Járni a tájat, vízházról vízházra

A CheckINN Revitalizátor ötletpályázat kiírói, a Magyar Turisztikai Szövetség Alapítvány és a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem, arra invitálták a verseny résztvevőit, hogy turisztikai céllal gondolják újra Magyarország rozsdamezős területeit, elhagyatott épületeit. Dózsa Bercel, Molnár Bendegúz és Pálinkás-Szűcs Tilla első díjas terve a kiírásban megfogalmazott feladaton túl, három, a turizmus klasszikus felfogásában vett mostohagyerek kérdésével foglalkozik.

A pályamű a belföldi turizmus személygépjármű/belsőégésű motor függőségének mérséklését, a vasút megítélésének javítását, valamint a hátizsákos turisták komfortszintjéhez és lehetőségeihez illő szállások népszerűsítését igyekszik megoldani. Az adaptív újrahasznosításon túl, fontos sarokköve a programnak a kötöttpályás közösségi közlekedés erősítése, ami a hasonló léptékű utasforgalommal számoló mobilitási formák közül a legfenntarthatóbb. Tudva, hogy a vasút és a barnamezős területek kéz a kézben járnak, az INDOOHÁZ program arra használja az ország vasúthálózatát, hogy szövetszerű kapcsolatot teremtsen kis léptékű, pontszerű beavatkozások között. A gyújtópontok feladatát az állomásokon található vízházak látják el, melyek eredeti rendeltetésük szerint a gőzmozdonyok vízellátásáért feleltek. A program folyamán 1-2 éjszakás szálláshelyként születnek újra az ipari örökségünk részét képező házak, valamint megszületik egy értékalapú és értékteremtő brand, mely támogatja a belföldi turizmust, a fiatalok ország- és helyismeretét, növeli az országimázst, vonzóvá teszi Magyarország megismerését külföldi hátizsákosok számára is. A javaslat célja, hogy az olvasható, jelszerű megjelenésüknek köszönhetően, a vízházak látványa idővel egybeforrjon a hátizsákos szállás fogalmával.

A vízházak története egyidős a magyar vasútéval, azonban a projekt egy, a II. világháború után készült típusterv épületeinek revitalizálására fókuszál, minthogy az összesen fellelhető (közel száz) vízház harmada épült az említett típusterv nyomán. Ezek az épületek hosszú évtizedekig látták el feladatukat, majd 1984-ben okafogyottá vált a fenntartásuk, amikor az utolsó gőzöst is kivonták a forgalomból. A máig megmaradt házak rendszerint üresen, de felépítésüknek köszönhetően (félméteres téglafalak, vasbeton födémek) jó szerkezeti kondícióban állnak.

Példa
A simontornyai vasútállomás szerves része a település szövetének, az INDOOHÁZ-tól 15 perc sétára található a központ és a középkori vár. Üzletek és vendéglátóhelyek is fellelhetők ugyanilyen gyalogtávra. A lakott környezetnek köszönhetően a közműellátottsága megoldott az épületnek, az állomás közelsége pedig lehetőséget teremt rá, hogy az országot járó hátizsákos turisták a kicsekkolás után egyből tovább utazzanak a Budapest-Pécs vasútvonalon. Ez a tulajdonság kulcsfontosságú a realizáció szempontjából, mivel a program – rendszerszintű természetéből fakadóan – nagy léptékben generál a hálózat pontjai között áramlást.

Az építészeti beavatkozások célja, hogy minél kevesebb eszközzel szolgálják a célcsoport igényeit és kommunikálják a ház megváltozott használatát. Az átfogó felújításon és tetőcserén túl, a ház karakterére erősítve, szembetűnő kék bejárati ajtóval és a legfelső szinten új funkciót nyert kék víztartályokkal kommunikál magáról az épület. Kéttételű szerkesztése predesztinálja a megkülönböztetett térhasználatot az alsó három és a legfelső szint között, ezt tiszteletben tartva, az új használat is igazodik a meglévő architektúrához.

Mind a ház önálló működtetéséhez, mind a célcsoport médiafogyasztási szokásaihoz igazítva telefonos applikáción keresztül lehet informálódni és szállást foglalni. A MÁV-val együttműködve lehetőség van közvetlenül a menetrendi applikációból átlépni az INDOOHÁZ szállásfoglaló felületére, így direkt kapcsolás jön létre úticélok és vízházak között. A házat helyben működtető humán erőforrás minimalizálása érdekében a be- és kicsekkolást, valamint a hibajelentést is az applikáción keresztül lehet megtenni. Sikeres foglalás esetén a földszinten található előtérbe az appon megjelenő QR-kóddal jut be az utazó. Az innen feltáruló közlekedőmagon keresztül éri el saját beépített bútorzatú hálótermét, ahol elfoglalhatja a ráeső kapszulát. A hálószintek közepén elhelyezkedő, kaptárszerű alvódekkek saját polifoammal/ hálózsákkal használhatók. Továbbhaladva a meglévő födémáttörések közé feszülő lépcsőházon a tartálytérbe jutunk fel, ahol közösségi étkező, teakonyha és két (az eredeti tartályok felhasználásával kialakított) fürdő kapott helyet. A ház új, meleg hatású, azonban szigorúan szerkesztett belsőépítészeti típusterve szándékoltan képez kontrasztot az azt körülölelő, nyersen hagyott struktúrával. Az épület múltbéli funkcióját megünnepelve a legfelső szinten unikális térélmény várja az utazókat, a tartályok átírásán túl, a három méter magas ablakok gondoskodnak a közösségi tér atmoszférájáról.

Dózsa Bercel, Molnár Bendegúz és Pálinkás-Szűcs Tilla

Szerk.: Borenich Levente