Néhány gondolat a budai Vár városképéről 1/2 – Roth János írása

A budai Várban folytatódnak a rekonstrukciós munkálatok, a folyamat pedig élénk vitát generál. Lapunk továbbra is szeretne felületet biztosítani a különböző nézőpontú, szakmailag megalapozott írásoknak, hogy minél több szemszögből számolhassunk be a várban zajló változásokról. Ma és vasárnap Roth János építész kétrészes írásával gyarapítjuk a témával foglalkozó cikkek sorát. 

1.

Az ÉF-ben, 2021.januárjában megjelent „Miért hallgatnak az építészek" c. írásomban utaltam a vári rekonstrukciók kapcsán városépítészeti szempontokra is. A cikkhez fűzött Szerkesztői üzenet a felvetett kérdésekről további vélemények közlését helyezte kilátásba. A TELEX közelmúltban lezajlott tanulságos sorozatán, és a Várkapitányság siker-orientált közlésein kívül alig találkoztam a témát érintő érdemi fejtegetéssel. Egyikük sem foglalkozott városépítés-esztétikai kérdésekkel. Ezekről szeretnék most értekezni, miután a funkcionális, emlékezetpolitika és a „replika" építészet – szakmát megosztó – kérdéseiben már többször véleményt nyilvánítottam. 

Kifogásolom a Hauszmann Program alapján, az 1987-ben Világörökségi címet szerzett terület látványának és városképi sziluettjének, tömegelosztásának megváltoztatását. Ugyanígy bírálom a Dísz tér és a Szt. György tér tervezett térkialakítását. Tehát városi terekről és városképről nyilvánítok véleményt.

Ez a véleményem részben abból táplálkozik, hogy a háború utáni beavatkozások sikeresen mutatták be a Vár történetének rétegzettségét a középkortól máig, akár jelentős kortárs épületek (Jánossy, Farkasdy, Virág, Reimholz művek) megépítésével, akár a műemlékvédelem eszközeivel (Rados, Gerő, Dragonits, Sedlmayer). Tudatosan szabadították meg az egész Várnegyedet a Monarchia részben romos díszleteitől, „lecsendesítve" ezeket a milleniumhoz köthető túlzások átszabásával. 

Másrészt a Köztársaság 1948-ig működő intézményei és a Közmunkatanács határozták el az amúgy romos tornyok, tetők, kupolák, két emeletnél magasabb épületek felesleges emeletei és egyes épületek visszabontását, továbbá a túlságosan mozgalmas historizáló, neobarokk és rokokó homlokzatok – beleértve a Palota homlokzatainak lecsendesítését és tömege hangsúlyának az új kupolával történő megerősítését. Ennek az eredménye a számunkra kedves sziluett, a Várszoknyára felkapaszkodó kertek és várfalak látványa, és mögöttük a józan, két-három szintes polgárváros és a méltóságteljes Palota.

Ez a folyamat a Várbazár helyreállításával és a nyugati Várfal sétány elindításával lezárult, hátrahagyva a Dísz tér és Szt. György tér végleges kialakításának nehéz problémáját. 

Granasztói-Polónyi: Budapest holnap 1959. skiccekkel illusztrált könyvéből idézek:

A korábbi állapot alábbi jogos kritikája dr. Lux Kálmán építész előadásából való, amit a Műemlékek Országos Bizottságának (a nemrég megszüntetett műemléki hatóság elődje) vezető építészeként tartott 1919-ben. (Ferkai András szíves közlése alapján):

Siklóssy: Hogyan épült Budapest? 1870-1930 A Közmunkatanács iratai. c. fontos könyve is jogos kritikával illeti a budai Vár egyes városképi anomáliáit:

Sorolhatnám még a „polgári" véleményeket is. Tessék visszalapozni a szaksajtóban megjelent Schneller István esszét[2]: A budai Vár polgárvárosáról Márai Sándor már 1941-ben, a Képes Vasárnapban megjelent Szépséges Vár c. cikkében olyan gondolatokat mond el, amelyek ma is érvényesek:

Ugyanitt hivatkozik Schneller Fülep Lajos 1948-ban írt Egy nagy lehetőség Budapest és az ország újjáépítésében című tanulmányára: A válságot pusztán építészeti eszközökkel megoldani nem lehet, ugyanakkor a „stílusegység" kedvéért nem lehet korábbi stílusok utánzásába menekülni. E tételek képezik Fülep Lajos 1948-as írásának szellemi alapját.

Ezek nem politikai álláspontotok, ahogy a bontások végrehajtását egyesek ma liberális akciónak vélik! . A Köztiben 1953-ban elkészült Czagány István művészettörténész[1], Weidinger György és Csemegi József tudományos dokumentációja, melynek keretében meghatározták a Teleki palota megmaradt részeit… Czagány István az épület késő-barokk állapotának visszabontásáért harcolt. Mindezek ellenére 1968-ban lebontották az épületet, amely a késő historizmus kori külső alatt a korábbi, 18.század végi későbarokk palota magot is megőrizte. Az ő véleménye volt, hogy a hatvanas évek minimalista programja veszélyezteti a Vár nyugati oldalának megjelenését, 600 m hosszú térfal-hiányt hozna létre a Palota és a Fehérvári rondella között. Ez csak átmeneti állapotot tükrözött, a várfalak, Karakas pasa bástyája, Anjou-kori támpilléres várfal helyreállítása, és a régészeti feltárások után a felettük tervezett beépítés koncepciója is megszületett, Bujdosó Győző pályázaton elnyert megbízása alapján. Átmeneti megoldást jelentett a zászló-árbócokkal jelzett tervezett épületmagasságok (Építész Stúdió ötlete) kitűzése. Sok építészeti, városépítési tervpályázat zárult eredménytelenül, bár a Szt. György tér és Dísz tér közötti beépítés szép terve (Kis Péter építész) az összes szakmai fórum egyetértését még 2008-ban elnyerte!

2.

Utalva a bevezetésre, a funkcionális és emlékezetpolitikai szempontokat figyelmen kívül hagyom. Szűken vett építészeti kérdéseket sorolok fel. Korábbi építészeti beavatkozások és a hátralévő feladatok kapcsán a 2014 óta használatos Nemzeti Hauszmann Terv, és a 2018-19 óta bevezetett Nemzeti Hauszmann Program felvetette az 1944. márc. 19. előtti állapot rekonstrukcióját. Azóta a beavatkozások az érvényes kormánydöntésekre hivatkoznak – (1377/2014(VII.10.), 1039/2019(II.13.)) – nem pedig funkcionális és építészeti indokokra. Jogi analízis alapján megállapítható, hogy a Nemzeti Hauszmann Terv nem terv, mivel korábbi (2012-es) kormányrendeleteknek sem felel meg, megalapozó koncepcióval sem rendelkezik. Döntéseit szakértő testület véleményalkotása és társadalmi vita sem előzte meg, nem vette figyelembe a korábban idézett szakmai véleményeket! A Terv nem más, mint egyes különálló Várbeli építkezések kapcsán, rendeleti úton meghatározott beépítési szabályok, egyedi településképi, építési és örökségvédelmi követelmények és területrendezési követelmények egyvelege.

Bizonyítandó ezt az állítást, ajánlom az olvasó figyelmébe a Várkapitányság napról napra megjelenő közleményeit, a Várnegyed gyalogos útvonalait elárasztó posztereit, melyeken a funkcionális tartalomtól, városképi összefüggésektől független homlokzatok és megtévesztő szövegek találhatóak! 

Az egymástól független épületábrázolások nem alkalmasak arra, hogy a közeli és távolabbi tömeg arányaik érzékeltetése nélkül, a laikus közönség átláthassa a beavatkozások városképi hatását! Sehol sem látni a városi összefüggések érzékeltetését:
- jelenlegi látványok durva átalakítást, térfalak és városi látványok, a Vár sziluettjének megváltoztatását jelentik, mindezzel a Világörökségi státusz veszélyeztetését is!
- szakmai felvetésekre a Várkapitányság válasza rendre az, hogy a nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházásokról[4] lévén szó a mindenkori, titkosított Tervező nem az általános, kamarai szabályok szerint jár el.

Ezeknek a tervezett épületeknek városképi veszélyeire szeretném felhívni a szakma figyelmét, utalva a már elkészültek tanulságaira.

3.

A Várhegy nyugati oldalán replikaként elkészült az „Udvari Őrség" épülete, a frissen megnyitott „Royal Guard Cafe" kávézóval. Az őrséget a turistalátványosságként járőröző huszárok helyettesítik. Az épület a Csikós udvar felől elzárja a középkori szárazárok bemutatását.

Elkészült a Lovarda, de hogy mi célból az máig rejtély. Rendezvényi tér? Az udvar a beszoruló épület nélkül is betöltené ezt a szerepét. Nagyobb problémának látom, hogy a Dózsa tér felől a Palota városképi szerepét degradálja, az Őrség épülettel együtt, művi formálással melléképületeket helyezve a látvány előterébe.

Egyedül a Stöckl-lépcső újjáépítése valósult meg sikeresen, Masznyik Csaba hozzáértését dicsérve. Funkcionális és plasztikai elem, városképi megjelenést nem befolyásol.

Ezeknek a hajdani, funkcióvesztett melléképületeknek lebontása, a Palota Hunyadi udvaráról az Oroszlános kapuhoz vezető térrészről, páratlan nyugat felé történő kilátást biztosított, előkészítette a zárt udvarba történő belépés élményét. Ha építészként elemeztük volna a városképi helyzetet a zártnak remélt Szt. György tér és a Palotaudvar között ezt a látványt nem építettük volna el, a térfal hiátusára hivatkozva (Potzner Ferenc), különösen nem a Lovarda fedélszéke és a Kortinafalra vezető új rámpa megépítésével. Ellenőrizzék állításom helyességét a jelenlegi helyzet fotóin! Ezt az élményt ma turistalátványosság pótolja, kávézó terasz és huszárok!

Ide kívánkozik a szakmai kontroll elmaradásának felidézése. Utaltunk a Közmunkatanács 1928-as rendeletére – az engedélyezés előtt, megfelelő állványozással fel kell tüntetni az épület homlokzatának határvonalait…tetőgerinc magasságát,(mellesleg Svájcban családi háznál is kötelező) Nálunk ma elég a városépítéshez, hogy 1944 előtt is így volt?

Hadd említsek egy régebbi építészeti kalandot is, ez a Várhegy keleti oldalán, a volt Vízikapu alatt álló palota, melyet Lónyay Menyhért megbízására Ybl Miklós tervezett, majd később Hatvany Ferenc lett a tulajdonos. A háborúban teljesen megsemmisült épületnek a replikája bántóan befolyásolja a Duna felőli látványt, a Várszoknyára felkapaszkodó zöld nyugodt képét szakítja meg.

A Várnegyedben tervezett meggondolatlan városépítési beavatkozások között a Pénzügyminisztérium Szt. Háromság téri homlokzati falának vasbeton váza gyakorlatilag már megépült, neogótikus elemekkel történő felöltöztetése készül most. Fiatornyai a Mátyás templom tömegével vetekedve a Várhegy Svábhegy felőli látványát érintik, a városi tér tágas arányaira gyakorolt hatását csak sejteni lehet. A kortárs építészet szép emlékét pusztították el Rados Jenő homlokzatának megsemmisítésével. A Levéltár ormótlan bővítéséről, Virág Csaba épületének lebontásáról alkotott véleményem nem tűrné a nyomdafestéket, abban bízom, hogy nincs olyan kollégám, aki vállalni merné ezeket a beavatkozásokat!

A Dísz tér replikákkal történő kiegészítése súlyos tévedés. A Batthyány-palota melletti foghíj jelenleg jól választja el a Polgárvárost a Kormányzati épületektől, különösen azóta, amióta a Miniszterelnökség új, kiszolgáló, épülete is szerepet játszik a Pest felőli városképben. A tűzfal takarását kellene megoldani és a Hunyadi János út feletti várfal mögött megkezdeni a keleti Várfal sétány kiépítését, melyet persze folytatni szükséges a Karmelita kertben is. Emlékeim szerint korábban Török Ferenc készített ide szép, kortárs szellemű beépítési javaslatokat, utalva az elbontott Vízikapura, megtartva a közterületi jelleget. Az irodaháznak visszaépíteni tervezett hajdani Külügyminisztérium háromemeletes, sarokkupolás épülete „azok sorába tartozik, amelyeknek a késői historizmus és a szecesszió elemeit is felhasználó stílusa egy teljesen új léptéket határozott meg mind a Várnegyedben, mind a Várpalota környezetében."(Lővei Pál)

Budapest, 2021. június 24.
Roth János, építész

[1] Az 1886-ban szabályzatszerű „Utasítás", 1894. „Építésügyi Szabályzat" négy övezet I. Belső zártsorú, II..külső zártsorú, III. szabadonálló, IV. vegyes. Max négy emeletes 25m a Várra is érvényes, max. három emeletes 21m
[2] Schneller István: Olvasónapló a Budai Vár kapcsán Metszet 2016. jan/febr
[3] Czagány István (1926-1988) A Képzőművészeti Főiskolán szerzett diplomát 1949-ben, majd 1981-ben a művészettörténeti tudomány kandidátusává fogadták. Pályáját a Fővárosi Tervező Iroda tudományos és műemlék szakosztályán kezdte, majd a Budavári Palota rekonstrukciós munkálatainak megkezdéstől, az 1950-es évek elejétől 1988 szeptember 1-én bekövetkezett haláláig a Középülettervező Vállalatnál dolgozott. Tudományos munkásságában és szakirodalmi tevékenysége során a tőle megszokott alaposságon kívül, nem rejtette véka alá ellenszenvét a 60-as évek „minimalista" helyreállításaival szemben.
[4] 210/2016(VII 12)
a. építészeti-műszaki tervpályázati eljárást nem kell lefolytatni
b. építészeti-műszaki tervtanács véleményét nem kell beszerezni
c. településképi véleményezési eljárásnak nincs helye
d. településképi bejelentési eljárást nem kell lefolytatni
e. a Műemléki Tanácsadó Testület szakértői véleményét nem kell kikérni
f. közterület alakítási terv készítésének nincs helye
g. a településkép-védelmi tájékoztatás és szakmai konzultáció nem kötelező

Szerk.: Paár Eszter Szilvia és Winkler Márk