra, hogy akkor járnak el helyesen, ha pályázataikra magyar építészeket is meghívnak, akik ugyanazt a színvonalat nyújtják, mint világhírűvé lett kollégáik.

Mostani döntésemben nem a gőg vezérelt, hanem a kényszerű realizmus. A leállításra és új terv megvalósítására vonatkozó kérdések lényegét tekintve pedig: most leállítani vagy kicserélni a tervet olyan, mint felszállás közben arra utasítani egy repülőgépet, hogy azonnal térjen vissza. Jó esetben visszatérhet, rossz esetben katasztrófa következik be. De az bizonyosan lehetetlen, hogy egy másik gép szálljon fel helyette.

Végezetül annyit még: a továbbiakban ismételni sem akarom magam, meg részt venni sem bárminemű mesterségesen gerjesztett vitában. Az így felszabaduló időt inkább a pavilonnal kapcsolatos tennivalókra szeretném fordítani.

Szőcs Géza
2014. június 11.

 

Vélemények (26)
jakabdezso
2014.06.23.
12:56
egy zombi
2014.06.16.
09:40

Kedves kollégáim, az Isten szerelmére, vegyük végre észre, hogy a politikai kurzus azt szeretné elhitetni önmagával, a társadalommal és velünk, hogy a milánói expo-pavilon körüli „vita” az egzisztenciális válságban lévő építészek belső ügye. Pedig nem az egységesen fellépő építésztársadalom (MÉSZ, MÉK, építész-felsőoktatás) bizonytalan, hanem a politikai kurzus vizuális önképe tragikusan zavarodott állapotú.

A kormánybiztos úr által képviselt politikum nem a mi terepünk. Nem a mi terepünk az összeesküvés-elmélet (a kormánybiztos úr levelében háromszor fordul elő a ’szervezkedés/szervezett tiltakozás’ kifejezés; eszébe sem jut politikusként, hogy egy irányba mutató szervező erő a hivatás személyenkénti lelkiismerete is lehet). Nem a mi terepünk a szándékos csúsztatás sem (lásd a levél hivatkozását a shanghaji magyar pavilon esetére).

A kormánybiztos úr látásával (vizuális kvalitásérzékével) úgy tűnik, baj van, de talán eme fogyatéka teszi alkalmassá erre a tisztségre: hogy a pályázati döntésénél vizuális benyomások ne zavarhassák meg politikai tisztánlátását. Az építész-szakma most egységesen figyelmezteti tévedésére, de a válasz arrogáns, mint a militáris hasonlat az őrnagyokkal és ezredesekkel. A költőként egyébként tiszteletre méltó kormánybiztos úr a magyar építészetet akarja csatában megvédeni a magyar építészektől? Nem volt elég a nemzeti színház ügye?

Vitánk nem építészek között egymással, hanem a kulturális kurzussal van, egy nemzetünket reprezentáló tárgy ügyében. A kultúrpolitika által szorgalmazott tárgyat (dekorált) építészként és magyarként egyaránt vállalhatatlannak vallom.

A sarlatán bértollnokok írásait („Bárka-bűnbak”) egyszerűen válasz nélkül kellene hagynia az építész-szakmának, hiszen a sanda szándék ott is az, hogy a pavilon botrányos közügyét építész-belüggyé fokozza le.

A továbbiakban várnám viszont a pavilon-tervnek második helyezést adó zsűri elkötelezetlen szellemű építész tagjainak (Kálmán Ernő, Marosi Miklós) továbbá Szegő Györgynek a megnyilatkozását, hiszen a kormánybiztos úr –és rajta keresztül a kultúrpolitika- egyik hivatkozási pontja éppen a szakmai részvétellel lefolyt zsűrizés. Ugyancsak hasznos volna a dél-Dunántúli Kamarával kollektíven már megszólaló Dévényi Sándor építész, mint a Magyar Művészeti Akadémia elnökségi tagja állásfoglalásának megismerése, az akadémia véleményével együtt.

uvegszaj
2014.06.14.
13:13

Az építészet olyan felelőségteljes művészet, amely képes bemutatni egy nemzet kultúrális érzékenységét és esztétikai megítélését.

Egy olyan épület, amely úgy néz ki, mintha egy óvodás rajzolta volna, azt fogja mondani rólunk a világnak, hogy VAN MÉG MIT TANULNUNK.

Ezt elsősorban a politikusaink szívlelhetnék meg, ugyanis úgy nem lehet egy hajót kormányozni, hogy az egyik szemével a zátonyt figyeli, a másikkal pedig azt, hogy a rakományból mennyi lehet az övé, és főleg nem úgy, hogy az egyik kezével a kormányt fogja, a másikkal pedig a barátait jutalmazza meg a közös rakományból.

A kormánybiztos állítása, miszerint a döntés és az azzal járó felelőség az övé humbuk, ugyanis a föld minden tájáról a világkiállításra látogató emberek, nem Szőcs Gézát fogják megítélni a magyar pavilon láttán, hanem a magyarságot, annak döntése, vagy a döntés hiánya miatt.

Ez a  probléma -mint már oly sok- jól mutatja a politikai önkény korlátozatlanságát, amely tünete annak a betegségnek, amelyet úgy is nevezhetünk, hogy NEMZETI ÉRDEKTELENSÉG.

B A
2014.06.14.
10:26

Tisztelt Vitázók!

A sanghai világkiállítás gyönyörű pavilonja valódi mestermunka volt. Szerencsés a pavilon tematikája is: a Gömböc, mint a magyar innováció nemzetközi hírű villanása, jól megjelenítette Kínában a magyar intellektus potenciálját, amire mindannyian méltán büszkék vagyunk. A pavilon érzékenyen továbbírta a Gömböc problematika matematikai-geometriai világát és egy időben folyamatosan változó hullámzó térstruktúrát hozott létre a belső térben, amely jóval nagyobb érdeklődést vonzott, mint azt eredetileg várták.

A Pavilon formája Sanghaiban adott volt: költséghatékonysági okokból egy előregyártott elemekből készült standard pavilont rendelt a Magyar Állam és a kis csarnok keretei figyelembevételével kellett megtervezni az installációt. A másik kommentben hivatkozott ezüst díj azt jelnti, hogy kategóriájában a 2. díjat kapta a pavilon! A kiállításon 3 kategória volt: egyedi pavilonok, standard csarnokban megvalósított pavilonok (esetünkben) és nagy csarnokokban elhelyezett kisebb installációk. Mondanom sem kell, hogy ezt a helyezést rendkívül komoly mezőnyben kellett kivívni!

A pavilonról ismertető cikk jelent meg az ArchDaily weboldalon:

http://www.archdaily.com/33339/hungarian-pavillion-for-shanghai-expo-2010/

Érdemes a kommenteket is elolvasni, pl.: "beautiful idea…it ‘s incredible better than the other pavillions" Úgy gondolom, hogy a sanghai magyar szereplés mind építészeti szakmai nézőpontból, mind Magyarország hírnevének öregbítése szempontjából egyértelműen sikertörténetnek mondható.

Természetes, hogy egy szakmai közeg - mint a kommentekből, irásokból is látható - nem homogén és több megközelítés, irány, ideológia él egymás mellett. Jó esetben ezek a gondolatok hatnak egymásra, és értelmes szakmai párbeszédek alakulnak ki. Az viszont közös érdek - bármilyen ideológia mentén terveződjön is egy kiállítási pavilon, - hogy megugorja, ill. megközelítse az elődök által létrehozott építészeti-szakmai színvonalat. A sanghai pavilon tervezői nagyon magasra tették a lécet.

Véleményem szerint, ill. amennyire meg tudom ítélni, a MALOM-ban egyértelműen több potenciál lakozik e cél elérésére. Biztos vagyok benne, hogy Gettó Tamásék meg tudnák ill. a megrendelői oldallal közösen meg tudják majd oldani a hivatkozott költségbeli és szállíthatósági problémákat.

Tisztelettel, Báger András építész

Zöldi Anna
2014.06.13.
18:40

ez itt egy ház. szerintetek szép?szőcs géza szerint igen. való ilyen ember kulturális kormánybiztosnak?ezt a házat az édenben sátornak nevezni, amely a modrnista zombik szitokáradatára válaszol (ld kardos gábor cikkét az éf-en) - megállja ez a helyét?5 milliárd magyar forintból épül majd acélból kigyötört szerkezettel, szalmával burkolva. hazakerül szombathelyre, ahol kulturális funkciót kaprendben van ez így?ha ezekre a kérdésekre igen a válasz, akkor tényleg nincs mit beszélnünk.ha nem, akkor meg kéne akadályozni, hogy megépüljön.mert ezek a kérdések,  ezt kéne egyszer megérteni végre. és innen lehet továbblépni. mondjuk a városliget felé.és ebben az elején mindenki egyetértett.látjuk, hogy most hol vagyunk ettől?

gádor
2014.06.13.
20:13

@Zöldi Anna:  

 

 

 

ott vagyunk, hogy a meztelencsiga mindmegette a pormacskát...

sajnálatos...

 

ideje lenne az építész szakma valós kérdéseivel foglalkozni és nem néhány sértett építész(?) kifakadásain vitázgatni

Huszti István
2014.06.14.
07:55

@gádor: Kedves gádor!

"ideje lenne az építész szakma valós kérdéseivel foglalkozni" - írod. Igen, ez az egész Expo ügy csak következmény és a személyek a legkevésbé sem lényegesek.

Én mondanék néhány szakmai kérdést, amit fontosnak és valósnak tartok, kíváncsi lennék, neked pl. mi a lényegesnek tartott probléma (a kérdés még véletlenül sem provokatív szándékú, tényleg érdekel, mások véleményével együtt).

- Szakmai nyilvánosság hiánya - tapasztalatom (valós élmény) nem csak szervezési hiányosság, hanem szándék.

- Jogszerűtlenség - előző következménye, de ismeret hiány is.

Én ezeket tartom a legfontosabbnak, ha ezek a keretek biztosítottak, akkor a többi baráti beszélgetés tárgya lehet.

gádor
2014.06.14.
19:36

@Huszti István:  

személyes szakmai problémám, hogy tavaly tavasztól keringett a hír, hogy megnyílik egy eu-s turisztikai forrás. Mindenki várta, de lépni senki sem mert, amíg nem biztos a dolog. Októberben meghirdették, novembertől decemberig beadható, engaedélyezési terv mvh kódos tételes kv kiírással.

hét tervet kellett ilye körülmények között összeállítanom, szorongva, hogy hol milyen hiba csúszik be a rohanás miatt.

a beadási határidőt az utolsó napokban kitolták január elejére, így a karcsonyi napokat a megrendelők szabadságon kiötlött módosításainak lekövetésével töltöttem.

a támogatási döntés egy hete született meg, szerencsére minden munkám nyert, de a projekteket január 1-ig használatbavétellel meg kell valósítani. Tervezésre, művezetésre hat százalék áll rendelkezésre. De az egyik tervre még máig nem született meg az építési engedély. És ez mind jogszerű, mert az építszekkel mindent meg lehet csinálni. Az építészeti produktum minősége harmadlagos. Ehhez képest Kalmár úr levelezése, hogy kivel hajlandó egy napon diplomáztatni, felháborító apróság és megdöbbent, hogy ebben merül ki az építészeti közbeszély...

 

Huszti István
2014.06.15.
07:48

@gádor: A jogszerűség sokoldalú dolog. Azt hiszem, nem túlzok, hogy a tervezők a munka során idejük jelentősebb résztét adminisztrációval kénytelenek tölteni, aminek jelentős része teljesen felesleges. Ennek sok oka van. Az egyik vitathatatlan, hogy a szabályrendszer hibás elveken alapszik (nem minden, de sok szempont szerint). Mielött valaki most elkezdené szidni a jogszabályalkotót (tudom nem ez a helyes meghatározás, de így egyszerűbb), meg kell jegyezni - és szerintem bizonyítható is -, hogy a fő felelősség a kamarát terheli. A mai rendszer ahogy én látom egyszerűen "lett", ami helyzetet a kamara tehetetlensége és a helyzet félreismerése alapozott meg, a jogszabályakotó részéről nem ez volt a cél. 

Másik gond, hogy sokszor nem a jogszabállyal van gond, hanem a hibás alkalmazásból, ill. a nem alkalmazásból. Szerintem az expo ennek tipikus esete, de "kicsiben" napi dolog, mikor a hatóság ügyintézője (nem rosszándékból, általában félelemből, tudatlanságból) értelmetlen dolgokat kér. ILyenkor a jog szerint van jogorvoslati lehetőség, de az több energiába, időbe tellene, mint a hülyeséget teljesíteni, népiesen szólva "szív" a tervező.

Harmadik probléma még, mikor a szabály jó, de a szakma képtelen megérteni, főleg azért, mert szembe kellene nézni valamilyen hiányosságával - pl. CPR rendelet.

Negyedik, hogy a szakmaiság fontosságát és szerepét jobban "irásba"  kellene foglalni, ez bizonyíthatóan társadalmi érdek is.

A jó hír a dologban, hogy határozott szándékot látok arra, hogy a dolgokban előrelépés legyen, de ehhez a szakma egységes és nyílvános képviseletére lenne szükség - szakmai nyílvánosság. Ennek sajnos a nyomait sem látom, elvileg a kamara dolga lenne, de jelen működése erre alkalmatlan. (A pontosság kedvéért meg kell jegyezni, hogy jó folyamatokat látok a mérnöki kamaránál, talán az építészetnek is jobb lenne ott.)

belter
2014.06.13.
14:30

Örülök, hogy végre első kézből kaptak választ az építészek. A kérdés viszont nem ez volt. Miért építünk olyat, ami nem szép? A kultúrpolitika ilyen magas szintjén érezni kéne, mi a szép és mi a nem szép. Ami viszont csúnya, az káros is.

A többi felesleges mellébeszélés.

cicu22
2014.06.13.
14:28

"Mint lépcsőzugban a pormacska: gyűlik puhán a korszak mocska." Petri György

A nyilas háborús bűnös hamvaival korzózó párttitkár most cinikusan megpróbálja maga mellé rántani a disznóól ganéjába a sanghaji pavilont. Nem fog sikerülni. (Lévai Tamás amúgy meg sem szólalt ebben a vitában.)

"Az expo zárónapján ezüst díjban részesült a Sanghaji Világkiállítás magyar pavilonja, amelynek központi kiállítási tárgya a Gömböc volt. Az elismerést egy független nemzetközi szakmai zsűri* kétfordulós szemléje alapján ítélte oda a Nemzetközi Kiállítási Iroda (BIE). A világkiállítások több mint másfél évszázados története alatt a magyar kiállítók, találmányok és termékek különböző díjak, oklevelek és érdemérmek százait nyerték el. A magyar pavilon, mint épület azonban mindössze kétszer részesült ehhez fogható elismerésben. Az 1937-es Párizsi Világkiállítás Györgyi Dénes által tervezett pavilonja nagydíjat nyert, az 1958-as Brüsszeli Expón pedig arany csillaggal tüntette ki a zsűri hazánk pavilonját. A kilenctagú zsűri kétszer látogatott el a magyar pavilonba. A maximális objektivitás* végett az előzetes írásbeli tájékoztatáson felül minden további „extra” kiszolgálás mellőzését kérték a meglátogatott pavilonok vezetésétől. A sanghaji magyar pavilon látogatottsága napi átlagban 30 ezer fő fölött stabilizálódott, ami több mint kétszeresen meghaladta az előzetes várakozásokat. A magyar pavilont 5,8 millióan nézték meg."

Sírok, ha arra gondolok, hogy a húgyfoltos sliccből előrántott sámándobot ugyanez a zsűri fogja értékelni.

*Kérem ezeket megkeresni az idegen szavak szótárában.

Zöldi Anna
2014.06.13.
11:44

előre elnézést az indulatokért, de ha már a sajtót b....szogatjuk..

feltűnt valakinek, hogy a velencei biennlé pályázat esetében szinte szó szerint ugyanez játszódott le? építész zsűri választott, a döntést azonnal megkérdőjleezték sokan sokfelől, szakmai alapon. támadhatalnan érvekkel. a nyertes munkáról azonnal kiderült, hogy a koncepció fő eleme megvalósíthatatlan, a pavilonban közösen építeni nem lehet.. az ezt kifogásoló véleményre cinikus válasz érkezett a kormánybiztostól - az éfen visszakereshető - építész zsűri döntött, úgyhogy kuss, az építészek szakmai féltékenysége nem rá tartozik.

megírtam a véleményemet a magyar narancsba, ennek eredményeképpen a magyar építőművészet eltekintett a korábban megrendelt cikkemtől.

a biennálé juni elején megnyílt, én egyetlen értékelhető képet sem láttam azóta, ami mutatná, h mi van ott. az éfen gulyás gábor és hammerstein judit mosolyog valamilyen fotók előtt. a pavilonba szánt kaput építő temesváriak a pavilon előtt mosolyognak a szakállszárítón. amiről nem látom, h végül is hol van és mit szimbolizál, mit üzen. és hol vannak a restaurált padok? hogy néznek ki? engem érdekel, de nem tudok odamenni - info nincs, vagy csak nem vettem észre. csak (kínai) facsipeszeket látok, amikkel  a világnak üzenünk.

a sajtóközlemények szó szerint egymást ismétlik - a közösségi építés kárpát medencei modelljét mutatja be a kiállítás. hol? hogyan, egyelőre titok.

eközben az egyik kizsűrizett munkát - több közép euróapi projekttel közösen - a főkurátor. rem koolhaas százból 20 munka közé választott, hogy avelnecében kiálítsa. A KÉK projektjéről van szó - ők nem bajlódtak  a hazai viszonyokkal, hanem egyenesen válaszoltak a főkurátor kérdésére, ami mellesleg a biennálé egyik hívószava is volt: mihez kezdett európa az elmúlt száz évben  a modernitással, hogy reagáltak rá az egyes nemzetek.

mi így.

kisspetya
2014.06.13.
09:46

Nekem egy dolog lett tiszta most, és nekem ez a legfontosabb! Senkinek nem tűnt fel, hogy Szőcs Úr milyen kérdéseket feszeget? Valós probléma az, hogy szakmánk nem képes magát mendszelni, képtelenek vagyunk tudásunk, szakmánk fontosságát kellő helyen és időben fókuszba állítani! Építész társadalmunk nem mer vagy akar kiállni magáért, pusztán akkor hangoskodik, ha méltatlanság történik! Ha egyáltalán történik! Mert ez esetben delegált építészek jelenlétében, az ő közreműködésükkel kapott az inkriminált terv 2. helyezést egy pályázaton, melynek legitimitását már nem túl elegáns véleményezni, vagy kritizálni! Sokadszor írom le, de látom nem elégszer, befelé elmélkedjünk és hangoskodjunk kedves kollégák, mert a fejünk fölött ég a ház! Jó lenne ezt észrevenni és nem bennégni!

Tisztelettel:  Kiss Péter

Huszti István
2014.06.13.
17:56

@kisspetya: Kiss Péter a lényegre tapintott rá., igaza van. Én nem vonom kétségbe, hogy Szőcs Géza komolyan hiszi, hogy jót tesz, de számomra a módszer elfogadhatatlan. Mint itt a témában többször megjegyeztem, az egész eljárás szerintem jogszerűtlen (sokadszor írom, ha az első díjas mű valósulna meg, akkor is), és a jogszerűtlenségre sem a jószándék, sem a szakma tehetetlensége nem adhat magyarázatot. Azt sem vonom kétségbe, hogy Szőcs Géza komolyan hiszi, hogy az eljárás jogszerű. Természetesen ha bebizonyítaná, hogy tévedek nyílvánosan kérek bocsánatot. Ami iogazán bánt, az a szakma reakciója, ahogy érzékelem a jogszerűség nem szempont, tényleg ég a ház, az alapokat kell rendbehozni.

albertmester
2014.06.13.
08:40

A puding próbája az evés - szokták mondani. Csak ne felejtsünk el figyelni majd 2015-ben, és emlékezni is. Személy szerint nagyon kíváncsi vagyok, hogyan fog megépülni a pavilon. A látványterv az egy dolog, a valóság mindig érdekesebb. Így vagy úgy, ha bukás lesz, remélem Szőcs Géza tartani fogja majd magát a szavához, és megteszi, amit megkövetel tőle a Haza...

Tarzaan
2014.06.17.
19:25

@albertmester: Mikor bukás egy film?

Ha nem kap szakmai díjakat, vagy ha nem ülnek be rá a nézők?

Mikor bukás egy pavilon?

lecsó
2014.06.13.
06:00

Gondolom, ez a szösszenet a szerző irodalmi munkásságának lehet a része. Amire remélem, az illetékes szakmai testületek megfelelő választ fognak adni. 

Azt is jó lenne egyértelműsíteni, hogy akkor most volt joga dönteni vagy sem. És ha nem, akkor lesznek-e ennek jogi konzekvenciái vagy sem? Továbbá, hogy ha tényleg januárban döntötték el, ki nyer, de a vesztest csak most tájékoztatták, ami neki külön anyagi kárt okozott, akkor ezért felelős-e valaki vagy sem?  

Egyébként a biztos milyen személyes felelősséggel tartozik egy esetleges kudarc kapcsán  (ami hogyan is mérhető? - objektív módon, természetesen)? Mert ez nálunk legfeljebb úgynevezett politikai felelősséget szokott jelenteni, azaz..semmit.

Amúgy pedig itt lenne az alkalom, hogy a Kamara és a MÉSZ kihátráljon az ugyanilyen koordináta-rendszerben zajló Városliget-projekt mögül. Mert ez a pavilon csak egy párhetes egzotikum, ami az egyiknek tetszik, a másiknak nem, a harmadik kiröhögi, a negyedik furcsállja, de a legtöbben pillanatok alatt elfelejtik, hiszen az eddigiek alapján nehéz elképzelni, hogy ilyen döntési mechanizmusok között sikerülne bármiféle nemzetközileg is releváns tartalommal megtölteni. Ezzel szemben áll a városligeti beavatkozás szinte helyrehozhatlan volta. Ahol a legnagyobb kár nem építészszakmai vagy urbanisztikai, de még csak nem is életminőségbeli lenne, mert mindez eltörpülne amellett a társadalomlélektani hatás mellett, hogy egy ilyen fontos (és drága) ügyben hiába volt a józan ész, a szakmai kompetencia, a polgári tiltakozás, akkor is néhány rosszindulatú és dilettáns balfék döntötte el, mi legyen, és balfékségükből kifolyólag naná, hogy pont a közösség akaratának fordítottja kellett legyen.

Ehhez asszisztálni, pláne szakemberként...

wittingerzoltan
2014.06.12.
21:31

Kár, hogy Szőcs Géza a "Népszabadság kérdései" alapján írta meg levelét.

Elegánsabb lett volna az építész szakmai szervezetek, közösségek nyilatkozataira reagálni. Így az egész levél a professzionális szintről a politika területére csúszott át: és ott szakmai érveknek, esztétikumnak nincs szava. Úgy érzem, ezzel egyben negligálta is a szakmai szervezetek, így pl. a Magyar Építész Kamara és a Magyar Építőművészek Szövetségének véleményét...

Szép és becsületes gesztus, hogy erős hatalmi hátterével felvállalja, magára vállalja a döntés minden következményét, de engem zavar az, hogy feltehetően építésztársaink vezették el döntésének kapujába.

Kár, hogy a magyar kultúrpolitika meghatározó lehetőségeket és feladatot kapó személyiségeként nem érti meg: a Magyarországot építészeti alkotásként képviselő tárgy túlmutat önmagán és ebben a mivoltában nem léphetne, nem léphet át bizonyos szakmai minimumokat, kritériumokat.

Ahogy az irodalmi életben az időnként nehezen olvasható Eszterházy Pétert, a semmi határáig lúgozott Pilinszkyt, a nehéz lelki történéseket formabontó szerkezetben megíró Szabó Magdát, az erdélyi költészet kiválóságát, Szőcs Gézát, avagy a "nemzetárulásig" eljutó Adyt tartjuk etalonnak és nem a nagy példányszámban fogyó romantikus-erotikus Romana magazint, vagy a "suksükölő" kommenteket az Index fórumán.

Hogy a vasárnapi ebéd végén eltartott kisujjal kávét keverő nagynénit is kinevetjük, az asztalhoz koszos kézzel leült, böfögő gyermekünkre még rá is szólunk, csámcsogó-szürcsölő nagyapánk mellől meg egy kicsit elhúzódunk. Mert hogy ezt Magyarországon nem nagyon illik.

Hát akkor ez van: tanuljuk meg szeretni?

gádor
2014.06.13.
09:13

@wittingerzoltan: A korábbi hozzászólásaimban szereplőket jól illusztrálja (sajnos) a fenti levél. Ilyen a politika. Ebben a térben kell az építészeknek érvényesülniük, de leginkább érvényesíteniük az Építészet érdekeit.

Rajtunk múlik, hogy a mindent meghatározó politikával, politikusokkal szembemegyünk, vagy együttműködésre törekszünk. Nyílván sokkal könnyebben elképzelhető lenne az együttműködés, ha legalább egy szakpolitikus lenne, aki az építészetet képviseli (ld. államtitkári választék a bennünket mostantól felügyelő Miniszterelnökségen).

Nem kérdéses, hogy a Szőcs Gézához hasonló potentátokat kell megnyerni az építészet ügyének. Hogy miként lehetséges ez, arról fogalmam sincs... De az cicu-szintű ellenállás biztosan nem segít. Talán akkor segítene, ha az építészet(i tiltakozás) médiaképes lenne. Vagy ha lenne néhány médiaképes építész, aki nem a mindennapi megélhetésért küzdene, hanem artikulálhatná a szakma érdekeit, mint azt teszi mondjuk Bíró Lajos a szakácsok között.

Tudom, hogy nincs rá idő, de szerintem arra kellene törekedni, hogy az építészet hasonlóan a gasztronómiához, vagy a borokhoz ismét közérdeklődés tárgya legyen, trendi legyen tájékozottnak lenni a témában és véleményt nyilvánítani a középosztály képviselőinek.

Pozitív üzenetek kellenek, mint például a hatvani kastély, ami építészeti csodálatom aktuális tárgya, és gratulálok is az alkotónak, a felújításban részt vevőknek.

FenyvesiHK
2014.06.13.
09:39

@wittingerzoltan: wittingerzoltan

Az eszmefuttatás szép, de : Esterházy......

Zöldi Anna
2014.06.13.
10:00

@gádor: kedves gádor, nem tudom, ki vagy, de a médiaképes építészek nevében kikérem magamnak. ha ismernéd a médiát, tudnád, hogy nem engedik azt írni, amit gondolok, kivéve az olyan orgánumok, amiket közismerten a mai hatalommal szemben állók olvasnak.

ha ebben nem vagy tájékozott, akkor talán másban sem. pl abban, h miért indulatos cicu. hogy hogyan lehet ma a politikával egyezkedni.

és mielőtt bárkiben az a tévképzet alakulna ki, h többet tudok, mint más: nem. csak épp eljárok nyilvános szakmai rendezvényekre, és gondolkodom az ott elhangzottakon. és igyekszem kommunikálni, mert ez dolgom: a média. úgyhogy hagyjuk az általánosításokat és kinyilatkoztatásokat -  azzal épp ez a levél bőven szolgál

szőcs géza azzal érvel: ti választottátok, a népnek teszik, mi a baj? építész szakmai belügy.

a hatalom mérhetetlen cinizmusa. és sajnos támadhatatlan. és nem ismerős? elég sok más területen elsütötték már. lecsó szavait aranyba foglalnám - bár őt sem ismerem - mindez eltörpülne amellett a társadalomlélektani hatás mellett, hogy egy ilyen fontos (és drága) ügyben hiába volt a józan ész, a szakmai kompetencia, a polgári tiltakozás, akkor is néhány rosszindulatú és dilettáns balfék döntötte el, mi legyen,

az is igaz, h nem voltak jók a népszabadság kérdései. de arra tényleg nem szőcs gézának kell válaszolnia, h miért lett ez a terv második egy tíz építészből álló zsűri véleménye alpaján - én őszintén kíváncsi lennék. sztem ez nem az a helyzet, amikor erről hallgatni lehet, bármi is az ára.

ertsey attila már elmondta  a magáét - különösebb szakmai visszhang nélkül. erről sem szőcs tehet.

arról sem szőcs géza tehet, hogy pusztán ideológiai alapon egymásnak esnek az építészek - organikus, meg kocka - most szerintem nem ez a tét.

a shanghaji dolog viszont szimplán hülyeség - lévai tamás tervezte, aki meg sem szólalt itt - tudja valaki, h itt mire gondolt szőcs? a következtetései már megint megalapozatlanok - szakmailag nem volt bukás, a nemzeti oldal támadta  a gömböcöt, a bemutatkozás alpaját, hogy az meg mitől magyar? hát csak mert világhírű, és magyar építész tervezte... ő ezzel küzdött a közelgő világvége ellen...ez volt  a pozitív üzenete.

és afelől se a legyen illúzoiója senkinek, h tetszeni fog-e milánóban - megírja majd a sajtó, h tetszett. és nem az építészeti sajtó.

de a cikkből egyvalami kiderül - szakmai érveket hozni teljesen felesleges. a jövőre nézve valóban a szakmának kell máshova pozicionálnia magát.

viszont a sok intelligens, kulturált, magas műveltségű építész nevében, akiket én ismerek organikus és kocka és szakmapolitikai oldalon egyaránt - én ezt az egész szakmát cinikusan semmibe vevő levelet kikérném magamnak.

Zöldi Anna
2014.06.12.
18:48

https://www.youtube.com/watch?v=WlBiLNN1NhQ

danyitiborzoltan
2014.06.12.
19:24

@Zöldi Anna: Hol itt a napos oldal?

Zöldi Anna
2014.06.12.
19:38

@danyitiborzoltan: hát keresni kell:)))

csak egy építész
2014.06.12.
18:27

…és ez az ember a KULTÚRA felelőse Magyarországon, hát nem csoda, hogy „kulturálatlan” a magyar ember.

(Ez annyira …, hogy itt már csak a humor segíthet!)

Pákozdi Imre
2014.06.12.
16:55

Alanyi költő létére, tehát saját lelke mérnökeként, Szőcs Géza láthatóan nem érzékeli - hiszen magyarázkodásában nem is érinti - mennyire faragatlan volt, amikor hagyta, hogy az első helyezettek a facebookról tudják meg mellőzésük hírét. Az interjú ugyancsak  jó alkalom lett volna elnézést kérni az érintettektől - az első és a második helyezettektől - a fenti ügyintézői hiba okozta fájdalmas hercehurcáért...

Új hozzászólás

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk