Kotsis Iván és a szecessziós falusi iskolák

Az Építészfórum legújabb sorozatában a 20. század építészeti sokszínűségét mutatjuk be id. Kotsis Iván építészetén keresztül. A mai részben az 1914-ben indult iskolaépítési programmal és Kotsis Iván falusi iskolaterveivel ismerkedhetnek meg.

A 20. század első felének legjellemzőbb középülettípusa a templom és az iskola. Mindkettőből számos egyszerű, visszafogott, ám számos látványos példa is született. Az ebben az időszakban alkotó építészek tulajdonképpen szerencsésnek mondhatták magukat, hiszen ez a két épülettípus nem csak kutatást igénylő, izgalmas és nemes feladatot jelentett, hanem némi művészi önkifejezésre is lehetőséget adhatott. Csak úgy, mint kortársai, id. Kotsis Iván is több oktatási, tudományos, és vallási funkciójú épületet tervezett, korai iskolaépülettervei ugyan nem valósultak meg, mégis érdemes velük foglalkozni.

1914-ben a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium a vidéki, elsősorban a falusi és tanyasi iskolahálózat fejlesztését célzó építési programot hirdetett, mely közvetetetten még mindig az 1868-as, Eötvös József-féle közoktatási törvényhez kötődik. Az említett törvényben vezették be ugyanis a 6 és 12 éves kor közötti általános tankötelezettséget Magyarországon, ami iskolaépítési hullámot indított el, csak sajnos nem elég gyorsan.[1] Több évtizeddel hatályba lépése után a törvény számos környéken még mindig betarthatatlan volt, mivel akadtak települések, ahol 20 kilométeres körzetben nem volt iskola. (És ez a helyzet bizonyos területeken egészen az 1925-ös Klebelsberg Kunó-féle iskolaépítési törvényig nem is változott meg.)[2] A helyzet orvoslására, illetve az iskolaépítés felgyorsítására mintaterv-katalógusokat hozott létre a minisztérium, először 1874-ben, majd 1897-ben. Ezekben általában egyszerű, egytantermes épületeket láthatunk. Az ötlet alapvetően jónak bizonyult, ám meg kell jegyeznünk, hogy a sablontervek nem az adott közösség igényeihez, az adott hely szelleméhez igazodtak, így nem is tudták tökéletesen kiszolgálni azokat, ráadásul szigorú szerkesztésükből adódóan nem is voltak igazán praktikusak. Arról nem is beszélve, hogy városias stílusukkal a legkevésbé sem illeszkedtek az adott falvak képébe.[3]

Ezen a helyzeten akart változtatni a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium műszaki osztályának két vezetője, Kertész K. Róbert és Sváb Gyula. A két építész kiválóan ismerte a magyar falu képét, művészetét és igényeit, hiszen nem sokkal korábban minisztériumi megbízásra elkészítették a magyar parasztház típusainak gyűjteményét, melyet ki is adtak.[4] Ez a tapasztalat nagy hatást gyakorolt rájuk, így az említett programban nem csak a sablonos terveket kívánták elkerülni, de a faluképbe való illeszkedést is célként tűzték ki. A helyi építészeti hagyományok és népművészeti elemek alkalmazása mellett a környékben fellelhető anyagokból való építkezés is nagy szerephez jutott, ami nemcsak a faluképbe való illeszkedésben segített, de az építkezést olcsóbbá is tette, így a minisztériumi „bürokrácia" is támogatta a módszer- és stílusváltást.

 Az imént felsorolt jellemzők mind a Kós Károly és Zrumecky Dezső által képviselt, a századfordulón igen elterjedt magyaros szecesszió felé mutatnak, a programban tervezett és felépült iskolák is ehhez a stílushoz sorolhatók. A sablonosság elkerülését Kertész K. Róbert és Sváb Gyula úgy oldották meg, hogy az épületeket magánépítészekkel terveztették meg, sok fiatalnak komoly első megbízást biztosítva ezzel.[5]

Kotsis Iván is így került kapcsolatba az iskolaépítéssel, első önálló megbízását a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumnak köszönhette. A megbízás három, egy- illetve kéttantermes iskoláról és egy kétszobás tanítói lakás megtervezéséről szólt. Mint korábban említettük, a sablontervek szigorú alaprajzi rendszerük miatt nem voltak igazán praktikusak, az 1914-es programban ennek a hibának a kiküszöbölése, gyakorlatias alaprajzi rendszer kialakítása volt az elvárás. Kotsis tervein azt látjuk, hogy a tanítói lakás és a tanterem tömege elkülönül egymástól, ami nem csak a tömegalakításban, de az ablakok méretében és elrendezésében, valamint a tetőidomok kialakításában is észrevehető.[6]

Kotsis Iván így ír az általa tervezett, illetve a programban született iskolákról:
„Hogy kifejezésében romantikus volt, az részben a már említett és többnyire aszimmetriát eredményező fellazításból eredt, részben pedig benne volt az akkori felfogásban, amely ezen felül azzal vélte a falusi hangulatba való beilleszkedést elérni, hogy a városi kötött építészeti formák helyett könnyebb, népies építészeti és díszítőelemeket használt fel, így magas tetőt falusiasan lekontyolva, vagy oromzatosan, boltíves vagy faragott fagerendás és oszlopos tornácot, az ablakok alatt faragott virágtartó ládákat, a homlokzaton a felírást és a címert népies díszítőrajzú sgrafittóval kialakítva stb."[7]

A felhasznált anyagokról a következőket olvashatjuk:
„A helybéli anyagok messzemenő felhasználásával; volt nyerskő homlokzat, vakolt, volt rönkfából összerótt, cserép-, fa-, zsindely- és nádfedés. (…) Sok szabadsága volt az építésznek."[8]

Valóban, a Kotsis által tervezett épületek esetében a parasztházakra jellemző, téglalap alakú alaprajzzal és csonkakontyolt nyeregtetővel, valamint galambdúccal és magas oromzattal találkozhatunk. A sorostélyi iskola tervein látható boglyaíves nyílások kevésbé a népi építészetet, mint inkább a magyaros szecessziót idézik, az oromzati ablakot díszítő sgrafittó is enyhén barokk jellegű, az épület mégis falusias hangulatot áraszt. A fugyivásárhelyi iskola tervein a meredek oromzattal lezárt rizaliton nyíló keskeny, közel elhelyezett ablakok is inkább a polgári építészet sajátosságai, mégis jól illeszkedik az épület az erdélyi faluképbe.

„Az egytantermes iskolámban a terep lejtése folytán elég érdekes megoldást készítettem: a 4 m magas terem és a 3 m magas tanítói lakás közti magasságkülönbséget nem a mennyezetben, hanem a padlószintben intéztem el, a tető egységes maradt, a földmunka és a tetőszerkezet is olcsóbb lett." – Írja Kotsis.[9]

A háború miatt az iskolák kivitelezését sajnos elhalasztották, majd a falvakat, ahova Kotsis az iskolákat tervezte, Romániához csatolták, így az épületek nem készültek el.[10] Számos más építész munkája a program keretében azonban szerencsére megvalósult, emelve a magyar iskolaállomány színvonalát.

Paár Eszter Szilvia

A cikk az NKA támogatásával jött létre.

[1] Fehérvári Zoltán – Hajdú Virág – Prakfalvi Endre – Ritoók Pál: Magyar Építészet a Szépítő Bizottmánytól napjainkig. Kossuth Kiadó, Budapest, 2017. 157.

[2] Rozsnyai József – Szakács Béla Zsolt: A magyar építészet rövid története. Holnap Kiadó, Budapest, 2017. 235.

[3] Sváb Gyula: Újabb állami népiskolák. In.: Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 1914. 48. évf. 2. szám

[4] Uo.

[5] Pesti Mónika: Szép iskolában öröm a tanévkezdés. Lechner Tudásközpont, 2017.

[6] Kotsis Iván: Életrajzom. Magyar Építészeti Múzeum, Budapest, 2010. 30.

[7] Uo. 31.

[8] Uo.

[9] Uo.

[10] Uo.