Nem szigorúan ellenőrzött terek – Interjú Carolina Sidonnal, az első cseh kalandjátszótér egyik alapítójával

„Egy hónapja ellátogattunk egy építészeti és várostervezési szempontból is figyelemre méltó kísérlet helyszínére, Csehország első kalandjátszóterére. A Carolina Sidon és Mirjana Petrik által életre hívott Na Kocínce Adventure Playground 2024 júniusában működött Prága hatodik kerületében pilot projektként. Ottlétünkkor a forró nyári nap ellenére számos család órákon át szerelt, játszott, épített fáradhatatlanul." Bogyó Virág interjújában Carolina Sidonnal beszélgetett a szabad játékról, tapasztalatairól és a projekt tanulságairól.   

Kalandjátszótér – játszótér, amit a gyerekek építenek. Mesélnél az elképzelésről? 

A kalandjáték ötlete az 1940-es években született meg Dániában, miután Carl Theodor Sørensen tájépítész megfigyelte, hogy a gyerekek nem annyira szeretnek a hagyományos játszótereken játszani, és sokkal inkább az olyan városi helyszíneket részesítik előnyben, amik több kalandra, felfedezésre adnak lehetőséget – mint a roncstelepek, építkezések vagy egyéb elhagyatott területek. Ez vezette őt arra a következtetésre, hogy a játszótereknek a inkább ezekre kellene hasonlítaniuk, több lehetőséget biztosítva a gyerekeknek természetes szükségleteik megélésére, a kreatív és kísérletező játékra. Ezért Sørensen John (Jonas) Bertelsen pedagógussal, a játszótér későbbi vezetőjével együttműködve létrehozta az első lomjátszóteret[1] a koppenhágai Emdrupban.

Úgy érzem, hogy ma hasonló a helyzetünk. A gyerekek kétségbeesetten keresik a kalandot, de nincsenek olyan helyek a városban, ahol szabadon játszhatnának, kreatívak lehetnének, bepiszkolhatnák magukat, azt csinálhatnák, amit akarnak, és váratlan élményeket élhetnének át. Sok gyermek szabadidejét a szülei tervezik meg, és nagyon kevés helyük van arra, hogy önmagukban legyenek, és játékosan tanuljanak. A projekt motivációja az volt, hogy megmutassuk a szülőknek, hogyan viselkednek, tanulnak és fejlődnek a gyerekek, ha a kalandjátszótéren játszhatnak. Mert meg voltunk győződve arról, hogy amikor a felnőttek is megtapasztalják ezt az élményt, azt szeretnék majd, hogy Csehországban is legyen állandó jelleggel ilyen játszótér a gyerekeik számára.

Hogyan működött a Na Kocínce kalandjátszótér? 

A játszótér mindössze egy hónapig volt nyitva. Egy üres, bekerített telken működött, ahol hamarosan iskola fog épülni. Prága hatodik kerületének önkormányzata állt elő az ötlettel, hogy az építkezés megkezdése előtt ideiglenesen kalandjátékra lehetne használni. A telekre rengeteg alapanyagot hoztunk, különböző faanyagokat, botokat, gumiabroncsokat, köteleket. Építettünk egy kis házat is, ahol az eszközeinket, fűrészt, kalapácsot, fúrót, szöget stb. tároltuk. A játszótér minden nap délután 2 és 7 között volt nyitva, és mindig volt 2-3 játéksegítő [playworker] a helyszínen. Valahogy így kezdődött, aztán hagytuk, hogy a gyerekek azt építsenek, amit csak akarnak. Nagyon gyorsan rengeteg kunyhó épült, mind nagyon eltérőek és rendkívül ötletesek voltak. Három hét elteltével a játszótér már majdnem olyan volt, mint egy kis falu, tele kunyhókkal, azt hiszem, összesen nagyjából 30 darab lehetett. A játszótér szabályai más olyan játszóterek szabályain alapultak, amelyeket az elmúlt években látogattam meg. Például, ha a gyerekek kölcsön akarták kérni a szerszámokat, oda kellett menniük a játéksegítőhöz és tőle kellett elkérniük. Ő aztán odaadta a gyerekeknek a szerszámot, megkérdezte, hogy tudják-e használni, majd bemutatta, hogyan kell vele biztonságosan dolgozni. A szögeket a gyerekek maguk is elvihették, majd a munka végeztével visszaadták a szerszámokat a játéksegítőnek. 

A játszótér bejáratánál kiírtuk a „szabadság három alapelvét", ezek a következők voltak: 

1. a belépés ingyenes és mindenki számára hozzáférhető, 
2. a gyerekek szabadon jöhetnek és mehetnek, kedvük szerint, 
3. a gyerekek szabadon dönthetik el, hogyan töltik az idejüket a játszótéren.

A kalandjátszótereket általában csak a gyerekek látogathatják. Ti a szülőket is beengedtétek, akik mint láttam, elég fontos szerepet játszottak az építési munkálatokban. Mi volt ennek a döntésnek az oka?

Ahogy említettem, Csehországban (csakúgy, mint hazánkban – a szerk.) nincs egyetlen kalandjátszótér sem. Minden alkalommal, amikor nyilvánosan beszélünk róla, az emberek azt mondják, el sem tudják képzelni, hogy mindez egy cseh városban lehetséges. Szóval meg kellett mutatnunk a felnőtteknek, hogy igenis lehetséges, sőt, nagyon könnyű megszervezni. A Na Kocínce pop-up kalandjátszótér célja az is volt, hogy minél több felnőtt megtapasztalja a „szabad játék" élményét. Egy hónap alatt több mint 2600 látogatója volt a játszótérnek. Ők most már tudják, hogy a „szabad játék" és a kalandjátszótér olyan koncepció, ami a cseh városok része lehet. Az anyagi támogatást a hatodik kerületi önkormányzattól kaptuk. Nagyon megtetszett nekik az a gondolat, hogy bátor politikai állásfoglalásként az első olyan csehországi önkormányzat lehetnek, amely nyilvánosan támogatta egy kalandjátszótér létrejöttét. Különösen Petr Palacký, az önkormányzat lakókörnyezeti referenseknek támogatását élveztük, aki a zöld párt tagja. Tavaly részt vett az „Architektura Dětem" (Építészet a gyermekekért) című, a prágai Műszaki Egyetem Építészeti Karán megrendezett konferenciánkon, ahol külföldi meghívottaink révén találkozott a kalandjátszótér ötletével. Ezen a konferencián ismert meg minket és Město přátelské k dětem (Gyermekbarát Város) nevű egyesületünket is.[2] 

Nemrégiben részt vettem egy pedagógiai konferencián, és levetítettem néhány képet a Na Kocíncéről és néhány németországi állandó kalandjátszótérről – a hallgatóság többsége kiborult az élektől, a tüskés deszkáktól és a helyszín általános „veszélyességétől". Találkoztatok hasonló hangokkal?

Igen, pontosan ezt hallom én is, amikor fotókat mutatok, az emberek egyszerűen nem tudják elképzelni, hogyan néz ki ez a valóságban. Amikor ugyanezek az emberek megtapasztalják azt, ami a fotókon van, vagyis ellátogatnak a játszóterünkre, hirtelen abbahagyják a kérdezősködést, mert látják, hogy a gyerekek mennyire koncentráltak, mennyire jelen vannak és mennyire tisztában vannak a hely minden „veszélyességével". A gyerekek nagyon magabiztosan a képességeiknek megfelelően mozognak a játszótéren. A legfontosabb dolog, amit a játszótéren megértettem, az volt, hogy amikor hagyjuk a gyerekeket egy felügyelt, kalandokban gazdag helyen játszani, mondván: „rajtatok múlik, nyitva kell tartanotok a szemeteket, senki sem fogja helyettetek elvégezni a »munkát«" – rögtön bekapcsol a bennük egy varázsgomb. Ez a gomb a játékra, a tanulásra, a tapasztalatszerzésre és a bátorságra való természetes képesség.

Pedagógusként hogyan látod a városi gyermekkor aktuális helyzetét?

A városi terek egyre inkább privatizálódnak, a hátsó udvarokat, kerteket lezárják... Kevés hely jut a gyerekkor megélésére. A gyerekkornak a felfedezésről és a játékról, a lakókörnyezetünk megismeréséről kellene szólnia. Ahhoz, hogy a gyerekek kötődjenek a városaikhoz, időt kell ott tölteniük. Azaz játszani, felfedezni, barátokkal lenni, helyeket meghódítani, izgalmakat átélni – lehetőséget kapva arra, hogy szüleik nélkül mozogjanak és jól érezzék magukat... 

Ennek érdekében az önkormányzatoknak olyan várostervezési döntéseket kellene hozniuk, amelyek integrálják a gyermekek igényeit, és számukra is élhető városokat teremtenek. A tágabb stratégia magában foglalja a biztonságos gyalogos utak kialakítását – különösen a nevelési intézmények és a zöldterületek között – a forgalomcsillapítást, a gépjárműforgalom és parkolás szigorúbb szabályozását, játszóutcák kialakítását, és a részvételi költségvetés kiterjesztését. 

Hogyan reagál ezekre a kérdésekre a kalandjátszóterek elgondolása? 

A kalandjátszóterek lehetőséget teremtenek olyan városi terek kialakítására, amelyek egyszerre biztonságosak és kihívásokban bővelkednek. Olyan pedagógiailag felügyelt helyszínek, amelyek támogatják a gyerekeket abban, hogy magabiztosak legyenek, döntéseket hozzanak, és megtanuljanak önállóan helytállni anélkül, hogy szüleik a hátuk mögött állnának. Míg a hagyományos játszóterek csak passzív, felhasználói szerepet engednek a gyerekeknek, addig a kalandjátszóterek részvételre és aktív cselekvésre ösztönöznek. A gyerekek növényeket ültetnek, kertet gondoznak, állatokról gondoskodnak, építenek, megismerkednek anyagokkal és elsajátíthatják különböző eszközök használatát. Lehetőségük nyílik arra, hogy részt vegyenek a környezetük alakításában, és egyben hozzájáruljanak a lokális közösségeik megerősödéséhez is.

A Na Kocínce kalandjátszótér csak ideiglenes helyszín volt. Lesz-e folytatása a projektnek? Látjátok a hosszútávú fenntarthatóság lehetőségét?

A projektnek Prága nyolcadik kerületében lesz folytatása, ahová már át is telepítettük az összes anyagot, szerszámot és a kis házat. A helyszínen négy éve működik egy ifjúsági klub, nagy kerttel. Szeptemberben ott indulunk újra, de ezúttal a kalandjátszótér csak a gyerekek számára lesz nyitva, felnőttek nélkül. Ezenkívül azóta további prágai önkormányzatok is megkerestek minket azzal, hogy játszóteret hoznának létre kerületükben (harmadik, hetedik és nyolcadik kerület). A következő lépés egy október 18-i konferencia lesz, ahol a lehető legtöbb tudást és támogatást szeretnénk megadni ezekhez a tevékenységekhez. A legfontosabb az lesz, hogy egy kézikönyvet készítsünk az önkormányzatok számára arról, hogyan lehet lépésről lépésre haladni egy állandó kalandjátszótér létrehozásával, a Na Kocínce pop-up játszótér jó gyakorlatának felhasználásával. 

Bogyó Virág

szerk: Böröndy Júlia

[1] Az elképzelés eredeti neve lomjátszótér, dánul Skrammellegepladsen volt. A kalandjátszótér elnevezés és annak elterjedése Lady Allen of Hurtwood brit tájépítész aktivista tevékenységének köszönhető. (szerk.)

[2]  A Město přátelské k dětem építészek, szociológusok és pedagógusok szövetsége, akik azért dolgoznak, hogy a városi köztereket élhetőbbé tegyék a gyermekek számára. Minden évben társszervezői az Építészet a gyermekekért konferenciának. 

Közreműködők:
Carolina Sidon, Mirjana Petrik 
Město přátelské k dětem
Childfriendycity.cz
Praha 6
Dům dětí a mládeže hlavního města Prahy

További információk a projektről:
www.adventureplayground.cz

Bővebben a szabad, kockázatos játék hasznáról, a kalandjátsztóterek működéséről és a playwork [játéksegítő] szakmáról.