Tájhasználók: túlélési stratégiák léptékkísérlete – Fazakas Imola diplomamunkája

Fazakas Imola diplomamunkájában az elhagyatott laktanyák újrahasznosítási lehetőségeit vizsgálva egy olyan építészeti eszközkészletet alkotott meg, mely fizikai háttérként szolgálhat egy fenntartható módon, demokratikusan és decentralizáltan szerveződő, megélt, közösségi életmódot folytató közösség számára.

00 SZAKDOLGOZAT - ELMÉLETI KUTATÁS

A tervezési folyamatot megalapozó elméleti kutatás során egy végeláthatatlan  „kincsesbánya" spirálja rántott magába, hiszen a jelenleg használaton kívüli, felhagyott katonai objektumok száma Magyarországon megközelíti az ezret. A dolgozatomat egy általam gyűjtött adatbázissal egészítettem ki, melyben közel hetven laktanyát vizsgáltam. A táblázat összeállítása során arra kerestem választ, hogy a laktanyák mekkora területen helyezkednek el, mekkora részük hasznosult újra, illetve áll üresen a szovjet kivonulás óta, továbbá a településszerkezeti elhelyezkedésük, infrastrukturális és földrajzi adottságaik alapján mértem fel a múltbéli és jelenlegi helyzetüket.

Az általam vizsgált laktanyák esetén a településszerkezetben való elhelyezkedésük sokféle, a szovjet laktanyák is csak ritkán részei a belső szövetnek, igazolva a múltbéli szegregált “szatelitváros" jellegüket. Az épületek nem egyedi igényeket szolgálnak, hanem racionális funkciósémák, bevált tipológiák használata figyelhető meg. Ezen tipológiák sokfélesége adja a szovjet laktanyák városias jellegét. Egyediségét a városoktól szokatlan, spontán növényzet, a burkolt és nem burkolt felületek arányos ritmusa adja. Az épületek alaprajzi és szerkezeti rendszerének új kontextusba helyezése egyfajta tipológia rehabilitációt is jelent. Az átmeneti lakhatáshoz használt paneles épületek, valamint a vasbeton, vegyes kő és tégla falazattal rendelkező kulturális és hadi funkciókat ellátó épületek építészeti programba illesztésekor eltérő beavatkozásokra van szükség. Esetemben a helyszínen lévő épületek különbözősége elősegíti, hogy ne váljék monofunkcióssá az építészeti program.

Az épületcsoportokra új városrészekként, lakónegyedekként tekintek, amelyek “díszletként", alapanyagként szolgálhatnak egy új, fenntarthatóbb közösség társadalmi játszóteréhez. Célom, hogy ne egy idealista, elérhetetlen jövőképet alkossak, hanem lépcsőzve eddigi kísérletek, technológiák és tanulmányok halmazán rátaláljak egy racionális, mégis a mostani materialista és individuum központú berendezkedésünktől elrugaszkodó, más játékszabályok alapján működtetett élet- és településformára.

01 KIINDULÓPONT

A középkori monostorokhoz hasonló, megosztásalapúan működő szigetet képzeltem el, mely a kizsákmányoló világgal szemben autonóm közösségként tartja fenn önmagát és környezetét, úgy, hogy közben aktivizálja és teret adjon az innovatív önellátással kísérletező, mezőgazdaságra fókuszáló kutatócsoportoknak. A nagy léptékű, rendszerben való gonolkodás motivációján elindulva egy alternatív településforma létrejöttét vizionálom.

A komplex, szocio-ökológiai megközelítés a lakhatási és környezethasználati rutinok részletes megismerését kívánja, mellyel elkerülhető lehet egy fentről történő, a tervezők diktálta használatot meghatározó környezet.

02 PROGRAM

Mestermunkám fő tervezési helyszíneként a szentkirályszabadjai volt szovjet laktanyát jelöltem ki, mivel makro- és mikrokörnyezetére is jellemző tulajdoságok alkalmassá teszik az általam vizionált építészeti program befogadására. Továbbá ezen erények hangsúlyozásával, figyelemfelhívó szerepe is lehet kutatásomnak a jövőbeni hasznosítások során.

Célom, hogy ne egyetlen laktanya újrahasználhatóságának problematikáját vizsgáljam, hanem kihasználva adottságaikat, egy egész országra kiterjedő új alternatív településhálózat lehetőségeit vázoljam. Ezalatt több, városias berendezkedésű, kiterjedt épületállománnyal rendelkező laktanya hálózatszerű kooperációját értem. Olyan mindeddig elszigetelt területeket választottam ki, melyek fokozatos fejlesztésével, rehabilitálásával és egy új közösségi forma beköltöztetésével lehetséges szociális hidakat teremteni, egyéni, közösségi, társadalmi és gazdasági szinteken is.

A helyszínen egy jellemzően városi heterogenitással rendelkező, mégis kis léptékű, új településforma jön létre. Egyrészt a cél egy összetett, erőforrásokban gazdag terület megértésének kísérlete. Az épületek, melyekkel foglalkozom, minden bizonnyal jelentéktelen műtárgyak, marginális funkciókhoz, amelyek gyakran érdektelenek az építészet számára.

A volt szovjet laktanya helyére vizionált mintatelep fizikai átmenet a kisközösségek és a nagy léptékű mezőgazdasági és kutatási folyamatok között. A program egyik célja az ipari folyamatok humanizálása, valamint természeti erőforrások felelősségteljes felhasználására való figyelemfelhívás.

03 BEAVATKOZÁSOK

A terület léptékéből adódóan egy olyan tervezési módszertant alkalmaztam, mely alapján több lépték mentén vizsgáltam a helyszínt és alakítottam a programot. Elsősorban az ösztönzött, hogy mindenéle építészeti erőfitogtatás és látványos hozzányúlások nélkül, egy olyan eszközkészletet állítsak össze, amivel megtámogathatóak, kiegészíthetőek az épületek és az azokat körülvevő “negatív" terek.

A meglévő területeket zöld mezőgazdasági területté és az azt támogató épített környezetté alakítottam át, amely a mintatelep új, alternatív társadalmi életét aktivizálja. Az épülettömbök alsó szintjeit és azok környezetét a közösség és a termelés számára terveztem át, amely lehetővé teszi a gazdálkodást és a társadalmi tevékenységet. A szezonális tájkiegészítés finomsága a klasztereket jelentősebb szegmensekkel bővíti, és ezek átfedései megmutatják az új társulások és a programozatlan funkciók lehetőségeit. A táj és zöldterületek támogató szerepének kihangsúlyozása adja a projekt bázisát. Az épületekhez csatlakozó fedett-nyitott terek, demonstrációs kísérleti, mezőgazdasági és egyéb rendszerbe illeszkedő területek, továbbá a szabadon hagyott, “definiálatlan" zöldterületek kontrasztja teszi lehetővé, hogy az épületekben elhelyezett funkciók a megszokottól eltérő, megosztáson alapuló életformát támogassák.

A meglévő épületek kis beavatkozásokkal, hozzáépítésekkel alakulnak át, és bővülnek egy eszközkészlettel, amely a szükségleteknek vagy az évszaknak megfelelően növekedhet, zsugorodhat és alkalmazkodhat. Az eszközkészlet egyfajta megoldókulcsként szolgál az épületek egyszerű és az adott tevékenységnek megfelelő tereinek kialakításához, például: vizesblokk, közlekedő, közösségi konyha stb.

A projekt az átértelemzést támogatja a lebontással szemben, és így egy olyan jövőkép feltárását tartja szem előtt, amely a decentralizáción és az otthon újrafogalmazásán alapul, elképzelve az integrált városi mezőgazdaság újra-lokalizált termelési helyszínét, egy szén-dioxid-kibocsátás és növekedés utáni jövőben.

Fazakas Imola

Szerk.: Borenich Levente