Léptékváltás: nehézipari torzókból iparművészeti központ – Csernák Dóra diplomaterve

"Csernák Dóra diplomamunkája egy átdolgozás" – írja Álmos Gergely opponenciájában – amely "az ajkacsingeri Ármin bánya torzói közé megálmodott iparművész alkotóház kapcsán – egy érzékeny, alázatos és visszafogott, viszont annál mélyebb rétegeket feltárni képes építészeti viselkedésről árulkodik." A terv egyúttal gondolatkísérlet arról, hogyan menthető meg a 20. századból ránk maradt ipari örökség.

AJKA

Ajka városképét és identitását nagymértékben a 20. században idetelepült nehézipar határozza meg. A vasút mentén sorra bukkantak fel a gyárak és üzemek, valamint a hozzájuk tartozó lakótelepek.  Az utóbbi néhány évtizedben azonban a hangsúly a vasútról a főútvonalra helyeződött át, így az új ipari épületek már a város északi részén, zöldmezős beruházások keretén belül létesültek. A városszerkezetet vizsgálva felmerül a kérdés, hogy szükséges-e minden ipari tevékenységet a város szélére száműzni, miközben központi elhelyezkedésben funkciót vesztve állnak a korábbi ipari területek?

HELYSZÍN

A 20. században látott robbanásszerű fejlődés nem mehetett volna végbe a környéken lévő szénbányák nélkül. Ezek közül a leghosszabb ideig működő, a város déli részén, a Csinger-patak völgyében megbúvó Ármin-bánya 2004-ben fejezte be működését. A korábban a településrész központját képező bányaterület épületei az évek során nagymértékben leromlottak, nagy részük bontásra került, míg a megmaradt bányamentő állomás, bányairoda és szénosztályozó épületek sorsa egyelőre kérdéses. A terv az egész terület hasznosítására ad koncepciót, ezen belül pedig a szénosztályozó átalakításával foglalkozik részletesen.

KIINDULÁS

A meglévő épület felmérésével párhuzamosan a megőrzendő vagy kiemelendő épületjegyek vizsgálatával kezdtem a tervezést. A házon olyan, a funkcióból adódó formai elemeket emeltem ki, amelyek más kontextusban ugyan, de megjelennek műépítészeti alkotásokban is. Ezek a párhuzamokat bemutató montázsok később a tervezés elvi sémáját is megalapozták.

FUNKCIÓ

Az emberi léptéket sokszázszorosan meghaladó ajkai üveg- és timföld gyárak adták az inspirációt a funkcióhoz. Az anyagmegmunkálás rehumanizálása, a mennyiség helyett a minőség központba helyezése, egy fenntarthatóbb lépték megtalálása volt a cél.

A szénosztályozó felújításával és bővítésével olyan iparművész műhelyek kialakítását tűztem ki célül, ahol különböző területeken jártas szakemberek oszthatják meg egymással tapasztalataikat, ötleteiket és egy korszerűen felszerelt üveg-, fém- és famegmunkáló műhelyegyüttesben kaphatnak lehetőséget a közös alkotásra.

A különböző műhelyeket és Ajka iparában jelen lévő elektronikát összekapcsolva született meg a manufaktúra gondolata, melynek profilja kézműves minőségű design lámpák, használati- és dísztárgyak, valamint belsőépítészeti elemek.

Műhelylátogatások során a nagyközönség is betekintést nyerhet az itt folyó munkába, a rendszeres workshopokon pedig akár saját egyedi tárgyaikat is elkészíthetik az ide látogatók.

A műhelyekhez kapcsolódó látogatói, közösségi terekben is a lámpáké a főszerep, retro lámpa- és bútorgyűjtemény, fényinstallációk és egy nem szokványos kilátó várja a látogatókat.

ÉPÍTÉSZETI MAGATARTÁS

Az épület alaprajzán visszaköszön a montázsszerű szerkesztés, a domboldal felőli sarkán egy négyzettel áthatva bővítettem az épületet. Ebbe a négyzetbe helyeztem el a manufaktúra állandó használatú tereit, a műhelyeket, raktárakat és kiszolgáló helyiségeket. A teljes mértékben terepszint alá süllyesztett épületrészben a megfelelő mennyiségű természetes fényről két belső udvar gondoskodik.

Az épület többi részében alakítottam ki a fénymúzeumot, melynek földszinti "loft" részén retro lámpa és bútor gyűjtemény kap helyet, ahol workshopok, koncertek, vásárok tarthatók. A használat jellege nem igényli a folyamatos üzemeltetést, így ezeket a tereket nem fűtött, átszellőztetett módon alakítottam ki. A közösségi funkció kiszolgáló egységei dobozszerűen kerültek az épület északkeleti sarkába. Az innen induló lépcsőn juthatunk fel a tartályokban kialakított kiállító terekbe, ahol kihasználva a régi széntartályok sötétjét mesterséges fény installációk kapnak helyet. Végül a legfelső szinten a völgy látványa fogadja a látogatókat, azonban a klasszikus kilátó helyett a camera obscuraként működő helyiségben a falakon fejjel lefelelé jelenik meg a táj.

A tömegformálással és az anyaghasználattal igyekeztem minél inkább megtartani az épület eredeti karakterét, a hozzáépítéssel nem elvenni belőle, csak kiegészíteni azt. Az új funkciók beköltözését elsősorban a homlokzati anyagok jelzik. A meglévő tégla kitöltő falazat kibontásával láthatóvá válik a vasbeton tartószerkezet, az új síkban visszahúzott homogénebb homlokzat mozgalmasabbá teszi az épületkülsőt, színével utal elődjére. Az új épületrész egyetlen, nyugati homlokzata hőszigetelt üvegpalló, mely a szabadon álló lifttől egészen az épület belsejéig fut, világos csíkként jelenik meg a domboldalban.

Egyre gyakrabban felmerülő szakmai kérdés a modern épített örökség sorsa. Ez a terv részben egyfajta gondolatkísérlet, amely arra próbál rámutatni, hogy megfelelő eszközökkel és hozzáállással a 20. századból ránk maradt épületek átemelhetők a 21. századba; ezzel lehetőséget adva a történelem megismerésére, melynek az ipari örökség is tagadhatatlan része.

Csernák Dóra

Szerk.: Hulesch Máté