Lajta Béla: Húsz év tervezés, negyven év építészettörténet

Ma száz éve halt meg Lajta Béla, a magyar építészet talán legsokoldalúbb, korszakos tehetsége. Páratlan tudása és tehetsége előtt Kőnig Tamás építész soraival tisztelgünk, aki Wagner Péterrel olyan Lajta-munkákat állíthatott helyre, mint az időközben színházzá lett Parisiana Mulató vagy a Schmidl-síremlék. 

Három épület: a Paulay Ede utcában 1909-ben megnyílt Parisiana mulató (Új Színház), az 1910-ben működni kezdett Gróf Széchenyi István Felsőkereskedelmi Fiúiskola (Vas utca) és a Leitersdorfer testvérek számára 1911-ben elkészült Martinelli (Szervita) téri üzletház (Rózsavölgyi ház) budapesti helye a térképen gyakorlatilag egyenlő oldalú háromszöget alkot. 

Érezhető, hogy ezeket a házakat ugyanaz az építész tervezte. Mindhárom „egyszerű", szinte húsz évvel későbbi megjelenésű, de népi ihletésű díszítősávokkal, illetve díszítőelemekkel. A Vas utcai – egyébként téglaburkolatos – iskolán sima kőfelületbe illesztett, népművészeti elemeket felhasználó művek láthatóak, a Rózsavölgyi-házat Zsolnay-féle, színes pirogránit, népi motívomsor „tagolja", a Parisiana-homlokzat alumínium nyílászáróinak domborulatai is hagyományos díszekre utalnak.

Lajta (Leitersdorfer) Béla, az építész igazi századfordulós polgár volt. 1873-ban született, 1896-ban diplomázott a Műegyetemen. Már az egyetemi évek alatt ismerkedett, sokat foglalkozott a hazai népművészettel, és – az itthoni munka megkezdése előtt – Európa több nagyvárosában, Rómában, Berlinben, Londonban is tanult, ottani hírességek irodájában segédkezett. 

Visszatérve az önálló „nemzeti megjelenés" szecesszióba (is) vezetésén Lechner Ödönnel „gondolkodott", illetve Lechnernél (pl. Iparművészeti Múzeum, Postatakarékpénztár) dolgozott.

Az 1900 körüli néhány évben immár önállóan, saját stílusát keresően kezdetben tervpályázatokon, majd az „indító" munkákon dolgozott – főleg egyházi épületeken, mint a Salgótarjáni utcai ravatalozó, az Amerikai úti Szeretetház, vagy éppen a Gries-családi sírbolt. A tízes évek legjellemzőbb Lajta-munkái talán az Erzsébetvárosi Bank Rákóczi úti székháza, vagy saját családja Ilka utcai lakóháza. A Nemzeti Színház akkor kiírt két tervpályázata során – az időszak legfontosabb építészei között – korszakosat alkotott, díjat is nyert.

Lajta saját irodáját 1910-től 1913-ig Kozma Lajos, a szinte „avantgárd" leendő mestere vezette. (Az ő korszakos munkái később a Napraforgó utca 8., vagy az a bizonyos Lupa szigeti nyaraló.) 1941-ben Svájcban megjelent, Das Neue Haus című könyvében – saját műveivel illusztrálva – már a modern építészet lényegét foglalja össze.

Lajta Béla – negyvenhét évesen – száz éve, 1920. október 12-én halt meg Bécsben. Párizsban élő lánya, Erika 1990-ben – a Parisiana régi-új homlokzatának elkészültekor – Budapestre jött. A Kozma utcai temetőben meglátogatta apja sírját, a Kozma Lajos által tervezett modern síremléket és csodálattal nézte a Lechner Ödön által ihletett szecessziós Schmidl-sírboltot is. Alig húsz év munkájával Lajta Béla negyven év építészettörténetét képezte le, valósággal előre látta a jövőt. Minden kornak szüksége lenne egy Lajtára. 

Kőnig Tamás építész