Kerámiaműhely Debrecenben – Illyés Anikó diplomaterve

Illyés Anikó Debrecen Mesterfalva nevezetű városrészének egyik rohamosan átalakuló, de a történeti beépítés nyomait még őrző utcájában, egy egykori sütödeépületet továbbépítve hozott létre több különbőző funkciónak is helyet adó kerámiaműhelyt. Az épület belsejét légterek és átlátások szervezik, plasztikus tömegképzése és egységes anyaghasználata pedig szoborszerű formálást kölcsönöznek neki. 

KIINDULÓPONT

Diplomatervem kiindulópontja a debreceni kerámiakultúra volt, amely a fazekasságban és a téglaégetés hagyományában is megnyilvánult. Az alföldi települések esetében a téglavetés egy szükségszerű megoldás volt egyéb fellelhető tartós építőanyag hiányában. A téglát nemcsak házfalakban használták fel, hanem útburkolásra is: az ellenállóság érdekében keményebbre égetett darabokból téglajárdát építettek. Ez egy 20. századi archív fotón is látható, a kép a Csokonai utcában készült, s a helyszínen járva még ma is felismerhető az útburkolat korábbi rétege. A cívisek manufakturális keretek között vetették a téglát, melyeket mesterjegyekkel vagy az égetés évszámával láttak el. A felhasznált agyagot a város nyugati és déli határában kijelölt agyagnyerő helyekről bányászták, az egyik déli városrész, a Tégláskert még ma is őrzi nevében az egykori téglavető telep létezését.

HELYSZÍN

A tervezési helyszín a Debrecen történeti belvárosának északnyugati határán található Mesterfalva városrészben helyezkedik el, ahol elsődleges a lakófunkció. A tervezési telek területén meglévő U-alakú épület egykor sütödeként működött, melynek északi traktusában helyezkedtek el a kemencék. Ezek alapozását megtartva és az északi falat felhasználva ezt a részt az épület előző rétegeként értelmezve kezelem. Az utcakép viszonylagos változatlanságát a helyi jellegzetes lakóházak, a cívisházak fennmaradt épületállománya adja.

A belvároshoz közel eső helyzetének ellenére csendes, kisvárosias a környék hangulata, amelynek épületállománya viszont átalakulóban van a jellemzően 3-4 szintes társasházi beépítések miatt. Ez a folyamat a tervezési telek közvetlen környezetében is megfigyelhető: a Zsák utca felőli oldalon társasházak állnak, míg a másik oldalon az egyszintes cívisházak őrzik az óvárosi hangulatot. A Csokonai és Zsák utcák találkozása által egy kisebb tér jön létre az épület előtt, amelyhez egy keskenyedő bővítménnyel csatlakozik a tervezett alkotóház, ezzel a sarki helyzet karakterét felerősítve és az embereket az utcáról bevonzva. A környékre jellemző additív tömegalakításra és a változatos tetőformákra tornyok kiemelésével reagál a kerámiaműhely tömege.

ANYAG ~ AGYAG

Az anyaghasználat központi fontosságú volt a tervezés során. A szinte minden kultúrában megtalálható agyag összetétele miatt egyfajta ősanyagnak tekinthető. A kerámiához való személyes kötődésem németországi Erasmus félévem alatt alakult ki, mivel egy kerámiakurzus keretén belül én is beleláthattam az alkotás folyamatába és a kézzel készített, tökéletlen tárgyak szerethetőségébe. A homlokzaton megjelenő anyag szintén kerámia, a szerelt téglaburkolat a nyugati oldalon perforált módon felnyílik, ebbe zárványokként egyedi kerámiaelemek kerülnek. Az északi oldalon a rétegzettségre, az átépülésre a sütöde megtartott és letisztított fala utal.

MŰKÖDÉS

A tervezett alkotóház funkcionális működése legjobban a kerámiaműhely szóval írható le, mely egyszerre utal az alkotótevékenységre és a kávézóban felszolgált italok csészéire, illetve az alkotókból létrejött közösségre, a műhely atmoszférát megteremtő téri világra. A hivatásos keramikus művészek saját alkotótevékenységük mellett workshopokat tarthatnak az érdeklődőknek. Az agyaggal való alkotás bizonyítottan nyugtató hatású, emiatt gyermekek számára kifejezetten ajánlott az ilyen típusú kézművesfoglalkozás, emellett teret ad a kreativitásnak minden életkorban. Az épületet a légterek, átlátások szervezik, a fény pedig természetes módon differenciálja az egyes helyiségek téri minőségét.

A pinceszinten jelenik meg leginkább az előző funkcióhoz való kapcsolódás, így itt zajlik az agyagozás, itt található a kerámiaműhely. A kemencealap funkcionálisan új átiratot kap: ebben szárítják ki a megformált agyagot az égetés előtt, a polcrendszer melletti üresen hagyott rész pedig az alkotók számára biztosítja a pihenés, körbeülés lehetőségét. A légtér által vizuális kapcsolat jön létre az elkészült alkotásokkal, a fent kiállított kerámiákkal. A földszinten az utcára is kiterjedő téglajárda visszaépítése az elbontott épület tégláinak felszeletelésével történik. Kerámiabolttal kiegészített kávézó szolgálja ki az alkotók mellett a környék lakóit, ezzel bevonva őket az alkotóház életébe. A kiállítótérben a műhelyben készült alkotások mellett a debreceni fazekasságot bemutató tárgyak is helyet kaphatnak. Az első emelet a gyerekeké, itt található a tanműhely. A pihenősarokban a lyuggatott homlokzat formálja a belső tér hangulatát, intimitását. Ez egy szinttel feljebb a privát műteremben is megvalósul, ami teret biztosít a keramikus tervezésének, kreatív alkotómunkájának. A művészlakás szálláshelyet biztosít meghívott vagy huzamosabb ideig itt alkotó művésznek. A tervezett keramikus alkotóház egyszerre célozza a hely(szín)hez való kapcsolódást és a környék vérkeringésének felpezsdítését.

Illyés Anikó

A diplomatervhez felhasznált források:
DMJV Polgármesteri Hivatal - Mikrofilmtár és Építészeti archívum
Balogh László, Dr. Horváth Péter PhD: Cívisporta 2020/2.
Harangi Attila, Löki Viktor: Debreceni cívisházak és lakóik nyomában, Méliusz Juhász Péter Könyvtár, 2022
Méliusz Juhász Péter Könyvtár Helytörténeti Gyűjtemény
Szűcs Ernő: Téglagyártás Debrecenben a kapitalizmus korában, A debreceni Déri Múzeum évkönyve, 1978

Szerk.: Winkler Márk