Kiárusított utópia – Luxusnyaralóvá degradálódott Kisho Kurokawa metabolista villája

A japán metabolista építészet két kultikus mesterműve is „zombiként" kelt új életre. Ahogy korábban beszámoltunk róla, a tokiói Nakagin kapszulaház a tavalyi elbontása után a digitális térben tengődik tovább. Friss hír, hogy az építész saját kapszulaháza, a Capsule House K éjszakánként 650.000 forintért bérelhető ki az Airbnb-n. Hogyan üresítette ki és fordította önmaga ellen a forradalmi avantgárd építészetet az uralkodó piaci logika?

Kurokawa a metabolista építészet egyik legismertebb és legnagyobb hatású alakja, Japánban építészeti projektjein kívül tévés karrierjével és politikai személyiségként vált ismertté. Gyerekkorában megélte, ahogy a földdel vált egyenlővé szülővárosa – az 1,5 milliós lélekszámú Nagoya­ – melynek 230 éves történelme szempillantás alatt veszett el a második világháború során. A bombázás traumája és az épített környezet átmeneti élménye nem csak neki, de az egész Metabolista Mozgalom számára volt fontos kiindulópont.

Az építészeti Metabolizmus megalakulásakor Kurokawa 26 éves volt, a mozgalom legfiatalabb és legfotogenikusabb tagja. Kurokawa 1962-ben saját irodát alapított, melynek építészettel és a város elképzelésével kapcsolatos projektjei az előregyártott építési technológiára, a „kapszula" koncepciójára és biológiai metaforákra épített. A japán építész 1969-ben Kurokawa Institute for Social Engineering néven olyan kutatói laboratóriumot hozott létre, mely politikai, gazdasági, tudományos és demográfiai tényezőket együttesen vizsgálva termelt ki tanulmányokat kormányzati minisztériumoknak és ügynökségeknek.

7/9
Kurokawa a Japán Playboyban & Kurokawa halála előtt 3 hónappal. Forrás: Rem Koolhaas, Hans Ulrich Obrist. Project Japan: Metabolism Talks… Taschen (Köln) 2011.

A Metabolizmus mozgalom tagjai a hagyományos európai építészet mozdulatlanságával szemben a buddhista gondolatokból merítve fogalmazták meg új forradalmi elméletüket. A Shinto tradíció 7. század óta létező gyakorlatából – az iszei nagyszentélyt húsz évente lebontják és újraépítik – merítve a folyamatos megújulás lehetőségére alapozták avantgárd építészetüket. Kisho Kurokawa a Metabolizmus lényegét folyamatosan változó tökéletes szépségként írja le, az örökké tartó európai szépségideának az antitéziseként, a mozgás esztétikájaként. Legfontosabb inspirációi a futurizmus és az orosz avantgárd volt.

Kurokawa vidéki nyaralója – bár az építész fontosnak tartotta kihangsúlyozni, hogy soha nem vakációra használta az épületet – közel egyszerre valósult meg a Nakagin kapszulaházzal. A két projekt ugyanazokból az előregyártott konténerelemekből és ikonikus körablakokból épült meg. A kapszulaház esetében érdekesség még, hogy bejárata az utca felől, a tetőről közelíthető meg.

Szintén ebben az évben született – papíron maradt – terv a Capsule Village, mely egy új, „homo movensek" lakta, hipermobilis társadalom számára elképzelt konténer megastruktúra. Kurokawa olyan infrastrukturális rendszert tervezett, melybe konténerlakások köthetők be. Elképzelése szerint a város és a vidék között ingázó egyének saját döntésük szerint költözhettek volna be ideiglenesen ezekbe.

Kurokawa egészen élete végéig elutasította annak gondolatát, hogy irodáját családja nélküle vigye tovább. Nehezen fogadta el annak gondolatát, hogy a stúdió saját vágyaival ellentétesen folytatódjon. Végül engedélyt adott rá, hogy tovább vigyék emlékét, most fia, Mirai Kurokawa saját projektjeként, műemléki minőségben újította fel a Capsule House K-t. Mirai azonban tovább lépett egy szinttel és nem csak apja építészetét – a vezérlőpanelek és a retró konyha kraftwerkes, techno-utópikus hangulatát – de személyes tulajdonait is értékesíti. „A könyvessarokba elvonulva bárki elolvashatja Kurokawa könyveit" – olvasható a hirdetésből.

Kurokawa a Capsule House K-ról korábban azt nyilatkozta, hogy soha nem nyaralásra használta. Elképzelhetjük, ahogy egyedül, vagy a mozgalom tagjaival a természetbe elvonulva szervezkedtek és elmélkedtek. Fia, halála után, akarata ellenére mégis nyaralóként dobta piacra az ingatlant, indoklása szerint a műalkotás így végre hozzáférhető a “köz" számára. A valóságban a luxusnyaraló bérleti díja éjszakánként 650.000 forint, mely kétségkívül jövedelmező beruházást nyújt, de kizárólag a szupergazdagoknak biztosít kikapcsolódási lehetőséget. Kiadó nyaralóként jóval szűkebb réteg számára lesz elérhető a műalkotás, mint ha például múzeumként találta volna meg új funkcióját.

Az egykor futurisztikusnak és forradalminak ható építészet mára kizárólag a techno-utópikus kor nosztalgikus termékeként értelmezhető és értékesíthető. A mozgó építészet bukása jól szemlélteti, hogy mennyire elszámították a kor építészei a technológiai fejlődés irányát és lehetőségeit. Vajon megfordítható még a folyamat, hogy épületeinket a közügy mentén, ne kizárólag a profit logikája alapján termeljük?

Borenich Levente

Felhasznált irodalom:
Rem Koolhaas és Hans Ulrich Obrist Japánban készített interjúsorozatot a Metabolizmus tagjaival, a könyv a Taschen kiadásában jelent meg:
Rem Koolhaas, Hans Ulrich Obrist. Project Japan: Metabolism Talks… Taschen (Köln) 2011.