Piarista Kilátó Központ a váci ferences kolostorban

"Vác várának romos falai fölött a tájkép meghatározó eleme a ferences kolostor és templom együttese. Vác történeti magjának története hitről, kitartásról, harcokról és szövetségekről mesél. A különleges helyszínen nemrégiben fejlesztő és kutatóközpontot hoztak létre, ahol sajátos nevelési igényű és fogyatékos gyerekeknek segítenek a társadalmi beilleszkedésben." - a munkát Kovács Zoltán vezető tervező mutatja be.

Egy patinás műemléki épület felújításánál a fő építészeti dilemma gyakran az egyes korok és történeti rétegek feltárása szokott lenni. Melyik korszakot mutassuk meg, milyen mértékben és hogyan vegyítsük a különböző időszakok elemeit? A ferences kolostornál egészen más megközelítéssel dolgoztunk. Az épület puritán barokk kialakítását szerencsére nem változtatták meg alapvetően a későbbi korok. Voltak persze részleges, eklektikus rétegek, de ezeket könnyedén ledobta az épület magáról.

Az igazi kérdés az volt, hogyan tud a rideg történeti épület a műemléki értékeinek megőrzése mellett barátságos, korszerű, akadálymentes épületté válni sérült gyerekek számára? Mik ennek az építészeti eszközei? Hogy lehet harmóniát találni a középfolyosós cellás rendszer megváltoztatása nélkül a szikár kolostor és a különösen érzékeny, néha mentálisan sérült gyerekek igényei között oly módon, hogy a XX. század második felében sokasodott "kastélyszanatóriumok" nyomasztó légkörének csapdáját elkerüljük? A projekt fő szálai a funkcionális kialakításon és korszerűsítésen túl a történeti épület és helyszín megértése, a szakrális és műemléki értékek megőrzése, az oktatási terek elhelyezése, és az akadálymentesítés biztosítása voltak.

A kolostor együttesének elődjét I. Géza király alapította, aki 1074-ben, a győztes mogyoródi csata után fogadalmat tett arról, hogy román stílusú székesegyházat épít a Duna egykori átkelőhelyénél. A tatárok 1241-ben elpusztították az épületet, de IV. Béla újjáépítette gótikus stílusban, már várfalakkal védve. Mátyás király idejében Báthori Miklós püspök a korona építkezéseivel vetekedő szépségű reneszánsz átalakítást végzett. A püspöki palota és templom egyre jobban kiépült, fokozatosan erődítették, végül stratégiai helyzeténél fogva jelentős hadszíntér lett itt a török harcokban. Vesztét is ez okozta, a törökök 1684-ben a budai pasa rendeletére felrobbantották.

A ferenceseket a török kiűzése után hívták be Vácra, 1721-től Gróf Koháry István támogatásával a püspöki palota és templom romjain felépítették barokk rendházukat és templomukat. Az épület 1926-ban kiegészítő funkciót kapott, az udvart beépítették, és könyvnyomtatásba kezdtek – itt működött 1949-ig a ferencesek Kapisztrán-nyomdája. Az államosítás idején a kolostor nagy részét lezárták, de a templomban és mellette néhány helyiségben folytatták a szerzetesi életet. Az elcsatolt épületrészekben a Vác Városi Levéltár működött, ekkor cserélték ki sok helyen a homlokzati nyílászárókat, burkolták a helyiségeket.

A szerzetesi élet napjainkig meghatározza az épület használatát. A templomban aktív közösség működik, és három szerzetesi szoba biztosítja a folytonosságot. A részleges működés és bizonytalanság miatt azonban az épület elég rossz műszaki állapotba került. A környezetében ásatások folytak, azok végeztével az épület körüli – ma Anzelm atya nevét viselő – egykori kert helyreállítása is elmaradt.

A ferences rend sokáig kereste az épület hasznosításának lehetőségét. Végig szándékuk volt, hogy a kolostor részben megmaradjon, és a templom szakrális funkcióját ne veszítse el, de ez nem tudta kitölteni a teljes épületegyüttes területét. A kolostor így több mint egy évtizedig részben üresen állt, míg végül megtalálta méltó küldetését: Vácott több fogyatékkal élő gyerekekkel foglalkozó iskola és szervezet működik, leghíresebb a Magyarországon elsőként itt létesült Siketnéma Intézet.

Alapvető társadalmi probléma, hogy a hátrányból induló fiatalok kis része találja csak meg a lehetőséget a megfelelő munkahely megszerzésére, és ennek következtében az önfenntartás kialakítására. Az alapképzés után gyakran tanácstalanul a leterhelt szülőkre utalva otthon maradnak, pedig a teljes élet megélésének feltétele az önrendelkezés. A Piaristák vállalták, hogy az épületben segítő központot működtetnek, ahol sajátos nevelési igényű, mozgássérült vagy fogyatékos gyerekek továbbképzésével és kísérésével foglalkoznak. A gyerekeket az épületben megvizsgálják, fejlesztik és támogatják, munka-vagy továbbtanulási lehetőséget keresnek nekik, hogy teljes értékű életet élhessenek, dolgozhassanak, hasznos és egyenrangú felekként integrálódjanak a társadalomba.

A tanácsadás alapja a diagnosztikai vizsgálat, mellyel felmérik a képességeket és érdeklődési köröket, majd ha szükséges fejlesztik azokat. A Kilátó Központ egyben módszertani kutatási központként is működik, folyamatosan keresik a fejlesztési lehetőségeket, széles kapcsolati hálót építenek ki a munkaerőpiaccal, konzultálnak és együttműködnek nemzetközi szervezetekkel. A kutatóknak és a szakma képviselőinek előadásokat, képzéseket tartanak. Az épületet alkalmassá kellett tenni a funkció befogadására, korszerű gépészettel kellett ellátni, és teljeskörűen akadálymentesíteni kellett.

A ferences kolostorok rendkívül szigorú szabályok szerint épültek. Az épületben csak boltozott födémek találhatóak, de a főfalak nincsenek egymás fölött. A földszinti terek a belső udvar körüli kerengőn oldalfolyosós rendszerben vannak elhelyezve, az emeleten lévő szerzetesi cellák pedig az optimális helykihasználás elvei szerint egy középfolyosó két oldalán sorakoznak. A főlépcső impozáns tere észrevétlenül átvezeti az eltolt helyzetű közlekedőt, hangsúlyt és keretet ad a térrendszernek. Ferences sajátosság még a harangtorony helye, mely a templom oldalfalának közepére húzva, a belső udvar meghatározó eleme. Az épületegyüttes tömege e vertikális tengely köré szerveződik. Az épület eredeti helyiségei, belső ajtói szinte maradéktalanul megvannak, így ezek megőrzése és felújítása fontos eleme volt a munkának.

Az új funkcionális kialakítás során koncepcionális alapvetésként a térrendszeren nem változtattunk, a helyiségekhez kerestük meg a megfelelő használatot. A szükséges térkaraktert a felületekkel, bútorokkal, világítással próbáltuk elérni. Hans van der Laan bencés szerzetes Vaalsban épített apátságának színes deszkákból készített bútorai inspiráltak minket a szerzetesi élet visszafogott, fegyelmezett világa, és a gyerekek színes, barátságos terek iránti igényeinek összehangolásában. A ferences kolostor alapvetően egyszerű eszközökből épül fel, de néhány kitüntetett ponton kifinomult és igényes részletekkel kidolgozott. A kortárs elemek kialakításánál igyekeztünk ezt a korabeli hozzáállást követni, kevés beavatkozást végezni, de azokat részletesen és magas minőségben megvalósítani. Az erős hangsúlyok helyett az építészeti mikrokörnyezetre fókuszáltunk.

Az épületbe lépve egy nagyobb teremben pihenő-váró helyet alakítottunk ki, amihez ruhatár, mozgássérült mosdó kapcsolódik. Innen lehet egy tégla-kő lépcsőn elérni a pincében lévő étkezőt, amit a szomszédos gazdasági iskola tanulói is használnak. A helyiségben várják a gyerekek a kísérőjüket, ezért kanapékkal, babzsák fotelekkel rendeztük be. Az egykori földszinti konyhában tárgyaló, az egyetlen meglévő nagyobb teremben, a refektóriumban pedig előadóterem működik. Utóbbi mennyezetén a barokk falmezőkben figurális festést rejt a meszelés, ezért itt a mezőkhöz igazodó, a festményeket látni engedő nagy kör világítótesteket terveztünk. (A restaurálásra sajnos a szűkös források miatt itt még azonban várni kell.) A földszinti helyiségekben kisebb csoportokat fogadó foglalkoztatók, mosdók sorakoznak, valamint egy akadálymentes öltözőkkel ellátott tornaszoba is helyet kapott.  A belső udvar kvadrumát negyedik oldalról a templom oldalfolyosója, a plébánia és kolostori rész határolja.

A templom felújítása is elkezdődött, a szentély kifestése és a teljes szentélyfalat betöltő barokk főoltár restaurálása készült itt el. A külső homlokzatok eredeti fehér színüket kapták vissza, a kőkeretek is festve lettek, a rusztikus falfelületeket és lábazatokat öregségükben megtartottuk. Különleges a homlokzati szobrok szürkéskék színe, mely árnyalat a restaurálás során került napvilágra, de megerősítette a kutatókat ebben az alapító Gróf Kohári István egy portréjának hátterében lévő ábrázolás is, melyen jól kivehető az épület korabeli megjelenése.

A kutatási központban rendszeresen tartanak nagyobb létszámú képzéseket és előadásokat, ezért szükség volt egy nagyobb előadótérre, de kevés volt a klasszikus osztályterem méretű helyiség is. A Kapisztrán-nyomda idejében beépített udvart kortárs eszközökkel egy multifunkciós térré alakítottuk, mely átengedi magán a természetes fényt. A kolostori falaktól határozottan elkülönülő, alapvetően fa anyagú, kilenc osztatú térlefedést alkalmaztunk. A gerendákat két ponton karcsú kereszt alaprajzú vasbeton pillérek támasztják. A pillérek vonalában leválasztva az udvar egyharmadát kertként megtartottuk, melybe intenzív növényzet került.

A fedett udvarrész mobilfallal két tanteremre osztható. Az egész udvar felett többrétegű struktúra tartja az üvegtetőt, melyen keresztül mindig természetes fényt kap a földszinti folyosó. A struktúrát idővel a kert fái beszövik, az ágak keresztezik majd a fa elemeket, a növényzet látványa pedig újrahangolja az előadó termeit és a földszinti közlekedőket. Az üvegfelületek vetítések idején külső oldali vászon árnyékolóval sötétíthetők. Az üvegtető síkját az épület földszintje felett húztuk meg, hogy az emeleti belső udvarra néző helyiségek természetes szellőzést és fényt kapjanak, kilátásuk pedig a belső udvar fáinak lombjaira vetül majd.

Az épület használói között mozgássérültek, látás- vagy hallássérülltek és szellemi fogyatékkal élők is vannak, ezért teljeskörű akadálymentesítésre volt szükség. A vertikális közlekedéshez egy liftet kellett az épületbe szabni, mely a pinceszinttől a padlástérig teremt összeköttetést. Az épület falai helyenként másfél méter vastagok, a kerekesszékesek ezért nem érik el az ajtókilincseket. Az eredeti barokk ajtókat mindenképpen meg akartuk őrizni, ezért elektromos zárakkal és automata nyitómotorokkal lettek a szükséges helyeken felszerelve. A folyosók mészkő burkolatot kaptak, melyben elhelyezésre kerültek vakvezető sávok, taktilis jelek.

Különleges kihívás volt a gépészet „láthatatlan" elhelyezése. A mozgássérültek menekítése miatt kis méretű tűzszakaszokra kellett az épületet tagolni, és megoldani a szellőztetést, hő és füstelvezetést. Mivel minden helyiség boltozott, ezért mennyezet alatti csövezés szóba sem jöhetett, a gépészeti szerelvényeket a boltozatok hajlatai felett lévő feltöltésekben vezettük. Nem mindennapi eset, hogy az emeleti feltöltések kilapátolása régészeti felügyelet mellett történjen, mert a ferencesek az építéskor az egykori reneszánsz vár törmelékét hordták be az épületbe. A hatalmas helyigényű légkezelők, folyadékhűtő és hőközpont a barokk tetőtérben, a szarufák és ferde dúcok között lett elhelyezve, lehatárolt konténerekben, úgy hogy az eredeti faanyag ne sérüljön. A kolostor kéményei eredeti szerkesztésük szerint az udvart közrefogó tetőgerinc belső oldalán sorakoznak. Az új gépészeti szellőzőket a kémények sorába állítva, de kortárs festett acél megfogalmazással helyeztük el. A belső udvar szellőztetését szintén rejtetten, padlóba süllyesztett légcsatornákkal tudtuk megoldani.

Az épület létrejötte óta a közösséget szolgálja, lakói évszázadok óta az embereket segítik. A ferencesek egyik legendás váci szerzetese Anselm Atya, aki 1948-tól élt Vácott, és 2000-ben bekövetkezett haláláig gyógyította a betérő betegeket, kiállításokat szervezett és gondozta a kolostor körüli kerteket. Küldetéstudata ma is példát ad az intézmény dolgozóinak. A felújítás eddig csak az épület körüli területeket és az ágyúteraszt érintette. Az egykori váci vár területén lévő Anselm kertek megújítása, a várfal sétány kialakítása és a terület összekötése a Duna-parti parkkal még nem tudott megvalósulni, de reménykedünk hogy egyszer lesz lehetőség a külső környezet rendbetételére is.

Kovács Zoltán b

Szerk.: Pleskovics Viola