Karakter a káoszban - Családi ház Remeteszőlősön

“Remeteszőlős két utcájával újdonsült település, így az elmúlt 20 év mindenfajta építészeti stílusa megtalálható itt, igazi építészeti kavalkád jellemzi a területet. A mi szemünk előtt valamilyen időtálló és alkalmazkodó épület képe lebegett, mely nem igyekszik feltűnően viselkedni."

Ki tudja már megkülönböztetni vagy tervezőhöz rendelni az utóbbi években épült, egészen hasonló jegyeket hordozó újépítésű családi házakat? Mindnek a vakítóan fehér falak, a meleg faburkolatok és fa elemek adják az egységes képét. A kert felé nyitott, míg az utcafronton zárt, hatalmas megnyitások a kertre, és még lehetne sorolni ezeket a szervező elveket, melyek bármelyik házra igazak lehetnének.

A Nagykovácsi mellett elnyúló hosszúkás kisközség rövid keresztutcáin egyelőre még felváltva sorakoznak a régi faház jellegű és az újépítésű kisebb-nagyobb, igencsak változatos karakterű házak. A Bártfai-Horváth Építészműhely tervei alapján megépült családi ház is egy ilyen gombostű ezen a térképen, a maga nemében mégis különleges ez a remeteszőlősi otthon, de vajon mitől?

Barátságos óriás

A Bagoly utcába befordulva az ember kicsinek érzi magát, mint egy bodobács a fűszálak között. A meredek utcák, az egyre magasodó telkek és a hatalmas fák az ember fölé emelkednek, miközben ő maga előre görnyedve sétál felfelé az emelkedőn. Itt azonban érdemes egy kicsit oldalra pillantani, észrevenni az utcának ezt a friss alkotóelemét, ami sok érdekes rész egészeként áll össze.

A kerítés (ahogyan az épület vonalai is) követik az út ferdeségét, milyen apróság és milyen lényegessé válhat mégis. A lépcsős megtörések nélkül futó ferde kerítésvonal szinte már zsenialitásnak tűnik, pedig egyszerűen csak nem tesz erőszakot a környezetén, inkább kapcsolódik ahhoz. Az épület már az utcáról egy kis megnyugvást ad azzal, hogy nem áll be a hófehér homlokzatok alkotta új családi ház-kánonba, amely érinthetetlen pátoszi minőségében néz szembe az emberrel. Helyette tetőtől talpig a téglafalak mintázata fogad: valami érzékelhető, befogadható anyag, valami, amiről nem csúszik le azonnal az ember tekintete.

Átlátható labirintus

Belépve a kapun, majd az előszobába szinte azonnal úgy tűnik, ez ennyi. Már fel is dolgozta az agy a ház egészét, túl egyértelmű, túl egyszerű, máris bárki felvázolná az alaprajzot. De akkor pár lépéssel később kiderül, hogy ez igenis egy téves feltételezés, hiszen sok nem várt tér jön még. A konyhai rész a családhoz és házhoz képest egészen a minimumra méretezett, az étkezővel egybeolvad, innen nyúlik a fal mögé a nappali tere egy bensőségesebb zugba, amely hiába egy légtér határozott elkülönülési lehetőséget biztosít az előzőektől. A konyha-étkező keleti oldalán hatalmas megnyitás kapcsolja össze a kinti és benti tereket, ami a lakóknak is egy kedvelt része: “mintha csak egy plusz szobánk lenne, egyértelműen ez a ház szíve".

A kertbe nyíló terasz szerény méreteit ellensúlyozza, hogy nem egyedüli kültéri elemként kell helytállnia, a szemközti oldalon is húzódik egy aprócska, az utcáról észrevétlen terasz, a nappali és étkező közrezárásában. A belső tereket így két oldalról, a nap minden szakában természetes fény tölti be. A beépített hővisszanyerős szellőztető rendszer pedig egész évben friss levegővel látja el a házat, így télen alig van szükség az ablakok, ajtók nyitogatására.

Az emeletre érkezve szűk, de szintén fénnyel teli, hosszú folyosó nyúlik el, innen nyílnak sorra a gyerekszobák, fürdő, tároló helyiség. És akkor ez már tényleg csak ennyi, gondolná az ember, hiszen az izgalmas részeket ellőtték a földszinten, ez már csak a szükséges plusz. De nézzük csak meg hova vezet ez a sok-sok ajtó, ablak és beugrás: ide is jut még egy-két szelet a külvilágból. Egy emeleti terasz rész, ahova utólag még egy aprócska szaunát is kihelyeztek. A kilátás gyönyörű, a magas fák közt a távolban kibukkanó hegyek innen éppen jól látszanak, egyértelmű, hogy kell egy kinti hely ide is. A folyosó végi szobalakó sem panaszkodhat, mintha a nappali és a kisterasz elve lenne felvetítve az emeletre is egy erkélynyi szabadtér formájában.

Részlet a részletben

A terek, helyiségek felfedezése után még mindig van mit nézni. Mindenhol a jellemző fehér falak és a meleg fa anyagának kiszámítható összhangja váltakozik. Hogy mégse unjon bele az ember a következetes, de egysíkú rendszerbe, itt-ott megjelenik a fehér festék alatt a fal struktúrája vagy éppen a betonfödém barázdái egy kis dinamikát becsempészve az egyébként általánossá vált megoldásba. Az egyszerű nagyszerűvé válik.

A házat burkoló bontott tégla otthonos érzést kelt. Szigorú logikát követve, de változatosan jelenik meg minden oldalon, hol függőleges, hol vízszintes, hol kiugró struktúraként, funkciónak megfelelően homlokzati játékként színesítve a ház részletekbe menő karakterét. Az apró gesztusok kiküszöbölték a látványunalom jelenségét.

A közös gondolkodás gyümölcse

A kérdésre, hogy milyen volt a tervezési folyamat egyértelműen pozitív hangvételű válasz érkezett a megrendelő részéről. A tervezői ötletek ideális válaszokat adtak az igényeikre, a lakók bátran rájuk bízhatták magukat és nem csalódtak. Az időközben kibővült család, bár még mindig kényelmesen elfér, utólag még elbírt volna egy pinceszintet is, vagy egy kicsivel nagyobb tereket.

Az épületből mindenesetre árad a gondos tervezés és a lakók általi szeretettség. A részlet gazdag és finomhangolásokkal teli családi ház akár irányadójává is válhat a folyamatosan fejlődő településnek. Nem kirívó, nem hordoz megvalósíthatatlannak tűnő jegyeket, éppen csak azt szolgálja, amire életre hívták. Mi más lehetne egy kielégítő végeredmény, ha nem mindez?

Czigány Lilla