Plázák a várrom felett: a kaposvári Berzsenyi utca átalakulása

Ahogy kilépünk Kaposvár belvárosából, máris kültelki hangulatú bevásárlóközpontokba ütközünk. A somogyi megyeszékhely korábbi szűkös átmenőútja és vásártere különös átalakuláson esett át az elmúlt három évtizedben. Bán Dávid írása.

„25 éve nyílt meg az »álomáruház«: jubileumot ünnepelt a kaposvári Tesco" – adta hírül tavaly a város közéleti hírportálja, majd így folytatta a múltidézést: „450-en közel másfél hónapon keresztül töltötték fel az üzletet a nyitónapra, amelyet hatalmas érdeklődés övezett, tömött sorokban álltak a vásárlók a bejárat előtt". Az álomáruház megnyitása nemcsak a város kereskedelmi életének fellendülésben és a foglalkoztatási problémák enyhítésében volt hivatott fontos szerepet játszani, hanem a belváros közvetlen szomszédságában elterülő „elszlömösödött" rész teljes átalakulására is katalizátorként hatott. A budapesti két áruháza után Kaposváron kezdte országos terjeszkedését a brit áruházlánc, amely a következő évtizedben meghatározó látványeleme lett a hazai kisvárosok többségének: a közepesebb méretű településekbe befutó autóutak mentén, a városhatáron felhúzott egységes, fehér-kék dobozépületek ambivalens szimbólumokká váltak. Kaposváron azonban jóformán a városszövetbe, a belváros szoros szomszédságába került a Tesco áruház, amely ugyan nem az első fecske volt a környéken, hiszen egy évvel az ünnepélyes megnyitó előtt, 1997-ben adták itt át a McDonald’s gyorsétteremet, de ekkor a városvezetés már a térség újragondolásán dolgozott, középpontjában az első dobozépület-áruházzal.

A mai somogyi megyeszékhely a 19. század első felében kiadott térképeken még jóformán alig tűnt ki környezetéből. Az akkori szerény mezővárost egy kelet–nyugati irányú főutca tengelye és az abból kiágazó négy-öt észak–déli további utcácska alkotta. A város történetének kezdete a 13. századra, a nevét adó vár felépítéséhez vezethető vissza, ekkor készült el a Kapos folyó mentén épített, eredetileg négyzetes alakú erődítmény, amelyet árok és sánc vett körül. A térséget már korábban is lakhatták, hiszen a Kapos (latinul: Copus) név szerepelt az I. István által feltételezhetően 1009-ben kiadott pécsi püspöki alapítólevélben.

Nem sokkal később bencés monostort alapítottak, amelynek műemlékké nyilvánított romjai a mai város keleti részében találhatóak. A 13. században emelt várat később bástyával bővítették, de a térség védelmét nemcsak ez az erődítmény, hanem a nehezen járható mocsaras, lápos vidék is jól szolgálta. A törökökkel vívott harcok idején a vár sokáig védelmet, menedéket nyújtott a környék lakói számára, de 1555-ben a hódító seregek mégis bevették. Kaposvár néhány évvel később ugyan mezővárosi jogot kapott, de a török uralom alól csak 1686-ban szabadult. A vár ekkorra már lényegében teljesen romossá vált, de még így is 1702-ig állt, amikor Habsburg Lipót német-római császár és magyar király leromboltatta.

A török hódoltság után romokban heverő város 1690-től az Esterházy család birtokába került és innentől kezdődött el újjáépítése. A 18. században a város alapjait a korábbihoz képest északabbra, magasabbra helyezték, a kiépülő főutca házaihoz mind hosszanti telkek csatlakoztak. A telkek mögött, szintén az északi oldalon terült el az Esterházy családuradalma, amit az ekkori feljegyzések és térképek granáriumföldként (granárium magtárat jelent) jelöltek.

Kaposvár lendületes fejlődését a 19. század második felének iparosodása és a vasútvonalak kiépítése indította el. Míg a század első éveiben nagyjából 3000-en lakták a települést, addig az 1920-ban felvett népszámlálási adatok már közel 30000 lakosról szólnak. Az iparvállalatok – köztük a legjelentősebb az 1894-ben megépült cukorgyár – és a Fiuméig, ezáltal a tengeri kikötőig közvetlen szállítást biztosító vasútvonal megjelenésével a város felvirágzásnak indult. Kialakult a mai belváros, és új városházát, oktatási, kulturális és egyházi épületeket emeltek a somogyi megyeszékhelyen, amely egyértelműen megindult a polgárosodás útján.

A várost eleinte csak vasúton és szerényebb szekérutakon lehetett elérni. Az első jelentősebb útépítések csak az 1930-as években kezdődtek, ekkor még csak dél irányába, Szigetvár felé. A mai 67-es út északi, Balatonlelléig futó szakaszát 1959-ben építették meg, az útvonal pedig közvetlenül a belváros mellett, az úgynevezett Szokolaberek mentén haladt keresztül Kaposváron, majd a vasutat és a Kapos folyót híddal átívelve csatlakozott a már korábban elkészült déli útvonalhoz. A kiépülő főút északi részén később nagypaneles tömbházak és lakótelepek jöttek létre, a belváros melletti útszakaszt, a Berzsenyi utcát azonban még vegyes minőségű, egyszintes házak szegélyezték. A folyópart mentén, a Szokolaberekben korábban, még 1935 nyarán alakítottak ki vásárteret, ami megalapozta a mostani kereskedelmi központok megjelenését is.

A Szokolaberek azonban az évtizedek folyamán nem tudott megfelelően fejlődni, megmaradt egyfajta rendezetlen, kevésbé vonzó, részben ipari területnek közvetlenül a belváros szomszédságában, mindeközben lassacskán körbeölelte a város formálódó szövete. A terület ugyanakkor ténylegesen is városkapuként szolgált, ahogy arról 20. század első felében, a Nostra gabonatárház telepítését előkészítő földmunkák során fellelt leletek is tanúskodnak, hiszen az itt talált kőmaradványokat a középkori városkapuként azonosították a szakemberek. Az akkor előkerült kövek azonban hamar ismét a föld alá, illetve az 1930-as években eredeti helyükről távolabb kerültek, így nem sok emlék maradt meg a mai központtól nyugatra elterülő valaha volt várról.

A 19. század végének polgárosodása hívta életre a Kaposvári Városszépítő Egyesületet, amely a második világháborút követő évtizedek kényszerű leállása után 1979-ben éledt újjá. Kezdeményezésükre 1994-ben emeltek emléktáblát a korabeli városkapu helyén, amely azután az ezredfordulón átkerült az akkor épült bevásárlóközpont, a Kaposvár Plaza oldalára. Maga az épület pedig egy szimbolikus gesztussal, a sarkára elhelyezett bástyára emlékeztető motívummal emlékezik meg a területén valaha állt várról. A városkapu motívum, a felette álló három bástyával megjelenik a város címerében is.

Visszatérve a 19. század végének polgárosodó világára, ekkor számos új, máig meghatározó épülettel gyarapodott a város, csak az 1898-as esztendőben több jelentős intézményt avattak: az új vármegyeházát, a főgimnáziumot, vasúti felüljárót, október 1-én pedig gőzfürdő nyílt a belvárost nyugatról határoló Berzsenyi utcában. A Szlovák Ignác tulajdonában levő intézmény megnyitásakor kifejezetten korszerűnek és igényesnek számított, a városi közönség eleinte lelkesen látogatta.

A fürdő története azonban mégsem alakult annyire töretlennek, mint ahogy az átadáskor ígérkezett. Az 1920-as években a lakáshiány miatt egy időre kénytelen volt bezárni, hogy tereiben ideiglenes lakhelyeket alakítsanak ki. Végül már csak egy lakás kijelölésén múlt, hogy a fürdő a további hónapokra zárva tartott, de végül ismét megnyílhatott a közönség számára. Két évtizeddel később akkori tulajdonosa gondolta úgy, hogy anyagilag nem megtérülő a gőzfürdő fenntartása: „Kaposvár szép és minden kifogástól mentes gőzfürdője már közel egy év óta üzemen kívül áll, azért, mert a jelenlegi tulajdonos, a Georgia, nem helyezi üzembe. A Georgia az épületet el akarja adni, mert arra — miután a műjéggyárat leállította — semmi szüksége nincs. A kaposvári gőzfürdő bérbevételéről már több egyénnel folyt tárgyalás, azonban ezek a tárgyalások mindig megakadtak, mert a gőzfürdő üzembehelyezése nem bizonyul feltétlenül rentábilisnak." (Uj-Somogy, 1940. december 5.)

A fürdő végül megmaradt, a város vezetése a strandfürdővel közös irányítás alatt üzemeltette tovább. Hírnevét azonban az 1960-as években ismét beárnyékolták a kellemetlenségek: noha az akkori tudósítás szerint a városlakók komoly igényt tartottak az intézményre, annak kocsmává átalakult büféje egyre többeket riasztott el onnan: „A Vendéglátó Vállalat ugyan negyedosztályúként tartja számon a kaposvári gőzfürdőben levő büféjét, az ottani állapotok azonban rosszabbak, mint a legelhanyagoltabb talponállóban. Némelyek tisztálkodni, mások pedig azért járnak ide, hogy olcsón elázzanak. Egy fél deci vegyes pálinka ugyanis 1, egy fél deci konyak pedig csak 5,50 forintba kerül. — Itt még az asszony sem talál meg, végigjárhatja utánam a várost, arra bizonyára nem gondol, hogy a gőzfürdőben vagyok — mondta társainak egy jókedvű férfi, amikor szombaton délután megtekintettem a gőzfürdő kocsmáját. Azt tapasztaltam, hogy az italozók lassan kiszorítják innen a tisztálkodni akarókat." (Somogyi Néplap, 1965. április 7.)

A fürdő, amely időnként csak a hét meghatározott napjain látta vendégeit, végül ténylegesen bezárt, épületén pedig eluralkodott az enyészet, míg végül a terület rehabilitációja során lebontották, helyére benzinkút került.

Szintén a Berzsenyi utcában állt a város zsinagógája, amelyet a zsidó közösség 1862-ben épített, az akkori belváros határában. A közösség az 1840-es években kezdte kiépíteni az oktatási és szociális intézményeit Kaposváron, majd elkészülhetett a zsinagóga is, amelyet 1906-ban tovább bővítettek.

Az 1940-es évek elején a Berzsenyi utcában, ahol eleve igen magas volt a zsidó tulajdonú üzletek és lakóházak aránya, jelölték ki a gettó területét. Ahogy ekkor a városi sajtóban hivatkoztak, a „munkára elvitt" zsidók után megmaradt ingatlanokra már 1944-ben megindult a tülekedés, azok kisajátítása. A vészkorszak során a város zsidó lakosságának legnagyobb részét meggyilkolták, ezért a háború utáni megfogyatkozott közösség nem tudta fenntartani a zsinagóga épületét, így 1974-ben kénytelen volt eladni a városnak. 1980-ban a kiürült, 118 éves épületet arra hivatkozva, hogy rossz helyen áll, felrobbantották és elbontották.

A Berzsenyi utca északi felében és az azt keresztező 48-as ifjúság útján az 1960-as években intenzív lakásépítés kezdődött, de a belváros közelségében megmaradtak a régebbi, komfort nélküli házak, valamint a folyóhoz közeli, egyre rosszabb hírű Szokolaberek. A terület egyfajta senkiföldje lett, hiszen a belváros után, a Berzsenyi utcát keresztezve egyszerre a város szélén találta magát az arra járó.

Az 1990-es évektől kezdve foglalkoztatta a városvezetést a terület megfelelő rendezése. „A város központjának a széle. Három-négy éve a Berzsenyi utca — vagy ahogy a kaposváriak hívják, a Szokolaberek — ez a vizenyős, lápos, nádas terület, emberi tartózkodásra alkalmatlan, rossz állapotú volt. A késő esti órákban jó érzésű kaposváriak nem is szívesen mentek végig a Berzsenyi utcán, az ott kialakult állapotok miatt." – írja az átalakulás legnagyobb lépései utáni visszaemlékezésében a helyi sajtó (Somogyi Hírlap, 1998. július 21.). 

A terület rendezéséhez a város vezetésének, akkori árfolyamon 150 millió forintból kellett szánni az ott álló 80 lakóház, számos iroda és garázs szanálására. 1996-ban írtak ki pályázatot a Szokolaberek hasznosítására, amelyhez a város a megfelelő közművek kiépítését, a Berzsenyi utca szélesítését tette hozzá. Az út mentén hatalmas, 630 férőhelyes, ingyenes parkoló épült, amely szinte vonzották a különböző kereskedelmi egységek telepítését. Ahogy már említettük, 1997-ben megnyílt a McDonald’s étterem, majd a Tesco hipermarketje, a sort pedig további áruházak, OBI, Lidl, kisebb kereskedőházak és újabb gyorsétterem folytatta. 2000-ben adták át a híd feljárójánál – a középkori vár helyén – a Kaposvár Plaza bevásárló- és szórakoztatóközpont, amit 2021-ben felújítottak és kibővítettek.

A Berzsenyi utca nyugati oldala ezáltal leginkább egy külvárosi bevásárló zóna képét öltötte magára, ami szokatlan a belváros ilyen szoros közelségében. Igaz, a centrum déli határán, ahol a vasút vágja el a Kapos folyót, a korábbi újpiac helyén először buszpályaudvar, majd néhány évvel ezelőtt, hazai szinten példaétékű intermodális csomópont létesült a vasút, a helyi és a távolsági buszközlekedés egy térbe való rendezésével, valamint egy új gyalogos- és kerékpároshíddal, összeköttetést teremtve a túloldali Donner városrésszel –  minderről az Építészfórum is beszámolt. 

A belváros melletti áruházépítési lázzal egy időben a város a Szokolaberek elhanyagolt területén, a korábbi vásártér nagyobbik részén közparkot és csónakázótavat alakított ki, így létrejött a helyi Városliget. Ezzel kapcsolat létesült a környező családi házas és tömbépületes lakónegyedekkel, ugyanakkor a belvárossal való közvetlen összeköttetést felemás módon vágja keresztül a nagyáruházak sora és az előtte elterülő parkolótenger.

Bán Dávid

Források:
Somogyi Hírlap, 1998. július 21.
Világgazdaság, 1997. október 16.
https://kaposvarmost.hu/hirek/kaposvari-hirek/2023/07/18/tesco-25.html
http://magyarzsido.hu/
https://mienkavaroskaposvar.hu/kaposvar-tortenete/

Szerk.: Winkler Márk