Policentrális város? Cseresznyés László diplomaterve

Policentrális város Budaörsön? Cseresznyés László diplomamunkájában ezt szeretné megvalósítani. Egy olyan kísérleti városközpontot képzelt el, ahol a köztérkultúra megteremtése, a civil élet, a közösség és a participáció egyaránt hangsúlyos szerepet kap. 

Budaörsnek nincs a megszokott értelemben vett főtere. A történelem során svábok által lakott település élettere a széles főutca volt, a szolgáltatások ma is erre fűződnek fel. A főutca hossza túlnő a gyalogos léptéken, nem teszi lehetővé a kényelmes köztérhasználatot és a fővárostól való függés nehezen kényszeríti ki a változást. A városszerkezet már jóval előre berendezkedett a mai ingázó használatra. A problémát a főút egyes pontjainak merőleges kibővítése, alközponttá fejlesztése oldhatja meg, vagyis egy policentrális város létrehozása. Ilyen irányú fejlesztések készülnek a Templom térre, erre tesz kísérletet a Városháza épülete, diplomamunkámban a következő fontos helyszín becsatolására teszek javaslatot a lakótelep kapujában.

A lakótelep a város legsűrűbben lakott területe. Nagyszámú értelmiségi fiatal lakosával, jó minőségű oktatási intézményeivel és rekreációs területeivel könnyen válhat nyüzsgő, izgalmas és saját identitással rendelkező negyeddé, azonban a kultúra és szórakozás hiányzik a helyiek mentális térképéről. Nincs köztérkultúra, van helyette „hipermarketkultúra". Ahhoz, hogy ez változzon, az első lépés egy jó köztér létrehozása, amelynek jól választott funkciók adnak életet.

5/24
Főutca mint főtér

Milyen eszközökkel tervezhető egy új alközpont, ami komplexitásával kezdettől fogva nem idegen? Mindezt egy olyan környezetben, amelyre az egy időpillanatban való tervezettség problémája egyébként is rátelepszik. Hogyan alakulhat szervesen mind a program, mind az épített környezet ott, ahol ennek nincs meglévő fizikai háttere vagy hagyománya? 

Tervezési helyszínem a gimnáziummal szemben lévő alulhasznált parkoló területe. A „természetes" fejlődés előképének a 6 éve itt elkezdődő termelői piacot tekintettem, amely heti egyszer a parkoló egy részének elfoglalásával működik. Fontos helye lett a közösségbe tartozás megélésének, mindenki alakítja és osztozik, például a büszkeségen, amikor az eladók és vevők együtt száműzték a műanyag szatyrokat. Budaörsön burjánzik a civil élet, és úgy gondolom, hogy az ehhez hasonló alulról jövő kezdeményezésekkel le lehet tapogatni az új városközpont leendő programpontjait. Ezután, ahogyan később a sátras piac esetében is felmerült az állandó épület igénye, úgy a sikeres kísérletek épületek formájában állandósulhatnak a területen.

A terv egy több ütemű fejlesztésre tesz javaslatot: első üteme tervezhető, míg a továbbiak ebben a keretrendszerben működő participáció eredményei. A bevonás tehát nem a tervezéshez kapcsolódik, hanem egy aktív, „valós idejű" lehetőséget ad a használóknak a környezet alakítására. A telepítésnek egyszerre kell bírnia a folytathatóság lehetőségével, mégis befejezettnek hatnia minden időpillanatban. Az első elem tehát a középső köztér, ami a tetővel és a food-trackek ideiglenes homlokzataival befejezett. A tető összefogja, a többi építészeti réteg rendezi a demokratikusan szerveződő káoszt. Körülötte a szélső sávok beépítésre várnak. Azokat, amelyek az egységesség és kifelé kommunikáció szempontjából fontosak beépítettem, a többire ideiglenes használatot fogalmaztam meg.

Az alsó épület egy nappalinak hívott közösségi iroda és kávézó, ahonnan többek között a városközpont civil irányítása is történik. Fentre a Városi Könyvtárat költöztetem, amely jelenlegi helyén, jelen épületében, nem tudja a városi könyvtárak mai szerepét betölteni, azaz találkozóhely lenni. Míg a felszín be nem épül, az ideiglenes P+R parkoló a vidékiekkel is megismerteti az alközpontot. A későbbi beépítés a tető vonalához, a megtartott öt fasorhoz és a két első épület léptékéhez, tömegéhez igazodva valószínűsíthető egységet képez majd. A kezdeti épületek könnyen érthetőek, képletszerűek, felkészülve a jövőbeli sokszínűségre. Földszintjük függönyfallal határolt szabadon bejárható tér, a köztér belső folytatásaként értelmezhető. Minden olyan tér, amely elkötelezett használatot tesz lehetővé négyzetes alaprajzi formába sűrűsödik. A nappaliban ezek a terek alkalmasak a munkára, tanulásra, előadások megtartására. A mosdók elkülönülnek, hogy zárás után is ellássák a teret.

A könyvtárak szerepe napjainkban átalakul, és a hangsúly az információ tárolásáról lassan áttevődik a közösségi információfeldolgozásra. Térileg ezt a „kölcsönözhető" fűtött köztér létrehozásával lehet lekövetni. A könyvek esetében szabadpolcos rendszerről, terek esetében tanulási tájról beszélhetünk, finoman tagolt egyterű helyről, amelyben észrevétlenül kódolt a csendes, hangos, magányos vagy társas viselkedés egymás melletti zavartalan létezése. 

A köztérhez a földszinti csarnoktér kapcsolódik, a megérkezés, találkozás tere, szépirodalommal, folyóiratokkal és a buszra várók egyperceseivel. Innen felfelé és lefelé indulhatunk védettebb terek irányába. A négyzetek itt is térhasználati váltást jelentenek, amíg a tér fizikailag egy marad. Egy torony ad helyet a szakirodalomnak, számítógépes kutatóállomásokkal és szemináriumtérrel, egy gödör ad helyet a médiatárnak és egy átrium a körülötte létrejövő gyerekkönyvtárnak. Formájában a torony és kiterített szoknyája kapcsolatot képez a lakótelepi tömbök és a köztér ember léptékű építészete között.

Cseresznyés László

Kísérleti városközpont egy lakótelep közepén, termálfürdő Törtelen, rekreációs központ a Hajógyári szigeten, újrahasznosító központ a III. kerületben a volt Harisnyagyár területén, napközi Győrben, diákszálló Budapesten az Erzsébetvárosban, sörkert és sörmanufaktúra a Puskás Aréna közelében – ezeket emeltük ki a Lakó Tanszék műhelyének idei januári diplomaterv-terméséből. Színes, változatos helyszínek és programok – színes, változatos és érett tervek, öröm rájuk nézni. Ami közös bennük, az a hallgatók – már végzett építészek – szakmai elkötelezettsége és a tervek magas építészeti minősége. A diplomázók többsége itthon folytatja pályafutását, van aki tanulni, tapasztalatot szerezni külföldre megy – őket várjuk vissza. És reméljük, néhányukat DLA-hallgatóként is viszontláthatunk az elkövetkező években. Az ígéretes kezdést követően szép sikereket kívánunk nekik a további pályafutásukhoz!

A Lakó Tanszék közössége

szerk.: Fürdős Zsanett