Kilátó, vendégház és közösségi tér a tatabányai Erőmű-tó partján – Horváth Erzsébet diplomamunkája

Horváth Erzsébet diplomatervében a tatabányai Erőmű-tó mellé tervezett faszerkezetű kilátót és egy vendégházat és bringaszervízt is magába foglaló közösségi teret. Az épületek megformálása és anyaghasználata a tó körüli horgászlakok eklektikus, szerethető karakterére reflektál. 

A tervezési helyszínem Tatabányán, a bánhidai Erőmű-tó partján található. A tavat az Által-ér felduzzasztásával hozták létre az 1930-as években. A mesterségesen kotort medencébe terelőgátat építettek, melyek az erőmű hűtésére szolgáló, tóban cirkuláló vizet vezették meg. A tó körülbelül 80 éves múltja alatt leeresztve, lehalászva nem volt. 2004 végéig melegvizes tóként működött. A Bánhida II Erőmű leállása óta pedig hideg vizű horgásztó.

A két hosszú partrészét magántanyák, stégek és bódék határolják, mivel a helyi horgászok közössége magáénak érezve a tavat, belakta a nagy részét. A tó és a vízpart közelsége mind a vendéghorgászok, mind a helyiek és a turisták számára is vonzó célpont, viszont az épületek nagy része nem nyitott vendéghorgászok előtt. Nemrég átadták a tó déli partján futó kerékpárutat is, ami összeköti Oroszlányt és Tatabányát, illetve az EUROVELO 6 nemzetközi kerékpárúthálózatba is becsatlakozik, ami még több idelátogatóval járhat.

Diplomatervemmel azt szeretném bemutatni, hogy a házak elbontása nélkül, apróbb fejlesztésekkel, olyan funkciókkal, amelyekre igény mutatkozik, de egyben a környezet összefogásával és rendszerbe helyezésével, hogyan lehet minőségi közösségi helyet teremteni. Tervezési telkemnek az Által-ér befolyásánál található partszakaszt választottam, amely a tóba érkező friss oxigéndús víz miatt kiválóan alkalmas horgászatra, illetve a területen az intenzív használat nyomai is felfedezhetők. A telken egy horgászházat is elbontottak azért, hogy a helyére bisztrót/kocsmát építsenek. Erre a gondolatra fűztem rá a tervemet és szállással, kerékpáros megállóval, illetve kilátóval egészítettem ki.

A tervezés során azt vizsgáltam, hogyan tud az épületegyüttes a horgászházak közé beilleszkedni és közben a part gyalogosan végigjárható lenni. A beépítésem 3 fő tervezett elemből áll.

A kilátó a híd felől közelíthető meg. Ez a magaslati pont megfelelő kilátást nyújt a tóra és annak környékére. A tervezésénél a szerkezet szépségének a megmutatása volt a cél. Telepítésekor meghatározó pontként a partszakasz fogadószituációjába került, hiszen a part menti sétány szintén ezen keresztül közelíthető meg. A part menti sétányon a beton támfalba süllyesztett, fedett ülőfelületek adnak helyet a pihenésnek és a horgászatnak. A tó fölé kinyúló stég fa könnyűszerkezetével a szintén vízre települt horgászházak szerkezetét idézi és telepítésével nyitja meg azok sorát a part mentén. A stég fölé kinyúlik az épület teteje, mely védelemként szolgál. A beépítés központi eleme maga a vendégház, mely szerkezetével a parti, szintén nehézszerkezetű melléképületekhez hasonló. Az épület szerkezete és téri kialakítása szorosan összekapcsolódik. A földszint, ahol a funkció nem kíván nagy megnyitásokat zsalukőből épül, ahol pedig igen, ott hossztoldott fa oszlopok tartják a födémet. A födém látszó gerendás fafödém és az emelet a gyors megépíthetőség érdekében előregyártott falpanelekből készül, melyeknek tartószerkezete hossztoldott fa keretváz, a merevségét pedig nagyszilárdságú faforgács lapok adják. Ezek a faforgácslapok szintén megjelennek a belső térben.

A vendégház földszintje ad teret a fogyasztótérnek és a hozzá kapcsolódó ,,kiszolgáló" funkcióknak, valamint a bejáratnál egy kis bringaszervizt is elhelyeztem, ahol a kerékpárokon kisebb javítások elvégezhetők. A földszinthez kapcsolódik még a stég is, hiszen az jó időben a fogyasztótér kiegészítéseként funkcionál. Az emeletre a fedett-nyitott térben vezet fel a lépcső, ahol négy szobát alakítottam ki az itt megszálló turisták számára.

A tó körül különböző izgalmas tetőformák figyelhetők meg. Az épület formálásában a tóval való kapcsolat megteremtését kerestem. A vendégház tetőformájával a tó felé nyit, de közben játékosságával igazodik a horgászházak sajátos esztétikájához. A tömör épülettömeget mindkét szinten 1-1 beharapással tettem könnyedebbé. A fogyasztótér és a szobák nagy üvegfelületei biztosítják a vizuális kapcsolatot.  

A horgászházakra jellemző a pala, a fém és a fa használata. Fontosnak tartottam, hogy az épületem anyaghasználatával reflektáljon ezekre. A tető héjazata átfordul a tó felé néző homlokzatra. A trapézlemez burkolatot itt patchwork mintával, 2 féle hullámmagasságú fémlemezzel oldottam. Az utca felé néző homlokzaton a szálcement burkolat a közlekedő mellvédjeként folytatódik és a lépcső felőli homlokzatra is átfordul. A homlokzaton főleg a szürkés, ipari hangulatot idéző színek dominálnak, míg a tető alatti fedett nyitott terekben függőleges fa lécburkolat jelenik meg melegebb színekkel.

Horváth Erzsébet

Szerk.: Winkler Márk