Hiánytér, a kultúra központja egy kortárs városban – Egy tervpályázat tanulságai Tartuból, Európa 2024-es kulturális fővárosából
2024-ben az észtországi Tartu Európa kulturális fővárosa lesz, melynek alakalmából 2023-ban építészeti tervpályázatot írtak ki kulturális központ létesítésének céljából. A DVM group és a 4D Tájépítész Iroda együttműködésében készült pályaművet mutatjuk be, melynek kapcsán nem lehet eltekinteni a hazai párhuzamok kritikájától, valamint a tanulságok megosztásának fontosságától.
Az elmúlt években Budapesten növekedett a múzeumok, zenei intézmények, látogatóközpontok száma, ami serkentően hathat a kultúrafogyasztásra. Ezen intézmények nemcsak a kulturális szcéna színterei között hiánypótlók, de a kortárs építészet mindenkori újragondolásának lehetőségét is hordozzák egy városban. Sokan sokféle kritikát megfogalmaztak az elmúlt évek legnagyobb hazai kulturális beruházásaival kapcsolatban. Nem lehet nem egyetérteni Borenich Levente a Néprajzi Múzeum vérszegény térkapcsolatainak kritikájával, mint ahogy furcsa ellentét húzódik abban is, hogy míg Budapesten az új Országos Múzeumi Restaurálási és Raktározási Központ mint egy védett erőd bújik meg a Vágány utcában, addig más országban, példának okául Rotterdam múzeum negyedében, a Depot a legújabb nyilvános attrakció a városban. A Depot hazai megfelelője szakmailag ugyanolyan precíz, maximálisan kortárs építészetet, műszaki bravúrt és izgalmas muzeológiát rejteget, de mindezt a színfalak mögött, elzárva a köztől. A közös nevezője mindezeknek a kihagyott lehetőségeknek a nyilvánosság kritikus hiánya. Vagyis a középületeink még mindig nem elég nyilvánosak, befogadóak, közösek. Mindez megtapasztalható látogatóként, használóként, és nyilvánvalóvá válik tervezőként, még inkább, ha ezen terek tapasztalásával ellentétben, lehetőség nyílik részt venni egy olyan gyakorlatban, ahol a nyilvánosság magas szintjének téralkotása a cél.
A tervpályázat
Tartu kulturális központjának tervezési programja 40 000 négyzetméternyi kultúrát sűrített össze egyetlen házban egy 20 000 négyzetméteres telken, az elmúlt 70 évben közparkká alakult Keskparkban, 50%-os beépíthetőséggel és 20 méteres magassági korláttal. A programban helyet kapott egy múzeum, két előadótér, a városi könyvtár és egy mozi komplexum, valamint a mindezeket professzionálisan kiszolgáló, különböző kisebb-nagyobb szolgáltató egységek láncolata. A feladat kihívásokkal teli volt, az értékes fasorokkal keretezett parkszituáció egyértelműen a budapesti Liget-projekt próbatételeire emlékeztette a résztvevőt. A programot a szakma figyelmébe ajánljuk mintaként, ugyanis a rendelkezésre álló kutatási és digitális adatszolgáltatás olyan mélységű és előremutató volt, hogy csak a kiadott dokumentáció tanulságainak megvitatása is megérdemelne egy cikket. A nemzetközi tervpályázat kétnyelvű volt, melyet mind az építészeti és adminisztratív dokumentációban tartani kellett.
Tartu célja
A program célja egy olyan középület tervezése volt, mely része a város mindennapi vérkeringésének nemcsak funkciója által, de az épületformálásában is minden korosztály és társadalami csoport számára elérhető és szívesen látogatott. Az épület a funkciók keveredése által egy olyan városi térként képzelhető el, ahol különböző időpontokban, különböző ajtókon különböző programok várnak ránk. Az épületkubus, ami a funkciókat összefogja nyilvános, átjárható, a lakosság és a Tartuba látogatók mindenkori élettere.
A beadott pályamű
A park Tartuban
A II. Világháború pusztításai Tartut sem kímélték, a város súlyos veszteséget szenvedett el. A lebombázott területek később részben újjáépültek, részben átalakultak. A tervezési területet jelentő park helyén épületek álltak, melyek fontos részét képezték a város szövetének. A két háztömböt nem építették újra, az egykori homlokzati síkokat most a fasor idézi fel. Az elmúlt 70 évben a fák ugyan megnőttek, de a park megőrizte kialakult jellegét, élővilága kevés fajt számlál, terei nem tervezettek. A város lakói és a turisták birtokba vették és használják ezt a jelentős méretű zöldfelületet.
Tartu városa hosszas és alapos előkészület után a központ megvalósítására mégis e park területét jelölte ki. A történelmi városközpont közelsége, a folyóparti helyzet és a jó közlekedési kapcsolatok igazolják e döntés helyességét. Ugyanakkor napjankban a zöldfelületek védelme – helyesen – minden eddiginél fontosabb szemponttá vált. A tervezési program és a helyszín első pillantásra jelentős konfliktusban áll egymással, a tervezési feladat e helyzet feloldását célozza meg. Éreztük a felelősséget, mely a park részleges beépítésével jár.
Ház a parkban, park a házban
A jelentős méretű épület elhelyezése horizontálisan és vertikálisan megfontolt döntéseket kíván. Hogy lehet a város szövetét tovább szőni úgy, hogy a zöldfelületi rendszer ne sérüljön, hanem új elemekkel bővüljön? A helyes válasz megtalálásához a lehetséges épülettömeg a zöldfelületi rendszer és a városszövet aspektusából vizsgálandó. Szintén vizsgálandó a funkciók csoportosíthatósága aszerint, hogy mely elemeknek kell természetes fény, és mik kerülhetnek terepszint alá. Célunk volt, hogy az épület a lehető legkevesebb helyet foglalja el a parkban, és annak terepszint feletti része a lehető legkisebb legyen. Ezzel a módszerrel eljárva igyekeztünk megtalálni a lehetséges legkisebb épülettömeget a lehető legjobb helyen. Fontosnak tartottuk, hogy az épület a táj folytatása legyen, ezért egyes részeit a park terepmozgása révén alakítottuk ki. Az így módosított terep tovább szövi a parkot térben és funkcióban egyaránt. Az épület közösségi terei intenzíven kapcsolódnak a környezetükhöz, a park nem áll meg a homlokzatnál, hanem a belső terekben folytatódik. A létrehozott, jelentős méretű belső városi terekben folytatódhat a park használata zordabb időjárás esetén is. A szabadtéri mozi nyugati lejtőjén – előadások idején kívül – egyedi mikroklímájának, szélvédett helyzetének köszönhetően ideális körülményeket biztosít szabadidős elfoglaltságokhoz.
Az utcák és a folyópart
Az Uueturu utca és a piac épülete melletti felszíni parkolók terepszint alatti pótlásával ezek felületei bevonhatók a park területébe, megszüntetve a jelenlegi alulhasznosítást.
A beavatkozásunk kiterjed a folyópartra is, az ide tervezett tájépítészeti elemek funkcionálisan és formailag is az intézmény kivetülései. A víz így jobban átszövi a partot és a part jobban átszövi a vizet. A Vabaduse utca jelenleg markánsan kettévágja a tervezési területet. A város hosszú távú céljai között szerepel, hogy ezen az utcán megszűnik a gépjárműforgalom. Amíg ez az átmeneti időszak tart, csökkentett forgalmú utcát képzelünk, mely funkcionálisan nem választja szét a tervezési területet.
A Keskpark jelenlegi legértékesebb elemei közé tartozik a kiterjedése, városszövetben való elhelyezkedése, valamint a parklátogatók számára nyújtott, zárt lombtömeg és térfal. Ez a védett, intim tér lehetővé teszi a tájépítészeti funkciók térbeli szétválasztását, létrehozva ezzel aktív és passzív zöldfelületi zónákat. A park feltárását a történeti városszövettel és az új épület feltárásával összhangban alakítjuk, ügyelve a vízpart megközelítésének kiemelt hangsúlyára is.
A meglévő és megtartandó zöldfelületeket igyekeztünk a legkevésbé tovább terhelni, ezért olyan multifunkcionális teret, illetve eszközt terveztünk, mely nem csupán látványos elem, hanem inkluzív módon képes befogadni az összes funkciót. Így egyszerre szolgál árnyékolóként, pihenőhelyként, vízarchitektúraként, játszóhelyként és találkozópontként.
A tervezési területet sétálóutcaként kísérő Küüni utca kettős fasora érintetlen marad, az utca egyedi bútorozással, a park burkolataival és stílusjegyeivel összhangban újul meg. A sétálóutca burkolatarchitektúrája az Uuteru utcán folytatódik, és egyenesen levezet a Turuhoone előtti teresedésre és a vízpartra.
Közösségi terek kint és bent
Az épület és a park találkozásánál a terep kettévált és kissé elmozdult. Egy lemez felgyűrődött egy másik lehajlott. Ezen terepmódosulások a park többféle használatát teszik lehetővé.
A felgyűrődött parkrész nyugati lejtője kiváló lehetőséget nyújt a szabadtéri mozi nézőterének elhelyezésére. A mélygarázs kijáratának épülete – némi funkcionális kiegészítéssel – alkalmas a vetítővászon fogadására. Ezzel a megoldással a parkba helyezhetjük a mozit, bevonva így a város vérkeringésébe.
A lehajló tereplemez levezeti a parkot az épület második földszintjére, ahol a múzeum tereit helyeztük el. Ez a lejtős bejárati térrész épülettel körülvett, így szélvédett környezetet biztosít szabadidős tevékenységek számára.
Az épület közlekedő tereit közösségi térként alakítjuk ki. Ezekben a terekben intenzív belső növényzetet tervezünk, átmenet nélkülivé alakítva a természeti környezetet élményét. E terek az intézményektől függetlenül szabadon bejárhatók, a parkban és az épületben eltöltött idő határa elmosódik. Ezen zöldfelülettel gazdagított terekből érhetők el az épületben elhelyezett funkciók. Mivel a belső közösségi terek a park folytatásainak tekinthetők, értelmezhetjük úgy, hogy az egyes intézmények egyenesen a parkból nyílnak. Ez a tér kiváló megjelenési felületet is biztosít például a múzeumnak, tereibe kiállítási tárgyak költözhetnek.
Terepszint alatt-felett
Az épülettömeg minimalizálása arra készteti a tervezőt, hogy a lehető legtöbb funkciót a terepszint alá helyezzen úgy, hogy a használhatóság ne sérüljön. A könyvtár, irodák, éttermek természetes fényt kívánnak, így nem helyezhetők ide. A nagyterem – bár egyes használati módokban teljes sötétséget kíván – a nagyszámú látogató és a löket szerű használat miatt biztonsági okokból szintén nem mehet föld alá. Az összes többi terület a pinceszinteken kap helyet. Ezzel az alapterület kevesebb, mint fele jelenik csak meg a parkban, ezzel elérve célunkat a lehető legkisebb épülettömeg tekintetében. Ez az elrendezés kompromisszumokat kívánna a használóktól, ha a terep körben a földszinten csatlakozna az épülethez. A konfliktust úgy oldottuk fel, hogy a lehajló terepsík nagyszabású megoldása egyfajta második földszinti helyzetet teremt. Ezáltal lehetőség nyílik a természetes fény bejuttatására és a szabadból való megközelítésre a múzeum és a művészmozi esetében.
Intézmények a házban
Az épület terepszint alatti részein található a múzeum. Ezek a nagy belmagasságú terek a központi közösségi térből érhetők el. Egységenként egybefüggő tereket terveztünk, melyek flexibilisen alkalmazkodnak az aktuális kiállításhoz. A művészmozi a közösségi térből nyílóan, szintén a terepszint alatt talált helyet. E két intézmény az épület melletti lehajló tereplemez miatt a parkból is könnyedén elérhető.
A múzeum és a mozi nagy belmagasságú terek, így lehetőség nyílik arra, hogy az egyéb, kis belmagasságot kívánó funkciók két szintben kerüljenek a terep alá úgy, hogy azonos síkról induljanak. Ilyen a parkoló, a raktárak, illetve a gépészet.
A földszinten találjuk a nagytermet a hozzá kapcsolódó kiszolgáló területekkel. A nagyterem közlekedő felőli oldala nagy szélességben megnyitható, ha a rendezvény megkívánja, ezzel bevonható a közösségi térbe. A mobil székrendszer segítségével döntött nézőtér is létrehozható, de ha az esemény úgy kívánja, sík padló is rendelkezésre áll. Ilyenkor a székek a pinceszinten pihennek összegyűjtve.
A nagyterem feletti szinteken az irodaterek találhatók, külön megközelítési útvonallal. A tetőbe bemetszett kert biztosítja az intenzív kapcsolatot a külvilággal.
Az északkeleti épületrész földszintjén találjuk a könyvtár bejáratát és az éttermi részeket. Az emeleti szinteken a könyvtár terei kaptak helyet. A második és harmadik emelet egy egybenyitott, lépcsőző, galériás tér, így sokféle térhasználatra nyílik mód.
Ezzel a szervezéssel az egyes épülettömbök megfeleltethetők a funkcionális egységeknek, segítve így a felhasználók tájékozódását.
Anyaghasználat, szerkezetek, felületek
A pályázat kiírása konkrét irányokat fogalmaz meg az alkalmazott anyagok és szerkezetek terén annak érdekében, hogy a legfenntarthatóbb megoldások kapjanak helyet. Az épületet a lehető legracionálisabb kialakítással terveztük, a helyi klíma és anyaghasználat tanulmányozására alapozva.
Az épülettömeg kompakt, így az energetikai tulajdonságai kedvezőek. A pinceszintek vasbeton szerkezetűek, a felépítmény fa tartószerkezettel készül, ezáltal csökkenthető a karbonlábnyom és az egész beruházás környezetterhelése. A homlokzaton szintén fa tartószerkezeti elemeket és burkolatokat találunk. A transzparens felületek hőszigetelő üvegezéssel készülnek. A homlokzat áttörtsége a fenntarthatósági és funkcionális szempontok szerint optimalizált.
Összegzés
Az új kulturális központ fizikai kivetülései tovább formálják Tartu belvárosát, szellemi jelenléte pedig a nemzetközi kulturális vérkeringésébe kapcsolódik. A belső terekben kialakított intenzív zöldfelületekkel és a szabadon átjárható, kint-bent határait elmosó telepítéssel a felhasználónak első pillanatra érhetővé válik a koncepciónk: az épület a táj folytatása.
A DVM group és 4D Tájépítész Iroda együttműködésében készült pályamű nem részesült díjazásban, de tervezőként olyan tudásra és tapasztalatokra tettünk szert a nagyszabású középület tervezésével töltött hónapok során, melyet reményeink szerint egyszer hazai keretek között is kamatoztathatunk. Abban biztosak vagyunk, hogy minden magyar nagyvárosnak szüksége lenne egy olyan nyilvános kulturális központra, melyet Tartu, Európa 2024-es kulturális fővárosa, az elkövetkező években megvalósíthat.
A nyertes pályaművek az alábbi linken tekinthetők meg:
Tartu Downtown Cultural Centre