ÖSSZENÉZVE/1 - a háború utáni építészet

"A lakótelepek jövője nem energetikai megújításukon, hanem a helyi adottságokra reagáló komplex megoldásokon múlik." Facing Post-War Urban Heritage in Central-Eastern Europe címen, a BME Urbanisztika Tanszéke nemzetközi doktori konferenciát és tanulmányutat szervezett, II. világháború utáni építészet városi léptékű örökségének közép-kelet európai kihívásairól. Az előadásokat ismertető négyrészes cikksorozat Benkő Melinda PhD, a konferencia szervezőjének írásával kezdődik. 

Az eseménysorozatot 2015. október 9-10-én tartották, s nem csupán egy nemzetközi doktori konferencia volt, hanem poszterkiállítás és budapesti tanulmányút (Csepel, Teleki tér, Újpalota, Római-part helyszínekkel) is egyben.

Az év elején meghirdetett felhívásra PhD doktroranduszok, doktorjelöltek és öt éven belül doktorált építészek, tájépítészek, településrendezők jelentkezhettek négy altémában. A lakótelep és a köztérhasználat szekciókba érkezett a legtöbb absztrakt - érzékeltetve ezek kiemelt fontosságát a térség településtudományi kutatásaiban -, de az ipari örökség és a szabadidős területek kérdéskörre is számos jó témafelvetést küldtek. A találkozó célja, a tudományos előadások mellett, a közép-európai építész alapú egyetemi PhD doktori képzések közelítése is volt, valamint oktatók, kutatók és doktoranduszok megismertetése egymással, kutatási módszerekkel és eredményekkel. Nem szokásos városos konferencia „nagyüzem", ahol párhuzamos szekciókban, néhány fős termekben, jelentős regisztrációs díj mellett több száz előadás zajlik (pl. ISUF, EAUH, EUGEO, WALK stb.); az előadók jelentős része építész volt, de a szervezők geográfusok, történészek, szociológusok, energetikusok, vagy éppen közgazdászok voltak önálló tudományterületekkel. 

Ezeken a külföldi rendezvényeken - még az európai konferenciákon is -, az előadók csak közel 5%-a érkezik a közép-európai és posztszovjet országból. A hazai tudományos kutatás másik nehézsége, hogy a régió kutatásainak többsége helyspecifikus, ugyanakkor a követelményrendszer az amerikai típusú tudományosság publikáció-centrikus kritériumait követi, Európában kevés a megjelenési lehetőség. Országonként nagy nehezen létrejön egy-egy elismert folyóirat, míg például Svájc, Németország vagy Franciaország más utakon jár, a nemzetközi publikálás csak a fokozatszerzés után kezdődik.

Az előkészítést követően a BME Urbanisztika Tanszéke elnyerte a Visegrad Fund pénzügyi, és a modern épített örökséggel foglalkozó nemzetközi szervezet, a Docomomo szakmai támogatását. A konferenciát így - a tanszéket és az MTA Településtudományi Bizottságát képviselő Benkő Melinda és Meggyesi Tamást követően - Miles Glendinning, a Docomomo Urbanism & Landscape szakbizottságának skót elnöke vezette be.

A négyrészes cikksorozat, a négy szekcióban elhangzott előadásokat ismerteti. Az első, a LAKÓTELEP a tanszéken belül egyre jelentősebb oktatási és kutatási téma, Közép-Kelet Európa egyik városi alapkérdése. Budapesten a lakosság 30, Prágában 40, Vilniusban 60, néhány volt ipari városban a lakosság 80%-ának lakóhelye.

A szekciót David Tichy PhD, a Prágai Műszaki Egyetem Építészkarának tanára, az UNIT architekti tervezője moderálta. Tichy szervezője egy hároméves, a lakótelepekkel foglalkozó „Housing Estates in V4, what next?" című oktatási Visegrád programnak, melynek keretei között alakult ki a BME Urbanisztika Tanszék és a Kohout-Tichy cseh műterem közötti együttműködés, mely vendégelőadásokat, négynapos nemzetközi workshopot tartalmaz. Előadásában összefoglaló képet adott a lakótelepek mai helyzetéről, ismertette saját munkájukat, hat prágai lakótelep összehasonlító vizsgálatát. Prágában a lakosság 40%-a él a '60-as, '70-es, '80-as években épített paneles lakótelepeken, a modernista beépítési elvekből adódóan területük 62-83%-a szabad tér. Német, holland és francia példákra támaszkodva hangsúlyozta, hogy a közép-európai tipikus műszaki megoldások helyett komplex megközelítés hozhat minőségi változást. Építészeti eszköz lehet a szabad terek tulajdonának és használatának differenciálása, értékes városi területen a beépítés sűrítése, funkcionális gazdagítása, a külső-belső terek közti kapcsolatok kialakítása, stb.

Damian Poklewski-Koziełł PhD doktorandusz a Krakkói Műszaki Egyetem Építészkarán, építész, a Mado Architect alapítója, számos nemzetközi workshop résztvevője. Előadásában krakkói példákon keresztül hasonlította össze az államszocializmus központilag tervezett lakótelepeit (ahol a lakosság több mint fele él) és a rendszerváltás után épülő lakóparkok életminőségét. Widok lakótelepe 1971-ben épült, a terület mindössze 13%-a beépített, a szabad terek 59%-a zöldfelület. A 2009-ben a közelében kialakított Future City lakópark 24%-a beépített, zöldfelülete azonban csak 29%, a többit a felszíni parkolók, burkolt közlekedőfelületek foglalják el. Lengyelországban a történeti központokon kívül szinte nincs szabályozás, a városfejlesztés motorja a gazdaság, vagyis ha van rá igény, szinte bárhol, bármit építhet a befektető. A lakóparkok a városban mindenhol megjelentek, véletlenszerűen foglalnak el területeket. Kerítéssel lehatároltak, intézményi, vagy kereskedelmi ellátottság a fejlesztési területen belül nincs, és építészetileg nagyon vegyes minőségűek.

Filip Tittl PhD doktorandusz a Cseh Műszaki Egyetem Építészkarán, városépítész a prágai Unit Architekti irodában, dolgozott az MVRD-nél, részt vett az MIT New York Vision workshopján. Számára a lakótelep megújítás eszköze a környezet olvashatóságának megteremtése. Negyven európai megújítási folyamat elemzése mellett, 6 cseh lakótelep összehasonlító vizsgálatát mutatta be (Csehország lakosságának harmada, míg Magyarországon az ötöde él panelben). Az aktuális problémák többségét a beépítés, a szabad terek működésképtelensége, a privatizáció után kialakuló tulajdonosi struktúra, a társadalmi összetétel és az üzemeltetés nehézségei okozzák. Megoldásként kis léptékű beavatkozásokat és hosszú távú gondolkodást javasol, melynek legfontosabb építészeti elemei a központi helyzetű közterek megújítása, a földszinti zóna átalakítása, a közterületek újratagolása és egyes részeinek privatizációja.

Peter Horák PhD doktorandusz a Szlovák Műszaki Egyetem Építészkarán tanult New Castle-ben, városépítész, településtervező Pozsonyban. Előadását Pozsony II. világháború utáni városfejlődésének látványos bemutatásával kezdte, aminek eredményeképpen jelenleg a lakosság közel 60%-a él paneles lakótelepen. Az urbanizáció - az iparosítás és a tömeges lakásépítés - eleinte a város északkeleti részein zajlott le, a 60-as évek végétől azonban már a Duna déli oldalát borította be Petržalka, Közép-Európa legnagyobb, 130.000 fős lakótelepe, illetve a városközponttól Észak-Nyugatra épült Dubravka, az esettanulmány lakótelepe. A volt egyutcás falu 1946-ban lett Pozsony része, a 70-es évek 40.000 lakosra méretezett lakónegyede a történeti település és a prágai autópálya közé épült, a 80-as évektől, kiváló elhelyezkedésének is köszönhetően, a terület újabb fejlesztések helyszíne.

Tiberiu Ciolacu PhD doktorjelölt, külsős konzulens a Kolozsvári Műszaki Egyetemen. A Planwerk iroda városépítész kutatása az 1974-es román úgynevezett „szisztematizáló" törvényt egyrészt abból a szempontból mutatta be, hogyan hat a jogi szabályozás a lakótelep tervezésére, a városi életminőségre, másrészt a kommunista diktatúra urbanisztikai elvei hogyan állíthatók párhuzamba a kortárs városi fenntartható fejlesztés és megújítás elméleteivel. A törvény nemzetközileg és tudományosan is alátámasztott volt, a modernista lakótelep kritikájaként született, hangsúlyozta az átfogó – gazdasági, társadalmi, környezeti – megközelítés fontosságát (a fenntarthatóság három alappillére). Célja a természeti környezet, a mezőgazdasági művelésre alkalmas területek megőrzése, eszköze a sűrűség, a kompaktság érvényesítése, a hagyományos városias beépítési formák alkalmazása. A kortárs fenntarthatósági elveknek megfelelő gondolkodás azonban a minimál igényekre számított normatívákat kiszolgáló, tömeggyártásra alapuló, igénytelen települési környezetet eredményezett.

Napjainkra egyértelművé vált, hogy a lakótelepek jövője nem energetikai megújításukon múlik, hanem a helyi adottságokra reagáló komplex megoldásokon. A BME Urbanisztika Tanszéke a téma kutatását, beemelését az oktatásba, a hazai tudás közvetítését a nemzetközi szakmai közeg felé fontos feladatának tekinti. Az elmúlt évek tudományos és oktatási eredményeit Urban Heritage LAB (városi örökség műhely) honlapján mutatja be.

A konferencia a Visegrad Fund (www.visegradfund.org) támogatásával valósult meg.

Benkő Melinda