Közös nevező

A Studio Metropolitana Kht. nagy fába vágta a a fejszéjét: arra vállakozik, hogy mint a Főváros által alapított társaság, megkísérli a városfejlesztésben érintett civil szervezetek és hivatalos szervek egymástól elszigetelten felbukkanó kezdeményezéseit, innovatív javaslatait közös nevezőre hozni.

Sarkosan fogalmaznék: a főváros fejlesztése jelenleg egymástól – inkább többé mint kevésbé – elszigetelt hivatalos szervek, hatóságok kezében van. Mindenki sütögeti a maga pecsenyéjét, külön tervezik a közlekedési, út- és közműhálózati, területrendezési stb. fejlesztéseket, s csak a minimális és formális (mert előírt) egyeztetésekre kerítenek sort. Ha szerencsénk van, ezek a tervek egybevágnak, ha nem, lehet kezdeni az egészet elölről. A felek között valós kommunikáció alig van, vagy egyáltalán nincs: a kétszintű önkormányzati rendszert működtető közhivatalok általában nem is érdekeltek a szorosabb együttműködésben.

A Studio Metropolitana Kht. nagy fába vágta a fejszéjét: arra vállalkozik, hogy mint a Főváros által alapított társaság, megkísérli a városfejlesztésben érintett civil szervezetek, hivatalos szervek izoláltan felbukkanó kezdeményezéseit, innovatív javaslatait, együttműködési szándékait közös nevezőre hozni. A Studio Metropolitana szakemberei abból indultak ki, hogy a kommunikáció szinte mindent téren elégtelen: nemcsak a hivatalos szervek és a civil csoportok között van ez így, hanem az egyes szférákon belül sem tapasztalható rendszeres párbeszéd.

A Studio Metropolitana a szintézis érdekében kidolgozta háromszintű projekttervét is, melyet Futurbia Programnak nevezett el. A stratégiaalkotás (policy making) szintjén gyűjtenék egybe az összes hivatalos és civil szereplőt. Hat kulcsfontosságú partnerségi dialóguscsoportot hoznának létre (ingatlanvállalkozók, a felsőoktatás szakértői, az itt élő külföldiek, művészek, civil szervezetek, a sajtó képviselői). A várossal kapcsolatos információk rendszerbe épülését szolgálja majd a városkutatók csoportja, a fejlesztés tervezésének közhatalmi összehangolását segíti a polgármesterek és alpolgármesterek, valamint a főépítészek teamje.

A szakmai szinten töltenék meg tartalommal a policy making során megalkotott elgondolásokat – konkrét projektterveket készítenének. E projektek számára nyilvánosságot és átláthatóságot biztosítanának, a kommunikációs munkába a sajtót is bevonnák. Az operatív szinten már a legnagyobb szervezetektől a legkisebb szakmai csoportokig, kivitelezőkig mindenki szerepet kap. A Studio Metropolitana tehát egy konszenzusos városfejlesztési stratégia megszületésénél akar bábáskodni: koordináló szerepet vállal a széleskörű stratégiaalkotásban.

A Futurbia Program beindításáról szóló november 20-i beszélgetésre számos civil szervezetet hívtak meg (Zöld Fiatalok, Tájépítész Gondolkodók Szellemi Műhelye, XIII. Kerületi Környezet Baráti Kör, Az Utca Embere önkéntes hálózat, Kerékpáros Klub, Ökoszolgálat Alapítvány, Hulladék Munkaszövetség, Urbanissimus Klub, Levegő Munkacsoport, Veke, Védegylet, Budapesti Városvédő Egyesület, ÓVÁS! Egyesület stb.).

A háromszintű projektterv nem aratott sikert a civil szervezetek körében – a legtöbb képviselő azon az állásponton volt, hogy amíg a kétszintű önkormányzati rendszer működik, ez az egész csak álomszövögetés lehet. A rendszer tekintetében is szkeptikusak: a maguk részéről fontosabbnak tartják a napi ügyek, főként a közlekedési problémák azonnali megoldását. Elméleti vita kerekedett arról, hogy az induktív vagy a deduktív szemlélet a helyénvaló-e Budapest fejlesztése kapcsán, azaz a jogi kérdésekre, a törvényi hiányokra kell-e választ keresni előbb, vagy inkább olyan átfogó koncepciót kell alkotni, amely aztán a jelenlegi áldatlan állapotok megroppantására is képes lehet. A köldöknézésnek az lett a következménye, hogy a két fél elbeszélt egymás mellett, holott valójában ugyanarról beszéltek, evidens, hogy a két szemlélet egyáltalán nem zárja ki egymást.

Haba Péter