Rab Sarolta és Klobusovszki Péter kiemelt megvételt nyert pályaműve a Magyar Építészeti Központ és Múzeum pályázatán

A pályamű hagyományos múzeum helyett, ’építészeti tanulóházat’ képzelt el, mely megjelenésében és használatában is reflektál a benne működő intézmény identitására és működésére. Ennek értelmében, az épület homlokzatának polcrendszere a magyar építészet bemutatófelületeként hasznosulna.

Bevezető
Milyen stílus, építészeti habitus, hozzáállás illik legjobban az építészeti múzeum intézményéhez, amelynek az építészet sokszínűségét, gazdag kifejező erejét a legátfogóbb módon kell megjelenítenie? Ez a kérdés úgy hangzik, mintha a XIX. század végén, a historizmus korában tették volna fel. Nem véletlen, hiszen a kortárs építészeti gondolkodás sem homogén, hanem sokszínű, gazdag formai és gondolati, stilisztikai lehetőségek jellemzik, mint a száz évvel ezelőtti korszakot. Ez a nagyfokú elbizonytalanodás válságtünet mindkét korszak esetében. Tervünk igyekszik a fenti kérdésfeltevést megkerülni: az építészeti múzeum építészete olvasatunkban meta-építészet, amelyben az építészet lényegi elemei, legalapvetőbb törvényszerűségei fejeződnek ki.

Épületeket nem lehet múzeumba zárni! Az építészeti múzeum és az építészeti kiállítás intézményei ilyen értelemben ellentmondásosak, hiszen a múzeumi-, vagy egyéb kiállítótérben bemutatni kívánt épület a legritkább esetben van jelen a maga háromdimenziós térbeli valóságban, leginkább rajzok, modellek, fotográfiák, kordokumentumok, berendezési tárgyak, rekonstrukciók, és esetleges részletek segítségével ismerhető meg. A képző- és iparművészet bemutatásánál ez éppen fordítva van, a műtárgy jelenléte elengedhetetlen feltétele a megismerhetőségnek. Ezért az építészeti múzeum koncepciójánál olyan megoldásra törekedtünk, ahol több lehetőség nyílik az épületek valóságos elemeinek, részleteinek megismerésére.

A múzeum homlokzatát egyéb, más épületek építészeti részleteinek bemutatására alkalmas felületként határoztuk meg, olyan önhordó polcrendszerként, amely a hőszigetelés közbeiktatásával mechanikailag kapcsolódik az épület szerkezetéhez. A polcrendszer egyszerre viselkedik az épület burkolataként, díszítményként, önálló tektonikus karakterrel bíró konstrukcióként és a bemutatandó építészeti részletek kereteként és hordozójaként. A polcrendszer változó magasságú és mélységű vasbeton dobozokból épül fel, melyek szerkezete szigorú tektonikus rendet mutat. A nagyméretű építőelemek kötésben fordulnak át az épületsarkokon. A dobozok hátfala egységes síkot képez az épület szerkezetei előtt, míg másik, homlokzati oldala visszalépcsőzik. A dobozok közt vékony párkány húzódik vízszintesen. A koncepció fontos eleme, hogy az épületrészeletek, töredékek, homlokzatrészletek ne a múzeum belső terében védett körülmények közt legyenek, hanem a valóságos épületekhez hasonlóan a külső térben, kitéve az időjárás viszontagságainak.

Az épület homlokzata kültéri bemutatófelület, emeletes kőtár, ha a múzeumi tárgyak életvilágtól való eltávolodására gondolunk, akár építészeti kolumbáriumként is meghatározhatjuk. Az épületnek nincs végleges megjelenése, az akkor jön létre, ha a művészettörténeti program alapján elkészül a kültéri kiállítás. A homlokzat kialakításának programja, így az épület identitása is természetesen változhat, sőt kifejezetten cél, hogy az építészettörténeti bemutatás és a kortárs építészeti kísérletezés tárgya és terepe legyen. Az épület, a homlokzat megjelenése, használata, művészeti programja az intézmény identitásának, működésének kifejeződése. Habár a MÉM MDK nem rendelkezik épületelem gyűjteménnyel a magyarországi múzeumok gyűjteményiben nagy számban állnak rendelkezésre olyan tárgyegyüttesek, melyek gazdagítani tudják az épület homlokzatát. A bemutatásra kerülő elemek, lecserélhetők, a program, az értékek átértékelése okán, semperi értelemben vett felépítményekként működnek, olyan díszítményként, melyek eltávolítása nem jár az építészeti konstrukció dezintegrációjával. A homlokzatot egyszerre jellemzi rend a polcrendszer és kollázsszerű rendetlenség a polcokra helyezett kiállított tartalom miatt. A homlokzati elemek kicserélhetőségét szolgáló leereszthető karbantartó kosarat terveztünk, amely a központi torony tetején körbefutó sínrendszeren mozogva a teljes homlokzati felületet képes kiszolgálni. Az épület földszintes részein ez a földre épített állványok készítésével problémamentesen megoldható. Többféle izgalmas tematika elképzelhető a homlokzatok belakására. Néhány javaslattal szeretnénk élni. A hagyományos kőtárakban nem megszokott vendégek az előregyártott építőelemek, melyek meghatározó módon jellemeztek egy politikai és építési korszakot is és lassan eltűnnek a rájuk kerülő hőszigetelő rétegek mögött. A belőlük készült épületek egykori társadalmi szerepére, a megújításukra való figyelemfelhívás jó apropó lehet az őket bemutató tárlat elkészítésére. A számos meg nem valósult épületterv gazdagítja a magyar építészet történetét, ezek részleteinek rekonstrukciója izgalmas bemutatása lehet egy soha meg nem valósult építészetnek. Az esztétikai kurzusváltások az épített világ elemeit sem kímélik, a lebontott, de értékes épületeket be a múzeumba! Múzeumunk homlokzata alkalmas tematikus épületelem bemutatók rendezésére, amilyen például a nagysikerű leszerelt fényreklámokat összegyűjtő tárlat volt. Az északi homlokzaton ennek rekonstrukciójára tettünk kísérletet. Ne feledjük, hogy a múzeum egyik fontos feladata a legfiatalabb generáció megnyerése a környezetkultúra ügyének. A homlokzat és a tetőterasz felületei akár pályázati lehetőséggel elnyerhető helyszínei lehetnek a bemutatkozásuknak. A sík és a tér díszítésének gazdag építészeti kelléktára (pl.: mozaik, scrafitto, öntvénykészítés) szakemberek segítségével a legfiatalabb generáció kreativitásának a médiuma lehet. A déli homlokzat ábrázolásánál felvidéki reneszánsz pártázatok rekonstrukcióját modelleztük. A nyugati homlokzatot kiállított épületelemek nélkül ábrázoltuk. A két metszeten és a keleti bejárati homlokzaton pedig klasszicista épületszobrászati bemutatót igyekezetünk megjeleníteni.

Területalakítási, elhelyezési és építészeti koncepció. Kapcsolódás a városi szövethez, az egyes épületek elhelyezése
A Főépületet a telek közepén helyeztük el, így a Városligeti fasor és a Bajza utca felől is a feltáruló látvány középpontjában tud kerülni, és mindkét irányból megközelíthető. A beépítés kialakításánál arra törekedtünk, hogy az épület a lehető legkisebb területet foglalja el, és minden jelentős közösségi funkciójának legyen kertkapcsolata. Fontos volt számunkra minimalizálni az emeletre kerülő funkciókat, ezáltal koncentrálva a függőleges közlekedést. Célként fogalmaztuk meg a meglévő két szanatórium épülethez mérhető tömeg jöjjön létre. A Főépület mindkét utca vonalától a telek közepére visszahúzott szabadon álló tömeg, mely nem épületként inkább a kert részét képző természeti formaként, hegyként, sziklaként kíván viselkedni.

Az építészeti múzeum beépítési koncepcióját úgy alakítottuk ki, hogy egyszerre legyen képes absztrakt és konkrét viszonyt kialakítani a helyszínnel. Konkrét viszonyon a meglévő beépítési adottságokhoz, a helyszínhez, annak történetéhez, a szanatóriumok megjelenése előtt jellemző díszkertes telekosztáshoz és használathoz, a meglévő két szanatóriumépület tömegtipológiájához való alkalmazkodást értjük. Meglepő módon a két szanatóriumépület tömegének a Városligeti fasorra merőleges tagolása megfelel az egykori kertek osztásrendjének és irányának. Szerettük volna megörökíteni kertészeti elemek segítségével az egykor a két szanatórium közt állt harmadik emlékét, ezért az előudvart az itt állt egykori Glück Szanatórium kontúrjára szabályos rendben ültetett fák segítségével jelöltük ki. A Herczel és a Grűnwald épületek közt így kialakuló előudvart követően az új épület egy második, zártabb udvart hoz létre. Innen lehet a Főépületbe és az udvart körülvevő egyéb múzeumi terekbe lépni (Klub, Kávézó, Könyvesbolt, Spacebox). Ezen második előudvart a Főépület három tömege zárja közre.

A beépítés absztrakt rétegét az a geometriai játék adja, mely a kötöttségeken belül a lehető legtöbb alaprajzi elemet a négyzet forma segítségével kíván megoldani: ilyen az új Főépület kontúrja, a három torony, az udvar, és a belső térben a kávézó, a könyvesbolt és a két nagyobb kiszolgáló tömb a földszinten, a tetőfelépítmény.

A Herczel és a Grűnwald épület is szimmetrikusan elrendezett három karakteres tömegre tagolódik. A főtömegeket keretező szárnyak az egykori szabadon álló beépítésben cour d’honeur-ös beépítést alkottak, ahol a kialakult udvarban díszkerteket alakítottak ki. Az új Főépület ugyanezt a tipológiát követi, három szabadon álló tömeget hoz létre, melyet a Városligeti fasor irányába forduló „U" alakú földszint tart össze. Ez egyben az intézmény reprezentatív díszudvarát is létrehozza. A beépítés logikus következménye, hogy az új épület két oldaltömegének szélessége meg tud egyezni a Herczel és a Grűnwald épületek oldalszárnyainak szélességével. Ez előrevetíti, hogy a szárnyak közlekedőihez problémamentesen tud kapcsolódni a Főépület közlekedőrendszere föld alatt és felett. Elsődleges szempont volt, hogy az új épület fő megközelítése a Városligeti fasor irányából történjen, tovább erősítve a két meglévő elem szerkesztésében megjelenő tengelyességet, kiegészítve a Főépület harmadik tengelyével, melynek tovább vezetése lehetőséget teremt az intézmény további három elemével a Walter Rózsi-villával és a 6-os és 7-es épülettel való kapcsolat megteremtésére. A földszinti konferenciaterem és az előtte lévő előcsarnok a főépület tengelyében alagútként nyílik meg átlátást és átkötési lehetőséget biztosítva az udvarok közt.

A terület zöldfelületi rendszere, mikroarchitekturális elemei
A területet szabadon megközelíthető, de éjszakára bezárható parkként képzeltük el. Elemeit úgy terveztük meg, hogy a meglévő faállományból a lehető legtöbb meg tudjon maradni. A kert kompozícióját meghatározó sávos geometriai rend a meglévő és az új épületek traktusszélességéhez igazodik. A növényültetések közt vízáteresztő burkolatokat helyeztünk el, a szilárd felületek mennyiségét a legszükségesebbre korlátozva. Az első emelet fölötti járható tetőt egy teljes értékű kertfelületkén értelmeztük, az épület homlokzati koncepciója így válhat teljessé, ha a rajta kiállított elemeket közelebbről is lehet látni. A földszinten lévő funkciók közül nem mind igényli a nagy belmagasságot, ezért ezeken a pontokon a tetőt visszasüllyesztettük és növényeket ültettünk bele és egy szabadtéri előadót hoztunk létre. Hasonló szeparált rendezvényhelyszín jön létre a klub felett lévő négy pillérrel megtámasztott tető alatt. A tetőkert két külső lépcsőn és akadálymentesen az első emeletről közelíthető meg. A Főépület udvarában vízmedencét telepítettünk, mely az udvar mikroklímáját kedvezően tudja befolyásolni. Az épület két pontján a kávézóhoz és a rendezvényteremhez kapcsolódó, a kert sávos rendszerébe illeszkedő könnyű kifeszíthető vászon kerti árnyékolókkal védett pavilonokat helyeztünk el.

Építészeti formálás, anyaghasználat, műszaki igényszint megfogalmazása
Az épület külső képét a három visszalépcsőző masszív, robosztus tömeg és az általuk közrezárt udvar határozza meg. A megjelenés a második rétegét az épülethomlokzaton kiállított épületelemek alkotják, melyek elrendezését a koncepciónak megfelelően változtatni lehet. Az épület külső burkának olyan anyagot kerestünk, amely alkalmas nagy súlyok rögzítésére, és az esetleges leszereléseket követően pedig a visszamaradó sérülések könnyen javíthatók. A polc világosszürke, vízszintes léczsaluzatos, előregyártott betonból készül. A homlokzaton ezen kívül az üvegfelületek és a tetőterasz szürke pálcakorlátja jelenik meg. A kortárs építés egyik jellegzetes tulajdonsága a korábbi korok gyakorlatával szemeben az épületek hőszigetelő képességének megnövekedése és ennek az épületszerkezetekre gyakorolt hatása. A tervünk esetében a külső burkolattal szemben támasztott teherviselő képességéből következően a külső burkolat és a belső térben látszó szerkezet anyaga azonos. A különböző szerep okán úgy éreztük, hogy a meg kell különböztetnünk őket, ahogyan egy kabátnak is különböző az anyaga és a bélése. Ezt a belső térben a beton terrakotta színnel való megfestésével oldottuk meg. Ehhez színben illeszkedő terrazzót alkalmaztunk a nagyforgalmú földszinti közlekedőfelületeken. A belső térben megjelenő harmadik anyag a tölgy, amelyet különböző formában a nyílászárókon, a beépített bútorokon és a belső tér fal és padló burkolatain alkalmaztunk. A rendezvénytérben az emeleti kiállítóterekben és a spaceboxban különböző vastagságú nútféderes tölgy padló burkolatot fektettünk erős alátétréteggel, amihez kiállítási installációkat rögzíteni lehet. A tér megjelenéséhez értelmezésünkben hozzátartozik az öregedő, javított, helyenként sérült, kipótolt faburkolat megjelenése.

A belső funkcionális téralakítás. Közönségforgalmi, irodai munkahelyek és háttértevékenységek helyszínének kialakítása
Az új épület központja a rendezvényudvar, melynek a Városligeti fasortól induló tengelyében nyílik az épület főbejárata, oldalbejáratain a spaceboxba, a kávézóba, a klubba és a könyvesboltba juthatunk. Az épületet körülvevő kert többi része pedig az előcsarnokából több ponton is megközelíthető. Az előcsarnok üvegezett megnyitása a belső térben, a rendezvényteremben folytatódik, harmonikaajtói segítségével mind az előcsarnok, mind az épület túlsó oldalán elterülő kert és a 6. és a 7. épület felé megnyílik. Itt a külső térben a rendezvényteremhez kapcsolódó teraszt alakítottunk ki. A földszint alaprajza egy áramló térrendszer, melyet az tesz lehetővé, hogy minden kiszolgáló funkciót négy szabadon álló négyzet alakú blokkba csoportosítottuk, melyeket a főfunkciók és a közlekedők vesznek körül. A könyvesbolt és a klub is szeparálható az előcsarnok forgalmától, így ennek nyitva tartása nincs befolyással az épületben folyó többi programra.

A múzeumi funkcióhoz kapcsolódó speciális téri, építészeti és funkcionális megoldások, a kiemelt közönségforgalmi helyszínek kialakítása
A legfontosabbnak azt tartjuk, hogy az új főépület a külső és belső tereivel egyaránt azt a nyitottságot és befogadó szemléletet közvetítse, ami az intézmény programjában megfogalmazódott. Ezt leginkább a kert és a látogatók által leginkább használt közönségforgalmi terek nyitott és átjárható kialakításával tartjuk megvalósíthatónak. Ezt a célt szolgálja, hogy minden jelentős forgalmat lebonyolító funkció a földszinten kertkapcsolattal lett kialakítva, ami nem csak a belsőtéri programok kiterjeszthetőségét jelenti a kert irányába, hanem az ott folyó tevékenységek külsőből való láthatóságát is. A külső és belső terek határán és a belsőkben is alkalmazott nagy harmonika ajtók, melyek lehetőséget teremtenek a terek sokoldalú átstrukturálására, gazdag téri lehetőségeket biztosítanak az intézmény kurátorainak. A catering és a rendezvényraktár kiállítótérré alakulva összenyílhat a közlekedőkkel és a konferenciatérrel a földszinten áramló térrendszert kialakítva, mely a kávézó terén túl nyúlva a spaceboxot is képes magába integrálni. A spacebox az egyik legkülönlegesebb programeleme az együttesnek, ezért a kompozíción belül is kitüntetett helyet követel meg magának: a főbejárat felé vezető tengely mentén hatalmas kirakattal nyílik meg, az intézmény legaktuálisabb kiállítását hirdetve. Ugyanezt a célt szolgálja a kísérleti építési helyszín egy tágasabb környezeti kontextusban: a Bajza utcán elhaladók számára a múzeum háromdimenziós hirdetőjévé tud válni.

Rab Sarolta & Klobusovszki Péter