Mi is lesz pontosan a Dürer helyén? – Mutatjuk az engedélyezett terveket
2020 novemberében bejárta a sajtót a hír, hogy a Dürer Kertnek költöznie kell. A szórakozóhelynek és inkubátorháznak is otthon adó ingatlan összességében egy 3,7 hektáros részt ölel fel az Abonyi, a Zichy utca és az Ajtósi Dürer sor határvonalán belül. Ezen a területen egy meglehetősen heterogén épületállomány sorakozott fel eddig az 1883 óta több ütemben épülő Sacré-Coeur nővérek zárdájának és leánynevelő intézetének épületeivel, azok 1950-es évekbeli ráépítéseivel, és a későbbi MSZMP Politikai Főiskola megmaradt architektúráival.
A területen most beruházóként a Dürer Befektetési Kft., fejlesztőpartnereként pedig a Property Market Kft. épít három lakóépületet és két irodaházat. Utóbbiak terveit decemberben engedélyezték, a végleges terveket pedig az alábbiakban láthatják az Építészfórumon.
Az Avant-Garde Építész Stúdió által tervezett irodaház
Fontos információ, hogy a fejlesztés mestertervét a milánói székhelyű Lissoni&Partners készítette elő, akik meghatározott paramétereket és bizonyos formai javaslatokat is nyújtottak a magyar tervezők számára nemzetközi példák és tanulságok alapján. Az Avant-Garde a konkrét építészeti megfogalmazásoknál már a saját lábán járt, és Kertész András Tibor DLA, Pék Elemér és Tóth Tamás vezető tervezők végül egy 24. 500 négyzetméteres irodaházat vázoltak fel az Ajtósi Dürer sor és az Abonyi utca közé, alapterületét tekintve némileg követve a régen itt állt épületek nyomvonalát is.
Ha valaki az Abonyi utca felől sétál el a jövőben, akkor azt láthatja, hogy a villanegyed párkánymagasságához igazodik majd mind az irodaház, mind az egyelőre kidolgozás előtt álló lakóépület-sor tömegalakítása is. Az Ajtósi Dürer sor térfala szintén követendő mérték lesz, ahol az Avant-Garde épülete a mellette álló Szent István Gimnázium történeti homlokzatához idomul majd.
A fent említett, több mint 24.000 négyzetméter viszont nagyobb épületet követel ennél az udvariasságnál. „A kiírt méretet valamilyen formában úgy kellett tagolni, hogy a szomszédos architektúrák léptékeihez és az említett párkánymagasságokhoz igazodjon, és igenis, egy elviselhető épülettömeg helyzetet hozzon létre a környezetéhez képest. Végül egy hosszanti, majd 100 méteres, lepényszerű tömegre terveztünk három tornyot a homlokzatoktól hátraléptetve" – mondja Kertész András Tibor tervező.
Tény, hogy ettől függetlenül is elég magas beépítéssel számolhatunk a jövőben, de a Stefánia úti saroknál magasodó kollégiumi épület annak idején már régen megszegte az itt kialakítandó, csak elméletben létező homogenitást. E kollégiumhoz képest az utcaszintről nézve hátrébb húzódó tornyokról beszélhetünk majd, a gépészetet plusz szint kialakításával takarják el a tetőn. A magaszszinti tömegek fiókszerű kiugratásai lehetőséget adnak kertek, növények futtatására is – ebben a tekintetben a milánói Bosco Verticale jelenleg is működő, fenntartható és eltanulható gyakorlata kifejezetten minta volt Schranz Mihály, a Property Market ügyvezető igazgatója szerint.
A monumentalitást a visszatükröződő üvegfelületek helyett talán a transzparens homlokzatok légiesíthetik majd, továbbá a felületeket alumínium lamellarendszerrel fedik és tagolják (ami a madárvédelem szempontjából sem mellékes a Városliget mellett). Az említett zöld homlokzat szintén enyhítheti a léptéket, de az sem hátrány, hogy a tornyok között cour’d honneur kialakítású kerteket terveztek, és a hosszú homlokzat is tagolt passzázsokkal csatlakozik majd a terület fókuszpontjában elhelyezkedő – eddig elhanyagolt – ősfás parkhoz.
Az Ajtósi Dürer sor kétszer kétsávos vonalában ki fognak alakítani egy új, lámpás kereszteződést is, amelyről az itthon még ritkaságnak számító, inkább hotelek esetében kivitelezett Drop-off fedett autóbehajtó alatt lehet majd megérkezni a bejárathoz. Az útvonalak között egy új zöld tábla telepítése szintén célkitűzés az Ajtósi Dürer sor brutális aszfaltmennyiségében.
A Lean Tech Mérnökiroda által tervezett irodaház
Ma Magyarországon egy történeti épülettel tervezett bármilyen beavatkozás – bontás, felújítás – esetén a beruházó kezdetnek egy tudományos építéstörténeti dokumentációt és értékleltárat rendel, amit csak és kizárólag akkreditált szakemberek készíthetnek el. Azaz a korábbi, központosított műemlékvédelmi hatóságok építészei és művészettörténészei határozzák meg továbbra is azt, hogy mi a mentendő érték egy ilyen beruházás esetén. Mint neve is elárulja, ez azonban egy listaszerű értékleltárban végződik, a felsorolásban szereplő kiemelt értékek pedig olykor kérdésesek, hogy a körülöttük középszerűnek ítélt elemek nélkül önmagukban is reprezentálni tudják-e majd a szerepüket.
A 2-es számú irodaház telkén állt Sacré-Coeur épület műemléki besorolás alatt nem állt, de a fent említett értékleltár szerint (készítője Déry Attila – pl. Bem Palace, Agrárminisztérium épülete), az épület három homlokzata, főlépcsőházának alsó szintje, valamint a később jelentősen átépített kápolna eredeti szerkezete megőrzendő részekként tűntek fel, amit a fejlesztő el is fogadott és a felújításuk mellett döntött. Az enteriőr világát egyébként a Studio This alakítja majd, ahol a helyreállított kápolna rendezvényteremként tűnik fel, a régi lépcsőház pedig be lesz komponálva egy fedett udvaros átrium rendszerbe.
A szakszerűen felújított, de kiragadott részletekre a tervek szerint azonban végül egy majd 16.000 négyzetméteres, üveg és alumínium textúrát felvonultató irodaház nehezedik a jövőben. Egyre több fejlesztő tekint mintaként a nagyobb műemléki állománnyal rendelkező európai városokra, ahol bátrabban döntenek a nem feltétlenül legmagasabb műemléki védettség alatt álló épületek drasztikusabb bővítése mellett. „A Lissoni iroda is egyértelművé tette számunkra, hogy a régi épület homlokzatával számoló kontrasztos megoldás járható út. Milánóban is progresszívan állnak már hozzá az értékvédelemhez, nem idegenednek el a hasonló megoldásoktól. Egy újgenerációs épület megtervezése volt a célunk, de a kijelölt régi részek minőségi helyreállításával együtt" –fejti ki Szüle Péter vezető tervező.
Viszont látni kell, hogy faszádizmus és faszádizmus között is van különbség. Más típus az, amit mondjuk a prágai, Bofill-féle Corso Karlin esetében látunk vagy éppen ugyanabban a városban a Project Five-nál a QARTA tervezőitől. A lépték, a bontás mennyisége teljesen más megoldásokat tud teremteni ugyanabban a műfajban, pedig a régi részeket a négyzetméterek maximalizálása mellett, egy nagyobb ráépítéssel amúgy valóban be lehet olykor vonni egy minőségi „új táncba" (pl.: az Arrowstreet bostoni, 40 Water Street projektje).
A Zichy utca és az Ajtósi Dürer sarkán a jelenlegi szűk járda helyett egy kiszélesített gyalogosforgalmat fognak biztosítani, a tervezők egy fedett árkádos részt alakítanak ki ugyanis a földszinten. „Mindemellett a Zichy utcánál egy új bekötőutat is építünk, amellyel az itt lakóknak és dolgozóknak be lehet hajtani a Dürer Park mélygarázsaiba, az Abonyi utcai villasort tehát semmilyen forgalommal nem fogjuk terhelni a jövőben" – mondja Schranz Mihály.
A kivitelezés már javában zajlik, az ütemezés szerint 2025 közepén készülhet el mindkét irodaház, a lakóépületek tervezése és ütemezése azonban még nem véglegesült. A téma nem fekete-fehér. Megközelíthető irodapiaci szempontból, városépítészeti, környezetvédelmi szempontból is: kérdés, hogy valóban ezen a területen és ilyen időkben kell-e ekkora irodaberuházást indítani, de ott a másik oldal, miszerint itt egy végtelenül elhanyagolt épületállományról volt eddig szó (aminek a zöld területeit sem gondozta eddig senki), és ami helyett egy felújított negyeden, új munkahelyek, munkakörnyezetek megteremtésén lehet most fáradozni. A különböző aspektusok összetett, nem öncélú, szakmailag megalapozott véleményeit ezúton is várjuk Szerkesztőségünkbe.
Pleskovics Viola
22:24
(Finomítottam az első hozzászólásomon, a második az érvényes... Köszönöm!!!)
22:24
"Azaz a korábbi, központosított műemlékvédelmi hatóságok építészei és művészettörténészei határozzák meg továbbra is azt, hogy mi a mentendő érték egy ilyen beruházás esetén." - ez egy elég erősen szépítő, csúsztatott leírása a tényleges helyzetnek. Egészen pontosan (1) projektenként egy-egy ilyen szakértő van, (2) jelentős részük nem dolgozott a központi műemlékvédelemben (3) az egyetlen szakértő is a beruházó megbízottja. Egyetlen, a beruházó beosztottjaként működő szakértő egyáltalán nem vált ki egy intézményes működést, ahol több, a közösség érdekét képviselő szakértő láthat rá minden projektre, a kormányhivatalok többségében pedig nincs szakmai szervezeti struktúra, nincs valódi szakmai kontroll. Ez az intézményes hiányosság sajnos nem marad következmények nélkül - ebben az esetben sem.
20:04
"Azaz a korábbi, központosított műemlékvédelmi hatóságok építészei és művészettörténészei határozzák meg továbbra is azt, hogy mi a mentendő érték egy ilyen beruházás esetén." - ez egy elég erősen szépítő, csúsztatott leírása a tényleges helyzetnek. Egészen pontosan (1) projektenként egy-egy ilyen szakértő van, (2) jelentős részük nem dolgozott a központi műemlékvédelemben (3) az egyetlen szakértő is a beruházó megbízottja. Egyetlen, a beruházó beosztottjaként működő szakértő egyáltalán nem vált ki egy intézményes működést, ahol több, a közösség érdekét képviselő szakértő láthat rá minden projektre. A kormányhivatalok többségében pedig nincs szakmai szervezeti struktúra, nincs valódi szakmai kontroll. Ez a beruházás a túlméretezettségével, a meglevő épületek iránti érzéketlenségével illusztrálja, hová futhat ki egy igazán jelentős és értékes környezetben ez a torz döntési mechanizmus.