MOME TOWN — Nagy Zoltán diplomaterve
A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem campusfejlesztésének hipotetikus továbbgondolása a Szépilona Remíz területén. A projekt három eleme: kollégium, közösségi- és műhelyház; a legfájóbb hiányosságok, melyek pótlását kísérli meg ez a terv, alternatívát kínálva a jelenleg kijelölt iránnyal szemben.
I. Előzmények
A MOME, mint prototípus, elsőként vetette alá magát a mára már oly sok szempontból vitatott felsőoktatási alapítványosodásnak. Ez a folyamat közös megegyezések és tárgyalások útján ment, aminek az eredménye egy sok milliárdos beruházás lett. A cél, hogy az új campus példaként szolgáljon, hogy milyen egy 21. századi felsőoktatási intézmény és lehetőséget adjon arra, hogy a közeljövőben "Közép-Európa legjobb egyeteme" lehessen. Ebből kifolyólag a régi campus területe gyökeres változásokon ment keresztül. A terület nagy része megtisztult, mezős, facsemetés köztérré vált. Sok helyen a földalatti beépítéseknek köszönhetően a felszínen soha nem lehetnek újra olyan fák, mint a régi campuson. Az épületek közti terek homogén kezelésmódja az összes többi közparkkal teszi egyenlővé a kertet, ahol az egyedüli térszervezési elem a kellemetlen, háttámlával szűkösen bíró háromágú csillag(?) alakú padok. Így a park nem kisajátítható, belakható; a régi campus helyei most mindenkit megillető nem-helyek.
A hely és a nem-hely közötti ellentét visszatérő eleme a projektnek; a fő kiindulópontom ugyanis, hogy az új beruházás egy jó példája a neoliberális kultúra logikája által szervezett építészetnek, mely hajlamos arra, hogy a tereket piaci és tőke alapú, és ne emberközpontú szempontok alapján szervezze. Ezek a terek általában multifunkcionálisak, könnyen átalakíthatóak és célirányosan jellegtelenek. Az ilyen tereket a "permanens liminalitásban" élő emberek szituációjára alapozzák. Az ilyen állapotban levő embercsoportot, mely a kései kapitalizmus korában egyre elterjedtebb, prekariátusnak hívják. Egyik fő kitettsége ezeknek az ebereknek a lakhatás, hiszen az albérlet, a szálloda, kollégium, önkormányzati vagy szociális lakás sosem lesz igazi, teljes értékű otthonná.
Állításom, hogy a lakhatás stabilitása, továbbá az ezekhez szorosan kapcsolódó szociális és munkás élethez szükséges helyek milyensége a legfontosabb ahhoz, hogy egy ember a szellemi nyugalom és kiteljesedés lehetőségét megkaphassa. Ez kifejezetten fontos egy egyetemen, ahol az ilyesfajta munka az állítólagos cél!
A helyszínválasztásról annyit, hogy fontos szempont volt, hogy ez egy kiegészítés, és nem egy különálló eleme az egyetemnek, tehát a rövid gyalogtáv volt a mérvadó. A másik fontos szempont, hogy sok tér legyen a feltérképezett funkciók számára, műhelyek, közterek stb. A Szépilona Remíz területe kielégíti ezeket a szempontokat, továbbá a terv feloldja a helyszín önmagában hordozott ellentmondását, nevezetesen, hogy egy ilyen övezetben egy ekkora ipari terület még mindig létezik.
II. Műhelyház
Elsőként a terület legmarkánsabb épületéről lesz szó, a BKK tulajdonát képező Remíz épületről. Az építmény rengeteg átépítési és részleges bontási folyamaton ment keresztül amíg elérte jelenlegi formáját, melynek a legfontosabb részét, a vasbeton pillérvázas szerkezetet és boltíves lefedést műemlékké nyilvánították. A szerkezet jogi és építészeti minőségéből kiindulva itt minimális kiegészítésekkel kereteztem a hatalmas tereket, új műhelyeket és azok kiegészítő tereit létrehozva. A csarnok kielégíti az új campusfejlesztés műhelyekre vonatkozó hátrányosságait, nevezetesen, hogy kétszer annyi műhelytérre van szükség jelenleg. A csarnokban helyet kap egy hatalmas raktár, mely funkciója, hogy az egyetem nagy tételben, és így kedvező áron vásárolt alapanyagait tárolja és megmunkálható méretre szabja. Itt tárolnak minden fát, fémet, textilt, melyeket szabás után egyből a megfelelő műhelyekbe lehet szállítani. A szakos műhelyek mind egy "dzsókertérre" néznek, ahol egy vasmacsaka segítségével a szerelőárkokkal szabdalt hatalmas térben bármilyen tér- és anyagkísérletet véghezvihetnek. A térben továbbá van egy elkerített kosárpálya, amihez öltözők, mosdók és egy szauna is csatlakozik.
III. Közösségi terek
A kert visszahúzása a Szépilona étterem vonalába azt szolgálja, hogy a terület a lehető legtöbb járdát adja vissza a túlzsúfolt Hűvösvölgyi út ezen részén, így egy navigálható, széles járda jön létre, mely lehetőséget ad egy kényelmes buszmegálló, és akár padok és fák telepítésére, melyek az éttermek előtereként is szolgálhatnának. A járdáról kerülhetünk beljebb az árnyékoló-biciklitároló "szűrőn" keresztül a csarnok szintmagasságába vízszintezett terepre, vagyis a fő közterére, amelyre a csarnok hatalmas kapui nyílnak. Velük szemben pedig egy oszlopsoros előtető mögött található az első újonnan tervezett földszintes épület, mely a földszinten kávézó-bisztró-kinti grillpult és a pincében szórakozóhely. A köztér, mely hátranyúlik a kollégium épülete köré is, rengeteg funkcióval van ellátva; zsibongós-sportolós játszótértől a csendes-parkos zöldterületig, melyet még egy tetőkert-kilátó is kiegészít.
IV. Kollégium
A fő épület a meglévő, rossz minőségű, sűrű beépítésű régi laktanya épületei és a Remíz épülete közé feszül 8 emelet magas téglatestként, melyet egy másodlagos fémszerkezet ölel körbe. Ez a külső, szelvényekből álló háló minden homlokzaton máshogy funkcionál; a bütükön a külső teraszokat tartja, a park felé nézőn a függőfolyosót, mely terasz is egyben, a Remíz irányából pedig a külső árnyékolószerkezetet hordozza. A kollégium belső szerkezeti logikája abból áll, hogy a hátsó függőfolyosóra néző egyágyas lakások négyesével vannak csoportosítva, és így néznek befele a fél-privát nappalijukra. A nappali két oldalán van a teakonyha és a vizesblokk, ami mindkét oldalról a következő egységnyi "lakást" választja el. Ezek a nappalik aztán rácsatlakoznak egy közösségi folyosóra, melyet végighasít egy ferde födémként is értelmezhető lépcső. Ez a lépcső a főhomlokzat előtt húzódik, mely itt minden szinten teli üveg, külső árnyékolókkal. A kollégium blokk alatt található egy dupla légterű, galériás tér, mely archívumként, tanuló szobaként és kiállítótérként is funkciónál.
A terv célja, hogy a jelenlegi campus térbeli hiányosságait kiegészítse, és így a régi campushoz hasonló élet lehetőségét teremtse meg az ott lévők számára. A közösségi szellem és az otthonosság érzése nélkül nehéz lesz egy olyan közösséget kovácsolni, ami érdemben reagálhat a mai világ kihívásaira!
Nagy Zoltán