Kompozit jelen – A DMB Műterem megvételben részesült pályaműve a debreceni Könnyűzenei Közösségi Kulturális Központra

A DMB Műterem egy üvegházzal belakott belső udvar kialakításával képzelte el Debrecen új zenei közösségi központját. A nehézsúlyú, monumentális építészeti gesztusok helyett barkácsoló hozzáállással, a szűkös pénzügyi keret racionális felhasználásával, játékos karakterű térelemek láncolatát hozták létre.

Korunk épített környezete átalakulóban van: elfogytak a tervezési helyszínek, a beépíthető telkek. Városaink és tájaink túlépítetté váltak, nyakunkon a klímaválság; arányosság, és mértéktartás kellene meghatározza mindennapjainkat. Egyre fontosabb a régi értékek felismerése és megtartása, épített örökségünk gondozása: új építés helyett átalakítás! Számunkra ez új tervezésmódszertant jelent, melyben egyszerre van jelen meglévő és jövőbeli, klasszikus forma és kortárs gondolkodás. Az építészeti eszköztár felszabadulásával tágra nyíltak a formálási lehetőségek, ebben a feloldódásban minden meglévő elem saját esztétikai lehetőséget hordoz. Minden ház szép! Ez nem csak a környezettudatosság stratégiája, hanem abból fakadóan egy új esztétika, atmoszféra, élményszerűség forrása is.

A tervezési terület egykoron szalagtelkes oldalhatáron álló beépítésű volt. Ez a struktúra öröklődött át a mai zártsorú beépítésbe. Épületeink bővítését emiatt nagyban nehezítik a mára keretes beépítéssé fejlődött tömb középső udvarába benyúló korábbi, tűzfalas oldlaszárnyaik. Szintén fontos előzmény, hogy a színház megépülésével egy időben a szalagtelkek meg lettek csonkítva, így a tervezési helyszínünk esetében meglehetősen szűk arányú tömbbelső alakult ki, amelynek beépítése, a tömb egészének szempontjából nem szerencsés.

Célkitűzésünk volt úgy megoldani a funkcionális elrendezést, hogy az udvart ne kelljen beépíteni. Ahhoz, hogy a lehetetlenül szűkös udvar tere egyáltalán udvarként, vagy centrumként tudjon szolgálni, a 2-es számú ház udvarába tűzfallal benyúló hátsó szárny részleges bontása mellett döntöttünk. Az így kialakuló új udvari minőség éltető lelke lehet a komplexumnak.

A kultúra természete
Válságokkal terhelt korunkban kulturális intézményeink is kitettek a világ egyre kiszámíthatatlanabb folyásának. Felelősségünk ezért, hogy fenntartható módon építsünk – hasonlóan ahhoz, ahogyan az önszerveződő intézményeink működnek. Annyit, amennyi szükséges, ott és úgy, ahogy lehetséges. A kultúra az emberek szintjén él, ünnepeikben, de mindennapjaikban is: a hétköznapi rítusokban, a lakozásban, talákozásokban, közösségekben létezik; nem szükséges hozzá monumentális keret, nagy narratíva sem. A tehetség kibontásához elegendő, ha szolíd támogatást, megerősítést, gyengéd ápolást és védelmezést kap. 

Így viselkedik tervünk egyetlen új építészeti eleme, a kertbe épített, környezettől védelmező üvegház, ami gyengéden óv a fagytól, technikai tulajdonságainak hála tompítja a természet hatásait. Olcsó, fenntartható, nem diktálja a kultúrát, hanem hátteret ad neki, támogatja.

Mennyi az elég?
Minden tervezési feladat egyik kiindulópontja, hogy milyen keretből arányos építeni, mennyit arányos építeni. A pályázati kiírásban 850 millió forintos összegben lett meghatározva a beruházás nagyságrendje. Ennek számunkra fontos jelentése van, tervünk kialakításakor kiemelt helyen kezeltük, hogy a meghatározott, nagyon szerény összeghez mérhető legyen a mi beavatkozásunk mértéke. Egyetlen osztással kiszámítható, hogy 300.000 Ft/m2 áron kell majd a projektet megvalósítani. Ez az egységár a 2024-es Építőipari Költségbecslési Segédlet szerint ma Magyarországon egy gépészetet nem érintő, egyszerű lakásfelújítás négyzetméter egységára. Nem sok! És ez nagyon szuper dolog. Olyan tervet kell készíteni, ami két lábbal a földön áll, takarékos, észrevétlen, viszont leleményességében ambiciózus.

A koncerttér meglévő házba illesztésével jelentős új építés spórolható meg. Az épület udvari szárnyának bontása következtében felszabadul a kerti homlokzat, ahol nagyvonalú, emeletre vezető lépcső alakítható ki. Az épület külön egységként is tud működni, a rendezvénytér alatt működő vendéglátó egységgel, ruhatárral, wc-kkel. A 3-as számú épület kávézó és kocsma, udvarának egy része fedett koncerthelyszín. A színészkollégium alsó szintje az udvar felé nyílik, a többi része változatlanul marad. A három épület felújítása, átalakítása ütemezhető, függetleníthető egymástól. Összességében nem nagyobb a tervezett épület, mint eredeti formájában, és ez tervünk fontos eredménye. Marad a zöld tömbbelső, ami kedvező a szomszédok számára is. Egy üvegház épül csak az udvaron, ami köztességével fedett udvari teret képez.

Barkácsoló megközelítés
Egy régi ház esetén fontos az odafigyelés, a részletek megértése, a gondosság. Ennek sajnos nem a pályázati terv az ideális léptéke, mégis ennek fontosságát igyekeztünk a lomtalanított bútorlábakból készített koncepciómodellünkkel érzékeltetni. Szimpatikus számunkra a barkácsoló megközelítése, mert leleményessége sajátos esztétikát, nyitott megoldásokat rejt magában: a meglévő épületek, épületelemek és tárgyak érzékeny újrahasznosításának lehetőségét. Végterméke kulturálisan rétegzett, gazdag értelmezési lehetőségeket kínál, élményt nyújt felhasználói számára.

Gyengéden védelmező üvegház
A legizgalmasabb építészeti kérdés az volt számunkra, hogy miként építsünk a kiszabadított kertbe, miként oldjuk meg, hogy a tervezési programban előírt fedett udvartér is teljesüljön. Kert és építmény lehetséges viszonyait tanulmányozva nagyon megtetszett az üvegház épülettípusa. Egy könnyed, polikarbonát pavilon, amelynek célja a növényzet védelmezése. Környezet iránt tanúsított empátiát sugároz a megjelenése; társul hozzá az időszakosság; átmenet kint és bent között, épp úgy, mint egy udvarfedés. Az üvegház olcsó, fenntartható, áthelyezhető, elég csak a debreceni tájban amúgy is használatos fóliasátrakra gondolnunk. Ezek az építmények szelíd elemek, a természet segítségét, a táj használatát célozzák. Nagyon megtetszett az áthallás a természet segítése és a kultúra támogatása között.

Így döntöttünk a polikarbonát melegház építése mellett. Ezen építmény képes magába foglalni a bontás során elveszített, de szükséges elemeket (lépcső, ruhatár, teherlift, vizesblokkok, nézőtér, színpad, fedett udvar, pihenőpavilon), amelyeknek fontos összetevője, hogy karakteres, identitásteremtő arculatot kaptak. A kiírásban elvárt élményszerűséget ezen formált tárgyakkal tudjuk biztosítani. Mindegyik elem egyedi karakter; bútorszerű kialakításuk könnyed megjelenést kölcsönöz nekik, így mentesülve attól, hogy építészeti súlyuk legyen. Így maradnak játékos karakterek: figuratív, élményszerű összképet eredményezve.

DMB Műterem

Szerk.: Borenich Levente