Futurbia: a demokratikus, a participatív és a civileket erősítő városról

A programot azért kezdeményezték, mert nagyon sokan gondolkoznak erről a városról sokféleképpen, egymástól elszeparáltan, és kevesek hangja jut el a főváros döntéshozóihoz. Ezúttal a civileket hívta össze a Studio Metropolitana közös gondolkodásra.

A Studio Metropolitana Kht. által elindított Futurbia programról, már az indulás pillanatában hírt adtunk az Építészfórumon. A program nem aratott egyértelmű sikert a novemberi, civil szervezetekkel lefolytatott beszélgetés alkalmával. Talán ennek köszönhető, hogy a soron következő, a civilekkel tartott közös brainstormingolásra voltak akik nem tudtak, és voltak akik nem akartak eljönni.

A programot azért kezdeményezték, mert nagyon sokan gondolkoznak erről a városról sokféleképpen, egymástól elszeparáltan, és kevesek hangja jut el a főváros döntéshozóihoz. A döntések politikai síkon születnek, figyelmen kívül hagyva a városban élő civilek, társadalmi és szakmai szervezetek véleményét. Nincs közös jövőkép, nincs egyértelmű stratégia és nincs platform, ahol párbeszéd kezdődhetne. Ahogy Balogh Eszter, projektvezető fogalmazott, „a Futurbia arra ad módot, hogy a stratégiaalkotók és a városhasználók közötti kommunikáció megvalósuljon és a lakók igényeinek megfelelő, ahhoz illeszkedő városstratégiánk legyen." A felismeréssel semmi gond nincs, a kezdeményezést teljes mellszélességgel üdvözölhetnénk, ha nem az a faramuci helyzet állna fönn, hogy bár a Futurbia, mint módszertan az Studio Metropolitana (SM) szellemi terméke, ugyanakkor a felkérést a fővárostól kapta. Semmilyen biztosíték nincs arra, hogy a program végén az értékes tanulmány nem papírkupac tetején végzi.

 

 

„A Futurbia program csoportonként kíván folyamatos párbeszédet kialakítani, gondolatokat, információt közvetíteni a döntéshozók és a Futurbia által megszólított csoportok között."- áll a meghívó szövegében. Az SM a fókuszcsoportos megoldást választotta, a civilek közül pedig azokat a csoportokat hívta meg, „akik valamilyen fontos ügyet képviselnek a városban, vagy valamilyen nagyobb társadalmi csoport érdekeit képviselik"- tudtuk meg Balogh Esztertől.

A megjelent civilek:
Az Utca Embere Önkéntes Hálózat,
a Roma Polgárjogi Alapítvány,
a Magyarországi Szegények és Romák Érdekvédelmi Szervezete,
a Nagycsaládosok Országos Egyesülete,
a Kézenfogva Alapítvány,
az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület,
a Menhely Alapítvány
és a Fővárosi Közhasznú Foglalkoztatási Szolgálat képviselői voltak.

Az elsősorban szociális kérdésekkel foglalkozó civilek városról alkotott víziói ennek megfelelően a szociális problémák megoldása köré csoportosultak. Nem okozott túl nagy meglepetést, hogy pl. a Nagycsaládosok Országos Szövetsége sokkal több parkot, a játszótereken az infrastruktúra fejlesztését, a járdák és aluljárók akadálymentesítését szorgalmazza. Nem mintha nem értenénk velük tökéletesen egyet. A szegregációmentes, az élhető, a család-, gyermek-, és fiatalbarát, a slummentes város (mind térben, mind szociálisan), a befogadó, a tiszta, az integrált, az érzékeny, az esély- és akadálymentes, a jövőképpel bíró, a sokszínű, decentralizált, a fenntartható, befektetőbarát, a multikulturális és a szociális jelzők uralták a civilek által elképzelt és szorgalmazott fővárosképét.

 

 

Mindenki által egyértelmű kívánalomként jelentkezett a közösségi közlekedés fejlesztése, a zöld területek számának növelése. A közösségi terek tekintetében, szintén teljes egyetértés volt abban, hogy olyan parkokra lenne szükség, ahol a társadalom széles rétegei rekreálódhatnának, tartalmas kikapcsolódást kínálhatna minden korosztálynak és rétegnek. Egyértelmű és közös kívánalomként jelentkezett a demokratikus, a participatív és a civileket erősítő város.

Az elképzelések és vágyak elméleti szinten találkoztak a beszélgetésben résztvevők között. A gyakorlati megvalósítás és a prioritások meghatározása tekintetében azonban nem mindenben alakult ki konszenzus. Nem volt egyetértés abban, hogy a szociális kérdések megoldását az államtól várjuk el vagy inkább a piac szereplőitől, de állami kontrollal.

 

Ami szembetűnő hiátusként mutatkozott a mintegy háromórás beszélgetésben, az a vágyak megvalósításának stratégiája, a racionalizálás, és a prioritások nehézkes meghatározása. A moderátori szerepet tökéletesen vitte az SM projektvezetője, provokatív kérdésekkel próbálta árnyalni a képet és a gyakorlatiasabb megoldások felé terelni a megjelent civil szervezetek képviselőit. Gauder Péter azonban, vitába szállt, agitált és megpróbálta saját igazáról meggyőzni a megjelenteket.
A megjelent civil szervezetek főváros víziója, tulajdonképpen egy mondatba is sűríthető: olyan városban kéne élnünk, ahol az ember, mint érték áll az első helyen.

szöveg: Biczó Gabriella
fotók: Kresalek Dávid