Fókuszban az elveszített természetorientált szemlélet – az Építész Stúdió terve a Tata Szíve pályázaton

Tata legnagyobb urbanisztikai erénye, hogy az épített és a természeti környezet szoros szimbiózisban él együtt, azonban a tervezési területen jelenleg a természeti értékek háttérbe szorultak. A harmónia helyreállítása érdekében a víz által éltetett természetes adottságokat kell újra felfedezni a helyszínen - vallják az Építész Stúdió pályamunkáját elkészítő tervezők. 

A bírálóbizottság zárójelentésének részlete:

"A terv több félreértést, tévedést tartalmaz. Hiba a külső várfal teljes elbontása és a várárok szinte tóvá alakítása. Ez feloldja a történeti vár érzékelhetőségét és túlzóan beavatkozik a történeti vízrendszerbe. A vízfelület fölé nyúló stégek inkább üdülő hangulatot sugároznak, mint egy kisvárosi központ terét. (...) A terv semmibe veszi a történelmi hagyományokat a várból színpadi hátteret képezve, nem kapcsolódik a városszerkezetbe, eltünteti a művelődési ház építészeti karakterét, léptékváltással megöli a kisvárosi hangulatot, mindezekkel nem szolgálja a kiíró elképzeléseit."

A műszaki leírás részlete:

Tervezési alapgondolat 

Tata és Tóváros 1938-as egyesítését követően a második világháború megakadályozta a Váralja önálló városközponti karakterének kialakítását. Az azt követő időszakban természetellenesen ért össze a város két fele, és míg új, szervesen illeszkedő építészeti karaktert nem kapott a terület, ezzel párhuzamosan a korábban meghatározó természetközeli hangulatából sokat vesztett. Célunk egy olyan hosszú távú városépítészeti, táj- és környezetrendezési vízió felvázolása, ami az elveszített természet-orientált szemléletet helyezi előtérbe, és irányt adhat a környék jövőbeli fejlesztéseinek.

Tata legnagyobb urbanisztikai erénye, hogy az épített és a természeti környezet szoros szimbiózisban él együtt. Jelen állapotában a tervezési területen a két karakter egyensúlya felborult, a természeti értékek háttérbe szorultak. A harmónia helyreállítása érdekében a víz által éltetett természetes adottságokat kell újra felfedeznünk a területen, hogy Tata Szívében is az Élővizek városa legyen. Ehhez megfelelően kell megválasztanunk a felújítás során létrehozott építészeti karaktert is, amihez támpontot az egykor a területet meghatározó uradalmi konyhakertek üvegházai adhatnak. Ezek az építmények nem uralták környezetüket, térlehatárolásukkal nem állították meg, csak finoman tagolták az őket körülvevő tájat.

A területet átszövő csatorna- és érhálózat a mai városszövetben nem tölt be meghatározó szerepet. A vízfelületek sűrű jelenléte sokszor az utcaszinten elhaladva alig érzékelhető, a fizikai és vizuális kapcsolat gyenge, a vízfolyások vízhozama alacsony. Ugyanakkor a víz jelenléte rengeteg, egyelőre kiaknázatlan lehetőséget ad a városrész karakterének meghatározásában, a terület fejlesztésének és értéknövekedésének lehet katalizátora.

Ha a víz központi szerepét előtérbe helyezzük, egy gyalogos- és kerékpáros-központú, természetközeli városrész képe bontakozik ki, mely a társadalom minden osztálya és korosztálya számára értékes rekreációs területekkel tölti meg Tata Szívét.

Területalakítási, épületelhelyezési és építészeti koncepció 

A tervezés során a feladatkiírással összhangban a meglévő épületek szerkezetének megtartásában, újraértelmezésében gondolkodtunk. Ezt nem csak a megfogalmazott elvárások és a költséghatékonyság, de a környezettudatosság szempontjából is fontosnak tartjuk. Ennek fényében a meglévő épületek kialakult beépítéséből el nem vettünk, hanem azt vizsgáltuk, hol és miként egészíthető ki a két tömeg oly módon, hogy az a városképi és funkcionális elvárásokra egyaránt kézenfekvő megoldásokat nyújtson.

A településegyesítést követő világháború és politikai változások eredményeként a területrendezés és településstruktúra kialakulása során a várral szemben a környező városi léptékhez képest túlzó méretű épületek alkotják a Várkanyar mai határait. A művelődési ház és a rendelőintézet is túlnőtt a környezetén, ugyanakkor az eredeti építészeti megfogalmazás is tett kísérletet a tömegek tagolására. Az átalakítás során ezeket a meglévő építészeti határvonalakat - melyek egyszerre szerkezeti dilatációk is - kiaknázva hozunk létre határozottabb karakterváltásokat, melynek célja, hogy a téren ne kettő, hanem négy épület képe alakuljon ki. Ez összhangban van a tervezett épületek funkcionális tagolásával is, így a színház, szabadidőközpont, szálló és látogatóközpont sorakoznak majd egymás mellett.

Az épületek bővítésénél a funkcionális szempontokat tartottuk szem előtt. A szabadidőközpont és a művelődési ház tömege úgy egészül ki, hogy a függőleges közlekedő területek a megőrzött szerkezet jelentős átalakítása nélkül kialakíthatóak legyenek. A színház tömbjének teteje a városi tér irányába nyúlt túl, változatosan használható fedett városi teret képezve.

Az épületek között a városi rendezvénytér kialakításánál az egyszerű, könnyen és változatosan alakítható térhasználatra törekedtünk. Ezért a városi tér a környező dús zöldfelületek közé nyugodt tisztásként ül be, melyet a mindennapi használat bútorzatával laktunk be. A burkolt tér lehetőséget ad a terep adottságait kihasználó parkolólemez kialakítására, mely így központi helyen, mégis rejtve segíti a városközpont elérését. A városi tér a színház előtt kialakuló fedett rendezvénytér alá fut be, ahol kisebb, teljesen fedett események vagy nagyobb fesztiválok fedett színpada is elhelyezhető.

A terület tájépítészeti és környezetalakítási koncepciója

A természetközeli tájalakítás és vízközpontú tervezés legfontosabb eszközei a mesterségesen szabályozott vízszintek megemelése, az épített akadályok felszámolása, visszafogott, alárendelt, új épített és burkolt felületek alkalmazása és a dús, vízi növényzet hangsúlyozása voltak.

A területen az összes vízpart aktív bevonására törekedtünk, a megemelt vízfolyásokon keresztül új gyalogos kapcsolatokat létesítettünk, erősítve a terek átjárhatóságát. A legkarakteresebb beavatkozásunk, ahol a víz- és természetcentrikus szemlélet kibontakozik, a külső várfal elbontásának javaslata és a várárok vízszintjének emelése. Ezzel az átalakítással visszanyerjük a vár eredeti, szigetszerű képét, ahol a természetesen kialakuló mederből csak a várfal emelkedett ki épített határként. A város irányából a vízfelület jobban láthatóvá és megközelíthetővé válik, a vízparti föveny széles zöldfelülettel gazdagítja a városi rendezvénytér peremét. A vízfelület mentén magas vízi növényzet serkenti az élővilág aktivizálódását, melyben elemelt padozatokon alakulnak ki gyalogos sétaútvonalak. A várárok medre csónakázhatóvá válik, új perspektívát nyitva a műemléki környezetre, az aktív rekreációs lehetőségeket gazdagítva.

A Várkanyarból indul az Által-ér mentén javasolt gyalogos- és kerékpáros tengely, mely a város külső területei felé indulva hosszas vízparti kikapcsolódásra ad lehetőséget és összekapcsolja a már elkészült fejlesztéseket (az Által-ér menti kerékpárút külső szakaszait). A szintben elváló útvonalak és a városi tér kapcsolatát több, a különböző megközelítési irányokat fogadó ösvénnyel erősítjük. A természeti és épített területek határán tematikus játszótekereket alakítunk ki több korosztály számára a látogatóközpont szomszédságában. A legkisebbek mesés játékaitól a nagyobb gyerekek mozgásgazdag terein át a felnőttek kültéri edzőhelyei és kültéri sakkasztalaiig minden korosztály számára biztosítanak aktív időtöltést. A korlátozott erőforrásokat közösségi online időpont foglalási rendszerrel és a választék növelésével tehetjük mindenki számára egyenlően elérhetővé.

Szerk.: Nemes D. Nikolett